tag:blogger.com,1999:blog-28961885862393140302024-03-13T05:37:07.771+01:00Athala blogjaAthalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.comBlogger100125tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-14564699372996123062021-09-28T07:58:00.000+02:002021-09-28T07:58:16.917+02:00The Witch's Heart<blockquote><p>The ending doesn’t matter. What matters is how we get there. To face what’s ahead with as much dignity as we can muster and make the most of the time we have left.</p></blockquote><p><br /></p><p><span style="color: #e69138; font-family: Kalam; font-size: medium;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #e69138; font-family: Kalam; font-size: medium;"><b><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Za1l75Ix63A/YVHpV72Id2I/AAAAAAAAAfM/yV54m6ikZwYaA3BC9VmBBIZG-pTiYSyFACLcBGAsYHQ/s2048/91QkHoIzPiL.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1356" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Za1l75Ix63A/YVHpV72Id2I/AAAAAAAAAfM/yV54m6ikZwYaA3BC9VmBBIZG-pTiYSyFACLcBGAsYHQ/w212-h320/91QkHoIzPiL.jpg" width="212" /></a></b></span></div><span style="color: #e69138; font-family: Kalam; font-size: medium;"><b>Genevieve Gornichec: The Witch's Heart</b></span><p></p><p style="text-align: justify;"><i style="background-color: #ffeecc;">When a banished witch falls in love with the legendary trickster Loki, she risks the wrath of the gods in this moving, subversive debut novel that reimagines Norse mythology. Angrboda’s story begins where most witches' tales end: with a burning. A punishment from Odin for refusing to provide him with knowledge of the future, the fire leaves Angrboda injured and powerless, and she flees into the farthest reaches of a remote forest. There she is found by a man who reveals himself to be Loki, and her initial distrust of him transforms into a deep and abiding love. <br /></i><i style="background-color: #ffeecc;">Their union produces three unusual children, each with a secret destiny, who Angrboda is keen to raise at the edge of the world, safely hidden from Odin’s all-seeing eye. But as Angrboda slowly recovers her prophetic powers, she learns that her blissful life—and possibly all of existence—is in danger. <br /></i><i style="background-color: #ffeecc;">With help from the fierce huntress Skadi, with whom she shares a growing bond, Angrboda must choose whether she’ll accept the fate that she’s foreseen for her beloved family…or rise to remake their future. From the most ancient of tales this novel forges a story of love, loss, and hope for the modern age.</i></p><p style="text-align: justify;">Szerencsémre most kezd felfelé ívelni az újramesélt mitológiák csillaga *<i>álmodozó sóhaj</i>*, amivel engem már most megvettek kilóra! :D Jó, nyilván ez is megszüli majd a saját <i>Fifty shades</i> történeteit, de - Odinnak hála - igényes, elgondolkoztató és kivételes regények is feltűnnek. Ezek közé sorolnám a <i>The Witch's Heart</i>-ot is, amely most az északi mitológiai egyik kevésbé ismert történetét igyekszik újramesélni, értelmezni és egy picit átformálni (ami nem baj!).</p><p style="text-align: justify;">Olvasás közben jöttem rá, hogy mennyire felszínesen ismertettek meg minket az iskolapadban az északi mitológiával. Míg a görög és római Pantheon istenei majdnem mindenki számára ismertek, a skandináv vonalról főleg a Marvel képregények Thor karaktere miatt csurran-cseppen némi információ. </p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px;"><b style="font-family: Merienda; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="color: #06279e;">Characters:</span></b></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Fantasztikusan kidolgozott karaktereket kapunk! Angrboda egy, a folyóparton üldögélő, szívtelen (szó szerint), elveszett nőből alakul át/vissza azzá a Boszorkánnyá, aki kulcsszerepet játszik a Ragnarök eljövetele során. Loki a szokott szertelen, kissé komolytalan figurát hozta, hogy aztán ő is valamelyest elhatárolódjon a folytonos tetszeni vágyástól, s azzá az emberré válhasson, akire a gyermekei felnéznek. </p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Mindenki a szívemhez nőtt! Gornichec nagyon ért a karakterek leírásához, és a fejlődésük bemutatása, éreztetése is megérdemli a dicséretet.</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"> <span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #06279e;">Atmosphere:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Csillagos ötös a hangulatra :D Úgy érzem, nem <u>spoilerezek</u> nagyot ezzel:</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">mikor kezdetét veszi a Ragnarök, olyan érzésem volt, mintha bensőmben morajlana a nyugtalan tenger, majd megtapasztalnám azt a fülsértő csendet, amely beköszönt. Ugyanakkor a fegyverek csattanását, a pusztító tűz pattogását és a sikolyokat is mind hallani véltem. Ezt nem sok regény képes elérni nálam! </p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #06279e;">Writing Style:</span></b></span></p><div style="background-color: white; text-align: justify;">Szintén jár a tíz pont. Gornichec minden mondatának finoman szőtt gördülékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy így el tudtam mélyedni a történetben. </div><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="color: #06279e;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JOh4bVbcaqU/YVHpGupWcII/AAAAAAAAAfI/ynV83lkCSwUX4tS_FEGEaHoXuFZ0LdD3gCLcBGAsYHQ/s845/angrboda.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="845" data-original-width="564" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-JOh4bVbcaqU/YVHpGupWcII/AAAAAAAAAfI/ynV83lkCSwUX4tS_FEGEaHoXuFZ0LdD3gCLcBGAsYHQ/w214-h320/angrboda.jpg" width="214" /></a></span></p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><b style="font-family: Merienda; font-size: 13.2px; text-align: start;"><span style="color: #06279e;">Plot:</span></b></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px;"></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">A cselekménnyel is meg voltam elégedve. Viszont fölöslegesnek éreztem a történet majdnem végén kialakuló szerelmi szálat. Egyszerűen nem éreztem indokoltnak... De ez már csak az én saram :)</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">8 pont</span></p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; text-align: justify;"><b style="background-color: transparent; text-align: left;"><span style="color: #06279e;"><span style="font-family: Kalam;">Intrigue:</span></span></b></p><p></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Bármikor elmerülnék újra az északi mitológia világában. Talán most jobban megismerném Asgard-ot vagy Jotunheim más részeit. Ezen a téren tényleg hiányosnak érzem az ismereteimet... </p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><b style="font-family: Merienda; font-size: 13.2px;"><span style="color: #06279e;">Logic:</span></b></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">A regény végén az írónő címszavakban elmagyarázza az egyes neveket, helyszíneket. Itt eszmélünk rá arra is, milyen "karakterekből" formálta ki a saját Angrboda-ját. Olvasás során nem alakult ki bennem zavar vagy hiányérzet, sőt, így lehetett talán legszebben bemutatni ennek a hányattatott sorsú, ám szívében örökké tiszta nőnek a történetét.</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #06279e;">Enjoyment:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Nem is kérdés :D Szerelem, szerelem! <3 Ismét megtaláltam a hónap hősnőjét!</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 pont</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #06279e;">Összesítve:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">A végeredmény:<span face=""Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif" style="color: #666666; font-size: 13.2px;"> </span><span face=""Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif" style="color: #06279e; font-size: 13.2px;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: 13.2px;"><i><b>9,7</b></i></span>,</span><span face=""Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif" style="color: #666666; font-size: 13.2px;"> </span><span>tehát </span><b><span style="color: #06279e;"><u><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: 13.2px;"><span style="font-size: 13.2px;">5 </span></span>csillag</u></span></b> lett!</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Minden mitológia kedvelőnek szeretettel ajánlom!!! No meg azoknak, akik szeretik az erős női karaktereket, nem irtóznak egy kis csetepatétól és nem ijednek meg pár könnycsepptől! Ajánlom, legyen kéznél a papírzsebkendős doboz!</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Már mondani sem merem, hogy itt is reménykedjünk, hogy talál magának egy kedves, szerető magyar kiadót, aki gondját viseli, és belopja Angrboda történetét a magyar olvasók szívébe is! </p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Mesésen szép történet <i>pipa</i>,</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">gyönyörű borító <i>pipa,</i></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">erős jellemek és farkasok <i>pipa</i>!</p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><i>Kép forrása: </i><span style="background-color: transparent; text-align: left;"><i><a href="https://the-demonic-paradise.fandom.com/wiki/Angrbo%C3%B0a">https://the-demonic-paradise.fandom.com/wiki/Angrbo%C3%B0a</a></i></span></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-17898283477627160942021-07-31T19:23:00.004+02:002021-07-31T20:02:18.079+02:00Ariadne<blockquote><p style="text-align: justify;"><span style="color: #181818; font-family: Merriweather, Georgia, serif;"><span style="font-size: 14px;">What I did not know was that I had hit upon a truth of womanhood: However blameless the life we lead, the passions and the greed of men could bring us to ruin, and there was nothing we could do.</span></span></p></blockquote><p style="text-align: justify;"><span style="color: #0042b3; font-family: Merienda;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0042b3; font-family: Merienda;"><b><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jMg0LRdZWOU/YQVlGTeaPUI/AAAAAAAAAeo/yrwXcJtitfEXZVev549ARwFaJrt8bBM5QCLcBGAsYHQ/s400/9781472273864.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="267" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-jMg0LRdZWOU/YQVlGTeaPUI/AAAAAAAAAeo/yrwXcJtitfEXZVev549ARwFaJrt8bBM5QCLcBGAsYHQ/w214-h320/9781472273864.jpg" width="214" /></a></b></span></div><span style="color: #0042b3; font-family: Merienda;"><b>Jennifer Saint: Ariadne</b></span><p></p><p style="text-align: justify;"><i style="background-color: #b3d6ff;">As Princesses of Crete and daughters of the fearsome King Minos, Ariadne and her sister Phaedra grow up hearing the hoofbeats and bellows of the Minotaur echo from the Labyrinth beneath the palace. The Minotaur – Minos's greatest shame and Ariadne's brother – demands blood every year.<br />When Theseus, Prince of Athens, arrives in Crete as a sacrifice to the beast, Ariadne falls in love with him. But helping Theseus kill the monster means betraying her family and country, and Ariadne knows only too well that in a world ruled by mercurial gods – drawing their attention can cost you everything.</i></p><p style="text-align: justify;">Amióta elolvastam Madeline Millertől az <i>Akhilleusz dalát</i> és a <i>Kirkét</i>, keresem a hasonlóan gördülékenyen, "korhűen" megírt mitologikus regényeket. Még egész kicsi voltam, amikor szájtátva hallgattam Daidalosz és Ikarosz történetét, no meg a trójai faló esetét. Apukám nagyon szerette elmesélni ezeket a történeteket, melyek olykor izgalmasabbak voltak a megszokott népmeséknél. Mikor a mitológia témakört böngésztem a <i>Goodreads</i>-en, felbukkant az <i>Ariadne </i>a friss megjelenések között. A kritikák és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, megér egy próbát - ez volt életem egyik legjobb döntése <3</p><p><b style="background-color: white; color: #087bff; font-family: Merienda; font-size: 13.2px; text-align: justify;">Characters:</b></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Imádtam őket, egytől egyig *-* Mindenkinek megvolt a saját kis karakterfejlődése (Ariadné), vagy hanyatlása (Phaedra, Dionüszosz), vagy stagnálása (Thészeusz) :D Ariadné és Phaedra testvéri kapcsolatát pedig szépen ábrázolta Saint!</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"> <span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><span style="color: #087bff;"><b>Atmosphere:</b></span></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Ez is tökéletes volt ^^ Az ókori görög szigetvilág, hatalmi harcok és városok leírása, no meg Naxos szigetének természeti képei hatására úgy éreztem, mintha az én hajamba is bele-belekapna a sós tengeri szél. Olykor számban éreztem az érett szőlő és az édes bor ízét, mikor Dionüszoszt ünnepelték a szigeten lakók. Talán egyedül Athén leírása nem volt túl bő, ezért az eggyel kevesebb pont. Bár, ha azt nézzük, ott más esemény gondoskodott a feszült légkörről.</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">9 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #087bff;">Writing Style:</span></b></span></p><div style="background-color: white; text-align: justify;">Ebben se nagyon találtam kivetnivalót. Az egy pont levonás a romantikus szálak hanyagolása miatt járt, ami nyilván nem probléma (sőt, általában üdítő, ha nem kerül leírásra minden 20. oldalon), de tekintve az ókori görögök szerelemhez való hozzáállását, jó lett volna, ha egy kicsit ezen is lett volna hangsúly... (Mondjuk ez nem feltétlenül a szerző írói stílusához kellett volna kerüljön, de úgy éreztem, talán önmagában nem érzett erőt az éjszakák és a beteljesedések részletezésére...)</div><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">9 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Merienda;"><b></b></span></div><p></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"></p><div style="text-align: right;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-28GrByBbwGQ/YQWF8HY5KfI/AAAAAAAAAew/WMeSWgpCDBgad0PcUnnaI_SRV18POhZQQCLcBGAsYHQ/s1609/kauffmannariadneabandonedtheseus.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1123" data-original-width="1609" height="223" src="https://1.bp.blogspot.com/-28GrByBbwGQ/YQWF8HY5KfI/AAAAAAAAAew/WMeSWgpCDBgad0PcUnnaI_SRV18POhZQQCLcBGAsYHQ/w320-h223/kauffmannariadneabandonedtheseus.jpg" title="Angelica Kauffman: Ariadne Abandoned by Theseus (1774)" width="320" /></a></div><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #087bff;">Plot:</span></b></span><p></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Tökély, nincs nagyon hozzáfűznivalóm, mivel több mitológia feldolgozását olvashatjuk (Minótaurosz, Ariadné, Thészeusz, Phaedra, Perszeusz). A cselekmény gördülékeny volt, és külön köszönet, amiért Phaedra fejébe is betekintést engedett az írónő! Bár a két nővér sorsa merőben más volt, Minósz lányai sok fájdalmat és csalódást éltek át, s talán ebben osztozva tudták egymást oly nagyon szeretni. </p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #087bff;">Intrigue:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Mivel a bonyodalom minden esetben adott volt (ismét a mitológia miatt), nem igazán tudnám ezt tíz pont alá vinni. Ismerjük ám jól a görög isteneket, csak úgy lubickolnak az intrikában és az egymás életének megkeserítésében :D Bár az utolsó esemény szerintem Jennifer Saint hozzátoldása (nem igazán találtam rá a sok mítosz értelmezésben), szerintem tökéletesen megállta a helyét!</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #087bff;">Logic:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">A cselekmény lineáris és logikus felépítésű, az események pedig egymásra épülnek. Néhány szereplő, főként Dionüszosz cselekedeteinek szándékára nem mindig derült fény. Ez azonban betudható annak, hogy az istenek kiszámíthatatlanok, hirtelen haragúak és sokszor ködösítenek :)</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">9 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><span style="color: #087bff;"><b>Enjoyment:</b></span></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Azt hiszem, ezt nem kell bővebben megindokolnom *-* Ariadné számomra a hónap hősnője! Bár "gyermeki" naivitása és a szeretett férfiba vetett bizalma sokszor fájdalmas csalódásokhoz vezet, azért valljuk be, ezek többnyire mindenkire jellemzőek (jómagam is hajlamos vagyok a bizalmat olykor korán megszavazni...). De mindvégig megőrzi tartását és jóságát, ami az események tükrében igencsak nehéz lehetett.</p><p style="background-color: white; color: #666666; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: x-small;">10 csillag</span></p><p style="background-color: white; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 13.2px; text-align: justify;"><span style="font-family: Merienda;"><b><span style="color: #087bff;">Összesítve:</span></b></span></p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Gondolom senki nem lepődik meg, hogy a végeredmény <span style="font-family: "Roboto Mono"; font-size: 13.2px;"><span style="color: #087bff;"><i><b>9,6</b></i></span></span>, tehát <span style="color: #087bff; font-family: Roboto Mono;"><span style="font-size: 13.2px;"><b><u>5 csillag</u></b></span></span> lett :D</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a görög mitológia világában, valamint szereti az erős női karaktereket, és nem fél pár (egy halom) könnycsepptől! </p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Remélem, hogy nemsokára hallhatunk majd arról, hogy lecsapott rá egy magyar kiadó ;) Legalább olyan nagy olvasótábora lenne, mint a <i>Kirkének</i>!!!</p><p style="background-color: white; text-align: justify;">A borítója meg valami eszméletlenül gyönyörű!!! </p><p style="background-color: white; text-align: justify;">Akik valami hasonlóra vágynak: <i>Madeline Miller: Kirké</i></p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><i><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span>Pat Barker: The Silence of the Girls</span><br /></i></p><p style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><span style="font-style: italic;"> </span><i>Margaret Atwood: Pénelopeia</i><br /></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-50186378945868471782021-07-07T17:45:00.002+02:002021-07-07T17:46:23.224+02:00Chick lit június - zanzásítva <p>Nem lett erőm végül külön posztban hozni a chick liteket :'D Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy a négyből kettő nem igazán tetszett... De akkor összegezve! Azért a fele-fele tetszési index szerintem jó ilyen esetben.</p><p><span style="color: #04c8a1; font-family: Gloria Hallelujah;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Gloria Hallelujah;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3GolIY_KPOk/YOXL2QMO6nI/AAAAAAAAAeQ/7HPnVbTaBhkg-_5JAm--0pAqFPJmnhVcQCLcBGAsYHQ/s606/4570652_5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="400" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-3GolIY_KPOk/YOXL2QMO6nI/AAAAAAAAAeQ/7HPnVbTaBhkg-_5JAm--0pAqFPJmnhVcQCLcBGAsYHQ/w132-h200/4570652_5.jpg" width="132" /></a></span></div><span style="color: #04c8a1; font-family: Gloria Hallelujah; font-size: medium;">Morgan Matson: Páratlan nyár</span><p></p><p>Matson nagyon ért a fiatalok nyelvén! Sloane Emily nyári "utazását" tökéletesen megkomponálta úgy, hogy bár a lány egyedül marad, kénytelen kibújni abból a bizonyos csigaházból, és kezdeményezni. A nyár közepe táján meglepődve veszi észre, hogy tulajdonképpen nem is olyan nehéz barátkozni, ki tud préselni magából egy szótagúnál hosszabb mondatokat a társaságban, sőt még meztelen fürdőzés sem okoz neki gondot. :D Szerintem ilyen egy kedves kis nyári "lányregény". Rövid időre újra tizenévesnek érezhettem magam, s rájöttem, nekem is milyen jól jött volna egy ilyen extrovertált barátnő...</p><p>5/5</p><p><br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-OFnhg4RJLcQ/YOXL2ScpBmI/AAAAAAAAAeM/ZHWV5e34uWsZfr7QruFaN8Fv4FKbpingACLcBGAsYHQ/s377/51e7c5u3-pL._SY300_.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="377" height="159" src="https://1.bp.blogspot.com/-OFnhg4RJLcQ/YOXL2ScpBmI/AAAAAAAAAeM/ZHWV5e34uWsZfr7QruFaN8Fv4FKbpingACLcBGAsYHQ/w200-h159/51e7c5u3-pL._SY300_.jpg" width="200" /></a></div><p></p><p><span style="color: #04c8a1; font-family: Rock Salt;">Vi Keeland - Penelope Ward: Rebel Heir + Rebel Heart</span></p><p>Hát jajj... Nehéz ezekről írni, mert bár nagyon gyorsan "befaltam", abszolút negatív érzést hagyott maga után. Spoilermentesen nehéz, úgyhogy elnézést mindenkitől, mert SPOILER!!!</p><p>Kezdjük az alapfelállással, amivel nem volt gondom: Gia találkozik Rush-sal, barátok lesznek, kedvelik egymást, kezdetét veszi a <i>szabad nekünk szerelmesnek lenni</i>? mizéria... Szóval a szokásos, aztán beüt a "szappan"! Kiderül, hogy Gia állapotos maradt az egyéjszakás kalandja után, ráadásul - a legnagyobb szappanbuborék - az apa nem más, mint Rush utált bátyja! Már a felénél sejteni lehetett, hogy erre fog kifutni a cselekmény, de még reménykedtem, hogy ááá, ennyire nem lehet gáz a dolog. Hát, lehet! :'D</p><p>Az első kötet itt ér véget, a második kötet elején pedig Gia szenved, hogyan tálalja ezt Rush-nak, aki utána amiatt szenved, hogy bár fel tudná nevelni a névnélküli apa gyermekét sajátjaként, a bátyjáét azért csak nem olyan egyszerű. Hosszas gyötrődést követően, végül úgyis <i>happy endet</i> kapunk. S hogy még jobban fokozzuk a szappant, az Epilógusban kiderül, hogy azért nemsokára érkezik a közös bébi is... Jajj! </p><p>Az írással önmagában nem volt gondom, csak a cselekménnyel és a szereplőkkel... Emiatt összességében nem tudom jobbra minősíteni, mint</p><p>3/5</p><p>Itt véget is ér a Chick lit nyaram :D Azt hiszem, egy darabig kerülni fogom a brutálisan nyálas new adult könyveket... De szívesen olvasnék még a <i>Páratlan nyárhoz</i> és a<i> People We Meet on Vacations</i>-höz hasonlókat, úgyhogy ezt meg is teszem majd a nyár folyamán *-* </p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-47814172283454251462021-06-28T11:16:00.008+02:002021-06-28T11:16:50.454+02:00Chick lit június 1/4 - People We Meet on Vacation<p> A nyárra hangolódás első lépéseként beneveztem egy <i>chick lit</i> kihívásra ^^ Őszintén, nem gondoltam volna, hogy már júniusban befejezem a négy könyvet. Ebben a hőségben üdítő volt nem a gondokra összpontosítani, hanem a nevetésre, néhol sírásra és a könnyed szófordulatokra!</p><p><i>Chick lit 1/4</i></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-aAaBbg7htaE/YNmTXJvVZcI/AAAAAAAAAeA/Vjz3k9ylFT00feSrdMc5RtanJz0hr4WLQCLcBGAsYHQ/s500/51dPCp33JWS.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-aAaBbg7htaE/YNmTXJvVZcI/AAAAAAAAAeA/Vjz3k9ylFT00feSrdMc5RtanJz0hr4WLQCLcBGAsYHQ/w133-h200/51dPCp33JWS.jpg" width="133" /></a></div><span style="color: #f6b26b; font-family: Permanent Marker; font-size: medium;">Emily Henry: People We Meet on Vacation</span><p></p><p><i style="background-color: #fce5cd;">Two best friends. Ten summer trips. One last chance to fall in love.<br />From the New York Times bestselling author of Beach Read, a sparkling new novel that will leave you with the warm, hazy afterglow usually reserved for the best vacations.<br />Poppy and Alex. Alex and Poppy. They have nothing in common. She’s a wild child; he wears khakis. She has insatiable wanderlust; he prefers to stay home with a book. And somehow, ever since a fateful car share home from college many years ago, they are the very best of friends. For most of the year they live far apart—she’s in New York City, and he’s in their small hometown—but every summer, for a decade, they have taken one glorious week of vacation together.<br />Until two years ago, when they ruined everything. They haven't spoken since.<br />Poppy has everything she should want, but she’s stuck in a rut. When someone asks when she was last truly happy, she knows, without a doubt, it was on that ill-fated, final trip with Alex. And so, she decides to convince her best friend to take one more vacation together—lay everything on the table, make it all right. Miraculously, he agrees.<br />Now she has a week to fix everything. If only she can get around the one big truth that has always stood quietly in the middle of their seemingly perfect relationship. What could possibly go wrong?</i></p><p>Már régóta szemeztem az írónő másik könyvével, a <i>Beach Read</i>-del, de végül annyira hype-olták ezt az újat, hogy elcsábultam. Érdekelt, milyen lehet egy férfi-nő barátsága, akik minden évben együtt nyaralnak, mindenféle romantikától mentesen. Ráadásként Poppy (annyira tetszik ez a név!) egy utazási magazinnál dolgozik, szóval mindenféle luxus helyre utazhat ingyen *-* Ki ne álmodna ilyen munkáról?! Főleg a mostani helyzetben...</p><p>Alex nekem nagyon furi volt az elején, de ahogy egyre jobban megismerjük, szimpatikussá, imádnivalóvá válik. Tény, hogy a kapcsolatuk hullámvölgyeit néha túl drámainak, szappanosnak éreztem, de ez talán még élvezetesebbé tette a könyvet. Nyilván ne várjunk tőle nagy mélységeket, de azt, amit előre ígér (nyári, könnyed chick lit), hozza is. A könyv végén pedig az írónő tökéletesen megfogalmazza, miért is írta, illetve miért fogja mindenki falni ezt a kötetet:</p><p></p><blockquote>So, while we might not all be able to hop on an airplane or stuff ourselves into a Greyhound seat, scour Groupon for discounted country-music-themed motels and questionably safe water taxi services, I hope this book carries you somewhere magical. I hope it lets you feel ocean breezes in your hair and smell spilled beer on a karaoke bar’s floor. And then I hope it brings you back. That it brings you home, and fills you with ferocious gratitude for the people you love.</blockquote><p></p><p>A cselekmény felépítése is izgalmas volt. Ide-odaugráltunk a megismerkedés, korai nyaralások és a ma között, amikor Poppy és Alex kapcsolatában valami változás állt be. Azonban a kialakult konfliktushelyzetről sokáig nincs információnk, s persze egy kihagyott nyár után újra együtt nyaralnak, ami megoldást hozhat számukra.</p><p>Meglepő módon, az ehhez hasonló könyvektől eltérően, gyönyörűek a leírások és a szóhasználat sem merül ki az egyszerű töltelékszavakban. Emilynél érződik, hogy tehetséges író, szépen fogalmaz, és néhol nekem is elő kellett vennem a szótáramat, mert bizonyos kifejezésekkel még nem találkoztam :D</p><p>Kedvenc lett, 5 csillag, muhaha! Aki teheti, olvassa angolul! Amúgy a <i>Beach Read</i> nemsokára (július 9.) megjelenik magyarul <i>Strandkönyv </i>címen, a Central Könyvek jóvoltából! :)</p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-69514824239386791732021-06-20T10:02:00.002+02:002021-06-20T10:02:33.426+02:00A Por könyve + belekóstoltam egy új értékelési módba (CAWPILE)<p><span style="text-align: justify;">Bizonyára sokan találkoztatok már a CAWPILE módszerrel (</span><a href="https://www.youtube.com/channel/UCsIJyv-pQSrKP4Ogj6WYIdg" style="text-align: justify;" target="_blank">Book Roast</a><span style="text-align: justify;">-nak köszönhetjük), ami sok molyos bloggernek segített már az értékelések összegzésénél. Most én is szeretnék kísérletet tenni, és... </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gxPH1qOGHlM/YM71bHHJ-wI/AAAAAAAAAdk/CFAw6_S8ScUcblkhHy7MB090DnlFQsrMACLcBGAsYHQ/s456/754577F.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="300" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-gxPH1qOGHlM/YM71bHHJ-wI/AAAAAAAAAdk/CFAw6_S8ScUcblkhHy7MB090DnlFQsrMACLcBGAsYHQ/w132-h200/754577F.gif" width="132" /></a></span></p><span style="color: #04c8a1; font-family: Rock Salt;">Philip Pullman: A Por könyve - La Belle Sauvage</span><p></p><p style="text-align: justify;">...című regényét így próbálom meg közelebb hozni hozzátok. :)</p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: #d3fef5;"><i>A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…</i></span></p><p style="text-align: justify;"><u>A CAWPILE lényege:</u></p><p style="text-align: justify;">C - Characters (Szereplők)</p><p style="text-align: justify;">A - Atmosphere (Hangulat)</p><p style="text-align: justify;">W - Writing Style (Írói stílus)</p><p style="text-align: justify;">P - Plot (Cselekmény)</p><p style="text-align: justify;">I - Intrigue (Intrika/Bonyodalom)</p><p style="text-align: justify;">L - Logic (Logika)</p><p style="text-align: justify;">E - Enjoyment (Élvezet)</p><p style="text-align: justify;">Mindegyikre maximálisan 10 pontot lehet adni, és a végén az összeget el kell osztani 7-el. Így kapjuk meg a szokásos Goodreads értékelést :)</p><p style="text-align: justify;">Akkor lássuk!</p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Characters:</span></p><p style="text-align: justify;">Mivel a történet főszereplője, Lyra még csak csecsemő, így róla nem tudok nyilatkozni (bár az <i>Úr sötét anyagai</i> trilógiában egyértelműen ő a kedvencem). A fülszövegben is említett Malcolm lesz az egyik központi figuránk, illetve a fogadóban dolgozó Alice lesz az ő segítőtársa. Malcolm Willre emlékeztetett, ami miatt kicsit laposnak éreztem őt. Alice karakán, határozott jelleme szimpatikusabb volt. Mégis, azt mondanom, hogy nem a főszereplők vonásai fogtak meg. A mellékszereplők talán kidolgozottabbak voltak (pl. Dr. Hannah Relf), ám ez lehet, szándékos volt Pullman részéről, hiszen a gyerekek jelleme (ahogy a daimónok is) még képlékeny, formálható.</p><p style="text-align: justify;">Összességében: <span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">7 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Atmosphere:</span></p><p style="text-align: justify;">Pullman elképzelt, alternatív világának hangulata mindig megborzongat! Mit meg nem adnék én is, ha saját daimónom lenne... *sóhaj* Vajon milyen állat formáját venné fel? A hatalmas árvíz, amely mindent elrejt és beterít, kissé borongós hangulatot biztosított a meneküléshez. Minden szuper volt, csak örültem volna még több részletnek, főleg, amikor a régi, letűnt, mitologikus Albion lényei és helyszínei elevenültek meg!</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">9 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Writing Style:</span></p><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, ezzel kapcsolatban senki nem fog velem vitába szállni :D</div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">10 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Plot:</span></p><p style="text-align: justify;">Na, itt már volt egy két baki. Szóóóval, bár a sorozat címe <i>A Por könyve</i>, igen kevés információt kapunk magáról a Porról. Csak halvány utalások vannak, hogy ki kutatta ezt, és hogy mennyire fontos. Remélem, azért a következő kötetben több mindenre fény derül ezzel kapcsolatban. </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">5 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Intrigue:</span></p><p style="text-align: justify;">A fő bonyodalomért Bonneville a felelős, aki mindenképpen meg akarja szerezni a kis Lyra-t. A gond csak az, hogy a motivációjára csak halvány utalások vannak: el akarja cserélni valamire? Meg akarja ölni? Oda akarja adni az anyjának? Pullman sok mindent csak felvillant, amik az alaptrilógiában részletesen el vannak magyarázva, de így, aki pl. nem olvasta azt, teljes homályban tévelyeg... Szóval itt magát a menekülést tekinthetjük ennek, ami bővelkedik az izgalmakban, de mintha valami hiányozna belőle...</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">7 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Logic:</span></p><p style="text-align: justify;">Ezt össze kellene vonni a fő konfliktussal, Bonneville-lel... És voilá, nincs sok logika :'D Sajnos rengeteg logikai buktató volt a regényben... Maga a cselekmény eléggé földhöz ragadt (már amennyire az lehet, egy daimónokkal teli világban), mégis ahogy közeledünk a vége felé, illetve az árvíz is tetőzik, mintha Csodaországban lennénk... Nem tudtam eldönteni, hogy ezt valóságosnak véljem, vagy arra utal, hogy Malcolm és Alice teljesen kimerült, így nem tud különbséget tenni a valóság és az "álom" között... A vége meg baromira összecsapott lett nekem... Főleg, mikor megismerkedünk Malcolm Alice iránt elmélyülő érzelmeivel, aztán puff, ez nem lesz kibontva, sem elmagyarázva... Ergo, nem ok értelme volt beleírni...</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">6 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Enjoyment:</span></p><p style="text-align: justify;">Nem tudom eldönteni, hogy azért élveztem ennyire a kötetet, mert annyi szép emlékem van az első trilógia kapcsán, vagy mert ténylegesen élvezetes volt... Nyilván izgalmas volt a történet, egy élmény volt végre visszatérni Lyra világába, de kicsit keserédes maradt... Remélem, a két folytatás majd kiegészíti annyira, hogy egészben egy hatalmas szeretetgombóc legyen a trilógia :D</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Roboto Mono; font-size: x-small;">8 csillag</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #04c8a1; font-family: Merienda;">Végső érték:</span></p><p style="text-align: justify;">A végső érték, amelyet a CAWPILE módszerrel A Por könyve első kötete elért nálam: <span style="color: #04c8a1; font-family: Roboto Mono;"><u><b>7,4 csillag</b></u></span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">A könyvet főként azoknak ajánlom, akik már olvasták az Úr sötét anyagai trilógiát, mert anélkül ez kicsit lóg a levegőben. Szóval, mindenkinek hajrá, olvassátok el az előzményt, aztán azért ezt is, mert én - minden kritika ellenére - szerettem újra Lyrával és az ő világában lenni!!! <3</p><p style="text-align: justify;">Mit szóltok a CAWPILE-hoz? Máskor is értékeljem így a könyveket? Vagy maradjon minden a régiben? :)</p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-33043193919515231662021-06-13T16:03:00.002+02:002021-06-13T16:04:38.496+02:00Minél véresebb<blockquote><p style="text-align: justify;">- Most már úgy érzem, el tudnék hinni bármit a repülő csészealjaktól a gyilkos bohócokig. Mert tényleg van második világ. Éppen azért létezik, mert az emberek hajlandók elhinni.</p></blockquote><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Permanent Marker; font-size: medium;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Permanent Marker; font-size: medium;"><b><a href="https://1.bp.blogspot.com/-tX8zUuyfHiE/YMYPiorHfUI/AAAAAAAAAdQ/e3nxiESAsCs2paf0EUKqDyRuAGzGLC4kACLcBGAsYHQ/s605/7349388_5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="400" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-tX8zUuyfHiE/YMYPiorHfUI/AAAAAAAAAdQ/e3nxiESAsCs2paf0EUKqDyRuAGzGLC4kACLcBGAsYHQ/w133-h200/7349388_5.jpg" width="133" /></a></b></span></div><span style="font-family: Permanent Marker; font-size: medium;"><b>Stephen King: Minél véresebb </b></span><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">A bejegyzés kisebb <u style="font-weight: bold;">spoilereket</u> fog tartalmazni, így aki nem szeretné ezeket elolvasni, most sajnos hoppan marad :D</p><p style="text-align: justify;">Már az angol megjelenését követően nagyon kíváncsi voltam erre a novelláskötetre. Mióta ezt elolvastam, King első novellagyűjteményéhez is volt szerencsém (Éjszakai műszak). Jó is volt így, hogy az értékeléshez csak most állok neki :D Az első novellák és a legújabbak... Első körben annyit ehhez, hogy a korai novellák valóban a tudatunkban élő novella kategóriát testesítik meg (max. 25-30 oldal, 20 novella), míg a <i>Minél véresebb</i> történetei (összesen 4 db) rövidebb regényekként is megállnak. </p><p style="text-align: justify;">De akkor lássuk a történeteket sorban:</p><p style="text-align: justify;">A <i>Mr. Harrigan telefonja </i>az <i>Ur</i> című novellát idézte meg (<i>Rémálmok bazára </i>kötetben található). Ennek is kissé "reklám" szaga volt. Míg az <i>Ur</i> a Kindle olvasó egyik furcsa, de fantasztikus funkcióját tárta elénk, addig Mr. Harrigan és Craig első generációs iPhone-okkal tart síron túli kapcsolatot. Ami különösen tetszett, hogy a vége (Kinghez olya hűen) nem limonádé, de nem is horrorisztikus. Tetszett az is, amikor Mr. Harrigan oly elmésen megfogalmazza az internet eljövendő buktatóit. Bár elég morcos, zsugori és emberkerülő öregembernek tűnt, én nagyon megkedveltem. Jó kis társadalomkritikát is magában hordozott a sztori (5/5 csillag)</p><blockquote><p style="text-align: justify;">Merem állítani, előre látta a fizetőfalakat egy-két évvel azelőtt, hogy egyáltalán a kifejezést kitalálták. Én biztosan nem ismertem akkor, mint ahogy azt sem tudtam, hogyan lehet megkerülni a tiltott műveleteket az iPhone-on, ami majd „jailbreak” néven lesz ismert. A fizetőfalak bizony megjelentek, de addigra az emberek már hozzászoktak, hogy ingyen kapnak dolgokat, és nem volt ínyükre, hogy tejeljenek érte. Amikor a <i>New York Times</i>-nál fizetőfalba ütköztek, inkább átmentek egy másik oldalra, például a CNN -re vagy a <i>Huffington Post</i>-ra (általában hirtelen haragjukban), még ha az nem is volt olyan színvonalú. (Kivéve persze, ha az „oldalcickó” nevű új divatfejlemény érdekelte az embert). Ebben Mr. Harrigannek tökéletesen igaza lett.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div></blockquote><p style="text-align: justify;"><i>Chuck élete</i>. Az első fejezetnél, azt hittem, hogy King valami teljesen elrugaszkodott, <i>A búra alatt</i>-hoz hasonló sztorit próbál felépíteni. De óriásit tévedtem. Szépen, már-már költőien ábrázolta egy férfi, Chuck életének fontos állomásait. Hogy egy ember élete nemcsak a körülötte élőkre van hatással, hanem a "benne élő világra", és visszafelé olvasva is izgalmas lehet (4,5/5 csillag, de csak az első fejezet miatt).</p><p style="text-align: justify;">És elérkeztünk a lényeghez, a <i>Minél véresebb </i>(120 oldal körül) című történethez. Aki olvasta a <i>Mr. Mercedes </i>trilógiát vagy <i>A kívülállót</i>, azok számára nem ismeretlen Holly alakja, aki ismét visszatér, hogy megküzdjön a gonosszal. A történet kezdetén bomba érkezik egy iskolába, ahol a robbanás elég nagy "mészárlást" végez. Hollynak feltűnik valami furcsa, s egyből egy kívülállót sejt az eset mögött. Nagyon izgalmas volt a nyomozás és a végkifejlet is. Ismét találkozhattunk a korábban megkedvelt szereplőkkel (5/5 csillag).</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5n8x9ht1QeI/YMYP1MVhm3I/AAAAAAAAAdY/3ln00UbKukAZ_RSTVFTd7qaKiIFIas3VACLcBGAsYHQ/s2048/91CD3NzGaNL.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1347" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-5n8x9ht1QeI/YMYP1MVhm3I/AAAAAAAAAdY/3ln00UbKukAZ_RSTVFTd7qaKiIFIas3VACLcBGAsYHQ/w131-h200/91CD3NzGaNL.jpg" width="131" /></a></div>Számomra <i>A patkány</i> a kakukktojás ebben a kötetben. Egyszerűen nem értem, hogy illeszkedik a többi történet közé... King nagyon kedvelt alakjához, az író figurájához nyúl ismét, aki válságban szenved, és elvonul családjától, hogy megpróbáljon valami maradandót alkotni. Ám ehhez szüksége lesz egy fausti szerződéshez... Hmmm... Bevallom, kövezzetek meg, de nem értettem a lényeget... Vagyis persze, értem én, de a mögötte rejlő szimbolikát nem értettem. Lehet, hogy csak túl sok ehhez hasonló, íróról szóló King kötetet olvastam :'D (3/5 csillag).<p></p><p style="text-align: justify;"><br />Önmagában pozitív élményt hagyott maga után a kötet, egyedül az utolsó történet rontotta az élményemet. Ez azért is rossz, mert a végére így rossz szájízt hagyott maga után. De pár nap pihenést követően ez szerencsére megkopott, és a lényegre, a kellemes élményre tudtam/tudok emlékezni.</p><p style="text-align: justify;">Hajrá mindenkinek! King rajongóknak kötelezően ajánlott!</p><p style="text-align: justify;">Ja, és a borító tökéletes! A magyar és az eredeti is.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-70773609402439987402021-06-02T14:02:00.004+02:002021-06-02T14:06:14.825+02:00Project Hail Mary - Mentsük meg a Földet!<blockquote><p style="text-align: justify;"> “I penetrated the outer cell membrane with a nanosyringe."</p><p style="text-align: justify;">"You poked it with a stick?"</p><p style="text-align: justify;">"No!" I said. "Well. Yes. But it was a scientific poke with a very scientific stick.”</p></blockquote><p style="text-align: justify;"><span style="color: #bf9000; font-family: Roboto Mono;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #bf9000; font-family: Roboto Mono;"><b><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y8R2LsAsjqg/YLdyyi-8_qI/AAAAAAAAAdI/pHhdN_XIp4YBYZlcCLT2ziHUxThytPqpACLcBGAsYHQ/s2048/91Bd7P8UwxL.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1358" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y8R2LsAsjqg/YLdyyi-8_qI/AAAAAAAAAdI/pHhdN_XIp4YBYZlcCLT2ziHUxThytPqpACLcBGAsYHQ/w133-h200/91Bd7P8UwxL.jpg" width="133" /></a></b></span></div><span style="color: #bf9000; font-family: Roboto Mono;"><b>Andy Weir: Project Hail Mary</b></span><p></p><p style="text-align: justify;">Az első dolog, amire a könyv olvasása kapcsán ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen szeretem a <i>science fictiont</i> :D Mert ez a könyv! Tudom, hogy most nagy hype meg minden, de megértem azokat, akik nagy rajongói lettek.</p><p style="text-align: justify;">Világéletemben hadilábon álltam a fizikával, de amit Andy Weir tálcán kínált felém, bemászott a bőröm alá, és mindennek azonnal utána kellett olvasnom. Mini asztrofizikusnak éreztem magam (hozzáteszem, joggal), mivel rengeteg információval áraszt el minket. De hogy miért fogyasztható mindez? Mivel mélyen tisztelt szerzőnk nem egyszerre, hanem szép lassan csepegteti nekünk. </p><p style="text-align: justify;">Az alapfelállás: Ryland Grace egyszer csak felébred a mesterséges kómából, és csak annyit tud, hogy mindent ért maga körül, tudja, hogy angolul beszél és az űrben van, de ezen kívül amnézia a köbön. Ez azért is jelent problémát, mivel saját nevére sem emlékszik, amely szükséges lenne az irányítószobába való belépéshez. Igazán szórakoztató pillanat volt, amikor azon gondolkozik, hogy feltehetőleg amerikai, mivel nem metrikus rendszerben gondolkozik. A történet így két szálon fut. A jelen mellett Rylanddel együtt emlékezünk vissza szép lassan mindenre. Az utazás célja (nyilvánvalóan), a Föld megmentése!</p><p style="text-align: justify;">Bár molyon 4,5 csillagot adtam neki, egyből az eddigi év kedvence lett! Ki gondolta volna, hogy épp egy sci-fi válik ezzé, mikor ez az általam egyik legkevésbé olvasott kategória. Hogy mikről maradhattam le! :O Az utolsó mondat után szótlanul bámultam az olvasóm képernyőjét, és sírva mosolyogtam. Az utazás tökéletes befejezést kapott, ami bár eleinte zavart (ezért a fél csillag mínusz), azonban így kellett lennie.</p><p style="text-align: justify;">Megjegyzem, elég nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne áruljak el egy halom spoilert, emiatt nem bocsátkozom részletekbe, inkább próbálom az érzéseimet elmondani. </p><p style="text-align: justify;">Dan Simmons Hyperion ciklusa után nem igazán találkoztam olyan sci-fivel, amely ennyire magával ragadott volna, s míg ott a háttérben munkálkodó mitológia volt, ami ülve tartott, addig Weirnél az egész mögött megbúvó tudomány babonázott meg. Egyből utána is néztem a különböző csillagrendszerek bolygóinak, és egy kicsit a mikrobiológiában is elmerültem. Szerintem ilyen a tökéletes tudományos fantasztikum! Arra inspirál, hogy te magad is válj egy kicsit tudóssá, és vegyél részt az események megfejtésében.</p><p style="text-align: justify;">A kedvenc karakterem pedig egyértelműen <i>Rocky</i>!!! Ryland és Rocky dialógusai néhol hangos nevetésre ösztönöztek, máskor a könnyeimmel küszködtem. </p><blockquote><p style="text-align: justify;">“Work fast."</p><p style="text-align: justify;">"Yeah." I point at the screen. "First I have to wait for my computer to wake up."</p><p style="text-align: justify;">"Hurry."</p><p style="text-align: justify;">"Okay, I'll wait faster."</p><p style="text-align: justify;">"Sarcasm.”</p></blockquote><p style="text-align: justify;">Nem tudom, mi Andy Weir receptje, de hihetetlenül bevált! Még nálam is, aki a sci-fivel csak szökőévente barátkozik... Következőre pedig: irány a Mars! :)</p><p style="text-align: justify;">Azért kíváncsi lennék, hogy a sci-fi rajongók számára milyen élmény volt ez a regény, tudott-e nekik is annyit adni, mint egy zöldfülűnek.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-48158541511316755622021-05-28T19:57:00.000+02:002021-05-28T19:57:02.596+02:00The Carrow Haunt - klasszikus kísértetek<p style="text-align: justify;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-y0DxkIpyix8/YLEO-vU5s7I/AAAAAAAAAdA/mAuSTDW5FMc-eH0IO4bgpZYPmyNkLqcxgCLcBGAsYHQ/s500/carrow_hunt.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; font-family: "Shadows Into Light"; font-size: large; font-weight: bold; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="334" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-y0DxkIpyix8/YLEO-vU5s7I/AAAAAAAAAdA/mAuSTDW5FMc-eH0IO4bgpZYPmyNkLqcxgCLcBGAsYHQ/w134-h200/carrow_hunt.jpg" width="134" /></a><span style="color: #990000; font-family: Shadows Into Light; font-size: medium;"><b> </b></span><span style="color: #990000; font-family: Shadows Into Light; font-size: medium;"><b>Darcy Coates: The Carrow Haunt</b></span></p><p style="text-align: justify;">Szeretek újra és újra visszatérni Darcy Coates-hez, mivel történetei kielégítik a klasszikus horror szerelmeseinek minden vágyát. :D Főképp a hagyományos kísértettörténetekre gondolok. Szerencsére az írónő igen termékeny, úgyhogy bőven van lehetőségem évi egy-két kötetre. </p><p style="text-align: justify;">Idén az első választás a <i>The Carrow Haunt </i>volt, amely akár egy horrorfilm színteréül is szolgálhatna. Adott egy elhagyatott, szigeten álló, ódon ház. Hírnevét egy olyan férfinak köszönheti, aki előszeretettel gyilkolászta a szállodájában megszálló vendégeket. Ezeknek a szellemeivel találkozhatnak időnként az idelátogatók. Remy, hősnőnk, ebben a házban idegenvezető, és hetente pár turistacsoportot terelget végig a házon, éjszaka. Szerencsésebb alkalmakon észlelhető néhány természetfeletti esemény (halk sírás, elsuhanó hölgy, enyveskezű pirosruhás kislány). Az egyik túra végén odalép hozzá egy ismeretlen (Mark), aki felkéri, legyen résztvevője egy tudományos vizsgálatnak. Két hétre beköltöznének a Carrow-házba, hogy megfigyeljék és dokumentálják az eseményeket. Remy igent mond, és ekkor veszi kezdetét az igazi borzongás (<i>muhahaha</i>). </p><p style="text-align: justify;">Naná, hogy elmaradhatatlan egy spiritiszta, Marjorie, aki a szeánszokat vezeti és kommunikál a szellemekkel. Különösképpen tetszett még az is, hogy Mark gondolta az egész tudományos megközelítésére, így került a képbe Taj, aki mindenféle műszer segítségével szeretné dokumentálni a történteket. Elsődleges cél, a szellemek átsegítése a túlvilágra és megtudni azt, miért ragadtak a házban. </p><p style="text-align: justify;">Hihetetlenül izgalmas volt, letehetetlen. Eddig talán a legjobb Coates könyv, amit olvastam. A történetnek van füle és farka, majdnem minden titokra fény derül. Aki egy borzongató nyári estére vágyik, no meg elsősorban egy jó történetre, annak szívből ajánlom ezt a kötetet (vagy Darcy bármelyik könyvét :D). Sajnos, magyarul még nem jelent meg, de hátha egyszer csak felfigyel egy kiadó rá. Amúgy pont ennek kapcsán gondolkoztam el azon, milyen kevés horror könyvet adnak ki a kiadók... Jó, nyilván Stephen King a kivétel, de a klasszikus, misztikus, "egyszerű" horrorok magyarul eléggé ritkán jelennek meg. De kitartást, hátha egyszer beindul a kereslet!</p><p style="text-align: justify;">Horrorfanok, kötelező!</p><p style="text-align: justify;">Akik valami hasonlóra vágynak, ajánlom: <i>Daniel Kehlmann: El kellett volna menned</i></p><p style="text-align: justify;"><i><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span>James Herbert: Sötét titkok háza</span><br /></i></p><p style="text-align: justify;"><i><span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span>Somine St. James: The Sun Down Motel</span><br /></span></i></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-3191853234542001252021-05-24T10:39:00.002+02:002021-05-24T10:40:20.051+02:00Most! - átok vagy áldás?<blockquote><p style="text-align: justify;"> Sose feledd, hogy két életed van!</p></blockquote><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HGXK_lGevIc/YKtk0S5z5bI/AAAAAAAAAc4/Ad8WF5qVhVcSOC8SMXlco4-H7ITVTaEZgCLcBGAsYHQ/s600/7284770_5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-HGXK_lGevIc/YKtk0S5z5bI/AAAAAAAAAc4/Ad8WF5qVhVcSOC8SMXlco4-H7ITVTaEZgCLcBGAsYHQ/w133-h200/7284770_5.jpg" width="133" /></a></div>Guillaume Musso: Most!<p></p><p style="text-align: justify;">Eddig egy Musso kötet áll mögöttem (<i>Egy párizsi apartman</i>), úgyhogy valami hasonlóra számítottam (nyomozás és rejtély). Hát, mit ne mondjak, eléggé elszámítottam magam :'D Mert hogy eme két kötetet össze sem lehet hasonlítani, az egyszer biztos! A stílust leszámítva, mintha egy teljesen más alkotó tollából származna. Olvastam már másoknál, hogy Mussot nem érdemes bekategorizálni, de eddig nem hittem el. </p><p style="text-align: justify;">A <b>Most!</b> egy emberi életút kisebb állomásain átívelő megváltás története. Többet nem merek írni, mivel spoilermentesen nehéz. Amit meg merek említeni, az az időutazás megléte (kb. a 20. oldaltól szó van róla). Arthur "szenvedéstörténete", hogy minden évben csak egy napot tölthet el szeretteivel, mivel utána ugrik is előre az időben. Még nehezebbé teszi életét, hogy nem tudni, a következő évben mikor és hol fog felbukkanni (lehet ez Párizs vagy egy zárt húsfeldolgozó). Az átok, amely életét kíséri, megoldásra szorul, amin Lisával kezdenek dolgozni. </p><p style="text-align: justify;">A szépirodalom kedvelőinek igazi ínyencség, mivel tele van különféle szimbólumokkal (pl. a világítótorony), viszont a Park kiadó pszichológiai thrillerként való értelmezésével egyáltalán nem értek egyet! Inkább illene rá egy kecses lélektani jelző... De kíváncsi lennék, ki hogy élte meg ezt a különleges, furcsa, néhol könnyfakasztó utazást. Számomra kedvenccé vált, bár nagyon mást vártam, emiatt van egy kis űr bennem. De ez valószínűleg a félrevezető fülszöveg miatt van... Szóval, aki teheti, vagy még nem tette meg, ne olvassa el a könyv előtt a fülszöveget! </p><p style="text-align: justify;">A borító pedig valami gyönyörű!!! *-*</p><p style="text-align: justify;">Akinek tetszett, figyelmébe ajánlom ezeket is: <i>Matt Haig: The Midnight Library</i></p><p style="text-align: justify;"><i><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span></i><span style="text-align: left;"><i>Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><i><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span></i></span><span style="text-align: left;"><i>Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl</i></span></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-29700255970822802432021-05-23T09:34:00.001+02:002021-05-23T09:34:42.154+02:00Kilenc idegen <blockquote><p> (…) az idegenek természetükből adódóan érdekesek. Éppen az idegenségük miatt, mert nem ismerjük őket. Amint megtudunk valakiről mindent, amit lehet, általában be is adjuk a válókeresetet.</p></blockquote><p><span style="color: #f1c232; font-family: Dancing Script; font-size: medium;"><b></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #f1c232; font-family: Dancing Script; font-size: medium;"><b><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3ooXQPOTEGA/YKoDX99HVLI/AAAAAAAAAcw/Eg56QZkFCacNwjK5N0yT7sWc3RkMBvXiwCLcBGAsYHQ/s609/4905605_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="609" data-original-width="400" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-3ooXQPOTEGA/YKoDX99HVLI/AAAAAAAAAcw/Eg56QZkFCacNwjK5N0yT7sWc3RkMBvXiwCLcBGAsYHQ/w131-h200/4905605_5.jpg" width="131" /></a></b></span></div><span style="color: #f1c232; font-family: Dancing Script; font-size: medium;"><b>Liane Moriarty: Kilenc idegen</b></span><p></p><p><span style="color: #f1c232;"><b><br /></b></span></p><p>Moriarty-tól már sok könyvet olvastam, és eddig mindegyik elvarázsolt. Amint meghallottam, hogy készül belőle a sorozat, egyből a kezembe kaptam a <b>Kilenc idegent</b>, mivel számítottam rá, hogy a korábban olvasottakhoz hasonlóan nem fog csalódást okozni. Ez részben be is vált :) </p><p>A történet dióhéjban:</p><p><i>Kilenc ember a legkülönfélébb okoknál fogva úgy dönt, hogy befizet egy tíznapos gyógyüdülésre. Van, aki fogyni akar, van, aki a válságba jutott házasságát reméli helyrehozni, de olyan is akad, aki egyszerűen csak pihenni akar, kiszakadva a hétköznapok taposómalmából. Az isten háta mögötti Oltalom Háza minden tekintetben megfelelő helynek tűnik céljuk eléréséhez, hogy tudniillik tíz nap múlva felfrissülve, megújulva térjenek vissza régi életükhöz (...). </i></p><p>A szereplők eleinte majdnem mind antipatikusak voltak (gondolom, a szándék ez is volt), de ahogy teltek a napok, egyre inkább együtt tudtam velük érezni. Az írónővel, akinek romantikus történeteit már nem veszik annyira, mint korábban; a lottónyertesekkel, akiknek a nyeremény csak negatívumot hozott; a gyászoló családdal -> természetesen majdnem mindenkinek van valami rejtegetett titka, hiszen nem is Moriarty lenne, ha nem így történne. </p><p>Két nap alatt elfogyasztottam. A cselekmény csak pörög és pörög, ahogy haladunk előre, egyre inkább elgondolkodtat, hogy vajon mi is lehet a szándék az egész Oltalom Háza mögött. Az írónő nagyon ért az emberi psziché mélyének boncolgatásához. Mondhatni, kicsit olyan, mintha ő lenne az ausztrál Fredrik Bakcman. Csak egy kicsit sötétebb változatban. </p><p>Akinek tetszett a Big Little Lies (akár a sorozat vagy a könyv), annak meleg szívvel, hideg tálcán ajánlom ezt a regényt! </p><p>Megjegyzés: sajnálom, hogy magyarul még nem született meg az ehhez hasonló regényekhez illő címke: <b><u>domestic thriller</u></b> (házi/családi thriller? -> lényeg, hogy egy háztartásban élők, vagy összezárt csoportról szóló thriller)</p><p>Angol cím: <i>Nine Perfect Strangers</i></p><p>Ajánlom még:<i> Liane Moriarty: A férjem valamit titkol</i></p><p><i><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> Samantha Downing: Elbűvölő feleségem</span><br /></i></p><p><i><span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> Catherine Steadman: Zavaros vizek</span></span></i></p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-9727816535414170842021-05-11T20:32:00.000+02:002021-05-11T20:32:16.649+02:00 Áprilisi gyors összegzés <p style="text-align: justify;">Fúúú, de régen is volt, mikor megfogadtam, hogy rendszeresítem a posztokat :'D</p><p style="text-align: justify;">De végre ez a szép, napsütéses május ihletet adott arra, hogy először is összegezzem az áprilisi élményeimet, aztán egy-egy könyvről majd rövidebb kritikák szülessenek. Ami újdonságot még szeretnék belevinni a megújuló blogomba, azok a podcastek lesznek majd. Amióta megszületett a kisfiúnk, a séták és házimunkák alkalmat adtak arra, hogy rengeteg újdonsággal ismerkedjek meg. Köztük a hangoskönyvek és podcastek végeláthatatlan világával :) De erről majd szeretnék külön is megemlékezni.</p><p style="text-align: justify;">Hogy is telt az április?</p><p style="text-align: justify;"></p><div style="text-align: left;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ldeyaWrndaQ/YJrLaUbPdjI/AAAAAAAAAcQ/kpV4FBW-Y-cC7P5ZvuINao7_jY9VHOLnwCLcBGAsYHQ/s2048/king_later.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1280" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-ldeyaWrndaQ/YJrLaUbPdjI/AAAAAAAAAcQ/kpV4FBW-Y-cC7P5ZvuINao7_jY9VHOLnwCLcBGAsYHQ/w125-h200/king_later.jpg" width="125" /></a></div>Stephen King új regényének befejezésével kezdtem. A <i>Later</i> üdítően más és mégis hű a király stílusához. Jamie Conklin története megkapó, szellemes és azért, ha jobban belegondolunk, kellőképpen hátborzongató (főképp a biciklis szelleme, brrrr....). A <i>Tóparti kísértetekhez</i> és a <i>Halálos árnyékhoz</i> hasonlóan itt is megjelenik egy írói karakter, akinek a könyveiből csak ízelítőt kapunk, mégis, annyira szívesen nekiesnék és elolvasnám a regényeit :D King nagyon ügyesen ír történetet a történetbe (igazi könyves Matrjoska baba zseni). Akik bátran olvasnak angolul, azoknak hajrá, mert ismét egy kihagyhatatlan művel gazdagította életművét!<p></p><p style="text-align: justify;">Ezután valami nyálas, romantikusra vágytam, így becsúszott a <i>Hollywoodi mocsok</i> Alessandra Torre tollából. Jajj, hát, hogy is mondjam... Rövid szórakozásnak jó, de nyilván ne várjunk mély gondolatokat. Amúgy szeretem a mai Délen (USA) játszódó történeteket, mert szerintem izgalmas, mennyire mások az emberek.</p><p style="text-align: justify;">Szintén egy kis kikapcsolódás okán került kezembe a <i>Lehull a lepel</i> Karen M. McManustól. Már olvastam tőle, és most sem csalódtam. Hűen ábrázolja a mai tinik világát. Engem a <i>The Breakfast Club </i>(Nulladik óra) című felejthetetlen mozifilmre emlékeztetett, de ez nyilván csak a különböző jellemű és helyzetű diákok kapcsán ötlött fel bennem. Izgalmas kis krimi, az biztos!</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-osKiivnMQA8/YJrL3rH3XWI/AAAAAAAAAcY/RtpUXeXvg58iv0quWNM2oy1sQJ90FCj5QCLcBGAsYHQ/s2048/81YzHKeWq7L.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1355" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-osKiivnMQA8/YJrL3rH3XWI/AAAAAAAAAcY/RtpUXeXvg58iv0quWNM2oy1sQJ90FCj5QCLcBGAsYHQ/w133-h200/81YzHKeWq7L.jpg" width="133" /></a></div>Ezután valami komolyabbra, elmélyültebbre vágytam, így felkaptam a <i>The Midnight Library-t</i> (Matt Haig). Fenomenális volt! A <b>hónap kedvence</b> lett! Bár teljes mértékben nem tudtam azonosulni Nora karakterével, azonban én is sokszor szenvedek a "múlt hibáinak újraélése/kivesézése" avagy a "mi lett volna ha?" betegségben. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a regény egy ilyen utazásra hív. Nora betekintést nyer a saját <i>book of regrets</i> (megbánások könyve) kötetébe, és ez alapján betekinthet alternatív életeibe. Csodálatos élmény volt, ezernyi könnyel és sóhajjal. A vége pedig pont tökéletes!<p></p><p style="text-align: justify;">YA fanok figyelem! Sajnos, magyarul még nem fog megjelenni a közeljövőben (legalább is nem hallottam róla), de Nektek biztos a toplistára kerülne ez a könyv. Főleg, ha szeretitek a viktoriánus kort, a krimiket és London sötét sikátorait, és nem riadtok vissza egy kicsit véresebb leírástól. A <i>Stalking Jack the Ripper</i> Audrey Rose története, aki egy csinos angol kisasszony, hobbija és szakterülete pedig nem más, mint a patológia! Maniscalco hiteles betekintést ad a korszak orvostudományába (legalább is a patológia részébe), szokatlan módon egy tinédzser lány szemén keresztül, aki segít a Hasfelmetsző Jack utáni hajszában. Hajsza, nyomozás, szerelem és árulás! </p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7rJvwPoffh0/YJrMTbKqtyI/AAAAAAAAAcg/v-dWGPaPwKQRSLsFUt2bv9ktbgqQibmrgCLcBGAsYHQ/s768/ben_hur.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="471" data-original-width="768" height="122" src="https://1.bp.blogspot.com/-7rJvwPoffh0/YJrMTbKqtyI/AAAAAAAAAcg/v-dWGPaPwKQRSLsFUt2bv9ktbgqQibmrgCLcBGAsYHQ/w200-h122/ben_hur.jpg" width="200" /></a></div>Még Húsvét előtt kezdtem el a <i>Ben Hurt</i>, egyfajta húsvéti előkészületnek szántam. A filmet még nem láttam, és még mielőtt megnézném, gondoltam, elolvasom, hiszen nagyon kevesen tudják, hogy ez a kultikus film egy könyv adaptációja. Sokak, akikkel beszéltem, azt kérdezték, "és akkor a könyvet a filmből írták"... Ilyenkor mindig meglegyint az északi szél, mély levegőt veszek és mosolygok, hogy á, nem, a könyv volt eredetileg :) Nagyon szépen felépített a cselekmény, ahogy eljutunk a napkeleti bölcsek érkezésétől Krisztus kereszthaláláig. Mindez persze, ha úgy vesszük, csak mellékszál, hiszen Ben Hur a főhősünk, akinek életútja újra és újra egybeszövődik a Messiás életével. Tökéletes volt az idei Húsvétra! A végén persze peregtek a könnyeim, bedugult az orrom, és ahhoz képest, hogy 1880-ban adták ki, ma is megállja a helyét! <p></p><p style="text-align: justify;">A hónap utolsó két könyve Elena Ferrante tollából a <i>Tékozló szeretet</i> és Antoine Laurain <i>A piros notesz</i>. Utóbbi szintén kiérdemelte a <b>kedvenc</b><i style="font-weight: bold;"> </i>jelzőt. <a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/07/antoine-laurain-piros-notesz.html" target="_blank">PuPilla </a>kritikáját/ajánlását olvasva kaptam hozzá kedvet, viszont annak idején nem kezdtem hozzá. Most szembe jött velem, és egyből elvesztem Párizs apró utcáiban és Laurent könyvesboltjának polcai közt (bezártság ideje alatt különösképpen elvágyódtam Párizsba *nagy sóhaj*). Üdítő, kellemes kis olvasmány volt, tele élettel (az a rész különösképpen tetszett, amikor Laurent elmeséli, milyen tapasztalatai vannak a női táskákkal :'D). Azt hiszem, nemsokára elolvasom <i>Az elnök kalapját is</i>. </p><p style="text-align: justify;">A <i>Tékozló szeretetről </i>csak röviden annyit, hogy nagyon megviselt... Egyszerűen belehabarodtam Ferrante-be, de ez a történet most nagyon rosszkor talált meg. Vagy én őt. Mindegy is, a lényeg, hogy kifacsart, eltaposott és mélyen megsebzett. De valahol talán ez lehetett a célja... Hmmm... Akkor mégis csak tökéletes alkotás. Egy anya-lánya kapcsolat intim bemutatására számítson a kedves olvasó, de nem a habos-babos oldalról!</p><p style="text-align: justify;">Így, visszatekintve, elég változatosra sikeredett a hónapom :) A nyolc befejezett könyv közül <b>három</b> angol nyelvű volt, aminek különösen örültem. Két kedvencre leltem, szerencsére csak egy könyv nem hozta a vártakat (<i>Hollywoodi mocsok</i>), illetve itt van Ferrante, akit még mindig emésztek. Most már tényleg próbálok mindig olvasásról rövidebb-hosszabb szösszenetet írni, remélem, ezt be is tudom majd tartani :D </p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-72882132822206062882020-09-14T15:30:00.000+02:002020-09-14T15:30:46.977+02:00Lovecraft Country <blockquote><p> That’s the horror, the most awful thing: to have a child the world wants to destroy and know that you’re helpless to help him. Nothing worse than that. Nothing worse.</p></blockquote><p style="text-align: justify;"><span style="clear: left; color: #990000; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><b><br /></b><img border="0" data-original-height="680" data-original-width="510" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-VLLwia4XV6o/X19veDmX6QI/AAAAAAAAAaM/j3DeUYW1kO8Dh0o4Ja7Ou5vl59MkXDV4wCLcBGAsYHQ/w240-h320/lovecraft-country.jpg" width="240" /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000;"><b><br /></b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000;"><b>Matt Ruff: Lovecraft Country</b></span></p><p style="text-align: justify;">Huh, de rég is volt, mikor utoljára bejegyzést tettem közzé :'D Azóta történt egy s más, de a legmeghatározóbb talán mégis a kisfiam születése volt. 💙 De akkor térjünk is rá a legutóbb olvasott könyvecskére.</p><p style="text-align: justify;">Mikor először olvastam arról, hogy érkezik az HBO-ra egy <b>Lovecraft Country</b> című sorozat, amely egy könyv adaptációja, igen érdeklődve kezdtem keresgélni, hogy én erről a könyvről miért is nem hallottam. Azóta az <b>Agave </b>gondozásában magyarul is olvashatóvá vált a kötet, de nekem még az eredetihez volt szerencsém. Lássuk, hogy a fülszöveg alapján mire számíthat az olvasó:</p><p style="text-align: justify;"><i>1954, Chicago. A huszonkét éves leszerelt katona, Atticus Turner édesapjának nyoma vész, ezért felkerekedik, hogy megkeresse. Vele tart George bácsikája, a Néger útikönyv szerkesztője, és gyerekkori barátja, Letitia is. Útjuk Samuel Braithwhite vidéki kúriájához vezet New Englandben, arra a birtokra, ahol annak idején Atticus ősei rabszolgaságban senyvedtek. Menet közben nemcsak a fehérek Amerikájának hétköznapi borzalmaival szembesülnek, hanem olyan ártó szellemekkel is, amelyek mintha George kedvenc fantasztikus történeteiből lépnének ki. Atticus az apja keresése révén rábukkan egy titkos szektára, melynek rejtélyes szertartásában történetesen ő maga hivatott kulcsszerepet játszani. Ahhoz, hogy élve megússza a kalandot, olyan dolgokra kényszerítik, amelyek a Turner-klán pusztulásához vezethetnek.</i></p><p style="text-align: justify;">A fülszövegben ismertetett cselekmény nagyon izgalmasan hangzik, de mielőtt azt hinnétek, hogy mind a 432 oldal Atticus édesapjának keresésével telik, tiszta vizet kell öntenem a pohárba. Matt Ruff nem egy megszokott regényt írt, inkább beszéljünk egyfajta antológiáról. A történetek idővonala lineáris, azonban a nyolc fejezet főbb szereplője mindig valaki más. A már emlegetett "Turner-klán" - bár itt ki kell térni arra, hogy nem mindenki vér szerinti Turner... - mindegyike reflektorfénybe kerül. Nem szeretném részletekbe menően kivesézni az egyes fejezeteket, mert akkor akaratlanul is spoiler veszély fenyegetné a posztot. Viszont elmondanám, milyen hangulatot hagyott maga után a könyv.</p><p style="text-align: justify;">A <i>moly</i>-on 4,5 csillagot adtam, ami főleg ennek az alaphangulatnak köszönhető. Az 50-es évek Amerikája, megspékelve a korszakra jellemző fekete gyűlölettel és mindez megfűszerezve a szereplők sci-fi rajongásával (természetesen azért van jelentősége a Lovecraft-i címnek). Én őszintén bevallom, még nem olvastam a nagy mestertől, de lassan ideje lesz, bár a sci-finek és a horrornak ez a szörnyes ága nem igazán vonz. </p><p style="text-align: justify;">Szóval, hangulat: mindegyik történetet belengi a kellemes, misztikus köd, ami olyan érzést keltett bennem, mintha egy cigány tenyérjós sálakkal teleaggatott sátrában ücsörögnék, és együtt bámulnánk az üveggömbbe, a homály szétoszlását várva. Az egyes fejezetek végén, szívem szerint felkiáltottam volna, hogy nohát, és hol van a folytatás?! :O Ruff ugyanis ért ahhoz, hogy egyesével megkedveltesse velünk a szereplőit. </p><p style="text-align: justify;"><i>Kedvenc szereplő(k):</i> George, Hippolyta, Letitia és kövezzetek meg, de Caleb-et is nagyon megkedveltem</p><p style="text-align: justify;"><i>Kedvenc történet(ek)</i>: Abdullah könyve, Hippolita zavart kelt a világegyetemben, Jekyll a Hyde a parkban</p><p style="text-align: justify;">Egyébként tetszettek a különböző klasszikusokra tett utalások, és valójában nagyon jól érződik, mekkora hatással voltak ezek az íróra, hiszen több klasszikus horror szerző története is visszaköszön (pl. R. L. Stevenson, Mary Shelley, stb). Az egyes fejezetek műfaja is változó, ami szintén nagy erénye a könyvnek. Kapunk egy kis kísértethistóriát és még romantikát is. :) </p><p style="text-align: justify;">Azt a fél csillagot az utolsó fejezet miatt vontam le. Összecsapottnak és hirtelennek tűnt, mintha a szerző mindenképpen <i>happy end</i>-et akart volna kanyarítani a végső gonosz legyőzésével és megleckéztetésével... Az eddigiek alapján szerintem belefért volna a közös egymás mellett élés, egyfajta szimbiózis kialakítása is, ami jobban tükrözte volna a műfaj világát. De hát ez én vagyok :D</p><p style="text-align: justify;">Egyszer olvasandónak mondanám, mivel hozott magával valami újat, s eltekintve a talán túl sokszor is hangsúlyozott fekete-helyzettől és a gonosz fehér megbélyegzésétől, tényleg szórakoztató, izgalmas olvasmány!</p>Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-87261159572661759832016-12-23T15:30:00.000+01:002017-12-05T13:49:50.188+01:00Cassandra Palmer Vol. 1-5<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
- Tehát azt mondod, hogy életben kell tartanod azokat, akik meg akarnak ölni téged?<br />
- Igen, ezt mondom.<br />
- Ez szívás.<br />
- Ó, ez lesz az önéletrajzi könyvem címe, ha elég sokáig élek ahhoz, hogy megírhassam. /A hajnal átka/</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-x_IzBkhOFA4/WF0x_nDb37I/AAAAAAAAARI/I7kvkvkAjjc8RunphtGSsQ0-9lqNMtNRgCLcB/s1600/covers_237813.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-x_IzBkhOFA4/WF0x_nDb37I/AAAAAAAAARI/I7kvkvkAjjc8RunphtGSsQ0-9lqNMtNRgCLcB/s400/covers_237813.jpg" width="280" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #351c75;">Karen Chance: Cassandra Palmer sorozat 1-5.</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tisztában vagyok vele, hogy egyesével illene írni a kötetekről, de annyira megérintett engem is a sötétség, hogy egymás után faltam őket. Visszakerestem az első kötet utáni kritikámat, és jajj, hát nem voltam épp a toppon, ez látszik abból is, hogy nem folytattam. Durván hat évvel ezelőtt még nem álltam készen Chance világára, no de most! Igazából attól is féltem, hogy az Anita Blake csalódás után, ez is elromlik majd, de eddig még jól állunk (egyébként AB esetében is jól álltunk a 10. kötetig :/ )!</div>
<div style="text-align: justify;">
Beszéljünk kicsit a sorozat világának összetettségéről, amellyel eddig talán egy hasonlónál sem találkoztam. Vegyültek már vámpírok vérállatokkal, mágusok démonokkal, tündék az istenekkel, mitológia a modern világgal, de hogy ezek egymás melletti létezése működhet! És mégis. A cselekmény pörög, már-már centrifuga erősséggel, a karakterek szerethetőek, emberiek (egyszerűen imádom Cassie ügyetlenkedéseit). A romantika és az akció kellő mennyiségben tálalva, szép körítéssel kísérve. Na, de lássuk kötetekre bontva (aki valamelyiket nem olvasta, csak óvatosan, néha óhatatlanul is belekerül egy-egy spoiler).<br />
<br />
<i>Megérint a sötétség</i>: Megismerjük az alapfelállást - ki kinek a kije, mi cél hajtja, milyen szerepet fog vállalni a későbbiekben. Egyedül ez a kötet jelentett számomra némi kihívást, mivel már egyszer szenvedve ért véget a kapcsolatunk, féltem, hogy újra így lesz. Cseppet soknak éreztem a felém hömpölygő információt, többször visszalapoztam, akkor ez hogy is volt az imént. Nem mintha gyenge elméjű lennék, vagy ilyesmi, csak egyszerűen sok volt, na. Cassie nagyon szerethető karakter, van önkritikája, néha túl sok :) Ügyetlenke, csetlő-botló, de talán ez így normális. Senki sem születik harci tudással és pontos célzóképességgel.<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nem a főbejáraton távoztam, a mosdó hátsó ablakát választottam. A tévében mindig olyan könnyűnek tűnik az ilyen mutatvány. Nekem sikerült lehorzsolnom a combomat, elszakadt a harisnyám, és az ajkamat is elharaptam, nehogy hangosan elkáromkodjam magam.</blockquote>
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-vqkEzJizzf0/WF0yke_nicI/AAAAAAAAARU/2OkXSAmwZ9YiyXK_gkkDtxPq1fb7imgFwCLcB/s1600/Pythia%2Bby%2BSwiss%2Bsculptor%2BMarcello-1870.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-vqkEzJizzf0/WF0yke_nicI/AAAAAAAAARU/2OkXSAmwZ9YiyXK_gkkDtxPq1fb7imgFwCLcB/s400/Pythia%2Bby%2BSwiss%2Bsculptor%2BMarcello-1870.jpg" width="285" /></a>És akkor ott van a két fickó, akik közül még magam sem tudnék választani, ha pisztolyt fognak a fejemhez, akkor sem... Mircea a megtestesült elegancia, erő és szépség. Pritkin hideg, fegyelmezett és csapzott alakja az övé mellett eleinte még háttérbe szorul, sőt, az első kötetben még csak nem is kedveltem, de erről psszt... ;) De azok a zöld szemek...<br />
<br />
<i>Árnyak vonzásában</i>: Pörögnek tovább az események, Cassie immár tulajdonosa a Pythia hatalmának, viszont még szembe kell szállnia a bujkáló örökössel. Eközben rengeteget ugrálunk az időben és a térben. Ami meglepett, az Tomas szerepe volt. Nem számítottam rá, főleg, hogy a soron következő részekben teljesen eltűnik, egy szó sem esik róla. Ezzel volt csak aprócska gondom, egyébként minden más hozta az első kötetből ismert színvonalat és szórakozást.<br />
Eddig méltatlanul elfeledkeztem szólni Billyről, a mi kis kedvenc szellemünkről, aki valahogy mindig megérzi, mikor nem odaillő a megjelenése és megszólalása.<br />
<br />
<i>Átölel az éjszaka</i>: Ezt olvasva az előző kötet kissé átvezetőnek tűnik, mivel itt ismét több információt kapunk a "világokról", megismerjük Pritkin múltját és titkát. Cassie időt és energiát nem kímélve próbálja megmenteni Mircea-t a <i>geis</i> pusztító erejétől (az egész sorozatban ez a <i>geis</i>-szál zavart a legjobban, de valószínűleg az <i>ardeur</i>-höz való hasonlatossága miatt).<br />
<blockquote class="tr_bq">
– Ő? Szóval akkor Merlin tényleg létezett?<br />
– Nem, biztos azért hívják Codex Merlininek, mert egy Ralph nevű pasas írta – fortyant fel Saleh türelmetlenül.</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A hajnal átka</i>: A második kedvencem a sorban! Jobban megismerkedünk Agnes-szel, a korábbi Pythiával és a Körök szerepével. Nagyobb hangsúlyt kap a görög mitológia, ami különösen kedves nekem. Folyamatosan jutnak eszembe a különböző kiegészítő információk, amiket már az előző kötetben megtudtunk, és a világ komplexitását erősíti, de ha mindent elkezdenék felsorolni, sose jutnék a végére :D Újra belelapozva, mégiscsak első helyre tenném, holtversenyben a Holdvadásszal. Ez nevettetett meg a legjobban, spoiler ide vagy oda, a testcsere viszi a pálmát! :-)<br />
<blockquote class="tr_bq">
Nem volt időm válaszolni, mert a bolt ajtaja kivágódott, és egy őrjöngő hadmágus vágtatott be rajta. Pritkin meglátott, és a szeme résnyire szűkült. – Te leborotváltad a lábamat?!</blockquote>
Ezen máig jót rötyögök...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i>Holdvadász</i>: Alig vártam, hogy ehhez, a frissen olvasotthoz érhessek. Norse saga, görög istenek, sárkányok, tündék, Cassie szüleinek megismerése *-* Marco sziporkázik (új kiskedvencem), Pritkin és Mircea kellő mennyiségben és Marsden :D Hát ő, ha nem lenne, ki kellene találni, vagy várjunk, hogy van ez most?<br />
<blockquote class="tr_bq">
Hirtelen felrémlett előttem egy kép. Egy plakát a hadmágusok központjának hirdetőfalán: UDVARLÓ KERESTETIK. VESZÉLYESSÉGI PÓTLÉKOT FIZETÜNK.</blockquote>
Még a graiák is megjelentek, hogy összekuszálják szegény Casanova kaszinóját. Egyedül Billy szorult kicsit háttérbe, de ilyen nyüzsgés közepette, bevallom derekasan, hogy fel sem tűnt. A vége... Az eredmény: két-három lerágott köröm, sötét karikák a szemem alatt és hevesen dobogó szív, amely a még-még-még ütemet verik. Angolul már bekészítve, csak az Erőre várok, ami kelleni fog az idegen nyelvhez.<br />
<blockquote class="tr_bq">
– Csak nyugi – paskolta meg a vállamat. – Nem vagy az esetem.<br />
– Hát ki a te eseted?<br />
– Bárki, aki kevesebbszer kerül zűrbe – felelte, miközben egy újabb üvegdarabot ejtett bele a szilánkgyűjtőnek kinevezett hamutálba. – Be kell látnom, hogy tévedtem. Nem való nekem a vad élet. Az erőnlétem nem olyan jó, mint a mesteré.<br />
– Hozzám nem kell nagy erőnlét.<br />
– Drágám, hozzád egy tank ereje sem elég.</blockquote>
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-GvScT3rsVXc/WF0yNJig82I/AAAAAAAAARM/5gR2jRFHW4c00I7y2Bsj_1nSe6H50vbOwCLcB/s1600/covers_56794.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-GvScT3rsVXc/WF0yNJig82I/AAAAAAAAARM/5gR2jRFHW4c00I7y2Bsj_1nSe6H50vbOwCLcB/s320/covers_56794.jpg" width="219" /></a>Jáááj, hát hogyan is foglaljam össze. Fúúú, hát nem a legjobb bejegyzésem, mert gyorsan hoztam össze, és az első pár kötet picit egybefolyik emlékeimben és nehéz elkülönítve írni róluk. Az urban fantasy, fantasy rajongóknak kötelező!!! Ha választani kéne, hogy Anitát vagy Cassiet ajánljam, egyértelmű a válasz, nem? :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-88568208093594338462016-12-21T21:32:00.000+01:002016-12-21T21:40:39.378+01:00Várólista csökkentés - 2017 :)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6uBvjTU8Bpk/WFrXJaxJlnI/AAAAAAAAAQk/bqmmxtPTuLAnq2eTzlEfaxWFxlwx_cTlACLcB/s1600/Varolista2017.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-6uBvjTU8Bpk/WFrXJaxJlnI/AAAAAAAAAQk/bqmmxtPTuLAnq2eTzlEfaxWFxlwx_cTlACLcB/s200/Varolista2017.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Jajj, hát nem gondoltam, hogy így az ünnepi nagy rohanásban lesz majd időm összeválogatni a listácskámat, de meglett!!! Szóval, amit tudni kell: a legtöbb kötet ebook, a többi pedig olyan könyv, amik már rég porosodnak a polcomon, és mindig hátrébb kerülnek a sorban, főleg, ha beszerzek egy új könyvet, vagy ha máshoz van kedvem. De ennek immáron vége :D Legalább lesz valami húzóerő, aminek hatására "muszáj" elolvasnom őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ha érdekelnek a szabályok és szeretnél Te is csatlakozni -> <a href="http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2016/12/12/varolista-csokkentes-2017/" target="_blank">VCS 2017</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát a <b>FŐ listám</b>:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-7pEGmDVI8XA/WFrmL9wtM0I/AAAAAAAAAQ4/7GBItY7wG-40DJKHf46UL0bMl4PTFV47QCLcB/s1600/k%25C3%25B6nyvek.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://2.bp.blogspot.com/-7pEGmDVI8XA/WFrmL9wtM0I/AAAAAAAAAQ4/7GBItY7wG-40DJKHf46UL0bMl4PTFV47QCLcB/s1600/k%25C3%25B6nyvek.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az alternatív kötetek pedig:</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A. Dumas: A fekete tulipán</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
C. Dickens: Két város regénye</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
R. Galbraith: Kakukkszó</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
K. Hearne: Hounded </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
P. Rothfuss: A szél neve</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sarah J. Maas: Üvegtrón</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
W. Dirie-C. Miller: A sivatag virága</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Moskát Anita: Bábel fiai</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
M. Moorcock: Gloriana, avagy a kielégítetlen királynő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy köszi <a href="http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/" target="_blank">Lobonak</a>, aki ismét meghirdette a kihívást!!! :) Remélem, sokan leszünk, és sokunknak sikerül majd teljesíteni. Elsőre nem tűnik nagy ördöngösségnek, de már ismerem magam és tudom, hogy szeretek egyszerre több könyvet olvasni vagy megérzésből, illetve új megjelenésűeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
De most rágyúrok ám!!! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-83714469183042644742016-11-02T14:51:00.001+01:002016-11-02T14:51:42.681+01:00A nagymamám azt üzeni, bocs<blockquote class="tr_bq">
A halálnak nem az a legerősebb hatalma, hogy megöli az embereket, hanem hogy a maradó emberekből kiszívja az életkedvet.</blockquote>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-GmwVmUJvOPc/WBntn0Sj5nI/AAAAAAAAAQE/dOIR_x179yIXD_ReXyVw9BPvMFxv1xwlgCLcB/s1600/covers_349298.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-GmwVmUJvOPc/WBntn0Sj5nI/AAAAAAAAAQE/dOIR_x179yIXD_ReXyVw9BPvMFxv1xwlgCLcB/s320/covers_349298.jpg" width="208" /></a></div>
<b><span style="color: white;">Fredrick Backman: <span style="font-size: large;">A nagymamám azt üzeni, bocs</span></span></b><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<u>A könyv és én</u>: egy terepen végigdolgozott nap után ülök a metrón és nézek magam elé, amikor a velem szemben ülő idős néni hangosan felkuncog és lapoz egyet az új könyvében (amit úgy állapítottam meg, hogy előtte a szatyorból vette elő és az első oldalon csapta fel). Erre kíváncsian elolvastam a könyv címét, raktároztam az információt, hogy hazaérve rákereshessek. Mert mégis, milyen könyv lehet, aminek az a címe, hogy <i>Oma lässt grüßen und sagt, es tut ihr leid</i> és egy nagyi korabeli nénit nevettet meg. Rögtön olvasnom kellett, mert belém bújt a kis kíváncsi manócska, és hála az Égnek, nem csalódtam! Sőt, annak az ellenkezője!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>A könyv hatása rám</u>: sírtam, nevettem, álmodoztam a könyv szereplőivel, és én is a metrón olvasva kuncogtam nagyokat. Régen sosem értettem, hogy az emberek hogyan képesek reggel korán, majd délután, fáradtan a munka után a metrón olvasni. Mert mégiscsak oda kell figyelni, koncentrálni kell, nem? Hát lehet! Nincs ennél nagyobb élvezet, főleg amikor a mellettem elszunnyadó párom a kuncogásomra ébred és kérdőn néz, hogy mégis mi lelt, én meg csak mosolygok rá, mintha saját kis titkomat őrizném. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-vlGaWLs_9G4/WBnuGCofcqI/AAAAAAAAAQI/Ze9oOUpNPDIcAfCn9XZ-AqdU9k_j_7YiwCLcB/s1600/flying-granny-color-450.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-vlGaWLs_9G4/WBnuGCofcqI/AAAAAAAAAQI/Ze9oOUpNPDIcAfCn9XZ-AqdU9k_j_7YiwCLcB/s320/flying-granny-color-450.jpg" width="252" /></a>A cselekményről el merek árulni néhány dolgot, mert aki elolvassa a szinopszist, úgyis megtud egy-két spoilernek is minősíthető eseményt. A történet kezdetén megismerkedünk Elsával, a majdnem nyolcéves "más" kislánnyal, akit nevezhetünk koraérettnek. Mivel a vele egykorú gyerekektől eltérően előszeretettel használja piros filcét a nagyvilág tábláin jelentkező a helyesírási hibákon, illetve kedvenc értelmező szótára a Wikipédia és lány létére nagyon is képben van a képregényhősökkel, nem találja helyét az iskolában. Sokszor bántják, kergetik, amit az igazgatóság aszociális viselkedésével magyaráz és legszívesebben pszichológushoz utalnák. Csakhogy ott van Elsa nagymamája, akinek szuperereje van és mindig az unokája védelmére kel, ha kell földgömböt vág az igazgatóhoz, vagy majomkakival dobálja meg a rendőröket. De a nagyi beteg lesz és halála után Elsa az egész világra mérges, főleg nagymamára, aki magára hagyta, pont féltestvére, Fél születése előtt. Engesztelésképpen küldetéssel bízza meg Elsát. Kézbesítenie kell bocsánatkérő leveleit a házban lakóknak. Gyakorlatilag ezt nevezhetjük kiindulópontnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bevallom őszintén, én még ilyen jól nem szórakoztam egy könyvön sem. És szórakozás alatt nem csak a nevetést értem, hanem az elmélkedést, várakozást, megrendülést és szomorúságot is. Az egyik legszebb része a történetnek azok a mesék, amiket nagymama Félálomországról mesélt Elsának, ahol bármi megtörténhet. Tanulságos mesék áldozatról, szeretetről, megbánásról és gyászról. Ahogy pedig az olvasó lassan felfejti a történet fonalát, egyszeriben minden mese értelmet nyer és nagyban bólogat, hogy akármilyen szabadszájú a nagymama, mindenkinek járna egy hozzá hasonló.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A regény egyik nagy pozitívuma, hogy Elsa gondolatai, cselekedetei hűek maradnak egy majdnem nyolcéveshez. Nem világmegváltóak, hanem egyszerű, gyermeki következtetések:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
- Egyszer, mikor kicsi voltam, anya megpróbálta elmagyarázni, mit dolgozik, mivel megkérdeztem apát, de ő nem tudta jól elmagyarázni, mert ő sem értette igazán. És akkor anya azt mondta, hogy költségvetéssel foglalkozik. Én akkor azt kérdeztem: "Mi?" Mire ő azt mondta: "Kiszámolom, mennyi pénze van a kórháznak, hogy tudjuk, mit vehetünk." Mire én: "Hogy milyen a viszony a pénz meg a dolgok között?" Mire anya azt mondta, kábé, hogy milyen a viszony. Mire én mondtam, hogy ezt aztán egyáltalán nem nehéz felfogni, apa lassú egy kicsit. Egyszer találkoztam egy pasassal, aki anyával dolgozik, és Mickének hívják, aztán később egy buliban valaki megkérdezte tőlem, mit dolgozik anya, mire azt mondtam: "Anyának viszonya van Mickével a munkahelyen, de apa nem fogta még fel!'</blockquote>
<br />
A másik kedvencem pedig:<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Mert lehet szomorú az ember gumicukorevés közben. De sokkal, sokkal, de sokkal nehezebb.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepően sokat adott nekem ez a pár száz oldalas kis csoda. Ráadásul egy kislány szemein keresztül látjuk az eseményeket, amit egy férfi írt meg. Ehhez kell ám a tehetség! </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem beszélve arról, hogy én is akarok egy Griffendél-sálat, egy worsot és egy Farkasszívet, akik a legjobb barátaim lehetnek és mindentől megvédenek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csupa báj ez a történet, egy csiszolatlan gyémánt a könyvek tengerében. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-size: large;">Olvasandó!!!</span><br />
<br />
Naná, hogy várólistára kerültek Backman többi könyvei is!Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-76191019560853311552016-09-16T19:25:00.003+02:002016-09-16T19:25:44.721+02:00Nick Cutter: Mélység <blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Van egy bizonyos mélység, ahol a lélek már nem tud összhangba kerülni a környezetével. Nem a sötétség miatt. Az ember addigra már megszokja – legalábbis annyira, amennyire meg lehet szokni. Nem is a mérhetetlen csend, vagy az üresség, vagy a melegséget, bizonyosságot adó bármilyen életforma hiánya miatt. Nem a nyomás az oka. Még csak nem is a tudat peremén örökké motoszkáló halálfélelem. A valószerűtlenség érzése az. Mintha az emberhez már nem tartozna hozzá a teste, mert lelépett a faja által rég kitaposott ösvényről. A dolgok álomszerűvé, lényegtelenné válnak. Vigaszt keres az ismerősben, próbál visszamenekülni azokhoz a dolgokhoz, amiket ért, de ezek már sokkal, de sokkal nehezebben megfoghatók. Az emlékek megfakulnak. Az emberekből töredékek maradnak, mert már feladod, hogy teljesen emlékezz rájuk.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-i7Ud95HXIg8/V9wnflWD0TI/AAAAAAAAAPs/TlfzyKrJsPgJZDuh_WhAZjM1oEzQ21uSACLcB/s1600/image1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-i7Ud95HXIg8/V9wnflWD0TI/AAAAAAAAAPs/TlfzyKrJsPgJZDuh_WhAZjM1oEzQ21uSACLcB/s320/image1.jpg" width="226" /></a><i>Különös járvány tizedeli a világot: a Kórtól az emberek elkezdenek felejteni. Előbb apró dolgokat, mint például hol hagyták a kulcsaikat, majd később egészen komolyakat, kezdve a vezetéstől a beszédig. Végül a testük elfelejt működni, és meghalnak. Gyógymód nincs – egészen egy szenzációs felfedezésig. Kutatók a Csendes-óceánban, a Mariana-árok mélyén találnak egy ambróziának elnevezett anyagot, ami az első vizsgálatok alapján nem csak a Kórt, de minden más betegséget is képes meggyógyítani.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #073763;">Nick Cutter: Mélység</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #073763;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Stephen King könyvein felbuzdulva elég sok mindenre rárepülök, aminek a leírása akár idézőjelben is tartalmazza a horror szavacskát. Arról nem is beszélve, hogy az Agave kiadó kezéből került ki az eddig számomra teljesen ismeretlen Nick Cutter regénye - a modern horror és science fiction szimfóniája! Az oldalakat falva mintha egy jól megkomponált, balladai szépséggel megírt ódát olvastam volna. Tévedés ne essék, King egyaránt szépírói vénával van megáldva, de a <i>Mélység</i>-ben mindez egy magasabb szintre lép. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A "költői képek", a hasonlatok, az érzelmek, a múltba tekintések, a félelmek, a vágyak megfogalmazása mesteri, és meg kell említenem itt a fordítót (Tillinger Zsófia), aki nélkül mindezt nem sikerült volna ilyen magaslatokban átérezni. Hiszen mit ér egy jó történet, ha silány a fordítás (nagyon erősen próbálok nem az Anita Blake későbbi köteteire koncentrálni...). Ezt a gyönyörűséget hangsúlyozandó a bejegyzést tele fogom tűzdelni szebbnél szebb finomságokkal:</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
A félelem magas hangon énekelt az ereiben – kínzó ária volt ez, amelytől a csontvelejéig kirázta a hideg.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
A történet színhelye talán az egyik legfélelmetesebb hely - számomra legalábbis. Ötvöződik a sötétség, a mélység, a stressz és persze a klausztrofóbia és a felejtéstől, a <i>Kórtól</i> való rettegés. Lehet, hogy a saját félelmeim miatt éreztem még nyomasztóbbnak, de merem állítani, hogy a <i>Ragyogás</i> után ez okozta nekem a legtöbb szorongást, de ennek ellenére nem tudtam megállni. A másik érzelem, amit kevés könyv vált ki belőlem: a borzalom. Mert emberek, olyan dolgok történnek ott a mélyben a parányi kutatócsoport tagjaival, amiktől kirázott a hideg! Ha filmnézés közben találkozom ilyen jelenettel, nagyon egyszerűen eltakarom a szememet, amíg snitt, haladunk tovább. Ez igen nehézkes lett volna egy könyv esetében. Nem is beszélve az elrugaszkodott, teljesen őrjítő végkifejletről!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>!!!SPOILER!!!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezmiezmár??? :O Elsőre az agyam képtelen volt a megoldás befogadására... Ősi lények, akiket száműztek a Földről, de mindig is visszavágytak... Rögtön a bukott angyalokra asszociáltam, mert az én agyam mindig mindent meg akar magyarázni, de nem. Ezek a valamik Nick Cutter saját agyának, morbid, beteg szülöttei. Ha Luke helyében lettem volna, rájuk vágtam volna az a képzeletbeli ajtót, és jól elküldtem volna őket melegebb égtájakra, vagy feláldozom magam, csak nehogy elszabaduljanak. A tetőponton, amikor kiderül, kik ők és mik a céljaik, nagyjából az összes mozaikdarab a helyére került a fejemben és gondolkozni kezdtem, vajon mi lesz a befejezés. De erre nem számítottam... Ugyanis az utolsó oldalakon Kingtől eltérően, Cutter még a remény halvány szikrájától is megfosztja olvasóit. És bár nem írja le az emberiség pusztulását, a kedves olvasó rögtön tudja. Ez ellőtte nálam a pöttyöst, emiatt nem tudtam elaludni, és ezért gondolkoztam még napokig egy kérdésen: MIÉRT?!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>SPOILER VÉGE!!!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Nem ugyanaz a víz itt lent. A víz, ami kifolyik a mosdócsapból vagy bugyog a játszóterek szökőkútjain. Kádakat és medencéket tölt meg, na és persze az óceánt – azonban egy bizonyos mélységben a víz sorompóként választja el az embert mindattól, amire emlékszik, amiről azt hiszi, ismeri. Csapdába kerül benne, a játékszerévé válik. Az összpontosítás szétmállik. A gondolatok megváltoznak. A nyomás. A nyomás. A lélek nem tud vele mit kezdeni. Nem is kellene, hogy tudjon. Az embert nem erre alkották. Megvan az oka, hogy nem él itt lent semmi. Vagy legalábbis semminek sem szabadna.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Esküszöm, ez volt az utolsó idézet, bár még van néhány csodálatos a tarsolyomban, remélem, hogy ennyi elegendő volt ahhoz, hogy az ilyen téma iránt érdeklődők futva szerezzék be a kötetet, és hozzám hasonló rohamtempóban be is fejezzék.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.christianitytoday.com/images/52607.jpg?h=931&w=620" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://www.christianitytoday.com/images/52607.jpg?h=931&w=620" width="266" /></a></div>
<span style="font-size: large;">10/10 </span>- minden kétséget kizáróan!!! :)<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
-> Beszéljünk a helyszínről: a Mariana-árok, ami mélyebben van, mint az Everest csúcsa, szóval van ám itt mélység és sötétség...</div>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-88342267629989567652016-09-01T16:40:00.000+02:002016-09-01T16:40:11.316+02:00Stephen King - AZ <blockquote class="tr_bq">
<i>Kísértetjárta, kísérteni, kísértettanya</i>. Olyan hely, amelyet sűrűn látogatnak szellemek vagy kísértetek – mint például a mosogató alatti csöveket.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-tAtZ_TSnz4c/V8g9lQkw_zI/AAAAAAAAAPY/w3T20w9mkjc_NXXdwWaqeAR18syH6ZzcwCLcB/s1600/9273513_orig.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-tAtZ_TSnz4c/V8g9lQkw_zI/AAAAAAAAAPY/w3T20w9mkjc_NXXdwWaqeAR18syH6ZzcwCLcB/s400/9273513_orig.jpg" width="238" /></a><i>A csatornák mélyéről kapaszkodik fel… Ártatlan gyermekekre vadászik… Pontosan tudja, hogy mitől lesz úrrá rajtunk a jeges rémület, és mindig a nyomunkban van… Valami, az emberi értelmet meghaladó sötét erő övezi Krajcáros, a bohóc kedves figuráját, aki harminc évenként felébred álmából, hogy halálra rémissze a kis új angliai város, Derry lakóit. Hét gyereknek azonban sikerül legyőznie a gonoszt, de ő pontosan harminc év múlva visszatér, hogy bosszút álljon.</i></div>
<br />
<b><span style="color: #cc0000;">Stephen King: AZ I - II.</span></b><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sokáig váratott magára ez a bejegyzés, pedig már múlt héten kivégeztem a könyvet. De emészteni kellett. Mégis csak 1400 oldal! De egyszer sem unatkoztam, tegyük hozzá. King mester nagyon jól ért hozzá, hogyan alakítsa a cselekményt úgy, hogy pont mikor bebambulnál (néha előfordul még velem is olvasás közben), akkor csavar rajta egyet egy helyszín-/szereplő-/időváltással. Sokszor ugrálunk ama bizonyos 1958-as év és a 80-as évek között, amikor az események újra felütik a fejüket. Különösen kellemes érzés volt, hogy a múltról a szereplőkkel együtt libbentettük le a fátylat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most érzem igazán, mire is gondolnak a kritikusok, amikor korai és mai King regényekről beszélnek. Olvasva párat a nemrég megjelentek közül (Mr Mercedes, A búra alatt) és a régebbiek közül (Ragyogás, Az) tényleg érezhető bizonyos árnyalatnyi különbség. Sokkal komorabbak, és sok esetben nyúlnak a múltba, illetve történnek olyan események hatására, amelyeknek negatív visszhangja van (George halála, Beverly és az apja viszonya, stb.). Természetesen tudom, hogy King minden regényében nagyon alaposan kidolgozza a pszichológiai hátteret, a karakterek egytől-egyig "köztünk élhetnének". Gyarlóak, ügyetlenek, néha önzőek. Szóval, mindennapi hősök ők, nem a mai YA tökéletes "csilli-villi" lánykái/fiúkái (tisztelet a kivételnek, nem akarok általánosítani - igenis vannak jó YA könyvek is!). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Játékosaink: Nagy Bill (a banda vezére), Ben (a dagi mérnökpalánta), Richie (a nagydumás kiscsávó), Eddie (a hipochonder anya pici fia), Mike (a színes-rezes), Stan (a magának való kis-ornitológus) és Beverly (mindenki szerelme). A hét kis törpe, akik olyan tettet hajtanak végre Derry város gyerkőceiért, amiről senki sem tud, sőt ők maguk is megfeledkeznek róla, miután lassan elszivárognak a városból. Történetünk akkor veszi kezdetét, amikor mindegyikük, leszámítva Mike-ot, aki Derry-ben ragadt, sikeres, gazdag ember, viszont mindegyik életükből hiányzik valami, amire mindig is vágytak. Ekkor érkezik a váratlan telefon Mike-tól, aki emlékezteti őket gyermekként tett ígéretükre. Megfogadták, hogy ha a Krajcáros visszatér, visszatérnek Derry-be és ismét kísérletet tesznek elpusztítására. De talán ez mégsem olyan egyszerű, ahogy gondolták...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beszéljünk egy kicsit Krajcárosról, a "bohócról". Az alakot mindenféle szempontból elemezhetjük: a gyermeki fantázia kivetülése, a félelmek megtestesítője, a bizalom kijátszója, az ősi éhség, a nagybetűs Gonosz. És még most sem mondhatunk el róla mindent, mivel nem tudunk róla sokkal többet. Ez a legcsavarosabb az egészben, hogy átküzdjük magunkat 1400 oldalon, remegünk az izgatottságtól, hogy végre megismerjük Az történetét is, de nagy része balladai homályba vész. Ami nem hagy rossz érzéseket maga után, csak apró hiánypászmákat, hogy na, azért érdekelt volna... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A 11/22/63-ban csak ízelítőt kaptunk Derry lakóinak furcsaságáról, azonban itt megismerhetjük a városka múltját és azt a 20-27 évente visszatérő borzalmat, amit azért nem lehet mindig Krajcáros számlájára írni. Mert az ember nem foghatja mindig valaki másra a gonosz tettét (jajj, de hát kényszerítettek - ismerjük már jól a II. világháborúból), hanem vállalni kell érte a felelősséget. És mily meglepő, mikor Derry öregjei a régi emlékeikről beszélnek, amelyek nem mindig szépek és jók, bizony elmondják azt is, hogy valóban, megtettem, mind benne voltunk, pedig tudtuk, hogy rossz dolog. *Légpacsi* kedves Mr King! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ha már ismét a tehetségének hangoztatásánál tartunk: emlékeztek még Dick Halloranra, a kedves szakácsunkra a Panoráma Hotelből (gyengébbek kedvéért: A ragyogás), nos hát, ő is megfordult Derry-ben, amikor még fiatal volt. Látogatása nem feltétlenül nevezhető mesébe illőnek... Ennyit az átívelő szálakról. :) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mára ennyit, mert még rengeteget lehetne írni erről a regényről, de egyrészt spoiler nélkül nehéz részletekbe bocsátkozni, másrészt kedvcsinálónak szerintem ennyi is elegendő!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
A United 41-es járata szakavatott síelőként szlalomozik a mennydörgés és a villámlás barátságtalan tömlői között. A gép hevesen hánykolódik, az utasok fel-felvisítanak, és idegesen tréfálkoznak a környező vaskos felhőtömbökön átcikázó villámok láttán. – Anyuka, a Jóisten most fotózza az angyalkákat? – kérdezi egy kisfiú, és zöldre sápadt mamája reszketegen felkacag.</blockquote>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-5048131597562635912016-07-22T18:00:00.000+02:002016-07-24T19:30:14.578+02:0011/22/63 - Kennedy halott avagy mégsem?<blockquote class="tr_bq">
– de a múlt, mint tudjuk, csökönyös. Nem akarja, hogy megváltoztassák.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában.</i></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-ANqtvvRfG_o/V5JCAbO8I2I/AAAAAAAAAPI/GDXwmCl0rlEyxKneJ13Q-Bj64Y_xd0DzACLcB/s1600/3080324_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-ANqtvvRfG_o/V5JCAbO8I2I/AAAAAAAAAPI/GDXwmCl0rlEyxKneJ13Q-Bj64Y_xd0DzACLcB/s400/3080324_5.jpg" width="263" /></a></div>
<div>
<b><span style="color: #990000;">Stephen King: 11/22/63</span></b></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már régóta volt parkolópályán a sorozat (lévén mégiscsak két kötettel állunk szemben), de most megsajnáltam, no meg eleget hallgattam már párom noszogatását, hogy igenis olvassam már el, mert ez egy NAGYON jó könyv és csak rám vár, hogy megnézhessük a nemrég elkészült sorozatot. Amit persze nem voltam hajlandó addig megnézni, amíg a könyvnek a végére nem járok. Nem akartam, hogy összezavarja saját kis fantazmagóriáimat. Szóóóval... Nagy, levegő, felkészülni, és RAJT!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mert mi tagadás, a történetet egy nagy maratonnak éreztem, pörögtem az események, futottunk Jake/George mellett élete versenyében, s néha, ha megbotlottunk, <i>lépj a START mezőre</i>-módon kezdtünk mindent elölről. És talán ez volt a leggrandiózusabb, legeredetibb ötlet, amivel eddig találkoztam. Mert nehogy már túl egyszerű legyen ez a jó kis időutazósdi, ááá, dehogy, hozzunk csak szabályokat, ami a mai sci-fi/fantasy-k többségéből hiányzik DE hogy is működhetne egy világ szabályok nélkül. Most pedig nem spoilereztem, eskü, bárki, aki elolvassa a fülszöveget tisztában lehet a fent említett tényekkel, szóval ismét egy olyan leírás, ami a fél könyvet lelövi, no de sebaj. Fiúk-lányok, Stephen Kingről beszélünk! Aki legalább egy NAGY (500 oldal felett kezdődik) könyvét olvasta, pontosan tudja, hogy hiába próbálkozik a kiadó/nyerspolgár a poénok lelövésével, esetében annyi van, hogy csak kacagunk egyet és elmerülünk a betűk tengerében. De elkanyarodtam a cselekménytől...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jake, az átlag amerikai angoltanár (irodalmi utalások tömkelege, nyami ^^), éli a maga szerencsétlen, ingerszegény életét, amíg kedvenc büfése, Al be nem avatja kamrájának titkába. A sötét, szűk hely egy általa "nyúlüregnek" nevezett időkapu, amely mindig 1958. szeptember 9-re repíti vissza kedves karaktereinket (persze egyesével, az nem derül ki, hogy több ember is képes lenne átkelni). Mivel Alnál tüdőrákot diagnosztizálnak, fel kell hagynia tervével, hogy megmentse JFK-t, s kénytelen beavatni Jake-et, kérve annak segítségét. Jake pár oldalas vívódás, ide-oda ugrálás után végül rászánja magát, hogy kísérletet tesz, mennyiben érvényesül a pillangóhatás egy kisebb változtatás esetén. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor érkezünk el a kedvenc King féle fogásomhoz: Jake egy ismerősének családját szeretné megmenteni Derry-ben. Derry egy kitalált városka Maine államban, s elég sok King regényben játszik szerepet. Sőt, Stephen nem áll meg itt, belefűzi a történetbe a Derry-ben korábban történt furcsa eseményeket is, amelyekről bővebben <i>Az</i> című eposzában értesülhetünk (jelenleg ezt molyolom, és olyan jó, hogy nemsokára erről is írhatok beszámolót). A Derry-i főpróba után Jake/George újraindul, majd elkezdi a hosszas várakozást Lee Oswald visszatéréséig (talán 1962 nyara?). De nem ugrunk ám ennyi évet előre, indulhat az élvezetes személyes kerettörténet felvezetése, amely Jake karakterének fejlődéséhez, és az 50-es/60-as évek megéléséhez vezet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Személy szerint élveztem a korszakba való beilleszkedést, nem ismervén ki magamat annyira ebben az érában. Jake hasonló véleményen volt, és ha bizonyos események másként alakulnak, talán ottmaradt volna. Az izgalmak és élmények mellől nem hiányozhat persze a romantika, egy kis misztikum (jajj, nem is beszéltem a sárga/zöld/fekete/... kártyás emberről) és persze a történelem. King utószavát elolvasva elámultam, mekkora anyaggyűjtés és idő áll emögött a kötet mögött. Általában nem ragaszkodom a hitelességhez, de a sok fikció mellett, itt kaptunk elég hiteles adatot, tényt, no meg kérdésfelvetést (vajon mi változhat a világban a megmentésével? jobb vagy rosszabb lesz/lett?). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.guim.co.uk/img/static/sys-images/Music/Pix/pictures/2008/09/04/JFK276.jpg?w=620&q=55&auto=format&usm=12&fit=max&s=0cdd8004f6fc905013cfcd06d375623b" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://i.guim.co.uk/img/static/sys-images/Music/Pix/pictures/2008/09/04/JFK276.jpg?w=620&q=55&auto=format&usm=12&fit=max&s=0cdd8004f6fc905013cfcd06d375623b" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ominózus nap (11/22/63)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A befejezést követően megnéztem a sorozat első részét: James Franco (csöpp-csöpp), de nem voltam teljes mértékben megelégedve. Tudom, nem kéne meglepődnöm már azon, hogy mennyiben különbözik könyv és film, de azért na, alap dolgokat nem szeretem, ha megváltoztatnak... Oda a varázs... Főleg Derry esetében... Hogy hogy lett belőle Holden, Kentucky, azt a fene se tudja... Na, de nem filmkritikáért jöttünk, íme egy kis szelete annak, amit én átéltem/éreztem olvasás közben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Le a kalappal, ez Király volt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-59372146419524706432016-07-13T15:42:00.000+02:002016-07-13T15:42:09.142+02:00Szellemek a fejben avagy hogyan vezessük félre a jóhiszemű olvasót...<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Már- már levegő után kapkodva torpantam meg Marjorie impozáns ajtaja előtt, amely egyedüliként vészelte át a renoválást a régi házból. A tömör tölgyfa táblát sötétre pácolták, akár a padlót, és vastag volt, mint a fal, útját állva a barbár hordáknak, faltörő kosoknak és kishúgoknak.</blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-yvx1B3VMz1A/V3HTlbi4lXI/AAAAAAAAGnY/E7l1-fehoRwiVviSlymE4VO9gSBXOklsACLcB/s1600/covers_394580.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-yvx1B3VMz1A/V3HTlbi4lXI/AAAAAAAAGnY/E7l1-fehoRwiVviSlymE4VO9gSBXOklsACLcB/s320/covers_394580.jpg" width="225" /></a><i>A new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="color: #134f5c;"><b>Paul Tremblay: Szellemek a fejben</b></span><br />
<span style="color: #134f5c;"><b><br /></b></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A visszatérésre nem is lehetne alkalmasabb egy "horror" műfajú regény, azonban még mielőtt az összes rajongó megrohamozná a könyvesboltokat, szeretném leszögezni: ez semmi esetre sem nevezhető <u>horrornak</u>. Sőt, olyan távol áll tőle, mint ide Lothlórien! Inkább hasonlítanám Tom Wolfe szociológiával átitatott műveire, amelyet megbolondítottak egy csepp misztikummal és egy leheletnyi thrillerrel. Elnézést kérek azoktól, akik úgy érzik majd, hogy sok mindent elárulok a történetből, viszont próbálom elkerülni a spoilereket!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát: van egy testvérpárunk, Marjorie és Merry (6-7 év korkülönbség), akik élik hétköznapjaikat, amíg Marjorie egyre furcsábban nem kezd viselkedni. A történet tulajdonképpen három síkon játszódik. Ott a régmúlt, amit a nyolcéves Merry szemén át látunk; a közelmúltban írt blog, amely a <i>Megszállottság </i>című sorozatot elemzi; és a jelenben Merryvel készített interjú. Természetesen lényegesen sokat időzünk a régmúltban, hiszen ez az az esemény, amelyért kezünkbe vettük a könyvet. Ekkor került sor a <i>Megszállottság</i> valóságshow forgatására és a Barrett család kálváriájára. Marjorie a kezdődő depresszió jelei után fokozatosan halad a disszociatív személyiségzavar felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
Talán az egyik legbosszantóbb az, hogy nem tudjuk felfedni az okokat, lévén, hogy a kis Merry nem vette ezeket észre, vagy csak nem emlékszik rájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az apa elvesztette a munkáját, próbálja megtalálni a helyét a világban, s a fokozatosan elhatalmasodó önsajnálat és tehetetlenség során menekülőutat vél felfedezni a vallásban, míg az anya amolyan élettelen báb szerepét tölti be a családban. Komolyan, utólag kezdek rájönni, hogy alig mond valamit, cselekvései pedig egysíkúak (vacsoratálalás, jóéjt puszi, sikertelen próbálkozások a patriarchális társadalomból való kiugrásra). Az egyre emelkedő gyógyszer- és orvosi számla miatt a család anyagi gondokkal kezd küzdeni. Ezt nagyon példásan Tremblay egy nyolcéves kislány szemével érzékelteti: már megint spaghetti a vacsora, csak nincs saláta; narancslé helyett vizet kell fogyasztani, stb. Piros pont!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Marjorie állapotának fokozatos romlása miatt az apa kételkedni kezd az orvostudományban és a természetfeletti felé fordul. Wanderly atya próbál segíteni a családon, azonban a házba csődített forgatócsoport talán nem a legmegfelelőbb eszköz erre. A spirituális segítséget így az egész világ elé tárják, akik a mai médiát ismerve abból indul ki, hogy az egész fikció, a cél csupán szórakoztatás. Mint ahogy azt várnánk, a sok ember jelenléte nemhogy javítani Marjorie és a család elmeállapotán, a meg nem akadályozható romlás felé taszítja őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A cím igazán találó, figyelembe véve Marjorie elmeállapotát és annak tüneteit. Írónk egyik legjobb húzása az olvasó kételyek között tartása, ugyanis mi magunk sem tudjuk eldönteni, a lány mindezt bizonyos morbid szórakozásból megjátssza, esetleg ténylegesen pszichiátriai eset vagy <i>neadj Isten</i> gonosz démonok által megszállott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-lgXVdDeoYJA/V4ZE5QHv2tI/AAAAAAAAAO4/iEDb1DFzfO0ue5t1Ra453zcTO_3115a8ACLcB/s1600/_2009_03_exorcism.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="305" src="https://1.bp.blogspot.com/-lgXVdDeoYJA/V4ZE5QHv2tI/AAAAAAAAAO4/iEDb1DFzfO0ue5t1Ra453zcTO_3115a8ACLcB/s400/_2009_03_exorcism.jpg" width="400" /></a></div>
Viszont többet írni nem merek, mert akkor már nem lenne, mit olvasni. :) A történet önmagában nem rossz, de horrorként nem állja meg a helyét. Hiányzik belőle a klasszikus rémisztgetés, az entitások, a misztikum. Igaz Tremblay nyitva hagyja a végét, hogy legyen min agyalni, mégis, ez inkább bosszantó volt, mint izgalmas. Arról a bizonyos ördögűzéses jelentről pedig szívem szerint nem beszélnék, mert <i>no comment</i>...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olvastatta magát, érdekes volt, de nem ezt vártam, és ez valahogy az egésznek a varázsát elvette...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-19882298892849417852015-12-27T21:20:00.002+01:002015-12-27T21:25:47.375+01:00A mai nap margójára: Csontváry kiállítás<a href="http://mek.oszk.hu/05000/05096/html/reszlet2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://mek.oszk.hu/05000/05096/html/reszlet2.jpg" height="400" width="272" /></a>Alapvetően nem szoktam hirtelen felindulásból elkövetni semmit, de ezt most kénytelen leszek!<br />
<br />
Felháborodás a köbön, kiakadás, fagyhalál, stb.<br />
<br />
Karácsonyi ajándék: kiállítás jegy, hogy végre igényesen tölthessük délutánunkat a nagycsaláddal. Egy művészeti kiállítás ugyanis eddig ezt a szolgáltatást nyújtotta. Eddig...<br />
<br />
Szomorúan kell közölnöm, kedves Mindenki, hogy az őskáosz nagyobb szervezettségűnek nevezhető a mai nap megtapasztalása után. A kiállítást előtti "keresztút" végén egy csodálatos művész remekműveit tekinthettük meg, azonban ezt az elfagyott végtagokkal és kissé próbára tett idegekkel nehezen lehetett úgy élvezni, ahogyan a kultúrát kedvelő ember szeretné.<br />
Kezdjük az elején: 14:45-kor érkeztünk a helyszínre, ahol már kígyózó sor fogadott, és közölték velünk, hogy a 13:00-ra váltott jegyekkel rendelkezők sem jutottak még be az objektumba. Ezek után esélyt sem láttunk arra, hogy mi a 15:00-ra szóló jegyünkkel időben bejussunk.<br />
<i><br /></i>
<i>Lapszéli jegyzet:</i> Kedves Jegymester! Megértem én, hogy minél több jegyet szeretnének eladni, hiszen ebből a kereset, profit, PÉNZ, de kérem, azért legyenek kedvesek legközelebb végiggondolni, hogy egy ekkora kiállítóhelyre hányan férnek be!!! Ne nekünk kelljen kint, a mínuszban várakozni, amíg a szervezők, eladók dőzsölnek a jó melegben. Remélem, senki nem fázott meg vagy fel!<br />
<br />
16:15 után értünk majdnem célba, amikor kitört a tömeghisztéria (#parasztlázadás), hiszen méltatlankodni kezdtek a 16:00-ra érkezők, hogy ők bizony bejutnak, bármi áron! Köszönjük magyar nemzet, így szeretünk, hiszen "parasztok" mindenhol kellenek, és elkerülhetetlenek (tisztelet a kivételnek). Egy szó, mint száz, bejutottunk, csak kár, hogy mindezt Karácsony szent ünnepe után, barbár körülmények megtapasztalását (tülekedés, káromkodás) követően tehettük.<br />
<br />
#betelt a panaszkönyv (nem vicc, a bizti-boyok mondták:))<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-rDi75MYunEQ/VoBH1OqF99I/AAAAAAAAAOo/2AjXJOgliEM/s1600/csontv1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://4.bp.blogspot.com/-rDi75MYunEQ/VoBH1OqF99I/AAAAAAAAAOo/2AjXJOgliEM/s400/csontv1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>A sor vége ködbe vész...</i></td></tr>
</tbody></table>
<br />
De hogy magáról a kiállításról is essen pár szó. Csontváry géniusza megkérdőjelezhetetlen, hiszen zseniálisan kombinálta a színeket, csodálatos műveket hagyott az utókorra. Szép volt mindent együtt látni, azonban a kiállítás rendezésben is voltak kivetnivalók. Csak pár példa: egy egész teremnyi üres keret, amely az ismeretlen helyű műalkotásokat hivatott szimbolizálni (tudom, modern kor, fú de menő dolog ez a szimbolizmus, de azért ezt ne!) Kettő: voltak átvezető folyosók/termek, ahol fénycsóvák, vagy fehér falú, labirintus jellegű, ismét szimbolikus "valamik" fogadtak. Hmmm...<br />
<br />
Kiállítás szervezés: 4/5<br />
A mai nap megszervezése: -1/5<br />
Műalkotások: 5/5<br />
<br />Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-57295253889304334862015-10-29T20:59:00.005+01:002015-10-29T20:59:57.596+01:00Hazatérés Thomas Hardy módra<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Minket, férfiakat, már ilyen fából faragtak: a leghevesebb lángolás kellős közepén is engedünk egy múló szeszélynek valaki más iránt, de ettől az igaz szerelem csak erősebb lesz, mint valaha.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ8Df7x0O8wEAMZDxRPKZyfWoCPBqVTuySWbZal-PMlsE1Qjj8t" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ8Df7x0O8wEAMZDxRPKZyfWoCPBqVTuySWbZal-PMlsE1Qjj8t" width="205" /></a></div>
<i>Hardy regényének igazi hőse tulajdonképpen maga az egdoni pusztaság, ez a vad, végeláthatatlan tájék, a hanga és a fenyér betöretlen, fenséges világa. Ennek a földnek különös, kiismerhetetlen arculata a legszélsőségesebb emberi szenvedélyek vonásait viseli, s természetszerűen válik hatalmas, tragikus indulatok színterévé. Eustacia Vye, akinek magányos alakját, mikor először pillantjuk meg, az éjféli sötétség és a pogány örömtüzek fény-árny játéka rajzolja ki a horizontra, gyűlöli az egdoni pusztát, s mindent elkövet, hogy szabaduljon innét. Szenvedélyeink váltakozása, egész karaktere mégis ezzel az időtlen pusztasággal rokon, baljós és gyönyörű figurájában mintha ennek a földnek a szelleme testesülne meg. A belőle áradó babonás erőnek válnak játékszerévé a regény szereplői, így sodródnak a sorsuk és jellemük szabta úton: ki-ki tragikus végzete, vagy boldogsága felé. </i><br />
<i><br /></i>
<span style="color: #990000;"><b>Thomas Hardy: Hazatérés </b></span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Néha, a sok pörgős sci-fi, fantasy és disztópia után csömört érezvén kezembe akad egy-egy régi "kincs". Így futottunk egymásba Thomas Hardy Hazatérés című regényével, amely az Egy tiszta nő után a második legkedveltebb története. Mint minden esetben, most is megkerestem az eredeti címet: The Return of the Native, amely szabad fordításban a gyökerekhez való visszatérésre utalna. Ez alapján, bár a mű központi alakjának mindenki a vad Eustaciat tartja, Clym Yeobright a történet tényleges főszereplője. De ne rohanjuk ennyire előre. :)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-dOn_msAOG0M/VjJ5TWS_E8I/AAAAAAAAAOM/6c2zUI773os/s1600/f269829777300858d39f30678ec44205.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-dOn_msAOG0M/VjJ5TWS_E8I/AAAAAAAAAOM/6c2zUI773os/s320/f269829777300858d39f30678ec44205.jpg" width="222" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eustacia Vye</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A hosszú tájleírást követően - Hardy itt Edgon pusztáinak fenségességét mutatja be - szép lassan megismerkedünk a hely állandó lakóival. Feláll a konfliktus helyzet, amely egy megakadályozott esküvő miatt alakul ki. A későbbiekben kibontakozik ennek oka, illetve mi magunk gondolkodóba esünk, talán nem indokolatlanul szólt-e közbe a sors. Damon, a mérnöki végzettségű "kocsmatulajdonos" cseppet Heathcliff-i karakter a maga nyugtalan, forrongó, kissé nyers módján. Szeretné elvenni Thomasint, aki mindennek a teljes ellentéte. Bájos, gyengéd és naiv teremtés. Az ember első gondolata: teljes életképtelenség (már elnézést kérek, de mindig a bárányok jutnak az ilyen karakterekről az eszembe). Kisebb kellemetlenségek állnak csak az útjukban, no meg Eustacia, Damon korábbi és jelenlegi nagy szerelme. A táblán a figurák, mikor érkezik a hír, hazatér Clym Yeobright Párizsból. Eustacia ezt hallva, felépít magában egy elképzelt világot, hogyan szerzi meg magának az ismeretlent, aki kiragadja őt az unalomból és egyhangúságból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éééés útnak indul a történet. Lassan, de biztosan haladunk a végkifejletig, amely tanító szándékot is rejt magában, de a Hardy-tól megszokott csavar sem maradhat el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán Thomas Hardy ismerteti leghűbben a 19. századi köznép életét és viszontagságait. Vitathatatlanul és pont. Míg Tess egy tiszta, önzetlen, ámde naiv nőt alakít (apróbb vonásaiban hasonlít Thomasinra), addig Eustacia mindennek az ellenkezője. Önző, rideg, törtető személy, akiben az olvasó nehezen találja meg az értéket, s a kedvelni valót. Damonnal a tökéletes antihősök, ám mégiscsak hősök. Hiszen emiatt az esendőség miatt láthatjuk meg bennük önmagunkat. Az embereket mindig is az előrejutás, törekvés ösztönözte. Thomas Hardy zseniálisan ábrázolja ezeket a negatív értékeket, a kapcsolatok hátulütőit és az apróbb, de jelentős problémákat, ami lehet egy elmulasztott kopogás vagy egy makacs ember haragtartása.</div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén: nem tudom eldönteni, melyik történet állt közelebb hozzám... Talán mégis csak Tessé, de valószínűleg a terjedelme és kidolgozottsága miatt. Hardy stílusa addigra kiforrottabbá vált, s finomabban szövi az eseményeket. Mégis, Eustacia az, aki emberibbnek tűnt számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végezetül: alig várom, hogy hozzákezdhessek az Erdőlakókhoz, bár előbb újra el kell merülnöm egy pörgősebb világban. ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://cicerunner.files.wordpress.com/2014/12/egdon-heath2.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="424" src="https://cicerunner.files.wordpress.com/2014/12/egdon-heath2.jpg" width="640" /></a></div>
<blockquote>
Why is it that a woman can see from a distance what a man cannot see close?</blockquote>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-8986410314583444782015-06-11T11:48:00.004+02:002015-06-11T11:48:56.157+02:00Hogyan jutsz ki a szenvedés labirintusából? aka Alaska nyomában<blockquote class="tr_bq">
Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élnünk azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk azon a napon. A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált.</blockquote>
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Q4vnPa3tcpo/VXlX7MzBNWI/AAAAAAAAANY/MpxbmKHssOs/s1600/alaska3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-Q4vnPa3tcpo/VXlX7MzBNWI/AAAAAAAAANY/MpxbmKHssOs/s320/alaska3.jpg" width="234" /></a><br />
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.<br />
<br />
<span style="color: magenta;"><b>John Green: Alaska nyomában</b></span><br />
<br />
Azt hittem, hogy a Csillagainkban a hiba után már nem tudok ekkora katarzist átélni John Green könyvének olvasása során. Hát, tévedtem... Míg az előbbi könyve olyan kérdést boncolgat, amit bár megpróbálunk megérteni, nem a saját tapasztalatainkon keresztül látjuk. Az <i>Alaska nyomában</i> viszont a "hétköznapi" tinédzser problémáit feszegeti. Mert bárki bármennyire is tagadja, mindenki akkor próbálta ki elsőként a tiltott dolgokat. Cigi, pia, szex... Hiába szeretnénk burokban nevelni az ifjúságot, ezek olyan dolgok, amik a felnőtté váláshoz vezetnek azon a bizonyos rögös úton keresztül. Balhék, lebukások, szerelmek és csalódások. Mindez hozzájárul a jellemünk fejlődéséhez.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-q_CT6lX_P4M/VXlYFP6WsrI/AAAAAAAAANg/d5fryunNV_Q/s1600/alaska.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-q_CT6lX_P4M/VXlYFP6WsrI/AAAAAAAAANg/d5fryunNV_Q/s320/alaska.jpg" width="285" /></a>Miles-t nevezhetjük a tipikus, hétköznapi gimnazistának, aki egyszer csak kezébe veszi az irányítást és elindul, hogy megkeresse a nagy Talánt. Ehhez szükségesnek tartja az iskolaváltást, és a szüleitől való elszakadást. A fiú különlegessége, hogy híres emberek életrajzait bújja, és mindenkinek összegyűjti az utolsó mondatait. Beiratkozik abba a bentlakásos iskolába, ahova az édesapja is járt. Itt kezdődik számára az élet. Megismerkedik az Ezredessel, Takumival és Alaskával. Bár Miles a cselekmények elbeszélője, központba helyezi Alaskát, akinek már a neve különlegességről árulkodik. A fiú természetesen első találkozásukkor beleszeret, azonban a plátói csodálat nem igazán vezet végkifejlethez. És persze, amikor véget ér a napok visszaszámlálása, bekövetkezik az az esemény, ami mindent megváltoztat. A gyerekekből egy csapásra felnőttek lesznek.<br />
John Green könyveiben csodálatosnak tartom a filozófiai gondolatokat, amellyel megfűszerezi a fiatalok életét. Sokan elnagyoltnak gondolnák ezeket, de emlékezzünk csak vissza a nem olyan távoli múltra, amikor mi próbáltunk világmegváltót alkotni ennyi idősen. Én emlékszem, hogy minden értékesebb olvasmányom után a dolgok megismerésére és megfejtésére törekedtem. Mindent akartunk! És ez a normális. A tinédzserekben benne van a "mindent-ösztön". Mindent ismerni, tudni, látni, érezni. A regény szereplőire is jellemző ez az akarás.<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-n2w55TP_h2k/VXlYNOCpJXI/AAAAAAAAANo/IfehEgXvBGU/s1600/alaska2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-n2w55TP_h2k/VXlYNOCpJXI/AAAAAAAAANo/IfehEgXvBGU/s320/alaska2.jpg" width="228" /></a>Nagyon szép jelenetnek tartottam, amikor mindenki elmesélte a legboldogabb és legszomorúbb emlékét. Ezek megosztása alakíthat ki törhetetlen kapcsolatot az emberek között, mert egyszerre tudhatunk meg majdnem mindent az illetőről.<br />
Nem meglepetés, gondolom, az sem, hogy ez a könyv is megríkatott, akárcsak a Csillagainkban a hiba. De el is gondolkodtatott. Miért nem születik több olyan könyv, ami fiataloknak szól és komoly gondolatokat boncolgat. Ahelyett, hogy a sok szemetet olvastatnánk, vagy éppen kaland-/szórakoztatóirodalmat (ami természetesen nem szemét) a fiatalokkal, ezeket a könyveket kéne a kezükbe adni, beszélgetni a bennük felmerülő kérdésekről, a félelmeikről, örömeikről, hiszen ebben az időszakban nem csak a legfogékonyabbak, de a legsérülékenyebbek is. <br />
<br />
A végére érve, felsóhajtottam és elgondolkoztam. Hogy lehet, hogy John Green ennyire belelát a fiatalok lelkébe? Csodálatos...<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Thomas Edison utolsó szavai: „Olyan gyönyörű odaát” Azt nem tudom, hol lehet, de hiszem, hogy ott van valahol, és remélem, hogy gyönyörű.</blockquote>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-67759255914084575562015-02-08T15:20:00.001+01:002015-02-08T15:21:24.035+01:00Futu.re avagy a vég kezdete<blockquote class="tr_bq">
Semmihez sem kezdünk az öröklétünkkel. (...) Írtak egyetlen nagy regényt az elmúlt száz évben? Forgattak nagyszerű filmet? Tettek nagy felfedezést? Egyre csak a régi dolgok jutnak az eszembe. Semmit nem tudtunk kezdeni az öröklétünkkel. A halál nógatott bennünket, Jacob. A halál arra késztetett, hogy siessünk. Hogy használjuk az életet. Korábban mindenütt ott láttuk a halált. Minden rá emlékeztetett. Ez a rend: kezdet és vég.</blockquote>
<a href="http://www.alexandra.hu/pictures/300/738463F.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.alexandra.hu/pictures/300/738463F.gif" height="320" width="211" /></a><i>Egy olyan jövőben járunk, ahol századokkal korábban felfedezték a halhatatlanság szérumát. Amerikában csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá, Oroszországban csak a politikai elit, Európában viszont alanyi jogon jár a halhatatlanság mindenkinek. Az iszonyatosan túlnépesedett Európában az emberek gigantikus tornyokban élnek, és a halhatatlanságért cserébe le kell mondaniuk arról, hogy gyerekük legyen. A törvény ellen titokban vétkezőket a rendszer elit kommandója keresi – melynek a regény főhőse is a tagja.</i><br />
<br />
<span style="color: #cc0000;"><b>Dmitry Glukhovsky: Futu.re</b> </span><br />
<span style="color: #cc0000;"><br /></span>
Kedvenc szereplő(k): Jan, Annelie, Devendra<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hagytam egy fél napot, hogy leülepedjenek bennem az események. Tegnap este ugyanis nagy "zabát" tartottam, és pár óra alatt befaltam a maradék 300 oldalt. Fúúú... Nekem ez az első Glukhovsky könyvem és rendesen beledöngölt a földbe. Megrágott, visszaköpött, majd újra rágott. Mindezt azért, hogy rájöjjek, hogy amit kezdetben utópisztikus regénynek gondoltam, egy hatalmas fordulat után teljes valójában antiutópisztikus regénnyé változott. Ritka kincs ez a modern science fiction irodalomban. Belevinni az emberiség aktuális problémáit, harcait, vívódásait úgy, hogy a végén gondolkozni kezdj rajta, megéri-e egyáltalán megvárni a mocskos jövőt, amit a tudomány ígér... Nem kell megijedni, nem vagyok pesszimista vagy depresszív személyiség; gyanús, hogy mindez még a visszhang. Mik is ezek az aktuális dolgok? Túlnépesedés, népvándorlás, keleti konfliktusok, Amerika mindenbe bele akarok szólni politikája, Oroszország elzárkózása, és még sorolhatnám. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem szakadt meg, amikor Jan bejárta a számomra kedves, csodálatos helyeket, s helyükön már csak kompozit és beton tengereket talál. Barcelona, Toszkána, Strasbourg, Berlin. <i>És így múlik el a világ dicsősége...</i> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-HUIkUuegqVw/VNdwVanlkiI/AAAAAAAAAMw/_taE_sI6J4Y/s1600/01_city_3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-HUIkUuegqVw/VNdwVanlkiI/AAAAAAAAAMw/_taE_sI6J4Y/s1600/01_city_3.jpg" height="282" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jan 29 éves, amikor megismerjük. Halhatatlan, árva és internátusban nőtt fel. Hogy jobban megismerjük, gyakran visszaemlékezik a gyerekkori, ifjú éveire, mielőtt bekerült a rajba. A Halhatatlanok a Nagy Sándor-i falanxok mintájára létrehozott "magánhadsereg". Ennél jobban nem tudom leírni. Ők azok, akik elvégzik a piszkos munkát. Felkutatják a törvénytelenül gyermeket nemzőket, s a szülők közül egyet beoltanak öregedés-gyorsítóval. Mindezt teljes anonimitásban végzik, fehér Apolló maszkok mögé bújva. Férfiak testvérisége ez, akik mindent megosztanak egymással, s felesküdtek a nőtlenségre. Addig minden normálisan is zajlik, míg Jan különleges megbízást nem kap egy magas rangú szenátortól. A küldetés során megismerkedik valakivel, kinek hatására megrendül a rendszerbe vetett hite, és olyan kérdéseket kezd el feltenni, amikre senki nem akar választ adni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-1QeGxNTsTYE/VNdwe_PzmcI/AAAAAAAAAM4/kfc9u3U7qoA/s1600/01_mask.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-1QeGxNTsTYE/VNdwe_PzmcI/AAAAAAAAAM4/kfc9u3U7qoA/s1600/01_mask.jpg" height="320" width="258" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A cselekmény során Jan bebizonyítja, hogy hiába a halhatatlanság, az ember akkor is esendő marad. Sokszor elbizonytalanodik, meghátrál, dühös. Mindezt azért, hogy a végén dönthessen saját sorsáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazi csemegével találja magát szembe az olvasó. Glukhovsky meglátásai, érzései őszinték, emberiek, ahogy a karakterei is. Az általa alkotott világ pedig lenyűgöző és egyben borzalmas is. Ahogy a tornyokban utaztatott, liftekben száguldottunk és csak néhányszor bukkantunk ki a felszínen, saját klausztrofóbiám is előjött. El sem tudom képzelni, milyen lehet ott élni, szintetikus ételeket fogyasztani, kompoziton lépdelni, ülni és örökké fiatalnak maradni. Az emberek 80%-a ízesített szöcskéket fogyaszt, planktont és hínárt eszik. Ugyanezek boldogságtablettákon élnek, míg a maradék 20% antidepresszánsokon. Emberek .... <i>dobpergés</i>... íme a csodálatos jövő... Még az életkedvem is elment, emellett örülök, ha ilyesmire kerülne sor, én már nem fogom megélni. Azért remélem, hogy Glukhovsky jövőképe nem valósul meg sosem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is, még egy gondolat a regényből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Az ember, aki fel tudja törni saját testét, ki tudja iktatni a halálos ítéletet, melyet a DNS-ébe írt a szakállas természettudós. Aki át tudja programozni magát. Átalakítani valakinek a gyorsan romló játékszeréből olyan lénnyé, amely nem romlandó, amely örökifjú, s végre független. Tökéletes. Az ember nem alkotás többé, hanem alkotó lett.</blockquote>
Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-17827704774706055832014-11-25T17:45:00.001+01:002014-11-25T21:54:12.887+01:00John Keats: Hyperion - másként<blockquote class="tr_bq">
Új címet adtam a versemnek. <i>Hyperioni énekek</i>. A vers nem a bolygóról szólt, hanem a magukat titánoknak kikiáltó emberiség elmúlásáról. Annak a fajnak az agyatlan gőgjéről, amely nem átallotta merő gondatlanságból meggyilkolni a szülőbolygóját, s ezt a veszélyes arroganciáját aztán még ki is vitte a csillagok közé, hogy végül egy olyan isten haragja sújtson le rá, akit részben az emberiség nemzett.</blockquote>
<br />
<a href="http://s06.static.libri.hu/cover/6d/8/822973_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://s06.static.libri.hu/cover/6d/8/822973_5.jpg" height="320" width="226" /></a><i>Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata. Hét ember, hét teljesen eltérő életút. S ami közös bennük: a Hyperion.A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be. A Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó, legendás Időkripták, és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. </i><br />
<span style="color: purple;"><br /></span>
<span style="color: #351c75;"><b>Dan Simmons: Hyperion </b></span><br />
<br />
Kedvenc történet(ek): Rachel, Paul Duré, a Költő <br />
<br />
Húha!<br />
<br />
Röviden ennyit, bővebben pedig alább áradozok majd. Lássuk -><br />
Az első pár oldalon még negatív érzéseim voltak, mert hülyének éreztem magam, amiért nem értem a 29. századot. Aztán ez az érzés teljesen átalakult a megszállottság és öröm érzésébe. Hát mégsem vagyok reménytelen eset. Élvezem a sci-fi könyveket! Ehhez hozzátenném, hogy tavaly volt egy gyenge próbálkozásom, amikor elolvastam az Alapítvány első kötetét és nem tudtam folytatni... Szerintem rossz pillanatban kapott el vagy csak szimplán éretlen voltam hozzá. Édesapám el is szomorodott, mert ő nagy rajongó, és az ő ajánlására kezdtem neki. Azután megnéztem az <i>Interstellart</i>, és csodák-csodája, befogadott a világ és én is befogadtam őt. Eleinte nagyon szkeptikusan kezeltem a science fiction irodalmat, mert egyszerűen nem hittem neki/benne. Most rájöttem, hogy ezen művek élvezete és csodálata nem hit kérdése, hanem a döntésé. Márpedig én nagyon elszánt vagyok! Így vettem elő a már évek óta kinézett <i>Hyperiont</i>, hogy márpedig én akkor is erős leszek. Őszintén, nem kellett az erőt használnom, mert sodródtam benne és vele, eggyé váltam a szereplőkkel. Jártam a Lususon, a Maui Covenanton, a Tau Ceti Centerben és persze a Hyperionon is. Együtt úsztam a delfinekkel, repültem sárkányszőnyegen, ugráltam távnyelőről távnyelőre... <br />
A történetről röviden annyit kell tudni, ami a fülszövegben is szerepel. A könyv hátulján még olvasható, hogy a szerkezete a Canterbury mesékhez hasonló, és valóban, ebből a szemszögből tényleg rokonok. Hét zarándok, hét története, különböző stílusban megírva. Mégis mindegyik kapcsolódik valamilyen módon a titokzatos Hyperion bolygóhoz, amivel érthetetlen módon senki sem foglalkozik. Annyi rejtély lengi körül, hogy már-már csoda számba megy, miért ennyire érdektelen vele a Háló. Persze, a történetek végére valamelyest sejthetjük a lényeget, de mégis kellően titokzatos marad, hogy rögtön rohanjunk a következő kötetért. Én legalábbis így tettem.<br />
A legnagyobb <i>respect</i> Dan Simmons-nak, amiért ennyire kifinomultan meg tudta írni a különböző történeteket, hogy annak az embernek a jellemét tükrözze, aki meséli. Hiszen van egy költőnk, egy papunk, egy nyomozónk, egy katonánk, egy konzulunk, egy tudósunk és egy templomosunk. Természetesen különböző egyéniségjegyekkel. A második dicséret a világ felépítéséért. Ami eleinte zavaró volt, az teljes mértékben értelmet nyert a közepére. Külön regényciklust írhatott volna a Háló létrejöttéről, a különböző "szakkifejezésekről" és az egyes bolygókról.<br />
A harmadik, de nem harmadrendű érdeme a szövegben, illetve a világban elrejtett utalások. Nem is pontos megfogalmazás ez... Inkább annyit mondok, hogy egy hatalmas tudású és széles érdeklődésű íróval van dolgunk, aki imád olyan neveket adni dolgoknak, amik utalnak valami általunk is ismert eseményre vagy híres emberre. Nem is beszélve a megalkotott vallások mibenlétére. Fúúúú...<br />
Ahogy látható, picit elragadott magával az egész Hyperion világa. Már mellettem a folytatás, csak arra vár, hogy felcsapjam és felfaljam. Többet nem merek mondani semmiről, hiszen mindennek jelentősége van a sztori kikerekedése szempontjából. Még annyit, hogy a végén elmaradhatatlan a meglepődés és a várakozás érzése. Remélem, a folytatás is legalább ilyen élményt hoz, ha nem még jobbat. Sci-fi rajongóknak kötelező, irodalom kedvelőknek pedig erősen ajánlott!!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://images.fineartamerica.com/images-medium-large-5/the-shrike-of-hyperion-at-the-sea-of-grass-nathan-spotts.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://images.fineartamerica.com/images-medium-large-5/the-shrike-of-hyperion-at-the-sea-of-grass-nathan-spotts.jpg" height="320" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Shrike a Fűtengernél</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Végül egy idézet a Shrike-ról, aki mindennek a középpontjában áll. Átível időn és téren, s egy olyan könyörtelen istenség, akihez foghatót egy mitológia sem alkotott még!<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
A homály egy drogos legszörnyűbb rémálmának fejévé állt össze: részben acél, részben króm, részben csont arc, a fogak mint egy exkavátorral keresztezett robotfarkaséi, a szemek vérrel telt gyémántokon átégő rubinszínű lézerek, a homlokot egy harminc centiméteres, görbe tüske üti át a higanykoponyából szárba szökve, s a nyakat is hasonló tüskék övezik.</blockquote>
<br />Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2896188586239314030.post-48827370537494531662014-11-16T22:36:00.002+01:002014-11-16T22:36:45.369+01:00Keserkék avagy hogyan legyünk jó uralkodók<br />
<blockquote class="tr_bq">
Így működik az emlékezet (…) Az elfelejtett dolgok az engedélyünk nélkül tűnnek el, majd anélkül bukkannak fel újra. – Néha pedig hiányosan és torzan kerülnek elő.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/6442_b1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/6442_b1.jpg" height="320" width="216" /></a></div>
<i>Egy olyan világban, ahol az emberek kis része valamilyen ‒ garabonciának nevezett ‒ rendkívüli képességgel születik, Lekk királynak az volt a garabonciája, hogy mindenki elhitte a hazugságait. Amikor a tízéves Keserkék királynő lett, azt hitte, hogy apja megölésével véget ért annak erőszakos, eszelős uralma. Tévedett.</i><br />
<br />
<b><span style="color: #073763;">Kristin Cashore: Bitterblue - Keserkék</span></b><br />
<br />
Kedvenc szereplő(k): Háva, Giddon, Pongor<br />
<br />
Biztosan emlékeztek még, mennyire új és frissítő volt a Garabonc, mely végre megszakította az akkoriban folyamatosan özönlő paranormális irodalomdömpinget. Ha nem is, én jól emlékszem. Felüdülés volt olvasni. Egy olyan világba kalauzolt el, amiben bármi megtörténhet. A <i>Keserkék </i>befejezése után szomorúan vettem tudomásul, hogy véget ért a ciklus, mivel Hét királyság trilógiáról van szó. A Zsarát múltba tekintés volt, és a Keserkék pedig a jövőbe tekintés. És valóban, a királynő politikája is erre törekszik Lekk uralma után.<br />
A cselekmény nem rögtön a Garabonc befejezésénél folytatódik, hanem 5 évet ugrunk előre, amikor a királynő 18 éves, elege lesz a papírmunkából és a folyamatos bezártságtól. Négy tanácsadója nem engedi kilépni az országába, s egy éjszaka hopp kipattan ifjú főhősünk agyából, hogy Mátyás királykodik egyet - álruhát ölt és kioson a palotából. Nem árulok el sok újdonságot azzal, hogy a tanácsadói által lefestett idealizált kép hamis. Pusztulás, nyomorúság és bűn uralkodik a városban (ha még csak ott). Első útja során megismerkedik Tibóval és Zafával, akik fontos szerepet fognak betölteni a kalandozásokban. <br />
Nagyon örültem, hogy Cashore továbbra is fontos szerepet szánt Pongornak, akit nagyon megkedveltem az első kötetben. Katsa és a többiek is megjelentek, a szívemhez legközelebb mégis Giddon került. Érett gondolkodása és hűsége sokat javít Keserkéken, akinek minél több jó tanácsra van szüksége a zavaros időszakban.<br />
Az egyik fő szál, ahogy a királynő próbál utat találni a politika és a cselszövések hálójában, s a másik a múlt visszafejtése. Bármennyire is fájdalmas, Keserkék keresi a válaszokat apja viselkedésére, illetve az elméjében tátongó ködfoltokra. Sajnos, ehhez nem sok segítséget kap, így kénytelen saját kezébe venni a dolgokat. És ez a rész a tökéletes krimi szál. Nem is feltétlen krimi, inkább rejtély. Van itt kódfejtés, titkosírás, rejtekhelyek, eltusolt gyilkosságok, erőszak, őrület, minden, ami szem-szájnak ingere (na jó, ez így morbid...). A szerelmi szál is pont elégséges. Nem prűd, érett, érthető.<br />
Ki merem mondani, hogy a Keserkék Cashore legkiforrottabb munkája. Kellő mennyiség van benne mindenből. Igaz, nem annyira akció dús, mint az előzőek, itt több mindent megérthetünk a "világról". Bár Keserkék néha idegesítően sokat kombinál, de nőként én nem tudom, hogy állnám meg a helyem királynőként, valószínűleg én is sokat nyavalyognék. :))<br /><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://rampantreads.files.wordpress.com/2012/05/bitterbluecity.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://rampantreads.files.wordpress.com/2012/05/bitterbluecity.jpg" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Hét királyság :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Összegezve: mindenképpen az előző kettő olvasása után érdemes nekikezdeni, s érdemes rá időt szánni. Én nagyon gyorsan felfaltam, de ha lassabban haladok, biztosan több mindent sikerült volna alaposabban átgondolnom és kiagyalnom.Athalahttp://www.blogger.com/profile/17133198312821279760noreply@blogger.com0