2011. július 28., csütörtök

Halálos utazás

Ismét elérkezett az idő, hogy vendég kritikust üdvözöljünk sorainkban. :) Véleményét ajánlom figyelmetekbe!

Severianus barátunk – a történet főhőse – nem hétköznapi ember. A Gene Wolfe által megálmodott történelmen túli világban él, de eredetéről mit sem tud. Gyermekként fogadta be céhe mestere, akinek szakmája az emberek kínzása, de csakis parancsra. A közösség fel is nevelte a gyermeket és mi, olvasók már felnőttként találkozunk vele, hogy végigjárjuk életének fontosabb szakaszait.

Ez nem is lesz nehéz, mert a mindössze 315 oldal hosszú regényen végigfut a történet. Nem igazán van eleje és vége sem. Azt a bevezetőből megtudjuk, hogy egy öt könyvből álló sorozatról van szó, tehát nem is várjuk el minden esetben a lezárást, de ilyennel még azt hiszem nem találkoztunk.

A főhős magáról beszél, gyanítjuk, hogy már megélte mindazt, amit mi még csak most olvasunk el. Tehát gyakorlatilag Severianusnak két megnyilvánulása van, az egyik a kalandor a másik pedig maga a mesélő, utóbbiról nagyon kevés dolgot tudunk meg. Más állandó karakter nincs a történetben. Egy-egy kalandban vesznek csak részt, vagy mellette kötnek ki, de nincs senki, aki végigkövetné a szálakat a kezdettől a könyv végéig.

Az egész mű egy nagy rejtélyre épül. A Vodalus nevezetű számunkra ismeretlen alak a könyv első lapjain tűnik fel személyesen és utána csak mende-mondák alapján derülnek ki róla dolgok. Kicsit hasonlít Rowling cselekményfonására, főleg, hogy a könyv végére elérve még mindig csak keveset tudunk az ürgéről. Egyértelműen folytatni kell, nem lehet önállóan olvasni, viszont nem erőszakolja ránk. Azt írja: „Itt tehát megtorpanok. Ha nem szeretnél velem tartani, olvasóm, nem hibáztatlak érte. Az út nem könnyű.”. Van lehetőségünk kiszállni a buliból. Kicsit emlékeztet a részletfizetéshez. Ha nem tetszik a történet, nem kell elolvasnod az egészet.

Apropó, olvasás! A bevezetőben a szerkesztő, Kleinheincz Csilla azt írja, hogy ez a sorozat méltó tagja a spekulatív irodalomnak. Wolfe regényei ötvözik a történelmi, a sci-fi és a fantasy elemeket, „antik műveltségre támaszkodó zarándoklatregény-folyam”. Nyelvezete nem a megszokott könnyen érthető pörgős, sőt sok olyan szót használ, amelyről fogalmunk sincs, hogy mi az és mit jelent. Ezt az író maga magyarázza meg a végén „A fordításról” részben, hiszen a könyv „amely eredetileg egy máig nem létező nyelven született”, angol fordításon esett át, de nem minden szó, mégpedig azért, hogy ősinek, érthetetlennek tűnjön. Ez sikerült is.

Említettem már, hogy a könyv több műfaj határán helyezkedik el, mondhatni multikulturális. Az előszó azonban egy dolgot nem említ: a filozófiai szálat. Mivel a főszereplő magáról beszél, nem csak a tetteit írja le nekünk, hanem a gondolatait is, és ebben, mint oly sok fiatal fejében, aki önmagát és a helyét keresi a világban, sok filozófikus gondolat születik meg. Mégis oly furcsa fantasy regényben az olvasó mindennapjaiból kiragadott gondolatokat olvasni. Pezsdítő.


A könyv A kínvallató árnya néven jelent meg a Delta Vision Kiadónál 2006-ban.


A véleményt írta: Kőrös Ákos

0 megjegyzés:

Ki itt belépsz... :)

Kedves Olvasóm!

Örülök, hogy meglátogattál, vagy csak idetévedtedben itt ragadtál! Olvasmányaimról, véleményeimről és a számomra kedves könyvekről olvashatsz! Jó böngészgetést! ;)

Athala

Molyolás :)

Rendszeres olvasók

Népszerű bejegyzések