2013. december 30., hétfő

A kereszt

Anthony Spencer önző üzletember, aki büszke arra, hogy saját erejéből jutott fel a csúcsra, bár a győzelemért fájdalmasan nagy árat kellett fizetnie. Tony egy agyvérzést követően kómában fekszik a kórház intenzív osztályán. Egy szürreális világban „ébred fel”, egy „élő” tájon, amely az ő földi életének szépséges és romlott oldalait tükrözi. Úgy véli, a szereplőket, akikkel élénk beszélgetéseket folytat, pusztán saját tudatalattija vetíti ki, mégis követi utasításaikat, hátha így rátalálhat a valódi életre, vagy akár a megváltásra. Kalandja során Tony egyre mélyebb kapcsolatokba bonyolódik. „Lát” mások szemével, és átérzi, amit átélnek, mégis „vak” arra nézve, milyen következményekkel járhat az, ha elrejti saját céljait és veszteségét, melyek hadakoznak a gyógyulás és bizalom lassan kibontakozó folyamataival.

Wm. Paul Young: Keresztutak

Kedvenc szereplők: Maggie, Cabby

Most egy kicsit vallásosabb témához érkezek. Sajnos, ismét sok idő telt el azóta, hogy utoljára "tollat" ragadtam, de az áthallgatás miatt teljesen el voltam havazva... De most a karácsonyi pihenések közepette időt tudok szakítani az írásnak és az olvasásnak. :) 
Kedvesemtől kaptam ajándékba ezt a különleges "jelenséget". A szerző előző könyvét, A viskót már olvastam és nagy reményeket fűztem ehhez is. Bár olvasva, hogy sokan ezt a könyvet jobbnak ítélték, kicsit elbizonytalanodtam. Hiszen hogyan is tudná az író túlszárnyalni a Viskóban zajló érzelmeket...
De sikerült neki!! És Tony alakja közelebb áll a mindennapok emberéhez, hiszen mint sokan mások, ő is a sikert, a hatalmat és az Egót dicsőíti. Sikeres, gazdag üzletember, aki földi kincseket gyűjt, nem gondolva, hogy vele is megtörténhet az elképzelhetetlen: negyven-akárhány évesen kómába esik. Az ezt követő események nagyrészt a lelkében játszódnak le, azonban Young mert nagyot gondolni! Tony szelleme/lelke a valóságban is "utazik", megismerve ezzel egy fiatal anyát és gyermekeit, valamint az általam annyira megkedvelt Maggiet. 
Nehéz egy könyv kapcsán spirituális élményről beszélni, főleg egy regény esetében, azonban nekem is utazás volt. Sokat gondolkodtam a saját elkövetett hibáimon, a hitemről és a családomról. És itt térnék rá a címre: Keresztutak. Sokak számára ez a szó csak a hétköznapi jelentését hordozza: egy olyan út, amely elágazik, választás elé állít. Számomra mélyebb értelme van. Először hittanórán találkoztam a szóval, s tanítóm egy képpel próbálta megértetni velünk a mélységeit. Feltételezem, hogy az életben sokak kerültek olyan helyzetbe, amikor komoly dolgokról kellett dönteniük (munka, magánélet, ...), s nem mindig választották a helyes utat. Lehet, hogy a másik könnyebb volt, vagy csak átláthatatlan volt a helyzetük. Tanítóm két utat mutatott nekünk: az egyik szép, kikövezett, széles út volt, míg a másik bozótoson vezetett át, keskeny volt és rücskös. Megkérdezte tőlünk, mi melyiket választanánk? Természetesen mindenki a szebbik utat választotta, mire ő szelíden elmosolyodott. Elmagyarázta, hogy ha jobban megnézzük az utakat, akkor rájövünk, hogy melyik hova vezet. És bizony a nehezebb út visz el Istenhez, a megváltáshoz, vagy ahogy a könyvben Jack fogalmazott: az élet utáni Életbe. Ha jobban belegondolunk, ez az igazság. Tony azonban olyan traumákon esett át az életben, amik miatt falat húzott maga köré. Elrejtőzött a hiúság és a felszínesség mögött. 
Kómába esése után azonban a két Élet között, saját maga lelkének mezején köt ki, ahol komoly döntéseket kell hoznia. Saját keresztútjain kísérőjéül szegődik Jézus, Nagymama, Isten-Papa és Jack. 
- ..., te erős harcos is vagy , nem vagy egyedül, olyan vagy, aki tanul, csoda-mindenség vagy, Nagymama kicsi fia vagy, Isten-Papa örökbe fogadott, nem vagy elég erős ahhoz, hogy ezen változtass, csodaszép káosz vagy, te vagy a dallam...
És hogy mit éreztem a könyv olvasása közben? Határtalan nyugalmat! Minden szóba belekapaszkodtam, mert az jelenti számomra is a megbocsátást, a saját falaimnak lebontását. Csodálatosak voltak az író szimbólumai; a rózsa tövisei, melyek azért vannak, hogy szelíden bánjunk velük, a határok, melyekre mindenkinek szüksége van,... 
Néha a karakterekkel együtt sírtam és mosolyogtam. Szívesen megkóstolnám Maggie almás pitéjét, bejárnám Tony "kertjét" és megismerkednék Cabbyval, a Down-szindrómás, tüneményes, szeretettel teli kiskamasszal. Miközben olvastam, otthon éreztem magam. 
Zárásul csak ajánlani tudom a könyvet! Mindenkinek meg kell tapasztalnia az élményt, amelyet ez a könyv nyújt. És én is úgy gondolom, hogy a Keresztutak egy ici-picivel jobban sikerült, mint a Viskó! De csak egy picivel! :)

- Akkor most mi lesz?- Most - szólt Nagymama diadalmasan -, most jön a java!
2013. november 29., péntek

Ha már mindenki kipipálja...

Amióta Amadeánál megláttam ezt a listát, azóta vágyom rá, hogy összeállíthassam a sajátomat. Hét hete töltöm száműzetésemet (na jó, csak Erasmusos nyaralásomat ;)) Németországban, Mainzban és elég sok dolgot kellett elintéznem, megnéznem. De most már eljött az idő a megosztásra. És igen, büszke vagyok magamra, mert 34-et olvastam közülük. :)))

Pride and Prejudice - Jane Austen
The Lord of the Rings - JRR Tolkien
Jane Eyre - Charlotte Bronte
Harry Potter series - JK Rowling 
To Kill a Mockingbird - Harper Lee 
The Bible
Wuthering Heights - Emily Bronte
Nineteen Eighty Four - George Orwell
His Dark Materials - Philip Pullman
Great Expectations - Charles Dickens
Little Women - Louisa M Alcott
Tess of the D’Urbervilles - Thomas Hardy
Catch 22 - Joseph Heller
Rebecca - Daphne Du Maurier
The Hobbit - JRR Tolkien 
Birdsong - Sebastian Faulk
Catcher in the Rye - JD Salinger
The Time Traveller’s Wife - Audrey Niffenegger
Middlemarch - George Eliot
Gone With The Wind - Margaret Mitchell
The Great Gatsby - F Scott Fitzgerald
Bleak House - Charles Dickens
War and Peace - Leo Tolstoy
The Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy - Douglas Adams
Brideshead Revisited - Evelyn Waugh
Crime and Punishment - Fyodor Dostoyevsky
Grapes of Wrath - John Steinbeck 
Alice in Wonderland - Lewis Carroll
The Wind in the Willows - Kenneth Grahame
Anna Karenina - Leo Tolstoy
David Copperfield - Charles Dickens
Chronicles of Narnia - CS Lewis
Emma - Jane Austen
Persuasion - Jane Austen
The Kite Runner - Khaled Hosseini
Captain Corelli’s Mandolin - Louis De Bernieres
Memoirs of a Geisha - Arthur Golden
Winnie the Pooh - AA Milne
Animal Farm - George Orwell
The Da Vinci Code - Dan Brown
One Hundred Years of Solitude - Gabriel Garcia Marquez
A Prayer for Owen Meaney - John Irving
The Woman in White - Wilkie Collins
Anne of Green Gables - LM Montgomery
Far From The Madding Crowd - Thomas Hardy
The Handmaid’s Tale - Margaret Atwood
Lord of the Flies - William Golding
Atonement - Ian McEwan
Life of Pi - Yann Martel
Dune - Frank Herbert 
Cold Comfort Farm - Stella Gibbons
Sense and Sensibility - Jane Austen
A Suitable Boy - Vikram Seth
The Shadow of the Wind - Carlos Ruiz Zafon
A Tale Of Two Cities - Charles Dickens
Brave New World - Aldous Huxley
The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Mark Haddon
Love In The Time Of Cholera - Gabriel Garcia Marquez
Of Mice and Men - John Steinbeck 
Lolita - Vladimir Nabokov
The Secret History - Donna Tartt
The Lovely Bones - Alice Sebold
Count of Monte Cristo - Alexandre Dumas
On The Road - Jack Kerouac
Jude the Obscure - Thomas Hardy
Bridget Jones’s Diary - Helen Fielding
Midnight’s Children - Salman Rushdie 
Moby Dick - Herman Melville
Oliver Twist - Charles Dickens
Dracula - Bram Stoker
The Secret Garden - Frances Hodgson Burnett
Notes From A Small Island - Bill Bryson
Ulysses - James Joyce 
The Bell Jar - Sylvia Plath
Swallows and Amazons - Arthur Ransome
Germinal - Emile Zola
Vanity Fair - William Makepeace Thackeray
Possession - AS Byatt
A Christmas Carol - Charles Dickens
Cloud Atlas - David Mitchell
The Color Purple - Alice Walker
The Remains of the Day - Kazuo Ishiguro
Madame Bovary - Gustave Flaubert
A Fine Balance - Rohinton Mistry
Charlotte’s Web - EB White
The Five People You Meet In Heaven - Mitch Albom
Adventures of Sherlock Holmes - Sir Arthur Conan Doyle
The Faraway Tree Collection - Enid Blyton
Heart of Darkness - Joseph Conrad
The Little Prince - Antoine De Saint-Exupery 
The Wasp Factory - Iain Banks
Watership Down - Richard Adams 
A Confederacy of Dunces - John Kennedy Toole 
A Town Like Alice - Nevil Shute
The Three Musketeers - Alexandre Dumas
Hamlet - William Shakespeare
Charlie and the Chocolate Factory - Roald Dahl
Les Miserables - Victor Hugo
 
2013. április 3., szerda

Vashercegnő

Mély lélegzetet vettem, visszanyeltem a könnyeimet, és arra összpontosítottam, hogy fagyjanak meg bennem. Fagyjon meg minden, könnyek, érzelmek, emlékek, minden, ami gyengévé tesz. Mert ha a Téli Udvarban kell eljátszanom a szerepemet, nekem is jéggé kell válnom. Nem, nem is jéggé: vassá. Semmi sem okozhat többé fájdalmat, gondoltam, amikor felszáradtak a könnyeim, és az érzéseim kis, aszott labdává álltak össze. Ha az átkozott tündérek durván akarnak játszani, hát legyen! Durván játszani én is tudok.
Julie Kagawa: The Iron Daughter - Vashercegnő

Kedvenc szereplők: Puck, Vasparipa

Kivételesen nem írtam ide a könyv hátulján található ismertetőt, mivel túlságosan spoileres... Szóval, aki most lát neki a könyvnek, ne olvassa el, hacsak nem akar olyan információk birtokába kerülni, melyek úgyis lassan, de biztosan kiderülnek a könyvből.
Jajj, és akkor jöjjön maga a könyv! Már azóta vártam a kötetet, hogy tavaly nyáron elolvastam az elsőt. Bár akkor megfogadtam, hogy angolul folytatom, valahogy nem jött össze, sajnos. Mert ez a sok várakozás a folytatásra teljesen kitörölte az emlékeimet az elsőről. Hogy ez hogy lehetséges? kérdezhetik egyesek. Hát úgy, hogy közben vagy 20 másik könyvet olvastam... De ez lényegtelen.
A Vashercegnő és a Vaskirály között kb. pár hét telt el (akit érdekel a sztori, olvassa el angolul a Winter's Passage című kisregényt). Meghan és Ash megérkezett a Téli Udvarba, sőt már valamennyi idő eltelt. Meghant bezárták egy szobába, ahol arra vár, hogy Mab királynő végre fogadja. Magányában állandóan Ash hercegen gondolkozik, hogy mit érez iránta, hogy miért nem keresi meg... Szokásos főhősnői siránkozás... De ezt nem úgy mondom, hogy idegesít, csak tény. :)
A vastündérek támadást intéznek Mab udvara ellen, de úgy intézik, hogy egyedül Meghan láthassa őket, akinek senki nem hiszi, hogy a vastündérek tényleg léteznének. Így adja meg Kagawa az első konfliktust a regényben. Mab Oberonra gyanakszik, mivel ellopták az Évszakok Jogarát, ami után az egész regényben folyik a hajsza. Ash megszökteti Meghant, amitől csak még jobban felkavarodnak a kedélyek.
És itt veszi kezdetét a tulajdonképpeni cselekmény. A menekülés, árulás, szerelem a mozgatórugója a regénynek.
Bennem még mindig felmerül a gondolat, hogyan sikerül ennyire lekötni az olvasókat... A két kötet között végig olvastam Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatát. Az inkább nevezhető az én korosztályomnak, érdeklődési körömnek. És mégis... A Vashercegnőt nem tudtam letenni, két nap alatt elolvastam. Lefekvés előtt fejeztem be és folyamatosan járt még az agyam egy fél órán át. Annyira magával ragad, beszippant. Most már tényleg bekészítettem a folytatásokat a virtuális polcomra, angolul.
A karakterek kidolgozottak, és valljuk be, bár egy kicsit furcsa, de magam is beleszerettem egy kicsit Ashbe. De ugyanakkor Puckba is. A két szereplő teljesen más karakter, mégis különböző módokon vonzóak. Megértem Meghan érzéseit és döntéseit, hiszen magam is így reagálnék hasonló helyzetekben.
Puck hozza a formáját: kacérkodik, megnevettet, védelmez és szeret. Ash pedig küzd az érzelmei ellen, bár hogy miként sikerül neki, azt nem tudom, de biztosan amiatt, mert nőként engem főképp az érzelmeim vezetnek.
Fú, teljesen elkanyarodtam a történettől. :) Kacor is visszaköszön, újra a jóságos, agyafúrt vezető szerep jut neki. És természetesen ott van a legnagyobb meglepetés, Vasparipa. Emellett betekinthetünk az udvari intrikákba is, testvérviszály, féltékenység, száműzés. Tökéletes egyveleg egy tökéletes világhoz. Sohafölde, remélem még sok meglepetést és örömet fogsz nekem okozni. ;)

Kicsit spoileres, de muszáj volt! Kis kedvencem.
– De miért? – suttogtam – Miért vagy itt? Te is és Ash is meghalhattatok volna ma. Puck szívverése felgyorsult az ujjaim alatt, és amikor megszólalt, a hangja alig volt több suttogásnál. – Azt hittem mostanra már rájöttél.
2013. március 11., hétfő

Egy titkos történet

Némely dolog túl borzalmas ahhoz, hogy egyszerre felfogjuk. Más dolgok – csupasz, sercegő, kitörölhetetlen rettenetükben – ahhoz is túl borzalmasak, hogy egyáltalán felfogjuk őket. Csak később, magányban, visszaemlékezve kezd derengeni a felismerés: amikor kihűlt a hamu; amikor a gyászolók hazamentek; amikor az ember körülnéz, és – legnagyobb meglepetésére – egészen más világban találja magát.
Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel…

Donna Tartt: A titkos történet

Kedvenc szereplő(k): Charles és Francis

És hogy meg is magyarázzam választásomat, már így az elején; bár Charles nem épp egy mintatestvér/diák/barát/társ, azért az én szívemhez ő állt a legközelebb, hiszen ő volt a legemberibb. Esendő, de legalább emberi. Francis pedig egyszerűen imádnivaló, bár ha ezt ő hallaná, biztosan elborzadna és felhúzná a szemöldökét. :)
Visszatérve a történethez (természetesen spoilermentesen, csak az elejéről szeretnék beszélni). A történetet nem is lehetett volna mással indítani, mint egy deus ex machina-val, ékes magyar nyelven, rögtön belecsaptunk a lecsóba, de csak egy fejezet erejéig, utána minden időrendben haladt előre. Az első fejezetben kiderül, hogy kit ér végzetes "baleset" és, hogy kik követték el a tettet. Ezzel alapvetően az volt a problémám, hogy halvány lila gőzöm sem volt, ki az a Bunny, Henry, Charles, Francis, Camilla... Vagy 30 oldal után lapoztam vissza újra az elejére, hogy kitisztuljon a kép.
Aztán itt van Richard, aki mindvégig a történet szócsöve. Nem kedveltem meg, de nem is utáltam. Inkább olyan közömbös karakter maradt számomra. Egyszerűen nem éreztem magamhoz közel, mint ahogy más elbeszélőket szoktam. Már a történet elején megpróbál bejutni a görög órákra, amin csak a Julian által kiválasztott diákok vehetnek részt.
Ha már itt tarunk, beszéljünk kicsit Julianről. Végig megmarad a maga titokzatos, apapotló szerepében. De a valódi énjéről csak a történet legvégén tudunk meg részleteket. Valahogy, ahogy a mondás tartja: Bajban ismerszik meg az igaz barát.
Visszakanyarodva: Camilla és Charles ikrek, de valami hihetetlenül furcsa módon. Francis meleg, ami meglepően abszolút nem zavart, sőt néha meglepődtem, mennyire kedvelem őt is és a gondolatmenetét. Henry szerintem elviselhetetlen. Borzalmasan sok volt már belőle. A migrénes fejfájásai, az állandó vezetéskényszere, a paranoiája, a képzelgései és végül csak kimondom, mit gondoltam róla -> totális elmebeteg! Szóval nem kedveltem meg, pedig biztos az volt a cél, hiszen mindenki körbeugrálta, ő volt tanítóbácsi kedvence, stb. Nekem nem jött be.
Szerintem a legjobban kidolgozott és legfontosabb szereplő Bunny. Neki is megvannak a saját problémái. Gazdag környezetben felnevelt, elkényeztetett fiú, akit úgy eresztettek ki, jobban mondva csaptak ki otthonról, hogy nem adtak mellé pénzt. Így ő ott csapol meg embereket, ahol csak teheti. Negatív jellemző, de ezt leszámítva kiforrott egyéniség, kissé hebehurgya, de szerethető. :)
Ami viszont abszoluté kicsapta nálam a biztosítékot, az a töméntelen alkohol és drogfogyasztás. Számomra elképesztő, hogy bírtak emellett tanulni, vagy egyáltalán életben maradni a diákok, no meg persze főszereplőink. Volt itt minden: kokó, fű, főként whisky, meg nyugtatók. Miért? Persze, valamivel el kellett nyomni a lelkiismeret hangját, de már előtte is ennyi ittak és buliztak. Oké, egyetem, kiszabadultunk, jeee, tegyük tönkre magunkat... De én nem tapasztalom ezt ilyen mélységben, pedig már 4 éve egyetemista vagyok. Jó, oké, Amerika, ott biztos ez megy, de akkor is hihetetlen számomra...
Na, miután így kiakadtam és élvezkedtem, elmondanám, hogy ez egy olyan könyv, amit mindenkinek, legalább egyszer el kell olvasni, mert fogadjunk, hogy a tett, ami hozzáfűződik, mindenkinek megfordult már legalább egyszer a fejében. A regényben átléphetjük ezt a határt, és végig követhetjük a következményeket.
És hogy mi a tett? :)
Tessék elolvasni és akkor meglátjátok! ;)
Antikvarium.hu-n az elérhetőség
És miután suttogva álltunk a bozótban - egy utolsó pillantás (...) és egy utolsó pillantás körbe, nincs-e elejtett kulcs, elveszített kesztyű, megvan-e mindenkinek mindene? -, majd libasorban nekivágtunk az erdőnek, én még utoljára visszanéztem a facsemeték között, melyek összehajolva elzárták mögöttem az ösvényt. Bár emlékszem a visszaútra és a fenyők közt szállongó, első magányos hópelyhekre, emlékszem, ahogy megkönnyebbülve bezsúfolódtunk a kocsiba és útnak indultunk, mint egy vakációzó család, Henry összeszorított foggal kerülgette a gödröket, mi többiek pedig az üléstámlán áthajolva beszélgettünk, mint a gyerekek, bár nagyon is emlékszem a rám váró hosszú, borzalmas éjre meg az elkövetkező hosszú, borzalmas napokra és éjszakákra, csak hátra kell pillantanom, hogy eltűnjenek az eltelt évek, és a facsemetéken át megint magam mögött lássam zölden és feketén a szurdokot, melynek képe sohasem távozik el tőlem. 
2013. január 12., szombat

A Cimmeria titka...

- A sakk nem társasjáték. Sőt a sakk csak bizonyos szempontból játék, mert valójában a sakk: háború. (...) Következésképpen a sakk izgalmas. - Rámutatott az Allie kezében lévő bábura: - Az nem egy pónilovacska. Az egy huszár, amelyik gyilkol. (...) A futó. Dörzsölt és veszélyes fickó, ráadásul nagy hatalmú. Az én szememben ő a királynő rangon aluli szeretője. - Aztán a magas királyi figurát lengette meg Allie orra előtt: - A király. Majdnem mindig gyengébb, mint amilyennek gondolnád, minden bábu a táblán az ő védelmét szolgálja, miközben ő szinte soha nem segít másnak, mert ha ezt teszi, meghalhat. - Allie az állára támaszkodva figyelt. - Ez olyan mint egy Shakespeare-dráma, csak... bénább.

C. J. Daugherty: A Cimmeria titka

Mint mindenki más, én is úgy kezdtem hozzá a regényhez, hogy azt feltételeztem, ez is egy újabb fantasy kötet, amiben majd kiderül, valaki vérfarkas, vagy vámpír, esetleg varázsló... És nem! Erre szeretném felhívni mindenki figyelmét, mindenféle spoilertől mentesen, hogy egy NONFICTION könyvvel állunk szemben. Tehát minden a valóságról szól. Azonban minden biztosítva van, ami egy izgalmas, letehetetlen könyvhöz kell. :)
Kezdve: bentlakásos iskola Angliában, rejtélyek, eltűnt testvér, szerelem, barátságok, ellenségek.
Allie egy zavarodott lány, mikor megismerjük. Bátyja eltűnése után elindult a lejtőn és egyszerűen nem tud megállni. Szülei már mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy segítsék. Végül beíratják Alliet egy nagyon különleges iskolába. Allie azt hiszi elsőre, hogy javító intézet a hozzá hasonló eltévelyedett fiataloknak. Később viszont rá kell jönnie, hogy nincs semmi keresnivalója azon a helyen. Gazdag emberek kis csemetéi járnak ebbe az iskolába, akik semmiben sem hasonlítanak a lányra. A legfurcsább pedig, hogy két fiú is közeledni próbál felé. Carter az igazi badboy típus és bajkeverő, Sylvain pedig a tipikus francia arisztokrata.
Az Éjjeli Iskola pedig egy olyan "csoport", amiről nem kérdezősködhet, nem tudhat és mindez benne van a házirendben. Akkor most hogy is van ez? Itt indul el igazán Allie története.
A Cimmeria titka új élményt hozott nekem a megszokott gimis fantasy-k világába, jobban mondva azok külvilágába. :) Öröm volt olyan könyvet olvasni, ami kicsit közelebb volt a valósághoz, mégis tele volt olyan rejtélyekkel, amik valósak. Engem a Koponyák című filmre emlékeztetett. A kedvenceim Jo, Carter és Rachel volt, viszont nem hiányozhatott a könyvből a tipikus méhkirálynő, Katie sem.
Az egyetlen zavaró tényező a fordítás volt. Előkerültek olyan lehetetlen szavak, mint: tamáskodott -> máig nem tudom, mit jelenthet és ez csak egy a sok közül. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nagyon hű akart volna  maradni az eredeti megfogalmazáshoz, azonban egy magyar fordításnak pont az a lényege, hogy a magyar emberek számára érthető és élvezhető legyen... A hibák nélkül egy olyan friss könyv nyugszik előttünk, amire már rég szükség volt. Tessék vinni és olvasni! :) A folytatás már megjelent Angliában és Franciaországban, úgyhogy remélhetőleg rövid időn belül mi is olvashatjuk.

Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 456
Kiadás ideje: 2012

Eredeti borító: ez kicsit jobban tetszik :)

Lenyűgöző rejtélyek...

Anyának és a családomnak a könyvtár volt a második otthona. Kiskorom óta ott töltöttünk minden vasárnap délutánt. Cirkáltam a polcok között, kihúztam minden kalózos, lovagos, katonás és űrhajós könyvet. Anya mindig azt mondta: – Ethan, ez az én templomom. Az én családom így szenteli meg a szombatot.
Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények

Hmmm... Vaskos kis kötet, vörös pöttyös, valami új. Előlegnek ennyit. :) És most részletekbe menően.

Első nekifutásra azt hittem ez is Twilight-utánzat... (Valamiért ez a meggyőződés volt bennem az összes vörös pöttyös könyv kapcsán. Szerintem valaki beleültette a fülembe, no meg az első két vörös pöttyösöm az Evermore és az Evernight volt.) Így tehát pozitívan csalódtam ebben a könyvben is. Már az első pár oldalnál megtetszett, hogy most kivételesen nem egy lány narrátorral állunk szemben, hanem egy fiúval. Ami persze azért is jó, mert minden lány szeretett volna legalább egyszer fiú szemmel látni, amíg tinédzser volt.
Ethan a főhősünk, aki egy átlagos kis déli városka átlagos lakója. Egy családi tragédia után járunk a történet kezdetén. Ekkor költözik a városkába Lena, aki forgószélként ront be Ethan életébe. Vele álmodik, állandóan rágondol és ami a legkülönösebb: tudnak egymással kommunikálni a gondolataikban. (Ezt azért merem leírni, mert már az első pár oldalon megtörténik.)
Lena a titokzatos Duchannes birtokra költözik, nagybátyjához Macon-höz, akit x éve már nem láttak a városiak, így rögtön mindenféle pletyka indul. A kis városkában mindenki gyanakvással kezeli Lenat, s az első furcsa esemény kapcsán megbélyegzik, ami miatt Ethant is figyelmeztetik, hogy tartsa távol magát tőle. Hősünk viszont nehezen tud ellenállni a lánynak, hiszen érzi, valami összeköti őket (pl.: a közös álom).
A történetről dióhéjban ennyit. Nagyon különlegesnek találtam a történetet, hiszen szakít azokkal a sablon elemekkel, amik sok könyvben benne vannak (igen, sajnos még az általam kedvelt Fallen-ben is).
Sok az új ötlet, a felfedezésre váró titok. És a legnagyobb kérdőjel: vajon mi a szerepe ebben az egészben Ethan-nek! De ez remélhetőleg kiderül a Beauriful Darkness-ban, ami már előkészítve várakozik a polcomon. :)

Kiadó: Könyvmolyképő
Oldalszám: 552
Megjelenés ideje: 2010

Ki itt belépsz... :)

Kedves Olvasóm!

Örülök, hogy meglátogattál, vagy csak idetévedtedben itt ragadtál! Olvasmányaimról, véleményeimről és a számomra kedves könyvekről olvashatsz! Jó böngészgetést! ;)

Athala

Molyolás :)

Rendszeres olvasók

Népszerű bejegyzések