" A következő pillanatban - a történelem során először - Kinevane kastély bejárati ajtaját valaki - berúgta. Lachlain előtt egy ragyogó arcbőrű és hegyes fülű törékeny, szőke nő állt. A férfi bambán a beesett ajtóra bámult, majd ismét a nőre.
- Pilates - válaszolt a nő és vállat vont.
- Regin, ha nem tévedek."
Lachlain, a klán félelmetes fejedelme több ezer éve keresi azt a nőt, aki a legenda szerint lecsillapítja forrongó dühét. Lachlain maga a tökéletes férfi: gyönyörű, okos, szenvedélyes, de elátkozott, aki minden teliholdkor vérfarkassá változik. Egy nap Párizsban rátalál egy diáklányra, aki szülei halálának ügyében nyomoz, és bár ösztönei azt súgják, hogy Emma az igazi, mégis minden porcikája tiltakozik ellene. A titokzatos lány ugyanis vámpír, a vérfarkasok ősi ellensége. Lachlain mégsem bírja legyőzni a vér szavát, elrabolja a lányt, és ősi birtokára viszi. Útjuk során nemcsak Emma szerelmét kell kivívnia, hanem az őket üldöző vámpírokat is le kell győznie, akik maguknak követelik a lányt mint fajtájának utolsó képviselőjét... Kresley Cole: Vámpíréhség - Halhatatlanok alkonyat utánKedvenc szereplők: Regin, Nix, LuciaKicsit szégyellem magam, mert már októberben kölcsönkaptam Nimától, de csak mostanra sikerült elolvasnom. Bevallom, első nekifutásra megijedtem a könyvtől. Túlságosan durván indított ahhoz, hogy felülmúlja az eddig olvasott, silány vámpír/paranormális "regényeket". Azonban, valami okból, hazahoztam a szünetre, hátha most lesz kedvem nekigyürkőzni. És a tegnapi nap folyamán nekiálltam. És kellemesen csalódtam!!! A vártnál sokkalta jobb volt, sőt. A sztori sablonos, azonban a világ, amiben az egész játszódik ötletes. A valkűrök, démonok, lykae-k, vámpírok egy cselekményben való megjelenítése nem rossz. A végére pedig a szívemhez nőtt a két főszereplő és a valkűr-csajszik.
SPOILER!!!!
Bár túlzás volt belevinni a Star Wars nagyjelenetet: "Én vagyok az apád...". Sablonos, na!
SPOILER VÉGE!!!!
És számomra túl gyors volt a végjáték lebonyolítása.
Utánajártam, és csalódottan vettem észre, hogy a folytatások másokról szólnak. Jó, igaz, ne húzzunk le több bőrt Emma és Lachlain történetéről, de azért mégis ahhoz szokott az ember (Anita Blake, True Blood, ...), hogy a szereplők maradnak, csak a cselekményszál változik. És, ha már ennyire megtetszett a stílus meg a szereplőgárda, gondoltam megvásárolom a folytatást, de úgy döntöttem, inkább nem. Majd kölcsönkérem valaki jóindulatú könyvmolytól (asszem a húgom barátnőjének megvan...). :D
"Szexi és eredeti", írja Heather Graham (tudja Isten, ki az...), és ezzel egyet kell értenem. Mert valóban szexi és eredeti. De más nem nagyon mondható el róla. Egyszer elolvasható, élvezhető, de punkt. Örülök, hogy azért pénzt nem áldoztam rá, így majd többet vásárolhatok a Könyvfesztiválon!!!! :D
Ünnepélyesen megfogadtam, hogy rendesen foglalkozok majd a blogommal!!! Kezdetnek íme egy új design!! :D Remélem tetszik. Bár még van mit tanulni... Egy ideig napi friss várható!!!Ez a kép nagyon megtetszett, úgyhogy arra gondoltam, megszínesítheti a bejegyzést. :))))
" - Mi a baj?
A lány mély lélegzetet vett. - Ott benn! - mutatott maga mögé.
- Igen?
- Egy férfi van a padlón... halott... És majdnem rálépett."
Sheila Webb hivatásos gyors- és gépírónő. A Wilbraham Crescenten lakó Miss Pebmarsh személyesen őt kérte telefonon az irodától, így Sheila elindul. "Nyisson csak be", szólt az utasítás. Be is nyit, bemegy a nappaliba, ahol egy csomó órát talál - meg egy hullát. Ekkor ér haza Miss Pebmarsh, aki majdnem rálép a halottra, mert... vak. És esküszik rá, hogy ő nem rendelt gépírónőt. Colin Lamb óceánkutató biológus, de most éppen nem eredeti szakmájában dolgozik. A kémelhárítás ifjú csillaga egy papírdarab nyomán jut el a Wilbraham Crescentre - ahol a sikoltozó Sheila zuhan a karjába. Szerencsére Colinnak sok jó barátja van: Hardcastle felügyelő, akit megbíznak az üggyel, és egy idős, bajszos belga úriember, bizonyos Hercule Poirot. Szerepel még a bonyodalmak között egy építési vállalkozó, egy kém, két kíváncsi kiskamasz, egy öregasszony és negyven macska.
Agatha Christie: Az órák
Kedvenc szereplő: Colin Lamb :D
Régóta nagy rajongója vagyok az öreg hölgynek! Leginkább azért, mert sosem tudok rájönni a gyilkos kilétére. Folyton tippelek, sőt, mostanában, már egész összeesküvés elméleteket szoktam szövögetni, de így sem tudok rájönni, ki az elkövető. Egy szó, mint száz, a legjobb krimik a világon, mert mindig meglep és tud újat adni.
Az órák más részről is szívemhez nőtt: megmutatta, hogy egy Christie-könyv lehet jó Poirot nélkül is!!! Ugyanis a belga kisember csak igen keveset szerepel a történetben.
Röviden: adott egy szépséges lány, talál egy hullát, sikoltozva belerohan egy fiatal férfi karjaiba. Klasszikus jelenet. Megindul a nyomozás. Hulla névtelen. Igazi CSI-os eset. Szomszédok nem láttak semmit. A háziasszony azt állítja, nem ismeri a halottat, de akkor hogy került az ő házába???
Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel a regényben, melyre Hardcastle felügyelő és Colin Lamb együtt keresik a válaszokat, miközben egy másik nyomozás is folyik a háttérben.
Colin Lamb feladja a leckét Poirot-nak. Derítsen fényt az esetre anélkül, hogy elhagyná kényelmes karosszékét.
Eseménydús, izgalmas olvasmány. Sajnáltam, hogy Poirot kevés szerepet kapott, de így is élvezetes volt.
Na, de természetesen egy hulla nem hulla, úgyhogy itt is bonyolódnak az események.
És, mint mindig, itt is lehull a lepella!!! :D
Jó szórakozást hozzá!!! Higgyétek el, meglesz!!!
Nagyon kedves díjat kaptam Picurka13-tól!!! De amilyen bamba voltam, csak most vettem észre, de most kiteszem, így, utólagosan. :D
Tennivalók:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.Sajnos, ahogy így elnézegetem, nincs már, kinek továbbadni a díjat, de azért még próbálkozom a kereséssel. :DÉééééés.... ím, a 7 dolog magamról!!! :
1. Imádok olvasni, és bárhol, bármikor képes vagyok rá!!! XD
2. A filmek a másik szenvedélyem, no meg a sorozatok :P
3. Most Szegeden lakom, mert ide járok egyetemre, és egyszerűen rajongok az itteni életért, és az új barátaimért.
4. Nagyon ellustultam az utóbbi időben. :( Keveset blogolok, olvasok és írok.
5. Zene nélkül mit érek én!!!!
6. Néha nagyon hóbortos vagyok, és egy NAGY gyerek!!!
7. Kicsit szenilis vagyok... Na jó, valljuk be, nagyon az vagyok. :D
Hmmmm... most olyan bloggereket nevezek meg, akiket rendszeresen olvasok, de már bizonyára megkapták ezt a díjat többször is. :))))
Amadea, Nima
Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát...
Margaret Atwood: Pénelopeia
Amikor elmentem a könyvért a Bookline-hoz, kicsit meglepődtem. Nem egy 170 oldalas kis könyvecskére számítottam. Az Odüsszeiából kiindulva valami hatalmasat és megrázót vártam. Ehelyett felém nyújtották ezt az apróságot. - Nem baj - gondoltam. Azért is elolvasom. Egyetemista létem első könyve volt. És nem csalódtam. Bájos, magával ragadó és legfőképpen tanulságos történet.
A versbetétek tetszettek a legjobban, bár volt köztük néhány szókimondó is, nem rontotta el a cselekménysort. Érdekes volt, ahogy többféle stílusban írta Atwood ezeket a betéteket. Volt dráma, próza, hexameter, rím, ...
Igazából nehezemre esik ilyen távlatból visszaemlékezni a cselekményre, de ami megragadott az a történet vége. Atwood beleszövi a mai világot is és nem zavaró módon, hanem teljes természetességgel.
A másik, hogy mindenki eldöntheti, hogy kinek ad igazat: Odüsszeusznak vagy a lányoknak. Már a fejezet nyers megfogalmazása: Odüsszeusz és Télemakhosz kicsinálja a Lányokat is utal a helyzet komolytalanságára.
Én, szívem szerint, a lányoknak adok igazat, de Odüsszeuszt sem hibáztatom. Mint a cím is jelzi: Pénelopé a mesélő, a főszereplő, ő alakítja a szálakat. Így az ő hibájából haltak szőrnyű halált a lányok, s ezek után érthető is ellenségeskedésük.
Csak a comment írása közben jövök rá, hogy az egész könyv egyfajta pszichológia. A megbocsájtás hiánya és a továbblépés képtelensége mutatkozik meg a könyv végén.
Atwood mindenkinek feladta a leckét. Bár a könyv nem nagy terjedelmű, mégis kellett egy hét, míg újabb könyvet vettem a kezembe. Nem hagyott nyugodni. Folyamatosan 
gondolkoztam a történeten. Bele-beleolvastam az Odüsszeiába, hogy bizonyos részekre választ kapjak.
Összegezve? Kellemes olvasmány, bár nem sorolnám a kedvenceim köze, mert hiányzott az a plusz, ami egy könyvet letehetetlenné tesz. Nekem inkább tűnt tanulmánynak, mint regénynek és ez kicsit lehúzta nálam, de ennek ellenére örülök, hogy elolvastam.
Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül.
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Harmadik könyvem Ulickajától, és ismét elvarázsolt a stílusa. Szenvedélyes, nyílt, modern és szókimondó. Mindenben látja az igazságot, amit megoszt velünk, földi halandókkal.
A könyv hat történetből áll össze, és mindegyiknek szereplője Zsenya, akinek a nők kitárulkoznak. Mellette úgy érzik, el kell mondaniuk történetüket, mely legtöbbször hazugság, mellyel önmagukat ámítják, illetve szánalmat akarnak kicsikarni a másikból. Amelyik leginkább tetszett, az a svájci történet volt. Annyira aktuális és fontos témát boncolgatott. A prostitúcia a mai napig gondot okoz minden országban, így a miénkben is. Kiskoromban szüleim azt mondták: "rosszlányok", de sosem tudtam, miért érdemlik ki ezt a jelzőt. Amikor pedig megtudtam, sajnálatot éreztem irántuk, undor helyett. Így történt ez Ulickaja történeténél is. A sok orosz lány, akik Svájcban próbáltak rálelni a szerencsére, szánalmat ébresztett bennem. De most nem ez a lényeg. Szóval mindegyik történet kicsit megrázó a maga nemében. Apró, illetve nagy hazugságok játszák a főszerepet, s az utolsó történet középpontjában csak Zsenya áll. És ez az a pont, ahol értelmet nyer mindegyik történet. Itt egyesülnek a szálak, és mi megismerhetjük Zsenyát is.
Megrázó történetek, de mindegyik aprócskát tágított a világszemléletemen. A végén úgy tettem le a könyvet, hogy hiányt éreztem, de ennek semmi köze nem volt a könyhöz. A hiány érzés bennem volt, méllyen, kiszakíthatatlanul. Sosem éreztem magam feministának, sőt, néha inkább az ellentéte volt jellemző rám, de a könyv után előtört belőlem is egy kicsit. Miért a nők? Miért mindig mi szenvedjünk jobban? Miért vagyunk mi elnyomva? És bárki mondja, hogy ez sületlenség, ma már egyenjogúság van, hazugság. Talán a gödör felszínén minden rendben, de ha az aljára tekintünk észrevesszük, hogy az élet nem is fenékig tejfel. Ott van a prostitúcia, a házasságon belüli erőszak, a gyermekmolesztálás, és még sorolhatnám azokat, amik leginkább a nőket alázzák. Hú, de ahogy elnézem, kicsit elszaladt a velem a ló. :D Itt abba is hagyom a kitörésemet.
Szóval érdekes könyv, érdemes elolvasni, és utána leülni tíz percre gondolkodni. Higyjétek el, megéri!
Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Kedvenc szereplő: Fermín :D
A Sempere és fiai könyvesbolt már történelem Zafón könyveiben. Kaphat mellékszerepet (Angyali játszma) vagy főszerepet. Daniel Sempere, könyvünk főhőse, annak a Semperének az unokája, aki sokat segített Martín-nak Zafón másik regényében. Igazából ez a kötet jelenet meg később, de én örülök, hogy az Angyali játszmát olvastam előbb, mivel időben előbb játszódik.
Tehát: Daniel kiválaszt magának egy könyvet, melyet egy bizonyos Julian Carax írt, akiről semmit nem siker találnia. Gyerkfejjel még nem kezdi el a kutatást, arra majd csak később kerül sor, mikor egy sötét alak megkeresi, és mérhtetlen sok pénzt kínál a könyvért cserébe. Daniel erre elrejti a könyvet és megpróbálja kiverni fejéből Carax-ot. Azonban sikertelenül, mert folyamatosan belebotlik. Sötét, véres éjszakán ismerkedik össze Fermínnel, aki később legnagyobb segítője lesz. Együtt próbálják megfejteni Carax titkát. Daniel, fittyet hányva a fenyegetésekre és a veszélyre, kutatásba kezd és olyan titkokra derül fény, melyeket jobb lett volna hagyni, hogy örökre feledésbe merüljenek.
Ha dönteni kéne, én azt mondanám, hogy a Szél árnyéka egy fokkal jobb, mint az Angyali játszma, de nem igazán szeretnék különbséget tenni köztük. Mindkét könyv a szívemhez nőtt, és sosem felejtem el azt az odaadást, amellyel Zafón a könyvekről ír. És legújabb uticélom, hogy végre megismerhessem azokat a helyeket, amelyeket Zafón leír: Barcelona.
Nemrég tartottam egy előadást a spanyol polgárháborúról, és újra érdekelni kezdett a téma, mivel Zafón erről is megosztja, bár burkoltan, nézeteit. Iszonyodva olvastam, hogy emberek képesek ilyet tenni saját népükkel. Eddig minden tanárom azt hangoztatta, hogy a spanyolok szerencsések, mert hozzájuk nem ért el a II. Világháború, valamint, hogy Franco jobb volt Hitlernél. Ezek után támadt néminemű kétségem efelől. Franco ugyanolyan szadista állat volt, csak volt annyi esze, hogy nem szállt be a háborúba, bár azért szép számmal áldoztatta fel a férfiakat, mikor kiküldte őket Hitler megsegítésére... Mindegy, hagyjuk a szomorú múltat.
Remélem, mielőbb olvashatunk tőle új könyveket!
Ami még említésre méltó: az Elfeledett Könvyek Temetője - ötlet. A könyvek olvasása után sokáig forgolódtam az ágyban. Szerettem volna, sőt, akartom, hogy létezzen egy ilyen hely, ahol millióegy könyv van elrejtve, s én szabadon garázdálkodhatok közöttük. De ez szerintem nem csak az én álmom... :D
