Számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal rosszabb.
Cselekmény: A fülszöveg elsőre nagyon emlékeztetett a Twilight történetére, ezért elsőre nem is sikerült nekigyürkőzni. Aztán minden nap rásiklott a pillantásom és annyira gyönyörű a borítója, hogy egyszerűen fájt a szívem olvasatlanul hagyni. Így hát fejest ugrottam az ismeretlenbe. És kellemes csalódtam. Annyi gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy angyalos történet. Szóval, van egy lány, Luce, aki bentlakásos iskolába kényszerül. Vagyis inkább javítóintézet szerűségbe, ahol "vicces" alakok laknak. Azért mondom így, mert nem tudtam eldönteni, hogy most komolyan odaillenek-e azok az alakok, akik szintén javítandók. Elsőként Cam-mel fut össze. Ő a helyes, csábító, ámde igencsak "rosszfiú" az intézményben. Luce vonzódni kezd hozzá és meg is kedveli, míg meg nem pillantja a rejtélyes Daniel Grigorit. És ettől a pillanattól szabadul el a "pokol". Kutat a fiú múltja után, próbál minél közelebb férkőzni hozzá, de az mindig elutasítja, ami egyre furcsább Luce számára, főleg mert Cam annál jobban közeledik hozzá és már ő sem tudja eldönteni, feladja-e a Daniel iránt érzett "valamit" Camért cserébe.
Most őszintén: másnak nem tűnt fel a Luce=Lucifer párhuzam, csak nekem? Így viszont annyira egyértelmű a történet vonala. Ami nem baj, mert ez is csak a regény közepén lett nyilvánvaló, egy vallás órán. Arriane a bolondos, néha kicsit idegesítő figura a történetben, aki szárnyai alá veszi Luce-t és informálja a suli iratlan szabályairól. Azonban nem ő nyeri el a legjobb barátnő címet, hanem Pam, a kissé kívülálló, ducibb lány. Ő nem tartozik közéjük már azért sem, mert nem valami elkövetett bűn miatt került az iskolába, hanem apukája a gondnok és így ingyen járhat ide. Luce bűnéről azért nem beszélek részletesebben, mert fontos a történet szempontjából és nem szeretném előre lelőni, aki meg olvasta, úgyis tudja. :)
Valótlannak találtam, hogy minden diák csak heti negyed óra telefonálási lehetőséget kap, s Luce ezt nem a szüleivel beszéli le, hanem kinti barátnőjével. Lehet, hogy csak számomra idegen, de azért megkötöttebb lehetne ez a dolog, ha már apuci és anyuci fizeti az iskolát. De ez csak egy apróság.
A kutatás tetszett nagyon: ami igazából összehozta Pamet és Lucet, az Daniel. A titokzatos, elutasító fiú (ebben Edwardra ismerhetünk, de ezt leszámítva semmi sem Twilight sablonos), aki megdobogtatja a lány szívét, de egyben félelmet is kelt benne.
Itt még megemlíteném a környék leírását. Maga az épület és a szálláshely semleges érzelmeket keltett bennem. Annál jobban tetszett a régi templom, amit átépítettek uszodává és sportteremmé. Micsoda "perverzió", mivel a belső tér dekorációját meghagyták. Mégis, csodálatot is kelt az emberben. Ötletes, mit ne mondjak. Én magam is szívesen lubickolnék egy magas belterű, csarnoképítményben, ami csodálatos freskókkal díszített.
A másik ilyen megragadó hely, a temető. Egyébként miért nincs rendesen lekerítve? A diákok még sosem próbáltak megszökni rajta keresztül? (Jó, ez csak szarrágás, de akkor is, egy mondat lett volna a leírása.)
Temető. Szebbnél szebb szobrok díszítik és morbid módon a diákok itt töltik le a büntetéseiket. A sírkövek és szobrok tisztításával. Elsétálgatnék ott, s megbámulnám s régi, polgárháborús köveket. Biztosan különleges légkör veszi körül.
Végeredményben a könyv pozitív élményt hagyott bennem. Vannak benne kisebb logikai buktatók, de a cselekmény minőségét nem rontják. Nemsokára érkezik a harmadik kötet, de nekem előbb még a második! :) Remélem, hogy nem veszített a varázsából a történet.
u.i.: akit érdekel, ezen a címen megtekintheti a borító tervezőjének egyéb alkotásait!!! (Fernanda Brussi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése