Sok modern ünnephez hasonlóan a samhain eredete is a pogány időkre nyúlik vissza. A sidhe-látók templomokat és apátságokat emeltek a szent helyeiken, a Vatikán pedig kereszténnyé nyilvánította az ősi, pogány ünnepeket, azzal a felkiáltással, hogy ha már nem tudjuk legyőzni őket, és nem akarunk csatlakozni hozzájuk, akkor nevezzük át ezeket a szokásokat, és tegyünk úgy, mintha kezdettől fogva a mi hagyományaink lennének.
Karen Marie Moning: A hajnalra várva
Sajnálatos módon, nem nagyon volt időm az első két kötetről részletesebb visszajelzést írni, de most bepótolnám ezt a harmadikkal, és talán eddig a legfontosabb kötettel. Azért méltatnám ilyen nagy figyelemre, mivel igazából itt derül ki, mi is folyik a Sidhe birodalmában. Az előbbi kötetekben eddig mindig függőben maradt a Seelie és az Unseelie kérdés. Kik ők, honnan jöttek és mi akarna? A hajnalra várva, bár igen homályosan, választ kínál ezekre. Azért a homály, mert még hátra van két kötet és elképzeléseim szerint ott hull le a lepel minden titokról.
A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt: Mac rosszul lett a Sinshar Dubh közelében, s végre fény derül a kinézetére és mibenlétére. Ötletesnek találom a megoldást, amit Moning talált a könyv helyváltoztatásával kapcsolatban. De ezt nem lőném le! :) Szóvel Mac az utcán, sárosan és koszosan, ázottan, magatehetetlenül pillantgat fel, s szégyenére meg kell futamodnia, ismét.
Mac személyiségében hatalmas fejlődést figyeltem meg. A kezdeti locsi-fecsi és meggondolatlan lányból igazi túlélővé vált. Megtartja magának azokat az információkat, amiket ütőként játszhat ki Barrons és V'lane ellen. Egyikükben sem bízik meg teljesen. De miért is tenné? Barrons-ről még mindig nem tud semmit, és nem tudja, hova rakni annak hatalmas erejét és tudását, s ellenálló képességét az Árnyakkal szemben. V'lane pedig V'lane. Egy óriási szexuális kisugárzással rendelkező Seelie, aki mindenben segítségére próbál lenni Mac-nek. Mindkét oldalról kap egy-egy olyan "ajándékot", amivel azok bármikor, bárhol segítségére siethetnek. Mivel egyszerre a gyertya két végét tartja a lángba, meg is égeti magát. Barrons és V'lane néma konfliktusa is egyre jobban érdekli, hiszen érzi, olyasmiről lehet szó, ami messze a múltba nyúlik vissza. De senki sem mesél neki. Amitől természetesen a plafonon van, és onnan próbál információt szerezni, ahonnan csak tud. Így találkozik egyre többet Dani-vel, Jayne felügyelővel és Christiannal, akiktől megpróbál morzsákat összeszedegetni.
Ebből a kötetből sem hiányzik az izgalom és a feszültségkeltés, s már mondanom sem kell, de ismét úgy végződik, hogy az ember a haját markolássza... Még szerencse, hogy kezemben a folytatás és az ötödik kötet is megjelenik a héten. *-*
Érdekes, ahogy Moning az Apokalipszis négy lovasát elképzelte. De miért is ne? Tehát: csata csata hátán, vágy és szenvedés, menekülés és túlélés jellemzi a kötetet. Ja, és ne feledkezzünk meg a Nagyúrról sem, akiről szintén újdonságokat tudhatunk meg. A hajnalra várva úgymond, információtömkeleg (nem rossz értelemben) a sidhe-ről.
És ne feledjétek -> It's always darkest before the dawn (Mindig a hajnal előtt van a legsötétebb.)
Senki sem fest jól a legsötétebb óráiban, de ezek az órák tesznek minket azzá, akik vagyunk. Bátran szembenézünk a problémákkal, vagy megfutamodunk. Győzedelmeskedünk, megacéloznak bennünket a kiállt próbák, vagy örökre megtörünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése