Áprilisi gyors összegzés

Fúúú, de régen is volt, mikor megfogadtam, hogy rendszeresítem a posztokat :'D

De végre ez a szép, napsütéses május ihletet adott arra, hogy először is összegezzem az áprilisi élményeimet, aztán egy-egy könyvről majd rövidebb kritikák szülessenek. Ami újdonságot még szeretnék belevinni a megújuló blogomba, azok a podcastek lesznek majd. Amióta megszületett a kisfiúnk, a séták és házimunkák alkalmat adtak arra, hogy rengeteg újdonsággal ismerkedjek meg. Köztük a hangoskönyvek és podcastek végeláthatatlan világával :) De erről majd szeretnék külön is megemlékezni.

Hogy is telt az április?

Stephen King új regényének befejezésével kezdtem. A Later üdítően más és mégis hű a király stílusához. Jamie Conklin története megkapó, szellemes és azért, ha jobban belegondolunk, kellőképpen hátborzongató (főképp a biciklis szelleme, brrrr....). A Tóparti kísértetekhez és a Halálos árnyékhoz hasonlóan itt is megjelenik egy írói karakter, akinek a könyveiből csak ízelítőt kapunk, mégis, annyira szívesen nekiesnék és elolvasnám a regényeit :D King nagyon ügyesen ír történetet a történetbe (igazi könyves Matrjoska baba zseni). Akik bátran olvasnak angolul, azoknak hajrá, mert ismét egy kihagyhatatlan művel gazdagította életművét!

Ezután valami nyálas, romantikusra vágytam, így becsúszott a Hollywoodi mocsok Alessandra Torre tollából. Jajj, hát, hogy is mondjam... Rövid szórakozásnak jó, de nyilván ne várjunk mély gondolatokat. Amúgy szeretem a mai Délen (USA) játszódó történeteket, mert szerintem izgalmas, mennyire mások az emberek.

Szintén egy kis kikapcsolódás okán került kezembe a Lehull a lepel Karen M. McManustól. Már olvastam tőle, és most sem csalódtam. Hűen ábrázolja a mai tinik világát. Engem a The Breakfast Club (Nulladik óra) című felejthetetlen mozifilmre emlékeztetett, de ez nyilván csak a különböző jellemű és helyzetű diákok kapcsán ötlött fel bennem. Izgalmas kis krimi, az biztos!

Ezután valami komolyabbra, elmélyültebbre vágytam, így felkaptam a The Midnight Library-t (Matt Haig). Fenomenális volt! A hónap kedvence lett! Bár teljes mértékben nem tudtam azonosulni Nora karakterével, azonban én is sokszor szenvedek a "múlt hibáinak újraélése/kivesézése" avagy a "mi lett volna ha?" betegségben. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a regény egy ilyen utazásra hív. Nora betekintést nyer a saját book of regrets (megbánások könyve) kötetébe, és ez alapján betekinthet alternatív életeibe. Csodálatos élmény volt, ezernyi könnyel és sóhajjal. A vége pedig pont tökéletes!

YA fanok figyelem! Sajnos, magyarul még nem fog megjelenni a közeljövőben (legalább is nem hallottam róla), de Nektek biztos a toplistára kerülne ez a könyv. Főleg, ha szeretitek a viktoriánus kort, a krimiket és London sötét sikátorait, és nem riadtok vissza egy kicsit véresebb leírástól. A Stalking Jack the Ripper Audrey Rose története, aki egy csinos angol kisasszony, hobbija és szakterülete pedig nem más, mint a patológia! Maniscalco hiteles betekintést ad a korszak orvostudományába (legalább is a patológia részébe), szokatlan módon egy tinédzser lány szemén keresztül, aki segít a Hasfelmetsző Jack utáni hajszában. Hajsza, nyomozás, szerelem és árulás! 

Még Húsvét előtt kezdtem el a Ben Hurt, egyfajta húsvéti előkészületnek szántam. A filmet még nem láttam, és még mielőtt megnézném, gondoltam, elolvasom, hiszen nagyon kevesen tudják, hogy ez a kultikus film egy könyv adaptációja. Sokak, akikkel beszéltem, azt kérdezték, "és akkor a könyvet a filmből írták"... Ilyenkor mindig meglegyint az északi szél, mély levegőt veszek és mosolygok, hogy á, nem, a könyv volt eredetileg :) Nagyon szépen felépített a cselekmény, ahogy eljutunk a napkeleti bölcsek érkezésétől Krisztus kereszthaláláig. Mindez persze, ha úgy vesszük, csak mellékszál, hiszen Ben Hur a főhősünk, akinek életútja újra és újra egybeszövődik a Messiás életével. Tökéletes volt az idei Húsvétra! A végén persze peregtek a könnyeim, bedugult az orrom, és ahhoz képest, hogy 1880-ban adták ki, ma is megállja a helyét! 

A hónap utolsó két könyve Elena Ferrante tollából a Tékozló szeretet és Antoine Laurain A piros notesz. Utóbbi szintén kiérdemelte a kedvenc jelzőt. PuPilla kritikáját/ajánlását olvasva kaptam hozzá kedvet, viszont annak idején nem kezdtem hozzá. Most szembe jött velem, és egyből elvesztem Párizs apró utcáiban és Laurent könyvesboltjának polcai közt (bezártság ideje alatt különösképpen elvágyódtam Párizsba *nagy sóhaj*). Üdítő, kellemes kis olvasmány volt, tele élettel (az a rész különösképpen tetszett, amikor Laurent elmeséli, milyen tapasztalatai vannak a női táskákkal :'D). Azt hiszem, nemsokára elolvasom Az elnök kalapját is. 

A Tékozló szeretetről csak röviden annyit, hogy nagyon megviselt... Egyszerűen belehabarodtam Ferrante-be, de ez a történet most nagyon rosszkor talált meg. Vagy én őt. Mindegy is, a lényeg, hogy kifacsart, eltaposott és mélyen megsebzett. De valahol talán ez lehetett a célja... Hmmm... Akkor mégis csak tökéletes alkotás. Egy anya-lánya kapcsolat intim bemutatására számítson a kedves olvasó, de nem a habos-babos oldalról!

Így, visszatekintve, elég változatosra sikeredett a hónapom :) A nyolc befejezett könyv közül három angol nyelvű volt, aminek különösen örültem. Két kedvencre leltem, szerencsére csak egy könyv nem hozta a vártakat (Hollywoodi mocsok), illetve itt van Ferrante, akit még mindig emésztek. Most már tényleg próbálok mindig olvasásról rövidebb-hosszabb szösszenetet írni, remélem, ezt be is tudom majd tartani :D