2011/05/03

Úrilányok ma és tegnap

Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére - és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Tavaly nyáron Erdélyben volt szerencsém találkozni a mű szerzőjével. A 2010-es Tusványos, szabad egyetemen tartott előadást a Magyar Örökségvédelemmel kapcsolatban. Mint fiatal régész tanonc, érdeklődve figyeltem minden egyes szóra, hátha meríthetek belőle valami jót. Nagyon lekötött, ahogyan az újonnan visszavásárolt kastélyokról beszélt. Ott ült előttem egy intelligens, gyönyörű, tehetséges nő, aki mégis elbújt Erdélyben, csakhogy vissza térhessen a gyökereihez. Összeszorult szívvel hallgattam, mivel magam is onnan származom. Édesanyám teljes joggal nevezi otthonának, ám én sosem éreztem annak. Mégis... Elgondolkoztam rajta, miért nem kötődök jobban a "hazámhoz". Miután elolvastam az Úrilányok Erdélyben-t, nem voltak kétségeim. Haza akartam menni, azonnal, de várnom kell nyárig, mivel itt a nyakamon a vizsgaidőszak. Igaz, h minden évben legalább kétszer hazajárunk, de most kevésnek érzem. Na, de most a könyvről! :)
A félreértések elkerülése végett: a könyv, bár nem életrajzként nevezi meg az írónő, mégis az. A neveken és a helyszíneken változtatott valamicskét, de alapvetően az ő szerelmének története. Erdély iránt és a férfi iránt, aki miatt feladta a sikeres, budapesti életet.
Anna sikeres minden téren, egy francia vőlegénnyel büszkélkedhet, valamint kiterjedt baráti hálózattal. Mégis, rokonai között érzi igazán önmagának magát. Aztán megismeri távoli unokatestvérét, Gábort, aki olyan érzelmeket vált ki belőle, amikre nem is gondolt. Eleinte kétségekkel állt hozzá az erdélyi életmódhoz, szokásokhoz. De megtalálta a helyét, beilleszkedett, s maga is részt vett a kastély felújításában.
Ami nekem nagyon tetszett, az a sok erdélyi anekdota, apró történet, amik kiszínezték a történetet. :) Kedvencem a medvés eset! Elmondhatom, hogy a könnyed, kedves történet mindenki számára azt nyújtja, amin régóta gondolkozik. A visszatérést a gyökerekhez. Mert Erdély van, lesz és mindig is volt, bármi történjék is a nagyvilágban. Köszönet Ugron Zsolnának, hogy felhívta erre a figyelmet. És alig várom, hogy látogatást tehessek Zabolára, a családi kastélyba.