Kísértés Rt. avagy fogadás Lucifer és Isten között

” - Tehát… az ördög - ismételte meg elbizonytalanodva. - Mint ahogy azt már legalább háromszor kifejtettem, Miss Nightingale, igen, Lucifer vagyok, a Pokol démonura - dörzsölgette a halántékát fáradtan a vörös bőrkabátos férfi. - Legközelebb hozok egy táblát, és felírom rá hat nyelven a nevemet. - Tábla a Főnöknek - jegyzetelt a háttérben a szemüveges Kleio.”

Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög? Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött. Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe.

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Még a megjelenése előtt olvastam a könyvről Amadea blogján és nagyon megkapó volt a történet. Vallásosként még érdekesebb volt olvasni egy olyan könyvet, melyben az Isten női alakban jelenik meg és a teremtés történet olyan kacifántosan kellemesen mosolyogtató. :) Ami különösen tetszett, hogy a múzsák neveit viselték a démonlányok, akik önmagukban is érdekes szereplők voltak.
A történet: Serene napközben filozófia szakos hallgató, éjjel pedig hidegvérű bérgyilkosnő. Persze magyarázat is van rá, hiszen szülei hirtelen elvesztését nem tudta feldolgozni, így bátyja segítségével máshol vezeti le a “feszültséget”. Vincent, a báty is  hozott kellemes meglepetéseket; szerelem, szeretet, furfangosság terén. Mégis kedvenc szereplőim az ügyetlen, ámde annál lelkesebben segítőkész angyalok, közülük is Anachel és Nathanael. Bár a történet maga Serene lelke iránti versengésről szól, több fontosabb szál is van a regényben, melyek önmagukban is egy-egy kedves történet. Mindenki fejlődik valamilyen téren, kapcsolatrendszerek alakulnak és szakadnak meg. Van, aki megtér, van aki elkárhozik.
A történet közben mosolyogtam, nevettem, sőt egy pillanatban el is pityeredtem. De a magja mégis a vidámság. Tetszett és kész, enyém és nem adom senkinek! Külön köszönöm az írónőnek, hogy leírta a fejében kezdeményeződő történetet, mivel mi, olvasók nagy élvezetet lelhetünk így benne. És előkészületben Imre Viktória Anna másik könyve, melyet az Ulpius-ház fog kiadni, valamikor júniusban. Tűkön ülve várom, mert bizonyos vagyok benne, hogy hasonlóan kellemes olvasmány lesz, mint a Kísértés Rt., ha nem jobb.
Hasonlóan szép és vidám pillanatokat kívánok azoknak, akik majd még a közeljövőben olvassák. :)