2013/04/03

Vashercegnő

Mély lélegzetet vettem, visszanyeltem a könnyeimet, és arra összpontosítottam, hogy fagyjanak meg bennem. Fagyjon meg minden, könnyek, érzelmek, emlékek, minden, ami gyengévé tesz. Mert ha a Téli Udvarban kell eljátszanom a szerepemet, nekem is jéggé kell válnom. Nem, nem is jéggé: vassá. Semmi sem okozhat többé fájdalmat, gondoltam, amikor felszáradtak a könnyeim, és az érzéseim kis, aszott labdává álltak össze. Ha az átkozott tündérek durván akarnak játszani, hát legyen! Durván játszani én is tudok.
Julie Kagawa: The Iron Daughter - Vashercegnő

Kedvenc szereplők: Puck, Vasparipa

Kivételesen nem írtam ide a könyv hátulján található ismertetőt, mivel túlságosan spoileres... Szóval, aki most lát neki a könyvnek, ne olvassa el, hacsak nem akar olyan információk birtokába kerülni, melyek úgyis lassan, de biztosan kiderülnek a könyvből.
Jajj, és akkor jöjjön maga a könyv! Már azóta vártam a kötetet, hogy tavaly nyáron elolvastam az elsőt. Bár akkor megfogadtam, hogy angolul folytatom, valahogy nem jött össze, sajnos. Mert ez a sok várakozás a folytatásra teljesen kitörölte az emlékeimet az elsőről. Hogy ez hogy lehetséges? kérdezhetik egyesek. Hát úgy, hogy közben vagy 20 másik könyvet olvastam... De ez lényegtelen.
A Vashercegnő és a Vaskirály között kb. pár hét telt el (akit érdekel a sztori, olvassa el angolul a Winter's Passage című kisregényt). Meghan és Ash megérkezett a Téli Udvarba, sőt már valamennyi idő eltelt. Meghant bezárták egy szobába, ahol arra vár, hogy Mab királynő végre fogadja. Magányában állandóan Ash hercegen gondolkozik, hogy mit érez iránta, hogy miért nem keresi meg... Szokásos főhősnői siránkozás... De ezt nem úgy mondom, hogy idegesít, csak tény. :)
A vastündérek támadást intéznek Mab udvara ellen, de úgy intézik, hogy egyedül Meghan láthassa őket, akinek senki nem hiszi, hogy a vastündérek tényleg léteznének. Így adja meg Kagawa az első konfliktust a regényben. Mab Oberonra gyanakszik, mivel ellopták az Évszakok Jogarát, ami után az egész regényben folyik a hajsza. Ash megszökteti Meghant, amitől csak még jobban felkavarodnak a kedélyek.
És itt veszi kezdetét a tulajdonképpeni cselekmény. A menekülés, árulás, szerelem a mozgatórugója a regénynek.
Bennem még mindig felmerül a gondolat, hogyan sikerül ennyire lekötni az olvasókat... A két kötet között végig olvastam Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatát. Az inkább nevezhető az én korosztályomnak, érdeklődési körömnek. És mégis... A Vashercegnőt nem tudtam letenni, két nap alatt elolvastam. Lefekvés előtt fejeztem be és folyamatosan járt még az agyam egy fél órán át. Annyira magával ragad, beszippant. Most már tényleg bekészítettem a folytatásokat a virtuális polcomra, angolul.
A karakterek kidolgozottak, és valljuk be, bár egy kicsit furcsa, de magam is beleszerettem egy kicsit Ashbe. De ugyanakkor Puckba is. A két szereplő teljesen más karakter, mégis különböző módokon vonzóak. Megértem Meghan érzéseit és döntéseit, hiszen magam is így reagálnék hasonló helyzetekben.
Puck hozza a formáját: kacérkodik, megnevettet, védelmez és szeret. Ash pedig küzd az érzelmei ellen, bár hogy miként sikerül neki, azt nem tudom, de biztosan amiatt, mert nőként engem főképp az érzelmeim vezetnek.
Fú, teljesen elkanyarodtam a történettől. :) Kacor is visszaköszön, újra a jóságos, agyafúrt vezető szerep jut neki. És természetesen ott van a legnagyobb meglepetés, Vasparipa. Emellett betekinthetünk az udvari intrikákba is, testvérviszály, féltékenység, száműzés. Tökéletes egyveleg egy tökéletes világhoz. Sohafölde, remélem még sok meglepetést és örömet fogsz nekem okozni. ;)

Kicsit spoileres, de muszáj volt! Kis kedvencem.
– De miért? – suttogtam – Miért vagy itt? Te is és Ash is meghalhattatok volna ma. Puck szívverése felgyorsult az ujjaim alatt, és amikor megszólalt, a hangja alig volt több suttogásnál. – Azt hittem mostanra már rájöttél.