Lovagok, sárkányok, háború...

Negyven év telt el a pusztító káoszháború óta, azóta, hogy az istenek elhagyták Krynnt. Kegyetlen, hatalmas erejű sárkányok ragadták magukhoz a hatalmat Ansalon felett, felosztották maguk közt a kontinenst, és sarcot szedtek a leigázott területek népeitől. A múlt hősei már megérdemelt végső álmukat alusszák. Új hősök veszik át helyüket, hogy folytassák a gonosz elleni küzdelmet. Változás előtt áll a világ, még nem tudni, jó vagy rossz irányban...


Weis/Hichman: Dragonlance krónikák (lásd fent)

Az ezt megelőző köteteket még nem raktam fel, mivel már nagyon régóta olvastam őket. Mikor a könyv hátulján elolvastam, hogy a régi szereplőkkel csak alig-alig találkozunk majd, kicsit visszarettentem, azonban valami azt súgta, az újabb sorozatnak is a polcomon a helye. Nem okozott csalódást, s ismét elrepülhettem (sárkányháton) Ansalonra, és végigizgulhattam új hőseink kalandjait. A cselekmény igen sok szálon fut, pillanatnyilag fel sem tudnám sorolni mennyin... Ez mégsem zavarja meg az embert az olvasásban. Az események csak pörögnek és kaland kalandot követ. Persze olvasáskor kötelező csak a könyvre összpontosítani, mivel nagy figyelmet igényel. Igaz, hogy nem übereli az első regény folyamot (Őszi alkony sárkányai, Téli éj sárkányai, Tavaszi hajnal sárkányai, na meg a ráadás: Nyári tűz sárkányai), de megállja a helyét a Dragonlance krónikák hatalmas tengerében :D. És tényleg ajánlom mindenkinek, hogy rögtön egymás után olvassa el a könyveket, mert én nem így tettem, és kicsit kapkodnom kellett, mert nem volt tiszta, mi történt ez és ez előtt.
Kedvenc szereplő: (még mindig) Tasslehoff Fúróláb és Silvanoshei (aki annyira naiv...)
Ja, és még valami: Az őszi alkony sárkányaiból készült egy animációs film, de a krónikák kedvelőinek azt ajánlom, hogy messzire kerüljék el, mert egy nagyon rossz animációval megkreált gyerek mesét kapunk. Én sírtam a röhögéstől az unokatesómmal, mikor megnéztük, mert annyira szürreális... (az emberek nem véreznek, mikor meghalnak, stb.).

(2. kötet)

(3. kötet)