2010. november 22., hétfő

Borzalooom városa...


E történet, egy olyan lányról szól, aki nem hisz a misztikumban, a természetfelettiben, és semmi olyanban, ami eltér a hétköznapi világ dolgaitól. Ő maga könyvírással foglalkozik, de írásaiban is csupán hétköznapi történések szerepelnek. Egy nap azonban olyan téma írására érez késztetést, mely eddig nagyon távol állt tőle. A vámpírok „legendája” kezdi el foglalkoztatni, ám fogalma sincs, miért. Alig kezd bele az írásba, mikor egy éjjel séta közben, különös idegen szólítja meg. A férfi, akit Williamnek hívnak, azt állítja magáról, hogy vámpír, s azért jött, hogy segítséget nyújtson neki, most íródó könyve témájához. Adriana, realista ember révén, csak mosolyog e kijelentésen, ám a mosoly hamarosan ajkára fagy, mikor a képtelen állítás, bizonyításra kerül. William lassanként bevezeti Adrianat a „ragadozók” titkos világába, miközben megpróbálja irányítani a lány érzelmeit. Később Adriana persze szeretne kiszállni az egészből, azonban rá kell ébrednie, innen már nincs visszaút.

Helga Schmal: Vámpírok - A rejtőzködő faj titkai

Ne olvassátok el! Egyszerűen nem éri meg az időt és a fáradtságot. Amit tudni érdemes róla. A szerző magyar, és lektorálás nélkül adta ki könyvét a Könyvműhely. Schmal, elmondása szerint, nem olvasta a klasszikus vámpírregényeket. Így: Anne Rice, Laurell K. Hamilton, Bram Stoker, ... Mégis annyi sablon szerepel regényében, mely kivonata több regénynek. Megtalálható benne a magas, fekete, göndör hajú vámpír, William. A vámpír társadalom felépítése nagyon hasonlít a Klánregényekhez. A sztori alapjáraton nem rossz. De a szerző stílusa akadozó, néhol erőltetett. Nagyon zavartak a helyesírási hibák és az elütések. Valamint szerkesztési hibák is voltak, amik szintén feltűntek, és onnantól kezdve zavartak.
A párbeszédek stílus is változott. Volt, hogy köznapi volt a beszédmodoruk a szereplőknek és amikor régies. Ezzel nincs baj, de döntse el, hogy melyiket használná, mert a váltakozás zavaró. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a hölgy elsőkönyves. De ez nem jelenti azt, hogy felmentést nyer a hibái alól. Néhányat el lehet nézni, de azért elolvastathatta volna valaki idegennel, vagy ő maga is átolvashatta volna még néhányszor...
Egyszer elolvasható, de nem maradandó alkotás. Igazából csak elfecsérelt idő. Akkor inkább ajánlom az olvasóközönség figyelmébe a Klánregényeket vagy Anity Blake-et, mert sokkal szórakoztatóbb és ezeket az információkat onnan is megszerezhetjük.

u.i.: Látott már valaki ennél rondább borítót??? Ha igen, akkor várom a címeket!

Megérint a sötétség - és tényleg!


Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

Karen Chance: Megérint a sötétség

Már tavaly olvastam ezt a könyvet, hála Nimának, aki kölcsönadta nekem. Első nekirugaszkodásra eljutottam a 90. oldalig, majd egy rövid időre félretettem, lévén nagyon vontatott és unalmas... Végigszenvedtem, de nem volt benne köszönet. Visszaadtam Nimának, majd el is felejtkeztem róla. Nemrég megkért a barátnőm, hogy vegyem ki neki az egyik könyvtárból, mert nagyon érdekli a könyv, főleg a történelmi vonatkozások szempontjából. Erre már én is felkaptam a fejem. Annyira rossz lelki állapotban lehettem, hogy ezek fel sem tűntek nekem. Szóval előre szólok, hogy a könyvhöz kell egy alaphangulat, vagy kihajítod. :)
Cassandra, már rögtön utalva a trójai Kasszandrára, jóstehetséggel bír, amit gyerekkorában ki is használta Antonio, a vámpír. Cassienek sikerült elszöknie, ám azóta folyamatosan menekül. Mégis, most másért is keresik őt. Ugyanis ő a Pythia (ugye ismerősen cseng?) kiválasztott örököse. Csakhogy ez a meló főleg bajjal jár. Cassie nem is akarja, hogy belé költözzön a Pythia ereje. Mégis döntenie kell, mikor egyik bajtársa kerül bajba, s Mircea megkéri, hogy segítsen testvérén.
A sztori nagyon jó, a légkör is fantasztikus, főleg a Mircea és Cassie jelenetek :P, de nem spoilerezek többet. Chance ért ahhoz, hogyan kösse le az olvasót. Mégis, a könyv egyetlen hibája, ami miatt korábban nem tudtam élvezni: túlságosan nyersen és hosszan írja le a világ szabályait, a különböző csoportokat és a szerepköröket. Míg a minket inkább érdeklő dolgok háttérbe szorulnak: akkor ki is Cassie valójában? ki a Pythia? miért olyan Cassie, amilyen?...
Amiben reménykedem, hogy ez csak a bevezető kötet. A folytatás is már itt pihen a polcomon és várja, hogy sorra kerüljön. Talán ott már főszerepet kap a cselekmény fő szála.
Összességében még sem tudom azt mondani, hogy rossz könyv volt. Sőt. Igazán tetszett, és már alig várom, hogy tovább olvassam. Cassie karaktere nagyon megnyerő. Végre nem ő az "überf...a kiscsávó", aki mindenkit lezúz és mindenben tökéletes. Ő, mivel ember, esendő. Elfárad, fél, bizonytalan. Persze nem egy Bella, szerencsére. :)
Tetszett, hogy a szellemeket is beleolvasztotta Chance a történetbe, és nem úgy, hogy sablonosak maradjanak. Billy-t megkedveltem. Csúcs az a pasi! :D
Mivel innentől kezdve csak dícsérni tudnám, be is fejezem soraimat. Ja, még csak annyit: Tomas karaktere valami borzalmas volt. Ennyire unszimpatikus szereplőt nehéz alkotni... :S Remélem mellékszereplővé avanzsál...
2010. október 30., szombat

Az igaz szerelem nem ismer határt!

"... Ó, szerelem, kit mindig is
Hű alattvalóként szolgáltalak,
Tiszta szándékkal - mint tőlem telik,
Néked áldozom minden vágyamat, ..."

A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira
idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából...

Anya Seton: Katherine
I.

... *sóhaj*
Mindig is romantikus jellem voltam. Másik szenvedélyem pedig közismert, a történelem. Sok Victoria Holt és Juliette Benzoni könyv után csak egy erőtlen sóhaj telt tőlem. De ezt kéretik nem félreértelmezni. Ez a sóhaj nem negatív, hanem szerelmes. Sóhaj, mely az elvágyódásé és az örök szerelemé. Ugyanis Seton könyvében mindent megtaláltam, amire vágytam. Erényt, tisztaságot, ármányt és szerelmet. Mindezt pedig olyan környezetben leltem meg, mely közelebb áll szívemhez bárminél. A történe
lem sűrűn áramló folyamában, ahol még voltak lovagok és a nő, bármennyire is alábecsülték általában, még nőnek számított.
Katherine nagyon szimpatikus szereplő. Egyáltalán nem az ármánykodó, szervezkedő fajtába tartozik. Inkább azt mondanám, hogy sodródik az élettel. Már egy pillantás elég volt, hogy tudja, örökké szeretni fogja Lancaster hercegét. Azonban ez a szerelem nem dönt össze birodalmakat, nem gázol át mindenkin, hanem szépen fejlődik. És jelen helyzetben tényleg igazat adok eme ékes szólásnak: "Türelem, rózsát terem!"
Katherine 15 évesen kerül ki a zárdából, ahol 5 évet töltött. Fegyelemre és tisztességre nevelték. Ekkor kerül az angol udvarba nővére mellé, aki a királyné mellett szolgál. Hogy tisztában legyünk a színnel: a cselekmény III. Edward uralkodása idején, 1366-ban veszi kezdetét. Katherine szépségére felfigyel egy lovag, s annak ellenére, hogy a lány nincstelen, feleségül veszi. S bármennyire is balszerencsésnek tekinthető ez a házasság, minden szerencsének okozója is. Emiatt figyel fel rá John of Gaunt, Lancaster hercege és felesége, Blanche is, aki barátnéjaként kezeli a lányt.
Nem akarok többet elárulni a történetből, mert mindenki egy kattintással utánanézhet az interneten. :)
Anya Seton sokat kutatott a forrásokban és jegyzékekben Katherine kiléte után. Így sokan állítják, hogy a történet, kisebb nagyobb színezgetéssel, de ez elnézhető, hitelesen adja vissza szerelmük történetét. Mindeközben betekintést nyerünk a kasztíliai harcokba és a Franciaországgal való ellenségeskedésbe.
Még utószóként megemlíteném, hogy a manapság oly nagy hírnévnek örvendő VIII. Henrik is az ő szerelmük leszármazottja. :D

Eredeti borító:
2010. október 28., csütörtök

Egy boszorkány szerelme


"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"

Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.

Gaál Viktor: Arche

Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D
2010. szeptember 26., vasárnap

Nagyon várt könyvek :)

Ím, most én is megosztom veletek, melyek azok a könyvek, melyekre már nagyon várok. A "tűkön ülök" kifejezés is gyenge ehhez. :D Szóval ők lennének:

Érdekesnek ígérkezik, de lehet, hogy pénzt nem adnék ki érte... Majd könyvtáras akció lesz belőle :)








Na, ezt viszont nagyon várom ám! Olyan gyönyörű a borítója :) meg a sztori is jól hangzik.










Ennek csak a külföldi borítóját találtam, ami, valljuk be, elég gagyi... Na mindegy. A sztori tetszik, úgyhogy "előjegyzés"!






*dobpergés* Őt várja mindenki!!! (ennyi :))











Egyelőre ennyi... :D
2010. szeptember 25., szombat

Sikíts értem, vagy...


Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza...
Karen Rose: Sikíts értem

Éééééééés, itt a várva várt folytatás!!!
Daniellel már megismerkedhettünk a Halj meg értem-ben. Atlantai nyomozó, aki a Dutton nevezetű kis városból származik. És amilyen kicsi ez a városka, annál nagyobb gondokat okoz az atlantai nyomozóhivatalnak. Különleges gyilkosságok történnek, melynek módszere régi sebeket tép fel sok lakóban. Sorozatgyilkos az illető és túl sok mindent tud a rég elfeledett gyilkosságról. Vajon ki áll a dolgok háta mögött? Egy tiszteletben álló polgár? Egy másoló? Mindeközben Daniel az öccsétől megörökölt fényképek megfejtésén is dolgozik. Ki készíthette és mikor, de legfőképpen MIÉRT? A megoldásért Daniel és Alex megjárja a poklok poklát. Drogos fuvolás, néma kislány, bűnös bíró és egy őrült.
Nem is tudom eldönteni, melyik kötet tetszett jobban... Talán ez, de csak magamat hibáztathatom és az első negatívuma is csupán az, hogy előre tudtam a végkifejletet. De most térjünk vissza ERRE a könyvre.
Nehezen indultam neki,
mivel gyilkolni lehet a könyvvel. Nem az olvashatatlansági miatt, hanem a vastagsága miatt. :) Azonban ha az ember elmerül benne, észre sem veszi, és repülnek az órák, egymást követik az oldalak és pörögnek az események. Valóban, kissé brutális a gyilkos módszere, de valljuk be: ma simán előfordulhat hasonló, sőt szerintem rosszabb is. A gyilkos csak a végkifejletben ismerszik meg. Addig halvány lila gőze sincs a szerencsétlen olvasónak, hogy ki lehet az. De ezt várjuk egy jó krimitől, nem? Karen Rose-nál meg is kapjuk. Sőt többet is.
Szót szó követ, de egy a lényeg: OLVASSÁTOK EL! :))))
2010. szeptember 24., péntek

Halj meg értem


Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Ciccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett. Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt...
Karen Rose: Halj meg értem

Kedvenc szereplő(k): egyértelműen Sophie ( régész-társ :P)

Bár a második kötetet előbb sikerült elolvasnom (nem először fordul elő velem...), inkább kronologikus sorrendben haladok majd.
Nagy mázli, hogy bent találtam mindkettőt, kisebb csúszással, a könyvtárban. Ritkaság, bevallom... Tehát:
képzeljük el, ahogy egy mit sem sejtő "színész" elmegy egy dokumentumfilm forgatására, melynek rendezője egy magát Ed M
unch-nek nevező idős férfi. Ki gondolna bármi rosszra? Hát mi, szakavatott krimi olvasók. És félelmünk nem alaptalan, ugyanis Ed Munch egy pszichopatánál is pszichopatább! Előre megásott sírokba temeti áldozatait, akiket különböző módszerekkel tesz el láb alól. Némelyikük sikolya felvételre kerül, hogy kielégíthesse gyilkosunk kielégíthetetlen vágyait. No, de mit tehetünk ellene? Semmit, mert ő mindenhol ott van és mindent lát. Nincs menekvés! Mégis hibát követ el, sírjait felfedezik és Vito alias Chick nyomozásba kezd. Igazságot készül szolgáltatni azoknak az ártatlanoknak, akik ideje korán haltak meg.
Van itt minden finomság: régész, hekker, atlantai nyomozó, operaénekes, New York-i ügyész és minden, ami egy igazi krimi/thrillerhez kell.
Van egy dolog, ami zavar is, de jó ötletnek is tartom: hogy az írónő bepillantást enged gyilkosunk fejébe és cselekményébe, nemcsak a könyv végén tudjuk meg, amolyan Poirot-os módszerrel, ami nem baj, hogy mit és hogyan, miért tett. Azonban arra mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy a könyv csak erő idegzetűeknek ajánlott. :) És semmiképpen se olvassátok előbb a Sikíts értem című kötetet, mert minden poént lelő... Azonban így is élvezhető volt a regény. Tetszik, hogy ilyen jó hosszú, és van lezárása. Talán, megkockáztatom, ez még Karin Slaughter könyveinél is jobb, pedig mai krimi/thriller téren nálam (eddig) az vitte a pálmát.
Ééééééés most következzék (felfelé gurulva az egérrel) a folytatás!!!

Gyermekáldás / átok?


Rosemary és Guy Woodhouse - üde, egyszerű kis New York-i házaspár - álomszép lakáshoz jut egy zegzugos, ódon bérházban, a Bramfordban.
Ira Levin: Rosemary gyermeket vár

Nem akartam hosszabb ismertetőt írni, hiszen ez a kezdete a könyvnek és nem szeretném lelőni a "poént". Lényeg, hogy főszereplőink új környezetbe kerülnek. Már az elején hallunk néhány mendemondát kannibál nővérekről, öngyilkos szomszédokról és meggyilkolt csecsemőről. De a Rosemaryt semmi sem tántoríthatja el azon szándékától, hogy a Bramfordba költözzön. De ki ne tenne hasonlóan? Mikor olyan jó áron megkaphatják és a lakás óriási. Aztán apránként jönnek a furcsaságok. Érdekes zajok a szomszédból, furcsa balesetek, mely Guy-nak hoz szerencsét színészi pályafutásán. De vajon mi áll az egész mögött?
Már olvastam a könyvről Amadeánál, de akkor nem fogott nagyon meg az ajánlás. Vagy csak túl sok King-et olvastam előtte. A könyvtárban nézelődtem és zsörtölődtem, hogy miért viszik el mindig a legjobb könyveket, jelen pillanatban Block következő Bernie-s könyvét... És akkor megakadt a szemem Levin könyvén. Érdekesnek találtam, hogy a krimi polcon leledzik, de végül is... Belelapoztam, nem tűnt hosszúnak és kivettem.
Érdekes olvasmány volt. Volt benne egy kis King-es időhúzás, de a misztikum tetszett. Mindig is rejtély párti voltam. :) Krimi helyett inkább sorolnám a horror vagy thriller/misztikum kategóriába, de senki ne számítson darabolós gyilkosokra vagy vérfürdőre. Mert ez a könyv nem arról szól. Megteremti az alap nyomott hangulatot. Rosemary kétségeiről szól, melyeket folyamatosan elnyom magában, mert a körülötte állók befolyásolják. Mikor terhes lesz is mindenben követi a tanácsokat, de nem gondolkozik el azon, vajon helyesek-e azok. Barátnői tanácsára szívesen hallgatna, de férje sértődöttsége visszahúzza. Ez kicsit idegesített is. Mindegy. Nem spoilerezek... Legyen elég annyi, hogy a csaj helyében én mindent másképp csináltam volna. És meg nem ittam volna azt a fura lötyit! :D
(Az eredeti borító egy fokkal jobb!! :)))))
2010. augusztus 22., vasárnap

Illuminátusok gyémántja


Egy ősrégi, titkos testvériség •Egy pusztító erejű, új fegyver• És egy elképesztő célpontRobert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet - az Illuminátusok - bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.
Dan Brown: Angyalok és démonok

Ezt is megértük. Hogy elolvassam Dan Brown másik művét, a Da Vinci-kód után. Nagyot csalódtam, hívő lélek lévén a szerző utóbbi művében. Azonban négy év után eljutottam odáig, hogy egy nagyon kedves barátnőm ajánlására elolvassam. Egekig magasztalta, hogy ez jobb a Da vinci-kódnál, stb. Igaza volt. Nekem is sokkal jobban tetszett.
A cselekmény rövid időn belül, kevesebb, mint egy nap leforgása alatt zajlik. Ezalatt megjárjuk a Harvard-ot, Svájcot és Rómát. Találkozunk Robert Langdonnal és Vittoria Vetrával, egy hasszaszinnal, bíborosakkal, régi iratokat olvasgatunk és űrrepülőkön utazunk. A sztorit már fentebb ismertettem, így most csak a vélemény van hátra. :)
Izgalmas, magához láncoló sztori volt. Sok vérrel, talánnyal és hittel. Sok információt kapunk az antianyagról (melyről megtudtam, hogy létező dolog), az Illuminátusról és a CERN-ről. Bejárjuk Róma zegzugait, magunk elé képzelhetjük Bernini műalkotásait és a Szent Péter-Bazilika fölénk tornyosuló tömegét. Körülbelöl az 550. oldalig nem volt problémám a könyvvel, de az utána következő csavarnál ráismertem arra a Dan Brown-ra, aki a Da Vinci-kódot írta. Túl sok volt nekem a befejezés. Igaz, hogy senki nem gondolt volna rá, de akkor is... Mindegy, ez lehet az én véleményem, de próbáltam kívülállóként átgondolni a könyv végét. Elvonatkoztatva a vallástól, tényleg ötletes és csavaros könyv. Már várom, hogy a következő Brown-ot is megkaparintsam. :D

A máltai sólyom


A máltai sólyom minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimije. Mindent ehhez mérnek megjelenése óta, és fognak is még mérni, amíg lesznek krimiírók - és persze olvasók. Sam Spade-et megbízza egy bizonyos Miss Wonderley, hogy keresse meg a testvérét. Amikor partnerét, Miles Archert nyomozás közben hátba lövik, Spade egyszerre lesz hajtó és üldözött vad. Vajon képes lesz megtalálni a nagy értékű és titokzatos madarat, mielőtt a kövér ember az ő nyomára akad? A regény - kevesen tudják - 1936-ban már megjelent magyarul Faludi Miklós fordításában. Az Agave Könyvek most ezt a változatot adja közre a regény első megjelenésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Dashiell Hammett: A máltai sólyom

Miután elolvastam a Bogartos betörőt, megfogadtam, hogy muszáj az eredeti máltai sólymot is elolvasnom, végül is: alapnak számít a krimi világában. Ééééééés.... Nem csalódtam!! Bár számomra kicsit lassú volt a végkifejlethez vezető út, de ha 1929-ben írták! Akkor még minden lassabb volt, és ez nem negatívum. De a mai pörgős világban kicsit fura.
Tetszettek a karakterek, a régi film noir stílus és Sam Spade nyers stílusa. No meg az, hogy a környékén élő összes nőt bolondította. :D
A sztori tényleg újat hozott, de ma már kicsit lerágottnak gondolnánk. Adott a bajba jutott hölgy, aki felkeresi a detektívet és segítséget kér. Ezután egymást érik a hullák, szám szerint három. A hölgyeményről kiderül, nem is az, akinek mondja magát. Sam Spade pedig kénytelen mindent a kezébe venni, hiszen a rendőrség nem kedveli, viszont mindenki rajta keres egy fekete madarat. És itt veszi kezdetét a macska-egér játszma. Ki találja meg először a híres máltai sólymot? Kié lesz a nagy vagyon és kié a nő?
A könyv után rögtön megnéztem a filmet a családdal, és mit ne mondjak... Kellemes csalódás volt! Bogart fantasztikus színész, a hangulatot nagyon eltalálta a rendező és a dialógusok is hűek voltak a filmhez. Csak a főszereplő hölgyet alakító színésznő szerepét osztottam volna másra. Túl öreg volt a szerephez, na! :) De allgemeinban? Jó a könyv is, meg a film is, de nem életem legjobb krimije... Inkább, egy állomás a sok közül. Ilyet is olvasni kell néha. De az örök kedvenc akkor is Agatha Christie marad. :))))
2010. augusztus 11., szerda

Anatruria, Bogart, Croatoan...


A világ összes könyvesboltja közül pont ebbe kellett besétálnia. Pont a Barnegat Könyvesboltba. Különben Bernie Rhodenbarr soha nem találkozott volna álmai asszonyával, a gyönyörű és rejtélyes Ilonával. Mivel mindketten imádják Humphrey Bogartot, ezért minden estét együtt töltenek… Egy Bogart filmfesztiválon. A szerelem csodálatos dolog, de megélni nem lehet belőle, így aztán Bernie kapva kap az ajánlaton, amikor egy idegen, Hugo Candlemas néven, megbízza, hogy lopjon el egy dossziét. Bernie betör, ám nem elég, hogy ismét a szekrényben szorul egy kis időre, még a dosszié is eltűnik.

Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát

Kedvenc szereplő(k): Tiglath Rasmoulian, alias Tigli, TR, Tigbert Rotarian, Tigrid :D

Csak falom és falom Block-ot! :) Ez természetesen nagy vonalakban a könyvtárnak köszönhető, mivel kivételesen bent vannak azok a kötetek, amiket még nem olvastam, ráadásul időrendi sorrendben. :D
Bernie elszántan veti bele magát "munkájába". Azonban szerencséjére, ismételten hullákkal kerül összetűzésbe. Ráadásul képbe kerül egy olyan ország, ami nem is létezett, melynek bélyegei Budapesten láttak napvilágot. Eközben minden éjjel megismerkedhetünk két Bogart filmmel, melyek oly mértékű hatást gyakorolnak a mi Bernienk-re, hogy lassan átveszi beszédének stílusát. Megint belép Bernie életébe egy gyönyörű nő, csak azért, hogy utána olyan gyorsasággal el is tűnjön. Kalapszemle, egy Maugli nevezetű könyvárus, cirill betűk és állatnevek fordulnak elő a sorozat ezen részében, azért, hogy izgalmasabbá tegyék Bernie könyvünket.
Most Bernie romantikus oldalát is megismerhettem ebből a könyvből, ami, valljuk be, nem rontotta az összhangot, sőt... Javított, a Bernie-ról eddig kialakult pozitív képen. Valamint tetszett még a cselekménybe fűzött politikai történet is és a Bogartról megtudott tömény információ halmaz. Bevallom, szégyen szemre, sosem láttam még filmet, melyben az említett színész játszott. De a regényen felbuzdulva máris indulok egy DVD begyűjtő körútra!! :)))

2010. augusztus 10., kedd

Holttest a fürdőkádban

- ... Na, szóval ez a betörő jól betör, ti ketten bementek, mire te lelövöd.- Már megint én?- Olyan macerás máshogy mondani. De ha annyira zavar...- Nem, annyira azért nem zavar. Miért lövöm le?- Hogy ne kelljen vele osztozkodnod. (...)- Oké - bólintottam. - Miért meztelen?- Hogy a ruháját ne lehessen azonosítani.- Ray.- Oké, tegyük fel, hogy mindketten meztelenek.- Értem. Szóval elcsábít. Ekkor rájövök, hogy mit tettem. Megőrülök a bűntudattól meg a szégyentől, és ahelyett, hogy magammal végeznék, őt ölöm meg. Ott áll a zuhany alatt, lemossa magáról ördögi vonzalma nyomait, én meg találok az egyik fiókban egy pisztolyt, és elküldöm a másvilágra.Ray felsóhajtott. - Ennek nincs sok értelme - mondta megadóan.

Bernie Rhodenbarr lassan egy éve jó útra tért. És le nem térne róla, ha fel nem bukkant volna a boltjában új főbérlője, aki az eddigi alig ezer dolláros bérleti díjat tízezerre akarja megemelni. Nincs mit tenni, ismét be kell törni valahova. A célpont egy lakás, a tulajdonosok Európában - a fürdőben meg egy pucér hulla. Ez nem is lenne baj, de közben rá akarnak kenni egy betörést, amit tényleg nem ő követett el. Ha tudta volna, hogy Martin Gilmartin baseballkártyái félmillió dollárt érnek, biztosan ellopja őket. De nem tudta. Azt viszont igen, ha most nem tesz valamit, akkor nemcsak a boltjának, hanem szabadságának is búcsút inthet, márpedig azt semmiképpen nem engedheti. Márcsak azért sem, mert van egy új alkalmazottja, akinek új állás után kellene néznie. Egy farokkal nem rendelkező macskának meg nincs sok esélye a munkaerőpiacon.


Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst
Kedvenc szereplő(k): Raffles, Doll

Már sokadik Block könyvem ez, és még sosem csalódtam Bernie szórakoztató történeteiben. Kellemes, laza nyári olvasmány és mit ne mondjak, izgalmas is. Bár nem olyan Agatha Christie-s, Karin Slaughter-es vagy Skandináv krimis módon. Egyszerűen Bernie Rhodenbarr módján.
A sorozat eme kötetében, Bernie a jóvá válás útján indul meg, kezdetben sikerrel, de, hisz mindannyian tudjuk, "Kutyából nem lesz szalonna". A mi Bernie-nk is hasonló cipőben jár. Kényszert érez a betörésre, mely saját elmondása szerint, Isten adta adottság, mellyel születni kell. Azonban betörése ismételten kellemetlen helyzetbe hozza, s ismét keresztezi útját Ray Kirschmann rendőr, akin olyan förtelmesen áll az öltöny. Mindeközben hősünk továbbra is legjobb barátja Carolyn-nak, a leszbikus macskabolondnak :). Megismerkedik egy csinos fiatal hölggyel, a felső tízezerrel, egy farkatlan macskával és egy költészetterapeutával.
Kész kabaré, gondolhatna az, aki még nem olvasott Block-tól egyetlen könyvet sem. Azonban a látszat csal. Viccesen komoly könyv ez. New York-ban, ahol senki és semmi sem az, aminek látszik. Idegen taxisofőrökkel, letartóztatással és maratonra való készüléssel, és még sorolhatnám, de inkább csak annyit mondok: irány a bolt vagy a könyvtár, és olvasásra fel! ( Már én is belekezdtem a következőbe: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát)
2010. augusztus 9., hétfő

Róma vs. Jeruzsálem


"- Akkor hát együtt kapjuk meg a birodalmat, az öleléseket és az éjszakákat. Sem én nélküled, sem te nélkülem, sem Titus Bereniké nélkül, sem Bereniké Titus nélkül...
- Nézd, egy loncinda tekeredett köré (jázmin).
- És?
- Amikor ez előfordul, együtt alkotják a szerelem bokrát. Volt egy ilyen Malathában, gyermekkorom várában. Anyám elmondta, hogy soha nem szabad megpróbálni szétválasztani őket, hiszen oly szorosan fonódnak egymásba, hogy mindketten elpusztulnának.
- Sem te nélkülem, sem én nélküled..."

Jean-Francois Nahmias regénye által megélhetjük a Róma és Jeruzsálem közötti véres összecsapás korszakát egy kivételes szerelmespár (Titus - Bereniké) lángoló szenvedélyén keresztül. Nevük az évszázadok múltával sem halványodott el.


Jean-François Nahmias: Titus I-II.

Kedvenc szereplők: Mucianus, Tiberiosz Alexandrosz, Vespasianus, Bereniké

Szégyellem magam, hogy csak most sikerül megint írnom, de mentségemül szolgáljon, hogy igencsak mozgalmasra sikeredett a nyár :D De most inkább erről a gyöngyszemről.
Édesapám ajánlatára kezdtem bele a Titusba. Korábban már olvastam Nahmias-tól, így nagy buzgalommal vetettem bele magam, és nem csalódtam. Cselekmény dús történelmi regény, mely hűen ábrázolja a római kort, a letűnt császárok, az őrült császárok és az isteni cézárok idejét. Tapasztalatból tudtam már, hogy Nahmias ért az érzelmek viharához és ábrázolásához, de a Titus még tudott újat is mutatni. Ahol örömteli esemény történt, ott nevettem és mosolyogtam, ahol a szereplők szenvedtek, velük szenvedtem én is, néma zokogással. Nem vagyok az az érzelgős típus, de az nem ember, akit nem érint meg Titus és Bereniké különleges története és sorsa.
Vegyük az alaphelyzetet: Titus Vespasianus fia, aki hősies és Rómához hű katona. Mégis a nyitó jelenetben elveszíti császára, Caligula kegyét, így menekülésre kényszerül a még csecsemő Titusszal. Majd díszletváltás, s Malathában találjuk magunkat, a tizenkét éves Bereniké hercegnő palotájában, s első kérőjével, Tiberiosz Alexandrosszal, akinek alakja végigkíséri a történetet. Bereniké tizenkét évvel idősebb Titusnál. Intelligens, vonzó nő, aki ért a politikához, így az évek során egyre nagyobb befolyást szerez Palesztinában. Mindkettőjük életét egy-egy jóslat irányítja, melyet gyermekkorukban hallottak. Titusra császári trón vár. Bereniké atyja pedig egy olyan életfáról mesél, melynek ágai az egek felé nyúlnak. Ilyen körülmények között találkoznak, s szenvedélyük tűzbe borítja Jeruzsálemet, Alexandriát és Rómát. A végkifejletről? Az legyen meglepetés! :)
Róma fény- és árnyoldalai is bemutatásra kerülnek. Korábban arra vágytam, bár abban a korban születtem volna. Most elgondolkozom rajta. Nehéz lehetett egy ember kedélyállapotától függeni.
Említés esik a katolicizmusról is, bár a fő vonalat a római-zsidó ellentét viszi. És ez lesz a végzete a szerelmespárnak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
2010. április 24., szombat

Könyfesztiválos, begyűjtős körút :)))))

Bár reménykedtem benn, hogy idén is lesz óriási Ulpius - akció (tavaly 2-őt fizet 5-öt vihet volt), azonban ez most elmaradt :( . Így sokkal kevesebb könyvvel tértünk haza anyukámmal.
Íme a termés!!!




A Murakamit nem lehetett ott hagyni, mert 7500,- helyett 4900,- ért odaadták!!!! A Hunyadi apának lesz, a Lázadó angyalok pedig a húginak!!! Szóval a termés igencsak "ergya" volt... De hátha a Könyvhét többet hoz!!!
2010. április 18., vasárnap

Szocdem, fegyverkereskedelem, Svédország...


Annika telefonügyeletes egy stockholmi bulvárlapnál. Egy napon valaki véletlenül bejelenti, hogy egy ruhátlan halott lány fekszik egy parkban meghúzódó, régi zsidó temetőben. Annikát is kiküldik a helyszínre. Tudósításával kivívja főnöke elismerését, egyben felébreszti idősebb kollégái féltékenységét. A lány, mint vérbeli bulvárújságíró az áldozat egykori munkahelyére, egy sztriptízbárba is beépül a nyomozás kedvéért, miközben a szerkesztőségben folytonosan küzdenie kell az őt gáncsolni próbáló kollégákkal, és barátjával, Svennel való kapcsolata is egyre félelmetesebb irányt vesz.

Liza Marklund: Studio 69


Kedvenc szereplő(k): Whiskas, Patricia, Nagyi

Nyomasztó...

Ha valaki végig olvasta ezt a könyvet, az tudja, mire gondolok. Ugyanis a legnagyobb pofon a regény végén várja az embert, de az a pofon akkorára sikerült, hogy tátva marad az ember lányának szája. Legalább is az enyém úgy maradt. A csavar talán csak Dennis Lehane Viharsziget-éhez hasonlítható.
Minden fejezet elején találunk egy kis szösszenetet, melyek feltehetőleg egy napló bejegyzései. Azonban nem lehet tudni, ki írta. Tele vannak fájdalommal és rettegéssel. Már ezek is nyomasztóan hatnak, nemhogy az egész sztori...
A gyilkossági nyomozás mellett a kormány titkainak leleplezésén is dolgoznak az újságírók. A könyv betekintést enged a szerkesztők mindennapi életébe és a szabadúszók versengéseibe is. Igazi kis ínyenc falat! Az is újdonság, hogy nem a rendőrség nyomoz leginkább, hanem Annika, aki szabadúszó újságíró és egy kis svéd városkából jött fel Stockholmba, hogy szerencsét próbáljon. Beültetik a "rémvonal"-hoz, egy telefonhoz, ahová mindenféle bejelentések érkeznek feminista felkelőkről, nőnek öltöző tévésről, zsidó temetőben talált halott lányról, egy miniszter alibijéről,...
Nehéz letenni, bár az IB-s részek kicsit untattak, mivel magyarként nem nagyon ismerem a svéd politikai helyzetet... Itt is van összeesküvés-elmélet (Hodgins nagyon szeretné :P ( Dr. Csont - Bones, ha valaki nézni...)) dögivel.
Bár, az igazat megvallva, inkább maradnék Arnaldur Indridason könyveinél, mert nekem a klasszikus krimik jobban bejönnek. Ahol a nyomozó nyomozó, az újságíró pedig újságíró.
De ez nem jelenti azt, hogy nem tetszett, sőt, nagyon izgalmas volt, és úgy érzem, egyre jobban rákapok majd a Skandináv Krimik sorozatra, mert "LEHENGERLŐ"!! :D
2010. április 8., csütörtök

A genetika nem játék!!!!


" - Hogy mondja?
- Az agya nincs a helyén."

Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnak nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnek régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló.

Arnaldur Indridason: Vérvonal

Kedvenc szereplők: Elín, Sigurdur Óli, Eva Lind

Már több könyvet is olvastam a Skandináv krimik ciklusból, és mindegyikkel meg voltam elégedve. Csavaros, szórakoztató, és mégis csak közelebb áll hozzánk, mint Agatha Christie kora. Magától az írótól, Arnaldur-tól is olvastam már, a Távoli hangok-at. Emlékeim szerint, az is nagyon tetszett. A sztori hihető és elszomorító. Ugyanúgy, mint a Sikoly-ban.
Két nyomozás is folyamatban van a cselekményben. Első, a főszál: Holberg meggyilkolásáról, a másik pedig egy fiatal menyasszony váratlan eltűnéséről. Egyik történet végkifejlete sem mentes a fájdalomtól és az általam átélt borzalomtól. Újra és újra elgondolkozom, hogyan élhetnek emberek a Földön, akik képesek arra, hogy fizikai és egyben lelki fájdalmat is okozzanak kiszemelt áldozataiknak.
A harmadik szál főszereplője maga a nyomozó: Erlendur. Az ő élete sem olyan fényes, mint azt gondolnánk. Kiegyensúlyozatlan életet él, családjával hébe-hóba tartja csak a kapcsolatot, így "úgymond" csak a munkájának él.
Tény, hogy a regény olvastatja magát, izgalmas és még számomra is új dolgok derültek ki a nyomozásról, pedig egy ideig CSI-őrült voltam. :) Még az is felmerült bennem, hogy érdekes szakma lenne a kriminológia... De persze erről már lekéstem. :D Jogra akkor se mennék, ha fizetnének érte, így is lustasággal szenvedek, ott meg agyba-főbe kéne tanulnom magam.
Még csak annyit, hogy a könyvből film is készült (bizony-bizony) 2006ban, izlandi, német és dán koprodukcióban. Nem láttam, de lehet, hogy majd megnézem. Azonban tudom, csak csalódnék, mert olyan jó biztos nincs, mint a könyv!! :D
Na gyerekek, vége a dumának, tessék olvasni!!!!
2010. április 7., szerda

Halhatatlanok felvonulása :)


" A következő pillanatban - a történelem során először - Kinevane kastély bejárati ajtaját valaki - berúgta. Lachlain előtt egy ragyogó arcbőrű és hegyes fülű törékeny, szőke nő állt. A férfi bambán a beesett ajtóra bámult, majd ismét a nőre.
- Pilates - válaszolt a nő és vállat vont.
- Regin, ha nem tévedek."

Lachlain, a klán félelmetes fejedelme több ezer éve keresi azt a nőt, aki a legenda szerint lecsillapítja forrongó dühét. Lachlain maga a tökéletes férfi: gyönyörű, okos, szenvedélyes, de elátkozott, aki minden teliholdkor vérfarkassá változik. Egy nap Párizsban rátalál egy diáklányra, aki szülei halálának ügyében nyomoz, és bár ösztönei azt súgják, hogy Emma az igazi, mégis minden porcikája tiltakozik ellene. A titokzatos lány ugyanis vámpír, a vérfarkasok ősi ellensége. Lachlain mégsem bírja legyőzni a vér szavát, elrabolja a lányt, és ősi birtokára viszi. Útjuk során nemcsak Emma szerelmét kell kivívnia, hanem az őket üldöző vámpírokat is le kell győznie, akik maguknak követelik a lányt mint fajtájának utolsó képviselőjét...


Kresley Cole: Vámpíréhség - Halhatatlanok alkonyat után

Kedvenc szereplők: Regin, Nix, Lucia

Kicsit szégyellem magam, mert már októberben kölcsönkaptam Nimától, de csak mostanra sikerült elolvasnom. Bevallom, első nekifutásra megijedtem a könyvtől. Túlságosan durván indított ahhoz, hogy felülmúlja az eddig olvasott, silány vámpír/paranormális "regényeket". Azonban, valami okból, hazahoztam a szünetre, hátha most lesz kedvem nekigyürkőzni. És a tegnapi nap folyamán nekiálltam. És kellemesen csalódtam!!! A vártnál sokkalta jobb volt, sőt. A sztori sablonos, azonban a világ, amiben az egész játszódik ötletes. A valkűrök, démonok, lykae-k, vámpírok egy cselekményben való megjelenítése nem rossz. A végére pedig a szívemhez nőtt a két főszereplő és a valkűr-csajszik.

SPOILER!!!!
Bár túlzás volt belevinni a Star Wars nagyjelenetet: "Én vagyok az apád...". Sablonos, na!
SPOILER VÉGE!!!!

És számomra túl gyors volt a végjáték lebonyolítása.
Utánajártam, és csalódottan vettem észre, hogy a folytatások másokról szólnak. Jó, igaz, ne húzzunk le több bőrt Emma és Lachlain történetéről, de azért mégis ahhoz szokott az ember (Anita Blake, True Blood, ...), hogy a szereplők maradnak, csak a cselekményszál változik. És, ha már ennyire megtetszett a stílus meg a szereplőgárda, gondoltam megvásárolom a folytatást, de úgy döntöttem, inkább nem. Majd kölcsönkérem valaki jóindulatú könyvmolytól (asszem a húgom barátnőjének megvan...). :D
"Szexi és eredeti", írja Heather Graham (tudja Isten, ki az...), és ezzel egyet kell értenem. Mert valóban szexi és eredeti. De más nem nagyon mondható el róla. Egyszer elolvasható, élvezhető, de punkt. Örülök, hogy azért pénzt nem áldoztam rá, így majd többet vásárolhatok a Könyvfesztiválon!!!! :D
2010. április 5., hétfő

Újítás!!!!


Ünnepélyesen megfogadtam, hogy rendesen foglalkozok majd a blogommal!!! Kezdetnek íme egy új design!! :D Remélem tetszik. Bár még van mit tanulni... Egy ideig napi friss várható!!!

Ez a kép nagyon megtetszett, úgyhogy arra gondoltam, megszínesítheti a bejegyzést. :))))

Tik-tak...


" - Mi a baj?
A lány mély lélegzetet vett. - Ott benn! - mutatott maga mögé.
- Igen?
- Egy férfi van a padlón... halott... És majdnem rálépett."

Sheila Webb hivatásos gyors- és gépírónő. A Wilbraham Crescenten lakó Miss Pebmarsh személyesen őt kérte telefonon az irodától, így Sheila elindul. "Nyisson csak be", szólt az utasítás. Be is nyit, bemegy a nappaliba, ahol egy csomó órát talál - meg egy hullát. Ekkor ér haza Miss Pebmarsh, aki majdnem rálép a halottra, mert... vak. És esküszik rá, hogy ő nem rendelt gépírónőt. Colin Lamb óceánkutató biológus, de most éppen nem eredeti szakmájában dolgozik. A kémelhárítás ifjú csillaga egy papírdarab nyomán jut el a Wilbraham Crescentre - ahol a sikoltozó Sheila zuhan a karjába. Szerencsére Colinnak sok jó barátja van: Hardcastle felügyelő, akit megbíznak az üggyel, és egy idős, bajszos belga úriember, bizonyos Hercule Poirot. Szerepel még a bonyodalmak között egy építési vállalkozó, egy kém, két kíváncsi kiskamasz, egy öregasszony és negyven macska.

Agatha Christie: Az órák

Kedvenc szereplő: Colin Lamb :D

Régóta nagy rajongója vagyok az öreg hölgynek! Leginkább azért, mert sosem tudok rájönni a gyilkos kilétére. Folyton tippelek, sőt, mostanában, már egész összeesküvés elméleteket szoktam szövögetni, de így sem tudok rájönni, ki az elkövető. Egy szó, mint száz, a legjobb krimik a világon, mert mindig meglep és tud újat adni.
Az órák más részről is szívemhez nőtt: megmutatta, hogy egy Christie-könyv lehet jó Poirot nélkül is!!! Ugyanis a belga kisember csak igen keveset szerepel a történetben.
Röviden: adott egy szépséges lány, talál egy hullát, sikoltozva belerohan egy fiatal férfi karjaiba. Klasszikus jelenet. Megindul a nyomozás. Hulla névtelen. Igazi CSI-os eset. Szomszédok nem láttak semmit. A háziasszony azt állítja, nem ismeri a halottat, de akkor hogy került az ő házába???
Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel a regényben, melyre Hardcastle felügyelő és Colin Lamb együtt keresik a válaszokat, miközben egy másik nyomozás is folyik a háttérben.
Colin Lamb feladja a leckét Poirot-nak. Derítsen fényt az esetre anélkül, hogy elhagyná kényelmes karosszékét.
Eseménydús, izgalmas olvasmány. Sajnáltam, hogy Poirot kevés szerepet kapott, de így is élvezetes volt.
Na, de természetesen egy hulla nem hulla, úgyhogy itt is bonyolódnak az események.
És, mint mindig, itt is lehull a lepella!!! :D
Jó szórakozást hozzá!!! Higgyétek el, meglesz!!!
2010. április 1., csütörtök

Díjacska :D


Nagyon kedves díjat kaptam Picurka13-tól!!! De amilyen bamba voltam, csak most vettem észre, de most kiteszem, így, utólagosan. :D

Tennivalók:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.



Sajnos, ahogy így elnézegetem, nincs már, kinek továbbadni a díjat, de azért még próbálkozom a kereséssel. :D

Éééééés.... ím, a 7 dolog magamról!!! :
1. Imádok olvasni, és bárhol, bármikor képes vagyok rá!!! XD
2. A filmek a másik szenvedélyem, no meg a sorozatok :P
3. Most Szegeden lakom, mert ide járok egyetemre, és egyszerűen rajongok az itteni életért, és az új barátaimért.
4. Nagyon ellustultam az utóbbi időben. :( Keveset blogolok, olvasok és írok.
5. Zene nélkül mit érek én!!!!
6. Néha nagyon hóbortos vagyok, és egy NAGY gyerek!!!
7. Kicsit szenilis vagyok... Na jó, valljuk be, nagyon az vagyok. :D

Hmmmm... most olyan bloggereket nevezek meg, akiket rendszeresen olvasok, de már bizonyára megkapták ezt a díjat többször is. :))))
Amadea, Nima
2010. január 27., szerda

Odüsszeusz hazatér és... KÁOSZ :)))


Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát...

Margaret Atwood: Pénelopeia

Amikor elmentem a könyvért a Bookline-hoz, kicsit meglepődtem. Nem egy 170 oldalas kis könyvecskére számítottam. Az Odüsszeiából kiindulva valami hatalmasat és megrázót vártam. Ehelyett felém nyújtották ezt az apróságot. - Nem baj - gondoltam. Azért is elolvasom. Egyetemista létem első könyve volt. És nem csalódtam. Bájos, magával ragadó és legfőképpen tanulságos történet.
A versbetétek tetszettek a legjobban, bár volt köztük néhány szókimondó is, nem rontotta el a cselekménysort. Érdekes volt, ahogy többféle stílusban írta Atwood ezeket a betéteket. Volt dráma, próza, hexameter, rím, ...
Igazábó
l nehezemre esik ilyen távlatból visszaemlékezni a cselekményre, de ami megragadott az a történet vége. Atwood beleszövi a mai világot is és nem zavaró módon, hanem teljes természetességgel.
A másik, hogy mindenki eldöntheti, hogy kinek ad igazat: Odüsszeusznak vagy a lányoknak. Már a fejezet nyers megfogalmazása: Odüsszeusz és Télemakhosz kicsinálja a Lányokat is utal a helyzet komolytalanságára.
Én, szívem szerint, a lányoknak adok igazat, de Odüsszeuszt sem hibáztatom. Mint a cím is jelzi: Pénelopé a mesélő, a főszereplő, ő alakítja a szálakat. Így az ő hibájából haltak szőrnyű halált a lányok, s ezek után érthető is ellenségeskedésük.
Csak a comment írása közben jövök rá, hogy az egész könyv egyfajta pszichológia.
A megbocsájtás hiánya és a továbblépés képtelensége mutatkozik meg a könyv végén.
Atwood mindenkinek feladta a leckét. Bár a könyv nem nagy terjedelmű, mégis kellett egy hét, míg újabb könyvet vettem a kezembe. Nem hagyott nyugodni. Folyamatosan
gondolkoztam a történeten. Bele-beleolvastam az Odüsszeiába, hogy bizonyos részekre választ kapjak.
Összegezve? Kellemes olvasmány, bár nem sorolnám a kedvenceim köze, mert hiányzott az a plusz, ami egy könyvet letehetetlenné tesz. Nekem inkább tűnt tanulmánynak, mint regénynek és ez kicsit lehúzta nálam, de ennek ellenére örülök, hogy elolvastam.

Ki itt belépsz... :)

Kedves Olvasóm!

Örülök, hogy meglátogattál, vagy csak idetévedtedben itt ragadtál! Olvasmányaimról, véleményeimről és a számomra kedves könyvekről olvashatsz! Jó böngészgetést! ;)

Athala

Molyolás :)

Rendszeres olvasók

Népszerű bejegyzések