2011/02/21

Az én kék kastélyom...

"Valancynak két otthona van: az egyik a Szilfa utcában a csúf, vörös téglás kis kockaházban, a másik Spanyolországban a Kék Kastély. Valancy azóta élt lélekben a Kék Kastélyban, amióta csak az eszét tudta. Ha lehunyta szemét, tisztán látta maga előtt a fenyőfákkal sűrűn borított hegycsúcson, tornyocskáival és kis lobogóival, halványan kéklő szépségbe burkolódzva, a gyönyörű, ismeretlen föld alkonyi egére rajzolódva."

A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai. Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Legjobb barátnőm ajánlotta a könyvet ezt a gyöngyszemet, lévén a kedvenc könyve. Kissé szkeptikusan álltam eleinte hozzá. Elolvastam a fülszöveget és megszívtam a fogamat. Gyerekkönyv és lányregény is egyben... Úgy éreztem, már kinőttem ebből a korszakból, sőt, igazából sosem voltam benne. Kimaradt életemből L. M. Montgomery Váratlan utázása, Anne-sorozata és még a Kisasszonyokat is csak tavaly sikerült elolvasnom. Szüleim sosem vettek nekem ilyen könyvet, amikor pedig már elég nagy voltam, nem gondolkoztam ilyen olvasmányokon. Lényeg: féltem tőle. Tartottam attól, hogy azt kell majd mondanom a barátnőmnek, nem tetszett. Nem kellett volna. :)
Valancy korban és jellemben is távol áll tőlem. 29 éves, bezárkózott lány, akit anyja és nagynénje irányít. Nem mer kiállni igazáért, és inkább tűr. John Foster természetbúvár könyvei tartják benne a lelket, de édesanyja ezt sem nézi nagyon jó szemmel. Mégis, egy váratlan esemény teljesen kimozdítja őt addigi világából. Valancy sarkára áll, kilép az otthon takarásából. Szerelmes lesz, új barátokat szerez és megismeri a világ szép, ám egyben árnyoldalait is. De mindenki tudja, hogy csak akkor válik belőlünk "igazi" ember, ha jót és rosszat is kaptunk már. Hiszen az ember a hibáiból tanul, és a csapások után képes erőt venni magán. Valancy élete is új fordulatokat vesz, kissé talán meséseket is. A könyv végkifejlete bántott csak kicsit. Túl "tündérmesés"-re sikeredett.
De nagyon megkedveltem Vaancy jellemét. A Redfern féle Lila Pirulák pedig nagyon megnevettettek, olyanok lehettek mint ma a Béres-csepp vagy a homeopátiás készítmények. A területvédő macsek is szimpatikus volt. Fotelmániás. :D
Ennyit Valancyról, a többit rátok bízom!

2011/02/05

Sírhant művek

Kivételesen, blogomon történetében először, más kritikáját is megjelentetném. :) Köszönet érte Lhachtalion-nak!



Neil Gaiman: A temető könyve

--> -->
Neil Gaiman számomra egy igen kedves író, aki mindig meg tud nevettetni, mesékkel és csodákkal kápráztat el, de mindennek töltete, tanulsága is van.
Egyik reggel felkeltem és az ereimben éreztem, hogy Gaimant akarok olvasni. Elmentem egy könyvesboltba hát, és eleget tettem vágyaimnak: beszereztem A temető könyvét.
Már a polcok előtt megfogott az a tény, hogy a könyvben rajzok vannak. Nem azért, mert a nagybetűs képes könyveket jobban preferálom, mint a hétszáz oldalas vaskos köteteket, hanem, mert ezek a képek egyedülállóak. Sehol sem találkoztam még ilyenekkel. Hasonlatosak a képregényekhez, néhol mind a két oldalt tintával borítják be és tökéletesen illenek a történethez.
Maga a sztori nem túl bonyolult. Van egy csecsemő, aki az ágyában pihen gondtalanul és a szüleit egy éjjel meggyilkolják (idáig ismerős). Ezek után a temetőbe menekül (ez már kevésbé ismerős), majd több-kevesebb sikerrel felnő ott (ez már egyenesen fura). A temetőn kívül persze vár a gonosz, a mit sem sejtő tinédzser pedig tudásszomját akarja oltani, amire a sírkert már nem elég nagy, és itt jönnek a gubancok.
A könyv felvonultat megannyi érdekességet, lényeket, „varázslatokat”, tulajdonságokat, és megdöbbentő módon mindet a leghétköznapibb előadásban tálalja. Természetes, hogy ilyenek léteznek.
Romantikus szál ugyanakkor nincs, vagy csak nagyon elvétve található meg, pedig a Csillagpor óta tudjuk, hogy az író ebben is kiválót tud alkotni.
Összegezve a könyv mind formailag, mind szórakoztatás szempontjából kitűnő választás azoknak, akik szeretik a mesét.

-->
Lhachtalion Anbragol

Eredeti cím: The Graveyard Book

Kiadás éve: 2008



-->