Halj meg értem

Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Ciccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett. Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt...
Karen Rose: Halj meg értem

Kedvenc szereplő(k): egyértelműen Sophie ( régész-társ :P)

Bár a második kötetet előbb sikerült elolvasnom (nem először fordul elő velem...), inkább kronologikus sorrendben haladok majd.
Nagy mázli, hogy bent találtam mindkettőt, kisebb csúszással, a könyvtárban. Ritkaság, bevallom... Tehát:
képzeljük el, ahogy egy mit sem sejtő "színész" elmegy egy dokumentumfilm forgatására, melynek rendezője egy magát Ed Munch-nek nevező idős férfi. Ki gondolna bármi rosszra? Hát mi, szakavatott krimi olvasók. És félelmünk nem alaptalan, ugyanis Ed Munch egy pszichopatánál is pszichopatább! Előre megásott sírokba temeti áldozatait, akiket különböző módszerekkel tesz el láb alól. Némelyikük sikolya felvételre kerül, hogy kielégíthesse gyilkosunk kielégíthetetlen vágyait. No, de mit tehetünk ellene? Semmit, mert ő mindenhol ott van és mindent lát. Nincs menekvés! Mégis hibát követ el, sírjait felfedezik és Vito alias Chick nyomozásba kezd. Igazságot készül szolgáltatni azoknak az ártatlanoknak, akik ideje korán haltak meg.
Van itt minden finomság: régész, hekker, atlantai nyomozó, operaénekes, New York-i ügyész és minden, ami egy igazi krimi/thrillerhez kell.
Van egy dolog, ami zavar is, de jó ötletnek is tartom: hogy az írónő bepillantást enged gyilkosunk fejébe és cselekményébe, nemcsak a könyv végén tudjuk meg, amolyan Poirot-os módszerrel, ami nem baj, hogy mit és hogyan, miért tett. Azonban arra mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy a könyv csak erő idegzetűeknek ajánlott. :) És semmiképpen se olvassátok előbb a Sikíts értem című kötetet, mert minden poént lelő... Azonban így is élvezhető volt a regény. Tetszik, hogy ilyen jó hosszú, és van lezárása. Talán, megkockáztatom, ez még Karin Slaughter könyveinél is jobb, pedig mai krimi/thriller téren nálam (eddig) az vitte a pálmát.
Ééééééés most következzék (felfelé gurulva az egérrel) a folytatás!!!