"... Ó, szerelem, kit mindig is
Hű alattvalóként szolgáltalak,
Tiszta szándékkal - mint tőlem telik,
Néked áldozom minden vágyamat, ..."
A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából...
Anya Seton: Katherine I.... *sóhaj*
Mindig is romantikus jellem voltam. Másik szenvedélyem pedig közismert, a történelem. Sok Victoria Holt és Juliette Benzoni könyv után csak egy erőtlen sóhaj telt tőlem. De ezt kéretik nem félreértelmezni. Ez a sóhaj nem negatív, hanem szerelmes. Sóhaj, mely az elvágyódásé és az örök szerelemé. Ugyanis Seton könyvében mindent megtaláltam, amire vágytam. Erényt, tisztaságot, ármányt és szerelmet. Mindezt pedig olyan környezetben leltem meg, mely közelebb áll szívemhez bárminél. A történelem sűrűn áramló folyamában, ahol még voltak lovagok és a nő, bármennyire is alábecsülték általában, még nőnek számított.
Katherine nagyon szimpatikus szereplő. Egyáltalán nem az ármánykodó, szervezkedő fajtába tartozik. Inkább azt mondanám, hogy sodródik az élettel. Már egy pillantás elég volt, hogy tudja, örökké szeretni fogja Lancaster hercegét. Azonban ez a szerelem nem dönt össze birodalmakat, nem gázol át mindenkin, hanem szépen fejlődik. És jelen helyzetben tényleg igazat adok eme ékes szólásnak: "Türelem, rózsát terem!"
Katherine 15 évesen kerül ki a zárdából, ahol 5 évet töltött. Fegyelemre és tisztességre nevelték. Ekkor kerül az angol udvarba nővére mellé, aki a királyné mellett szolgál. Hogy tisztában legyünk a színnel: a cselekmény III. Edward uralkodása idején, 1366-ban veszi kezdetét. Katherine szépségére felfigyel egy lovag, s annak ellenére, hogy a lány nincstelen, feleségül veszi. S bármennyire is balszerencsésnek tekinthető ez a házasság, minden szerencsének okozója is. Emiatt figyel fel rá John of Gaunt, Lancaster hercege és felesége, Blanche is, aki barátnéjaként kezeli a lányt.
Nem akarok többet elárulni a történetből, mert mindenki egy kattintással utánanézhet az interneten. :)
Anya Seton sokat kutatott a forrásokban és jegyzékekben Katherine kiléte után. Így sokan állítják, hogy a történet, kisebb nagyobb színezgetéssel, de ez elnézhető, hitelesen adja vissza szerelmük történetét. Mindeközben betekintést nyerünk a kasztíliai harcokba és a Franciaországgal való ellenségeskedésbe.
Még utószóként megemlíteném, hogy a manapság oly nagy hírnévnek örvendő VIII. Henrik is az ő szerelmük leszármazottja. :D
Eredeti borító:
"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"
Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.
Gaál Viktor: Arche
Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D
Ím, most én is megosztom veletek, melyek azok a könyvek, melyekre már nagyon várok. A "tűkön ülök" kifejezés is gyenge ehhez. :D Szóval ők lennének:
Érdekesnek ígérkezik, de lehet, hogy pénzt nem adnék ki érte... Majd könyvtáras akció lesz belőle :)
Na, ezt viszont nagyon várom ám! Olyan gyönyörű a borítója :) meg a sztori is jól hangzik.
Ennek csak a külföldi borítóját találtam, ami, valljuk be, elég gagyi... Na mindegy. A sztori tetszik, úgyhogy "előjegyzés"!
*dobpergés* Őt várja mindenki!!! (ennyi :))
Egyelőre ennyi... :D
Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza...
Karen Rose: Sikíts értem
Éééééééés, itt a várva várt folytatás!!!
Daniellel már megismerkedhettünk a Halj meg értem-ben. Atlantai nyomozó, aki a Dutton nevezetű kis városból származik. És amilyen kicsi ez a városka, annál nagyobb gondokat okoz az atlantai nyomozóhivatalnak. Különleges gyilkosságok történnek, melynek módszere régi sebeket tép fel sok lakóban. Sorozatgyilkos az illető és túl sok mindent tud a rég elfeledett gyilkosságról. Vajon ki áll a dolgok háta mögött? Egy tiszteletben álló polgár? Egy másoló? Mindeközben Daniel az öccsétől megörökölt fényképek megfejtésén is dolgozik. Ki készíthette és mikor, de legfőképpen MIÉRT? A megoldásért Daniel és Alex megjárja a poklok poklát. Drogos fuvolás, néma kislány, bűnös bíró és egy őrült.
Nem is tudom eldönteni, melyik kötet tetszett jobban... Talán ez, de csak magamat hibáztathatom és az első negatívuma is csupán az, hogy előre tudtam a végkifejletet. De most térjünk vissza ERRE a könyvre.
Nehezen indultam neki, mivel gyilkolni lehet a könyvvel. Nem az olvashatatlansági miatt, hanem a vastagsága miatt. :) Azonban ha az ember elmerül benne, észre sem veszi, és repülnek az órák, egymást követik az oldalak és pörögnek az események. Valóban, kissé brutális a gyilkos módszere, de valljuk be: ma simán előfordulhat hasonló, sőt szerintem rosszabb is. A gyilkos csak a végkifejletben ismerszik meg. Addig halvány lila gőze sincs a szerencsétlen olvasónak, hogy ki lehet az. De ezt várjuk egy jó krimitől, nem? Karen Rose-nál meg is kapjuk. Sőt többet is.
Szót szó követ, de egy a lényeg: OLVASSÁTOK EL! :))))
Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Ciccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett. Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt...
Karen Rose: Halj meg értem
Kedvenc szereplő(k): egyértelműen Sophie ( régész-társ :P)
Bár a második kötetet előbb sikerült elolvasnom (nem először fordul elő velem...), inkább kronologikus sorrendben haladok majd.
Nagy mázli, hogy bent találtam mindkettőt, kisebb csúszással, a könyvtárban. Ritkaság, bevallom... Tehát:
képzeljük el, ahogy egy mit sem sejtő "színész" elmegy egy dokumentumfilm forgatására, melynek rendezője egy magát Ed Munch-nek nevező idős férfi. Ki gondolna bármi rosszra? Hát mi, szakavatott krimi olvasók. És félelmünk nem alaptalan, ugyanis Ed Munch egy pszichopatánál is pszichopatább! Előre megásott sírokba temeti áldozatait, akiket különböző módszerekkel tesz el láb alól. Némelyikük sikolya felvételre kerül, hogy kielégíthesse gyilkosunk kielégíthetetlen vágyait. No, de mit tehetünk ellene? Semmit, mert ő mindenhol ott van és mindent lát. Nincs menekvés! Mégis hibát követ el, sírjait felfedezik és Vito alias Chick nyomozásba kezd. Igazságot készül szolgáltatni azoknak az ártatlanoknak, akik ideje korán haltak meg.
Van itt minden finomság: régész, hekker, atlantai nyomozó, operaénekes, New York-i ügyész és minden, ami egy igazi krimi/thrillerhez kell.
Van egy dolog, ami zavar is, de jó ötletnek is tartom: hogy az írónő bepillantást enged gyilkosunk fejébe és cselekményébe, nemcsak a könyv végén tudjuk meg, amolyan Poirot-os módszerrel, ami nem baj, hogy mit és hogyan, miért tett. Azonban arra mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy a könyv csak erő idegzetűeknek ajánlott. :) És semmiképpen se olvassátok előbb a Sikíts értem című kötetet, mert minden poént lelő... Azonban így is élvezhető volt a regény. Tetszik, hogy ilyen jó hosszú, és van lezárása. Talán, megkockáztatom, ez még Karin Slaughter könyveinél is jobb, pedig mai krimi/thriller téren nálam (eddig) az vitte a pálmát.
Ééééééés most következzék (felfelé gurulva az egérrel) a folytatás!!!
Rosemary és Guy Woodhouse - üde, egyszerű kis New York-i házaspár - álomszép lakáshoz jut egy zegzugos, ódon bérházban, a Bramfordban.
Ira Levin: Rosemary gyermeket vár
Nem akartam hosszabb ismertetőt írni, hiszen ez a kezdete a könyvnek és nem szeretném lelőni a "poént". Lényeg, hogy főszereplőink új környezetbe kerülnek. Már az elején hallunk néhány mendemondát kannibál nővérekről, öngyilkos szomszédokról és meggyilkolt csecsemőről. De a Rosemaryt semmi sem tántoríthatja el azon szándékától, hogy a Bramfordba költözzön. De ki ne tenne hasonlóan? Mikor olyan jó áron megkaphatják és a lakás óriási. Aztán apránként jönnek a furcsaságok. Érdekes zajok a szomszédból, furcsa balesetek, mely Guy-nak hoz szerencsét színészi pályafutásán. De vajon mi áll az egész mögött?
Már olvastam a könyvről Amadeánál, de akkor nem fogott nagyon meg az ajánlás. Vagy csak túl sok King-et olvastam előtte. A könyvtárban nézelődtem és zsörtölődtem, hogy miért viszik el mindig a legjobb könyveket, jelen pillanatban Block következő Bernie-s könyvét... És akkor megakadt a szemem Levin könyvén. Érdekesnek találtam, hogy a krimi polcon leledzik, de végül is... Belelapoztam, nem tűnt hosszúnak és kivettem.
Érdekes olvasmány volt. Volt benne egy kis King-es időhúzás, de a misztikum tetszett. Mindig is rejtély párti voltam. :) Krimi helyett inkább sorolnám a horror vagy thriller/misztikum kategóriába, de senki ne számítson darabolós gyilkosokra vagy vérfürdőre. Mert ez a könyv nem arról szól. Megteremti az alap nyomott hangulatot. Rosemary kétségeiről szól, melyeket folyamatosan elnyom magában, mert a körülötte állók befolyásolják. Mikor terhes lesz is mindenben követi a tanácsokat, de nem gondolkozik el azon, vajon helyesek-e azok. Barátnői tanácsára szívesen hallgatna, de férje sértődöttsége visszahúzza. Ez kicsit idegesített is. Mindegy. Nem spoilerezek... Legyen elég annyi, hogy a csaj helyében én mindent másképp csináltam volna. És meg nem ittam volna azt a fura lötyit! :D
(Az eredeti borító egy fokkal jobb!! :)))))
Egy ősrégi, titkos testvériség •Egy pusztító erejű, új fegyver• És egy elképesztő célpontRobert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet - az Illuminátusok - bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.
Dan Brown: Angyalok és démonok
Ezt is megértük. Hogy elolvassam Dan Brown másik művét, a Da Vinci-kód után. Nagyot csalódtam, hívő lélek lévén a szerző utóbbi művében. Azonban négy év után eljutottam odáig, hogy egy nagyon kedves barátnőm ajánlására elolvassam. Egekig magasztalta, hogy ez jobb a Da vinci-kódnál, stb. Igaza volt. Nekem is sokkal jobban tetszett.
A cselekmény rövid időn belül, kevesebb, mint egy nap leforgása alatt zajlik. Ezalatt megjárjuk a Harvard-ot, Svájcot és Rómát. Találkozunk Robert Langdonnal és Vittoria Vetrával, egy hasszaszinnal, bíborosakkal, régi iratokat olvasgatunk és űrrepülőkön utazunk. A sztorit már fentebb ismertettem, így most csak a vélemény van hátra. :)
Izgalmas, magához láncoló sztori volt. Sok vérrel, talánnyal és hittel. Sok információt kapunk az antianyagról (melyről megtudtam, hogy létező dolog), az Illuminátusról és a CERN-ről. Bejárjuk Róma zegzugait, magunk elé képzelhetjük Bernini műalkotásait és a Szent Péter-Bazilika fölénk tornyosuló tömegét. Körülbelöl az 550. oldalig nem volt problémám a könyvvel, de az utána következő csavarnál ráismertem arra a Dan Brown-ra, aki a Da Vinci-kódot írta. Túl sok volt nekem a befejezés. Igaz, hogy senki nem gondolt volna rá, de akkor is... Mindegy, ez lehet az én véleményem, de próbáltam kívülállóként átgondolni a könyv végét. Elvonatkoztatva a vallástól, tényleg ötletes és csavaros könyv. Már várom, hogy a következő Brown-ot is megkaparintsam. :D
"... Ó, szerelem, kit mindig is
