Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élnünk azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk azon a napon. A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált.
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.
John Green: Alaska nyomában
Azt hittem, hogy a Csillagainkban a hiba után már nem tudok ekkora katarzist átélni John Green könyvének olvasása során. Hát, tévedtem... Míg az előbbi könyve olyan kérdést boncolgat, amit bár megpróbálunk megérteni, nem a saját tapasztalatainkon keresztül látjuk. Az Alaska nyomában viszont a "hétköznapi" tinédzser problémáit feszegeti. Mert bárki bármennyire is tagadja, mindenki akkor próbálta ki elsőként a tiltott dolgokat. Cigi, pia, szex... Hiába szeretnénk burokban nevelni az ifjúságot, ezek olyan dolgok, amik a felnőtté váláshoz vezetnek azon a bizonyos rögös úton keresztül. Balhék, lebukások, szerelmek és csalódások. Mindez hozzájárul a jellemünk fejlődéséhez.
Miles-t nevezhetjük a tipikus, hétköznapi gimnazistának, aki egyszer csak kezébe veszi az irányítást és elindul, hogy megkeresse a nagy Talánt. Ehhez szükségesnek tartja az iskolaváltást, és a szüleitől való elszakadást. A fiú különlegessége, hogy híres emberek életrajzait bújja, és mindenkinek összegyűjti az utolsó mondatait. Beiratkozik abba a bentlakásos iskolába, ahova az édesapja is járt. Itt kezdődik számára az élet. Megismerkedik az Ezredessel, Takumival és Alaskával. Bár Miles a cselekmények elbeszélője, központba helyezi Alaskát, akinek már a neve különlegességről árulkodik. A fiú természetesen első találkozásukkor beleszeret, azonban a plátói csodálat nem igazán vezet végkifejlethez. És persze, amikor véget ér a napok visszaszámlálása, bekövetkezik az az esemény, ami mindent megváltoztat. A gyerekekből egy csapásra felnőttek lesznek.John Green könyveiben csodálatosnak tartom a filozófiai gondolatokat, amellyel megfűszerezi a fiatalok életét. Sokan elnagyoltnak gondolnák ezeket, de emlékezzünk csak vissza a nem olyan távoli múltra, amikor mi próbáltunk világmegváltót alkotni ennyi idősen. Én emlékszem, hogy minden értékesebb olvasmányom után a dolgok megismerésére és megfejtésére törekedtem. Mindent akartunk! És ez a normális. A tinédzserekben benne van a "mindent-ösztön". Mindent ismerni, tudni, látni, érezni. A regény szereplőire is jellemző ez az akarás.
Nagyon szép jelenetnek tartottam, amikor mindenki elmesélte a legboldogabb és legszomorúbb emlékét. Ezek megosztása alakíthat ki törhetetlen kapcsolatot az emberek között, mert egyszerre tudhatunk meg majdnem mindent az illetőről.Nem meglepetés, gondolom, az sem, hogy ez a könyv is megríkatott, akárcsak a Csillagainkban a hiba. De el is gondolkodtatott. Miért nem születik több olyan könyv, ami fiataloknak szól és komoly gondolatokat boncolgat. Ahelyett, hogy a sok szemetet olvastatnánk, vagy éppen kaland-/szórakoztatóirodalmat (ami természetesen nem szemét) a fiatalokkal, ezeket a könyveket kéne a kezükbe adni, beszélgetni a bennük felmerülő kérdésekről, a félelmeikről, örömeikről, hiszen ebben az időszakban nem csak a legfogékonyabbak, de a legsérülékenyebbek is.
A végére érve, felsóhajtottam és elgondolkoztam. Hogy lehet, hogy John Green ennyire belelát a fiatalok lelkébe? Csodálatos...
Thomas Edison utolsó szavai: „Olyan gyönyörű odaát” Azt nem tudom, hol lehet, de hiszem, hogy ott van valahol, és remélem, hogy gyönyörű.
