2013/12/30

A kereszt

Anthony Spencer önző üzletember, aki büszke arra, hogy saját erejéből jutott fel a csúcsra, bár a győzelemért fájdalmasan nagy árat kellett fizetnie. Tony egy agyvérzést követően kómában fekszik a kórház intenzív osztályán. Egy szürreális világban „ébred fel”, egy „élő” tájon, amely az ő földi életének szépséges és romlott oldalait tükrözi. Úgy véli, a szereplőket, akikkel élénk beszélgetéseket folytat, pusztán saját tudatalattija vetíti ki, mégis követi utasításaikat, hátha így rátalálhat a valódi életre, vagy akár a megváltásra. Kalandja során Tony egyre mélyebb kapcsolatokba bonyolódik. „Lát” mások szemével, és átérzi, amit átélnek, mégis „vak” arra nézve, milyen következményekkel járhat az, ha elrejti saját céljait és veszteségét, melyek hadakoznak a gyógyulás és bizalom lassan kibontakozó folyamataival.

Wm. Paul Young: Keresztutak

Kedvenc szereplők: Maggie, Cabby

Most egy kicsit vallásosabb témához érkezek. Sajnos, ismét sok idő telt el azóta, hogy utoljára "tollat" ragadtam, de az áthallgatás miatt teljesen el voltam havazva... De most a karácsonyi pihenések közepette időt tudok szakítani az írásnak és az olvasásnak. :) 
Kedvesemtől kaptam ajándékba ezt a különleges "jelenséget". A szerző előző könyvét, A viskót már olvastam és nagy reményeket fűztem ehhez is. Bár olvasva, hogy sokan ezt a könyvet jobbnak ítélték, kicsit elbizonytalanodtam. Hiszen hogyan is tudná az író túlszárnyalni a Viskóban zajló érzelmeket...
De sikerült neki!! És Tony alakja közelebb áll a mindennapok emberéhez, hiszen mint sokan mások, ő is a sikert, a hatalmat és az Egót dicsőíti. Sikeres, gazdag üzletember, aki földi kincseket gyűjt, nem gondolva, hogy vele is megtörténhet az elképzelhetetlen: negyven-akárhány évesen kómába esik. Az ezt követő események nagyrészt a lelkében játszódnak le, azonban Young mert nagyot gondolni! Tony szelleme/lelke a valóságban is "utazik", megismerve ezzel egy fiatal anyát és gyermekeit, valamint az általam annyira megkedvelt Maggiet. 
Nehéz egy könyv kapcsán spirituális élményről beszélni, főleg egy regény esetében, azonban nekem is utazás volt. Sokat gondolkodtam a saját elkövetett hibáimon, a hitemről és a családomról. És itt térnék rá a címre: Keresztutak. Sokak számára ez a szó csak a hétköznapi jelentését hordozza: egy olyan út, amely elágazik, választás elé állít. Számomra mélyebb értelme van. Először hittanórán találkoztam a szóval, s tanítóm egy képpel próbálta megértetni velünk a mélységeit. Feltételezem, hogy az életben sokak kerültek olyan helyzetbe, amikor komoly dolgokról kellett dönteniük (munka, magánélet, ...), s nem mindig választották a helyes utat. Lehet, hogy a másik könnyebb volt, vagy csak átláthatatlan volt a helyzetük. Tanítóm két utat mutatott nekünk: az egyik szép, kikövezett, széles út volt, míg a másik bozótoson vezetett át, keskeny volt és rücskös. Megkérdezte tőlünk, mi melyiket választanánk? Természetesen mindenki a szebbik utat választotta, mire ő szelíden elmosolyodott. Elmagyarázta, hogy ha jobban megnézzük az utakat, akkor rájövünk, hogy melyik hova vezet. És bizony a nehezebb út visz el Istenhez, a megváltáshoz, vagy ahogy a könyvben Jack fogalmazott: az élet utáni Életbe. Ha jobban belegondolunk, ez az igazság. Tony azonban olyan traumákon esett át az életben, amik miatt falat húzott maga köré. Elrejtőzött a hiúság és a felszínesség mögött. 
Kómába esése után azonban a két Élet között, saját maga lelkének mezején köt ki, ahol komoly döntéseket kell hoznia. Saját keresztútjain kísérőjéül szegődik Jézus, Nagymama, Isten-Papa és Jack. 
- ..., te erős harcos is vagy , nem vagy egyedül, olyan vagy, aki tanul, csoda-mindenség vagy, Nagymama kicsi fia vagy, Isten-Papa örökbe fogadott, nem vagy elég erős ahhoz, hogy ezen változtass, csodaszép káosz vagy, te vagy a dallam...
És hogy mit éreztem a könyv olvasása közben? Határtalan nyugalmat! Minden szóba belekapaszkodtam, mert az jelenti számomra is a megbocsátást, a saját falaimnak lebontását. Csodálatosak voltak az író szimbólumai; a rózsa tövisei, melyek azért vannak, hogy szelíden bánjunk velük, a határok, melyekre mindenkinek szüksége van,... 
Néha a karakterekkel együtt sírtam és mosolyogtam. Szívesen megkóstolnám Maggie almás pitéjét, bejárnám Tony "kertjét" és megismerkednék Cabbyval, a Down-szindrómás, tüneményes, szeretettel teli kiskamasszal. Miközben olvastam, otthon éreztem magam. 
Zárásul csak ajánlani tudom a könyvet! Mindenkinek meg kell tapasztalnia az élményt, amelyet ez a könyv nyújt. És én is úgy gondolom, hogy a Keresztutak egy ici-picivel jobban sikerült, mint a Viskó! De csak egy picivel! :)


- Akkor most mi lesz?- Most - szólt Nagymama diadalmasan -, most jön a java!