A makrancos Úrnő

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Po herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Po a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül...

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Egy nagyon kedves barátnőm ajánlására került a kezembe ez a könyv. Reménykedtem benne, hogy Vörös pöttyös léte nem fog bezavarni. Itt arra gondolok, hogy nem egy Twilight utánzat. És nem is volt az! A legkevésbé sem. A garabonc egy fantasy, ha nagyon szeretnénk besorolni valahová.

A színhely egy képzelt középkorias hangulatot idéző táj. Minden stimmel, hogy azt higgyük, hétköznapi táj, hétköznapi emberek. Katsa és a hozzá hasonlók mégis kilógnak a sorból. Különleges adottságaik vannak. Hősnőnk egy óvatlan mozdulattal megölhet bárkit, mivel olyan erők lakoznak benne, mint 50 harcos férfiban (ez saját hasonlat, nem a regényből való :)). Cashore in medias res-t irigyló módon belecsap a lecsóba. Ez első színben végigizgulhatjuk Katsával a küldetést, amin jár. Majd szép lassan kibontakozik elöttünk a világ, melyben a történet játszódik. A könyv elején többször tanulmányoztam a térképet, hogy nyomon követhessem Katsa útját. :)

Pongor herceg sármja és stílusa rögtön levett a lábamról. Katsa jelleme is beleillet a cselekménybe. Még Keserkék hercegnő karaktere érintett meg nagyon. A kislány, aki mindenáron harcolni akar, hogy megvédhesse magát és szeretteit. Egy szó mint száz, fantasztikus élmény volt. Köszönöm Kristin Cashore-nak és természetesen a fordítónak, aki élethűen vissza tudta adni a cselekményt.

Elvileg a közeljövőben lefordítják a folytatást és nemsokára megjelenik angolul a harmadik rész is. A következő kötet az előzményeket eleveníti fel, míg a folytatás a Graceling folytatása lesz, s Keserkék lesz a főszereplő, 16 évesen. Izgalmas lesz. :D

Csak remélni tudom, hogy mindenkinek hasonlóan boldog perceket okozott a könyvnek olvasása, mint nekem. Befejezésül még annyit: a regény befejezése fenomenális. Nem a megszokott happy end, de ez NEM spoiler, ugyanis ez nem jelent semmit. Akit érdekel, hajrá, irány a Bookline! :P

Könyfesztiválos beszerzés - 2011 :)

Kicsit megkésve bár, de jelentem még élek és olvasok! Ja, és a hétvégén voltam a Budapesti Könyvfesztiválon. Íme a frissen vásárolt egyedek:


A legutolsót az író dedikálta is nekem ^^, úgyhogy nagyon boldog vagyok!!! A Hóhér dalát pedig 10,000 Ft helyett 999 Ft-ért vettem! :D Az első hármat pedig nem lehetett ott hagyni!!

Vizet az elefántnak

"Aztán nevetek. Olyan vicces és pompás ez. Érzem, hogy nevetőgörcs kerülget. Kit érdekel, hogy kilencvenhárom éves vagyok? kit érdekel, hogy a testem elaggott, roskatag, kész katasztrófa? Ha ezek elfogadnak engem és velem együtt minden bűntudatomat, ugyan miért ne szöknék meg egy cirkusszal?"

Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A cirkuszt szeretjük vagy utáljuk, gondoltam Sara Gruen könyve előtt. Létezik aranyközépút! Mert elzárkódásom csak a mai világ cirkuszára terjed ki. A Vizet az elefántnak-ot olvasva elkápráztatott a világa. Magam is szívesen tagjává váltam volna egy társulatnak, bár ínséges idők jártak a világválság miatt. Mégis a vonaton utazó cirkusz gondolata is lázba hozott, hisz ez annyira más a megszokottól. Az éjszakai égbolt elsuhanó árnya, a zakatoló sínek... Mind egy másik világba kalauzoltak a regény által. Érezni véltem a vonat füstjét és az állatok csípős szagát is. Elvarázsolt.
Jacob kilencvenhárom évesen tekint vissza arra az időszakra, amikor a Benzini testvérek cirkuszához került, mint állatorvos, igaz az államvizsgája hiányzott. De ebben az időszakban ez senkit nem érintett, örültek annak, hogy volt munkaerő. Jacob huszonéves, tapasztalatlan fiúként ugrik fel végső elkeseredésében a vonatra, mely a cirkuszt szállítja. Nem is sejti, hogy ez óriási változást hoz majd életében. Megismerkedik Marlena-val, a csodálatos műlovarnővel, Kinko-val, a törpével és Al bácsival, a cirkusz vaskezű igazgatójával. Feltűnik a képben Rosie, a kedves elefánt, aki központi szerepet kap Jacob életében. Megtanítja a megbocsátásra és a szeretetre, valamint a bizalomra.
Oly sok érzelmet hordoz magában a regény, és ettől válik élethűvé. Féltékenység, szeretet, bosszú, önzetlenség, gyűlölet... Ki ne érezte volna már az egyiket, ha nem az összeset közülük. És emiatt áll közel a szívemhez ez a könyv! Mert olyasmikre tanított, amiket más könyvekben nem tudtam ilyen tisztán meglátni. Talán nem értetek velem egyet, de a cirkusz világa ma teljesen mást jelent mint a 20-30-as években. A gazdasági világválság és a szesztilalom Amerikában alapjában megváltoztatta felépítésüket. Nagyon sok cirkusz csődbe ment, és aki lábon maradt, az is csak nagy nehézségek árán tudta ezt megtenni.
Még utószóként hadd mondjam el, hogy áprilisban kezdik el vetíteni a regényből adoptált filmet. Főszerepekben: Reese Whiterspoon, Christoph Waltz, Robert Pattinson. Az előzetest érdemes megnézni, szerintem jónak ígérkezik. :)
A plakát!!! :D

Az én kék kastélyom...

"Valancynak két otthona van: az egyik a Szilfa utcában a csúf, vörös téglás kis kockaházban, a másik Spanyolországban a Kék Kastély. Valancy azóta élt lélekben a Kék Kastélyban, amióta csak az eszét tudta. Ha lehunyta szemét, tisztán látta maga előtt a fenyőfákkal sűrűn borított hegycsúcson, tornyocskáival és kis lobogóival, halványan kéklő szépségbe burkolódzva, a gyönyörű, ismeretlen föld alkonyi egére rajzolódva."

A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai. Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Legjobb barátnőm ajánlotta a könyvet ezt a gyöngyszemet, lévén a kedvenc könyve. Kissé szkeptikusan álltam eleinte hozzá. Elolvastam a fülszöveget és megszívtam a fogamat. Gyerekkönyv és lányregény is egyben... Úgy éreztem, már kinőttem ebből a korszakból, sőt, igazából sosem voltam benne. Kimaradt életemből L. M. Montgomery Váratlan utázása, Anne-sorozata és még a Kisasszonyokat is csak tavaly sikerült elolvasnom. Szüleim sosem vettek nekem ilyen könyvet, amikor pedig már elég nagy voltam, nem gondolkoztam ilyen olvasmányokon. Lényeg: féltem tőle. Tartottam attól, hogy azt kell majd mondanom a barátnőmnek, nem tetszett. Nem kellett volna. :)
Valancy korban és jellemben is távol áll tőlem. 29 éves, bezárkózott lány, akit anyja és nagynénje irányít. Nem mer kiállni igazáért, és inkább tűr. John Foster természetbúvár könyvei tartják benne a lelket, de édesanyja ezt sem nézi nagyon jó szemmel. Mégis, egy váratlan esemény teljesen kimozdítja őt addigi világából. Valancy sarkára áll, kilép az otthon takarásából. Szerelmes lesz, új barátokat szerez és megismeri a világ szép, ám egyben árnyoldalait is. De mindenki tudja, hogy csak akkor válik belőlünk "igazi" ember, ha jót és rosszat is kaptunk már. Hiszen az ember a hibáiból tanul, és a csapások után képes erőt venni magán. Valancy élete is új fordulatokat vesz, kissé talán meséseket is. A könyv végkifejlete bántott csak kicsit. Túl "tündérmesés"-re sikeredett.
De nagyon megkedveltem Vaancy jellemét. A Redfern féle Lila Pirulák pedig nagyon megnevettettek, olyanok lehettek mint ma a Béres-csepp vagy a homeopátiás készítmények. A területvédő macsek is szimpatikus volt. Fotelmániás. :D
Ennyit Valancyról, a többit rátok bízom!

Sírhant művek

Kivételesen, blogomon történetében először, más kritikáját is megjelentetném. :) Köszönet érte Lhachtalion-nak!

Neil Gaiman: A temető könyve

--> -->

Neil Gaiman számomra egy igen kedves író, aki mindig meg tud nevettetni, mesékkel és csodákkal kápráztat el, de mindennek töltete, tanulsága is van.

Egyik reggel felkeltem és az ereimben éreztem, hogy Gaimant akarok olvasni. Elmentem egy könyvesboltba hát, és eleget tettem vágyaimnak: beszereztem A temető könyvét.

Már a polcok előtt megfogott az a tény, hogy a könyvben rajzok vannak. Nem azért, mert a nagybetűs képes könyveket jobban preferálom, mint a hétszáz oldalas vaskos köteteket, hanem, mert ezek a képek egyedülállóak. Sehol sem találkoztam még ilyenekkel. Hasonlatosak a képregényekhez, néhol mind a két oldalt tintával borítják be és tökéletesen illenek a történethez.

Maga a sztori nem túl bonyolult. Van egy csecsemő, aki az ágyában pihen gondtalanul és a szüleit egy éjjel meggyilkolják (idáig ismerős). Ezek után a temetőbe menekül (ez már kevésbé ismerős), majd több-kevesebb sikerrel felnő ott (ez már egyenesen fura). A temetőn kívül persze vár a gonosz, a mit sem sejtő tinédzser pedig tudásszomját akarja oltani, amire a sírkert már nem elég nagy, és itt jönnek a gubancok.

A könyv felvonultat megannyi érdekességet, lényeket, „varázslatokat”, tulajdonságokat, és megdöbbentő módon mindet a leghétköznapibb előadásban tálalja. Természetes, hogy ilyenek léteznek.
Romantikus szál ugyanakkor nincs, vagy csak nagyon elvétve található meg, pedig a Csillagpor óta tudjuk, hogy az író ebben is kiválót tud alkotni.

Összegezve a könyv mind formailag, mind szórakoztatás szempontjából kitűnő választás azoknak, akik szeretik a mesét.

-->

Lhachtalion Anbragol

Eredeti cím: The Graveyard Book

Kiadás éve: 2008



-->

Borzalooom városa...

E történet, egy olyan lányról szól, aki nem hisz a misztikumban, a természetfelettiben, és semmi olyanban, ami eltér a hétköznapi világ dolgaitól. Ő maga könyvírással foglalkozik, de írásaiban is csupán hétköznapi történések szerepelnek. Egy nap azonban olyan téma írására érez késztetést, mely eddig nagyon távol állt tőle. A vámpírok „legendája” kezdi el foglalkoztatni, ám fogalma sincs, miért. Alig kezd bele az írásba, mikor egy éjjel séta közben, különös idegen szólítja meg. A férfi, akit Williamnek hívnak, azt állítja magáról, hogy vámpír, s azért jött, hogy segítséget nyújtson neki, most íródó könyve témájához. Adriana, realista ember révén, csak mosolyog e kijelentésen, ám a mosoly hamarosan ajkára fagy, mikor a képtelen állítás, bizonyításra kerül. William lassanként bevezeti Adrianat a „ragadozók” titkos világába, miközben megpróbálja irányítani a lány érzelmeit. Később Adriana persze szeretne kiszállni az egészből, azonban rá kell ébrednie, innen már nincs visszaút.

Helga Schmal: Vámpírok - A rejtőzködő faj titkai

Ne olvassátok el! Egyszerűen nem éri meg az időt és a fáradtságot. Amit tudni érdemes róla. A szerző magyar, és lektorálás nélkül adta ki könyvét a Könyvműhely. Schmal, elmondása szerint, nem olvasta a klasszikus vámpírregényeket. Így: Anne Rice, Laurell K. Hamilton, Bram Stoker, ... Mégis annyi sablon szerepel regényében, mely kivonata több regénynek. Megtalálható benne a magas, fekete, göndör hajú vámpír, William. A vámpír társadalom felépítése nagyon hasonlít a Klánregényekhez. A sztori alapjáraton nem rossz. De a szerző stílusa akadozó, néhol erőltetett. Nagyon zavartak a helyesírási hibák és az elütések. Valamint szerkesztési hibák is voltak, amik szintén feltűntek, és onnantól kezdve zavartak.
A párbeszédek stílus is változott. Volt, hogy köznapi volt a beszédmodoruk a szereplőknek és amikor régies. Ezzel nincs baj, de döntse el, hogy melyiket használná, mert a váltakozás zavaró. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a hölgy elsőkönyves. De ez nem jelenti azt, hogy felmentést nyer a hibái alól. Néhányat el lehet nézni, de azért elolvastathatta volna valaki idegennel, vagy ő maga is átolvashatta volna még néhányszor...
Egyszer elolvasható, de nem maradandó alkotás. Igazából csak elfecsérelt idő. Akkor inkább ajánlom az olvasóközönség figyelmébe a Klánregényeket vagy Anity Blake-et, mert sokkal szórakoztatóbb és ezeket az információkat onnan is megszerezhetjük.

u.i.: Látott már valaki ennél rondább borítót??? Ha igen, akkor várom a címeket!

Megérint a sötétség - és tényleg!

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

Karen Chance: Megérint a sötétség

Már tavaly olvastam ezt a könyvet, hála Nimának, aki kölcsönadta nekem. Első nekirugaszkodásra eljutottam a 90. oldalig, majd egy rövid időre félretettem, lévén nagyon vontatott és unalmas... Végigszenvedtem, de nem volt benne köszönet. Visszaadtam Nimának, majd el is felejtkeztem róla. Nemrég megkért a barátnőm, hogy vegyem ki neki az egyik könyvtárból, mert nagyon érdekli a könyv, főleg a történelmi vonatkozások szempontjából. Erre már én is felkaptam a fejem. Annyira rossz lelki állapotban lehettem, hogy ezek fel sem tűntek nekem. Szóval előre szólok, hogy a könyvhöz kell egy alaphangulat, vagy kihajítod. :)
Cassandra, már rögtön utalva a trójai Kasszandrára, jóstehetséggel bír, amit gyerekkorában ki is használta Antonio, a vámpír. Cassienek sikerült elszöknie, ám azóta folyamatosan menekül. Mégis, most másért is keresik őt. Ugyanis ő a Pythia (ugye ismerősen cseng?) kiválasztott örököse. Csakhogy ez a meló főleg bajjal jár. Cassie nem is akarja, hogy belé költözzön a Pythia ereje. Mégis döntenie kell, mikor egyik bajtársa kerül bajba, s Mircea megkéri, hogy segítsen testvérén.
A sztori nagyon jó, a légkör is fantasztikus, főleg a Mircea és Cassie jelenetek :P, de nem spoilerezek többet. Chance ért ahhoz, hogyan kösse le az olvasót. Mégis, a könyv egyetlen hibája, ami miatt korábban nem tudtam élvezni: túlságosan nyersen és hosszan írja le a világ szabályait, a különböző csoportokat és a szerepköröket. Míg a minket inkább érdeklő dolgok háttérbe szorulnak: akkor ki is Cassie valójában? ki a Pythia? miért olyan Cassie, amilyen?...
Amiben reménykedem, hogy ez csak a bevezető kötet. A folytatás is már itt pihen a polcomon és várja, hogy sorra kerüljön. Talán ott már főszerepet kap a cselekmény fő szála.
Összességében még sem tudom azt mondani, hogy rossz könyv volt. Sőt. Igazán tetszett, és már alig várom, hogy tovább olvassam. Cassie karaktere nagyon megnyerő. Végre nem ő az "überf...a kiscsávó", aki mindenkit lezúz és mindenben tökéletes. Ő, mivel ember, esendő. Elfárad, fél, bizonytalan. Persze nem egy Bella, szerencsére. :)
Tetszett, hogy a szellemeket is beleolvasztotta Chance a történetbe, és nem úgy, hogy sablonosak maradjanak. Billy-t megkedveltem. Csúcs az a pasi! :D
Mivel innentől kezdve csak dícsérni tudnám, be is fejezem soraimat. Ja, még csak annyit: Tomas karaktere valami borzalmas volt. Ennyire unszimpatikus szereplőt nehéz alkotni... :S Remélem mellékszereplővé avanzsál...