Chick lit június 1/4 - People We Meet on Vacation

 A nyárra hangolódás első lépéseként beneveztem egy chick lit kihívásra ^^ Őszintén, nem gondoltam volna, hogy már júniusban befejezem a négy könyvet. Ebben a hőségben üdítő volt nem a gondokra összpontosítani, hanem a nevetésre, néhol sírásra és a könnyed szófordulatokra!

Chick lit 1/4

Emily Henry: People We Meet on Vacation

Two best friends. Ten summer trips. One last chance to fall in love.
From the New York Times bestselling author of Beach Read, a sparkling new novel that will leave you with the warm, hazy afterglow usually reserved for the best vacations.
Poppy and Alex. Alex and Poppy. They have nothing in common. She’s a wild child; he wears khakis. She has insatiable wanderlust; he prefers to stay home with a book. And somehow, ever since a fateful car share home from college many years ago, they are the very best of friends. For most of the year they live far apart—she’s in New York City, and he’s in their small hometown—but every summer, for a decade, they have taken one glorious week of vacation together.
Until two years ago, when they ruined everything. They haven't spoken since.
Poppy has everything she should want, but she’s stuck in a rut. When someone asks when she was last truly happy, she knows, without a doubt, it was on that ill-fated, final trip with Alex. And so, she decides to convince her best friend to take one more vacation together—lay everything on the table, make it all right. Miraculously, he agrees.
Now she has a week to fix everything. If only she can get around the one big truth that has always stood quietly in the middle of their seemingly perfect relationship. What could possibly go wrong?

Már régóta szemeztem az írónő másik könyvével, a Beach Read-del, de végül annyira hype-olták ezt az újat, hogy elcsábultam. Érdekelt, milyen lehet egy férfi-nő barátsága, akik minden évben együtt nyaralnak, mindenféle romantikától mentesen. Ráadásként Poppy (annyira tetszik ez a név!) egy utazási magazinnál dolgozik, szóval mindenféle luxus helyre utazhat ingyen *-* Ki ne álmodna ilyen munkáról?! Főleg a mostani helyzetben...

Alex nekem nagyon furi volt az elején, de ahogy egyre jobban megismerjük, szimpatikussá, imádnivalóvá válik. Tény, hogy a kapcsolatuk hullámvölgyeit néha túl drámainak, szappanosnak éreztem, de ez talán még élvezetesebbé tette a könyvet. Nyilván ne várjunk tőle nagy mélységeket, de azt, amit előre ígér (nyári, könnyed chick lit), hozza is. A könyv végén pedig az írónő tökéletesen megfogalmazza, miért is írta, illetve miért fogja mindenki falni ezt a kötetet:

So, while we might not all be able to hop on an airplane or stuff ourselves into a Greyhound seat, scour Groupon for discounted country-music-themed motels and questionably safe water taxi services, I hope this book carries you somewhere magical. I hope it lets you feel ocean breezes in your hair and smell spilled beer on a karaoke bar’s floor. And then I hope it brings you back. That it brings you home, and fills you with ferocious gratitude for the people you love.

A cselekmény felépítése is izgalmas volt. Ide-odaugráltunk a megismerkedés, korai nyaralások és a ma között, amikor Poppy és Alex kapcsolatában valami változás állt be. Azonban a kialakult konfliktushelyzetről sokáig nincs információnk, s persze egy kihagyott nyár után újra együtt nyaralnak, ami megoldást hozhat számukra.

Meglepő módon, az ehhez hasonló könyvektől eltérően, gyönyörűek a leírások és a szóhasználat sem merül ki az egyszerű töltelékszavakban. Emilynél érződik, hogy tehetséges író, szépen fogalmaz, és néhol nekem is elő kellett vennem a szótáramat, mert bizonyos kifejezésekkel még nem találkoztam :D

Kedvenc lett, 5 csillag, muhaha! Aki teheti, olvassa angolul! Amúgy a Beach Read nemsokára (július 9.) megjelenik magyarul Strandkönyv címen, a Central Könyvek jóvoltából! :)

A Por könyve + belekóstoltam egy új értékelési módba (CAWPILE)

Bizonyára sokan találkoztatok már a CAWPILE módszerrel (Book Roast-nak köszönhetjük), ami sok molyos bloggernek segített már az értékelések összegzésénél. Most én is szeretnék kísérletet tenni, és... 

Philip Pullman: A Por könyve - La Belle Sauvage

...című regényét így próbálom meg közelebb hozni hozzátok. :)

A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…

A CAWPILE lényege:

C - Characters (Szereplők)

A - Atmosphere (Hangulat)

W - Writing Style (Írói stílus)

P - Plot (Cselekmény)

I - Intrigue (Intrika/Bonyodalom)

L - Logic (Logika)

E - Enjoyment (Élvezet)

Mindegyikre maximálisan 10 pontot lehet adni, és a végén az összeget el kell osztani 7-el. Így kapjuk meg a szokásos Goodreads értékelést :)

Akkor lássuk!

Characters:

Mivel a történet főszereplője, Lyra még csak csecsemő, így róla nem tudok nyilatkozni (bár az Úr sötét anyagai trilógiában egyértelműen ő a kedvencem). A fülszövegben is említett Malcolm lesz az egyik központi figuránk, illetve a fogadóban dolgozó Alice lesz az ő segítőtársa. Malcolm Willre emlékeztetett, ami miatt kicsit laposnak éreztem őt. Alice karakán, határozott jelleme szimpatikusabb volt. Mégis, azt mondanom, hogy nem a főszereplők vonásai fogtak meg. A mellékszereplők talán kidolgozottabbak voltak (pl. Dr. Hannah Relf), ám ez lehet, szándékos volt Pullman részéről, hiszen a gyerekek jelleme (ahogy a daimónok is) még képlékeny, formálható.

Összességében: 7 csillag

Atmosphere:

Pullman elképzelt, alternatív világának hangulata mindig megborzongat! Mit meg nem adnék én is, ha saját daimónom lenne... *sóhaj* Vajon milyen állat formáját venné fel? A hatalmas árvíz, amely mindent elrejt és beterít, kissé borongós hangulatot biztosított a meneküléshez. Minden szuper volt, csak örültem volna még több részletnek, főleg, amikor a régi, letűnt, mitologikus Albion lényei és helyszínei elevenültek meg!

9 csillag

Writing Style:

Azt hiszem, ezzel kapcsolatban senki nem fog velem vitába szállni :D

10 csillag

Plot:

Na, itt már volt egy két baki. Szóóóval, bár a sorozat címe A Por könyve, igen kevés információt kapunk magáról a Porról. Csak halvány utalások vannak, hogy ki kutatta ezt, és hogy mennyire fontos. Remélem, azért a következő kötetben több mindenre fény derül ezzel kapcsolatban. 

5 csillag

Intrigue:

A fő bonyodalomért Bonneville a felelős, aki mindenképpen meg akarja szerezni a kis Lyra-t. A gond csak az, hogy a motivációjára csak halvány utalások vannak: el akarja cserélni valamire? Meg akarja ölni? Oda akarja adni az anyjának? Pullman sok mindent csak felvillant, amik az alaptrilógiában részletesen el vannak magyarázva, de így, aki pl. nem olvasta azt, teljes homályban tévelyeg... Szóval itt magát a menekülést tekinthetjük ennek, ami bővelkedik az izgalmakban, de mintha valami hiányozna belőle...

7 csillag

Logic:

Ezt össze kellene vonni a fő konfliktussal, Bonneville-lel... És voilá, nincs sok logika :'D Sajnos rengeteg logikai buktató volt a regényben... Maga a cselekmény eléggé földhöz ragadt (már amennyire az lehet, egy daimónokkal teli világban), mégis ahogy közeledünk a vége felé, illetve az árvíz is tetőzik, mintha Csodaországban lennénk... Nem tudtam eldönteni, hogy ezt valóságosnak véljem, vagy arra utal, hogy Malcolm és Alice teljesen kimerült, így nem tud különbséget tenni a valóság és az "álom" között... A vége meg baromira összecsapott lett nekem... Főleg, mikor megismerkedünk Malcolm Alice iránt elmélyülő érzelmeivel, aztán puff, ez nem lesz kibontva, sem elmagyarázva... Ergo, nem ok értelme volt beleírni...

6 csillag

Enjoyment:

Nem tudom eldönteni, hogy azért élveztem ennyire a kötetet, mert annyi szép emlékem van az első trilógia kapcsán, vagy mert ténylegesen élvezetes volt... Nyilván izgalmas volt a történet, egy élmény volt végre visszatérni Lyra világába, de kicsit keserédes maradt... Remélem, a két folytatás majd kiegészíti annyira, hogy egészben egy hatalmas szeretetgombóc legyen a trilógia :D

8 csillag

Végső érték:

A végső érték, amelyet a CAWPILE módszerrel A Por könyve első kötete elért nálam: 7,4 csillag

A könyvet főként azoknak ajánlom, akik már olvasták az Úr sötét anyagai trilógiát, mert anélkül ez kicsit lóg a levegőben. Szóval, mindenkinek hajrá, olvassátok el az előzményt, aztán azért ezt is, mert én - minden kritika ellenére - szerettem újra Lyrával és az ő világában lenni!!! <3

Mit szóltok a CAWPILE-hoz? Máskor is értékeljem így a könyveket? Vagy maradjon minden a régiben? :)

Minél véresebb

- Most már úgy érzem, el tudnék hinni bármit a repülő csészealjaktól a gyilkos bohócokig. Mert tényleg van második világ. Éppen azért létezik, mert az emberek hajlandók elhinni.

Stephen King: Minél véresebb 

A bejegyzés kisebb spoilereket fog tartalmazni, így aki nem szeretné ezeket elolvasni, most sajnos hoppan marad :D

Már az angol megjelenését követően nagyon kíváncsi voltam erre a novelláskötetre. Mióta ezt elolvastam, King első novellagyűjteményéhez is volt szerencsém (Éjszakai műszak). Jó is volt így, hogy az értékeléshez csak most állok neki :D Az első novellák és a legújabbak... Első körben annyit ehhez, hogy a korai novellák valóban a tudatunkban élő novella kategóriát testesítik meg (max. 25-30 oldal, 20 novella), míg a Minél véresebb történetei (összesen 4 db) rövidebb regényekként is megállnak. 

De akkor lássuk a történeteket sorban:

A Mr. Harrigan telefonja az Ur című novellát idézte meg (Rémálmok bazára kötetben található). Ennek is kissé "reklám" szaga volt. Míg az Ur a Kindle olvasó egyik furcsa, de fantasztikus funkcióját tárta elénk, addig Mr. Harrigan és Craig első generációs iPhone-okkal tart síron túli kapcsolatot. Ami különösen tetszett, hogy a vége (Kinghez olya hűen) nem limonádé, de nem is horrorisztikus. Tetszett az is, amikor Mr. Harrigan oly elmésen megfogalmazza az internet eljövendő buktatóit. Bár elég morcos, zsugori és emberkerülő öregembernek tűnt, én nagyon megkedveltem. Jó kis társadalomkritikát is magában hordozott a sztori (5/5 csillag)

Merem állítani, előre látta a fizetőfalakat egy-két évvel azelőtt, hogy egyáltalán a kifejezést kitalálták. Én biztosan nem ismertem akkor, mint ahogy azt sem tudtam, hogyan lehet megkerülni a tiltott műveleteket az iPhone-on, ami majd „jailbreak” néven lesz ismert. A fizetőfalak bizony megjelentek, de addigra az emberek már hozzászoktak, hogy ingyen kapnak dolgokat, és nem volt ínyükre, hogy tejeljenek érte. Amikor a New York Times-nál fizetőfalba ütköztek, inkább átmentek egy másik oldalra, például a CNN -re vagy a Huffington Post-ra (általában hirtelen haragjukban), még ha az nem is volt olyan színvonalú. (Kivéve persze, ha az „oldalcickó” nevű új divatfejlemény érdekelte az embert). Ebben Mr. Harrigannek tökéletesen igaza lett.

Chuck élete. Az első fejezetnél, azt hittem, hogy King valami teljesen elrugaszkodott, A búra alatt-hoz hasonló sztorit próbál felépíteni. De óriásit tévedtem. Szépen, már-már költőien ábrázolta egy férfi, Chuck életének fontos állomásait. Hogy egy ember élete nemcsak a körülötte élőkre van hatással, hanem a "benne élő világra", és visszafelé olvasva is izgalmas lehet (4,5/5 csillag, de csak az első fejezet miatt).

És elérkeztünk a lényeghez, a Minél véresebb (120 oldal körül) című történethez. Aki olvasta a Mr. Mercedes trilógiát vagy A kívülállót, azok számára nem ismeretlen Holly alakja, aki ismét visszatér, hogy megküzdjön a gonosszal. A történet kezdetén bomba érkezik egy iskolába, ahol a robbanás elég nagy "mészárlást" végez. Hollynak feltűnik valami furcsa, s egyből egy kívülállót sejt az eset mögött. Nagyon izgalmas volt a nyomozás és a végkifejlet is. Ismét találkozhattunk a korábban megkedvelt szereplőkkel (5/5 csillag).

Számomra A patkány a kakukktojás ebben a kötetben. Egyszerűen nem értem, hogy illeszkedik a többi történet közé... King nagyon kedvelt alakjához, az író figurájához nyúl ismét, aki válságban szenved, és elvonul családjától, hogy megpróbáljon valami maradandót alkotni. Ám ehhez szüksége lesz egy fausti szerződéshez... Hmmm... Bevallom, kövezzetek meg, de nem értettem a lényeget... Vagyis persze, értem én, de a mögötte rejlő szimbolikát nem értettem. Lehet, hogy csak túl sok ehhez hasonló, íróról szóló King kötetet olvastam :'D (3/5 csillag).

Önmagában pozitív élményt hagyott maga után a kötet, egyedül az utolsó történet rontotta az élményemet. Ez azért is rossz, mert a végére így rossz szájízt hagyott maga után. De pár nap pihenést követően ez szerencsére megkopott, és a lényegre, a kellemes élményre tudtam/tudok emlékezni.

Hajrá mindenkinek! King rajongóknak kötelezően ajánlott!

Ja, és a borító tökéletes! A magyar és az eredeti is.

Project Hail Mary - Mentsük meg a Földet!

 “I penetrated the outer cell membrane with a nanosyringe."

"You poked it with a stick?"

"No!" I said. "Well. Yes. But it was a scientific poke with a very scientific stick.”

Andy Weir: Project Hail Mary

Az első dolog, amire a könyv olvasása kapcsán ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen szeretem a science fictiont :D Mert ez a könyv! Tudom, hogy most nagy hype meg minden, de megértem azokat, akik nagy rajongói lettek.

Világéletemben hadilábon álltam a fizikával, de amit Andy Weir tálcán kínált felém, bemászott a bőröm alá, és mindennek azonnal utána kellett olvasnom. Mini asztrofizikusnak éreztem magam (hozzáteszem, joggal), mivel rengeteg információval áraszt el minket. De hogy miért fogyasztható mindez? Mivel mélyen tisztelt szerzőnk nem egyszerre, hanem szép lassan csepegteti nekünk. 

Az alapfelállás: Ryland Grace egyszer csak felébred a mesterséges kómából, és csak annyit tud, hogy mindent ért maga körül, tudja, hogy angolul beszél és az űrben van, de ezen kívül amnézia a köbön. Ez azért is jelent problémát, mivel saját nevére sem emlékszik, amely szükséges lenne az irányítószobába való belépéshez. Igazán szórakoztató pillanat volt, amikor azon gondolkozik, hogy feltehetőleg amerikai, mivel nem metrikus rendszerben gondolkozik. A történet így két szálon fut. A jelen mellett Rylanddel együtt emlékezünk vissza szép lassan mindenre. Az utazás célja (nyilvánvalóan), a Föld megmentése!

Bár molyon 4,5 csillagot adtam neki, egyből az eddigi év kedvence lett! Ki gondolta volna, hogy épp egy sci-fi válik ezzé, mikor ez az általam egyik legkevésbé olvasott kategória. Hogy mikről maradhattam le! :O Az utolsó mondat után szótlanul bámultam az olvasóm képernyőjét, és sírva mosolyogtam. Az utazás tökéletes befejezést kapott, ami bár eleinte zavart (ezért a fél csillag mínusz), azonban így kellett lennie.

Megjegyzem, elég nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne áruljak el egy halom spoilert, emiatt nem bocsátkozom részletekbe, inkább próbálom az érzéseimet elmondani. 

Dan Simmons Hyperion ciklusa után nem igazán találkoztam olyan sci-fivel, amely ennyire magával ragadott volna, s míg ott a háttérben munkálkodó mitológia volt, ami ülve tartott, addig Weirnél az egész mögött megbúvó tudomány babonázott meg. Egyből utána is néztem a különböző csillagrendszerek bolygóinak, és egy kicsit a mikrobiológiában is elmerültem. Szerintem ilyen a tökéletes tudományos fantasztikum! Arra inspirál, hogy te magad is válj egy kicsit tudóssá, és vegyél részt az események megfejtésében.

A kedvenc karakterem pedig egyértelműen Rocky!!! Ryland és Rocky dialógusai néhol hangos nevetésre ösztönöztek, máskor a könnyeimmel küszködtem. 

“Work fast."

"Yeah." I point at the screen. "First I have to wait for my computer to wake up."

"Hurry."

"Okay, I'll wait faster."

"Sarcasm.”

Nem tudom, mi Andy Weir receptje, de hihetetlenül bevált! Még nálam is, aki a sci-fivel csak szökőévente barátkozik... Következőre pedig: irány a Mars! :)

Azért kíváncsi lennék, hogy a sci-fi rajongók számára milyen élmény volt ez a regény, tudott-e nekik is annyit adni, mint egy zöldfülűnek.