2011/03/14

Vizet az elefántnak

"Aztán nevetek. Olyan vicces és pompás ez. Érzem, hogy nevetőgörcs kerülget. Kit érdekel, hogy kilencvenhárom éves vagyok? kit érdekel, hogy a testem elaggott, roskatag, kész katasztrófa? Ha ezek elfogadnak engem és velem együtt minden bűntudatomat, ugyan miért ne szöknék meg egy cirkusszal?"

Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.


Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A cirkuszt szeretjük vagy utáljuk, gondoltam Sara Gruen könyve előtt. Létezik aranyközépút! Mert elzárkódásom csak a mai világ cirkuszára terjed ki. A Vizet az elefántnak-ot olvasva elkápráztatott a világa. Magam is szívesen tagjává váltam volna egy társulatnak, bár ínséges idők jártak a világválság miatt. Mégis a vonaton utazó cirkusz gondolata is lázba hozott, hisz ez annyira más a megszokottól. Az éjszakai égbolt elsuhanó árnya, a zakatoló sínek... Mind egy másik világba kalauzoltak a regény által. Érezni véltem a vonat füstjét és az állatok csípős szagát is. Elvarázsolt.
Jacob kilencvenhárom évesen tekint vissza arra az időszakra, amikor a Benzini testvérek cirkuszához került, mint állatorvos, igaz az államvizsgája hiányzott. De ebben az időszakban ez senkit nem érintett, örültek annak, hogy volt munkaerő. Jacob huszonéves, tapasztalatlan fiúként ugrik fel végső elkeseredésében a vonatra, mely a cirkuszt szállítja. Nem is sejti, hogy ez óriási változást hoz majd életében. Megismerkedik Marlena-val, a csodálatos műlovarnővel, Kinko-val, a törpével és Al bácsival, a cirkusz vaskezű igazgatójával. Feltűnik a képben Rosie, a kedves elefánt, aki központi szerepet kap Jacob életében. Megtanítja a megbocsátásra és a szeretetre, valamint a bizalomra.
Oly sok érzelmet hordoz magában a regény, és ettől válik élethűvé. Féltékenység, szeretet, bosszú, önzetlenség, gyűlölet... Ki ne érezte volna már az egyiket, ha nem az összeset közülük. És emiatt áll közel a szívemhez ez a könyv! Mert olyasmikre tanított, amiket más könyvekben nem tudtam ilyen tisztán meglátni. Talán nem értetek velem egyet, de a cirkusz világa ma teljesen mást jelent mint a 20-30-as években. A gazdasági világválság és a szesztilalom Amerikában alapjában megváltoztatta felépítésüket. Nagyon sok cirkusz csődbe ment, és aki lábon maradt, az is csak nagy nehézségek árán tudta ezt megtenni.

Még utószóként hadd mondjam el, hogy áprilisban kezdik el vetíteni a regényből adoptált filmet. Főszerepekben: Reese Whiterspoon, Christoph Waltz, Robert Pattinson. Az előzetest érdemes megnézni, szerintem jónak ígérkezik. :)
A plakát!!! :D