“Valami jegesség volt, valami süllyedő, émelyedő érzése a
szívnek, valami könyörtelen zordsága a gondolatnak, amit a fantázia semmiféle
ösztökélése nem tudott szárnyalásra sarkantyúzni.”
Egdar Allan Poe:
Az Usher-ház vége
Poetól eddig csak a Hollót olvastam, több fordításban is. Ez az első találkozásom a novelláival és egyszerűen… zseniális! Fantasztikus képi világot tud megteremteni pár szóval, kifejezéssel. Este későn olvastam el a művet és polcra helyezése után magam is furcsa hangokat véltem hallni… Természetesen csak a ház éjszakai zaja volt. Megreccsent egy deszka, kattant a villanykörte… Mégis furcsán egybekötöttem az Usher-házban történt eseményekkel.
Főhősünkről nem tudunk meg bővebb információt, csak annyit, hogy Usher régi barátja és felkérte őt egy vizitálásra. Usher személyiségének és megjelenésének leírása félelmet keltő. Sápadt arc, beesett szemek… Hősünk mégsem tántorodik meg, marad. Azonban ő is tapasztalja a furcsa zajokat, jelenségeket. Eközben bizalmas viszonyt alakít ki Usherrel. Együtt olvasnak, megvitatják a világ kérdéseit. Mégis… Egy nem várt esemény megváltoztatja a ház légkörét, egy fajta paranoid őrület kezd kibontakozni. Az események tetőpontjára
érve, megismerjük a titkot, melybe Usher beleőrült.
Érdekes és új élmény volt Poe novellája. Elgondolkoztatott. Mindenkinek van valami őrülete, perverziója, mely végigkíséri életét, belemélyeszti karmait a mindennapokba és nem hagy nyugodni… Mégsem mondjuk el senkinek, nehogy rosszat gondoljanak. Poe jelzői és képei túlvilági hatást keltenek. Már-már azt mondanám, sokkal nagyobb élményt nyújt egy Poe mű elolvasása, valamint több adrenalint is termelünk olvasása során, mint egy jól megszerkesztett horror nézése közben. Csak ajánlani tudom mindenkinek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése