"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"
Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.
Gaál Viktor: Arche
Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése