Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Ciccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett. Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt...
Karen Rose: Halj meg értem
Kedvenc szereplő(k): egyértelműen Sophie ( régész-társ :P)
Bár a második kötetet előbb sikerült elolvasnom (nem először fordul elő velem...), inkább kronologikus sorrendben haladok majd.
Nagy mázli, hogy bent találtam mindkettőt, kisebb csúszással, a könyvtárban. Ritkaság, bevallom... Tehát:
képzeljük el, ahogy egy mit sem sejtő "színész" elmegy egy dokumentumfilm forgatására, melynek rendezője egy magát Ed Munch-nek nevező idős férfi. Ki gondolna bármi rosszra? Hát mi, szakavatott krimi olvasók. És félelmünk nem alaptalan, ugyanis Ed Munch egy pszichopatánál is pszichopatább! Előre megásott sírokba temeti áldozatait, akiket különböző módszerekkel tesz el láb alól. Némelyikük sikolya felvételre kerül, hogy kielégíthesse gyilkosunk kielégíthetetlen vágyait. No, de mit tehetünk ellene? Semmit, mert ő mindenhol ott van és mindent lát. Nincs menekvés! Mégis hibát követ el, sírjait felfedezik és Vito alias Chick nyomozásba kezd. Igazságot készül szolgáltatni azoknak az ártatlanoknak, akik ideje korán haltak meg.
Van itt minden finomság: régész, hekker, atlantai nyomozó, operaénekes, New York-i ügyész és minden, ami egy igazi krimi/thrillerhez kell.
Van egy dolog, ami zavar is, de jó ötletnek is tartom: hogy az írónő bepillantást enged gyilkosunk fejébe és cselekményébe, nemcsak a könyv végén tudjuk meg, amolyan Poirot-os módszerrel, ami nem baj, hogy mit és hogyan, miért tett. Azonban arra mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy a könyv csak erő idegzetűeknek ajánlott. :) És semmiképpen se olvassátok előbb a Sikíts értem című kötetet, mert minden poént lelő... Azonban így is élvezhető volt a regény. Tetszik, hogy ilyen jó hosszú, és van lezárása. Talán, megkockáztatom, ez még Karin Slaughter könyveinél is jobb, pedig mai krimi/thriller téren nálam (eddig) az vitte a pálmát.
Ééééééés most következzék (felfelé gurulva az egérrel) a folytatás!!!
Rosemary és Guy Woodhouse - üde, egyszerű kis New York-i házaspár - álomszép lakáshoz jut egy zegzugos, ódon bérházban, a Bramfordban.
Ira Levin: Rosemary gyermeket vár
Nem akartam hosszabb ismertetőt írni, hiszen ez a kezdete a könyvnek és nem szeretném lelőni a "poént". Lényeg, hogy főszereplőink új környezetbe kerülnek. Már az elején hallunk néhány mendemondát kannibál nővérekről, öngyilkos szomszédokról és meggyilkolt csecsemőről. De a Rosemaryt semmi sem tántoríthatja el azon szándékától, hogy a Bramfordba költözzön. De ki ne tenne hasonlóan? Mikor olyan jó áron megkaphatják és a lakás óriási. Aztán apránként jönnek a furcsaságok. Érdekes zajok a szomszédból, furcsa balesetek, mely Guy-nak hoz szerencsét színészi pályafutásán. De vajon mi áll az egész mögött?
Már olvastam a könyvről Amadeánál, de akkor nem fogott nagyon meg az ajánlás. Vagy csak túl sok King-et olvastam előtte. A könyvtárban nézelődtem és zsörtölődtem, hogy miért viszik el mindig a legjobb könyveket, jelen pillanatban Block következő Bernie-s könyvét... És akkor megakadt a szemem Levin könyvén. Érdekesnek találtam, hogy a krimi polcon leledzik, de végül is... Belelapoztam, nem tűnt hosszúnak és kivettem.
Érdekes olvasmány volt. Volt benne egy kis King-es időhúzás, de a misztikum tetszett. Mindig is rejtély párti voltam. :) Krimi helyett inkább sorolnám a horror vagy thriller/misztikum kategóriába, de senki ne számítson darabolós gyilkosokra vagy vérfürdőre. Mert ez a könyv nem arról szól. Megteremti az alap nyomott hangulatot. Rosemary kétségeiről szól, melyeket folyamatosan elnyom magában, mert a körülötte állók befolyásolják. Mikor terhes lesz is mindenben követi a tanácsokat, de nem gondolkozik el azon, vajon helyesek-e azok. Barátnői tanácsára szívesen hallgatna, de férje sértődöttsége visszahúzza. Ez kicsit idegesített is. Mindegy. Nem spoilerezek... Legyen elég annyi, hogy a csaj helyében én mindent másképp csináltam volna. És meg nem ittam volna azt a fura lötyit! :D
(Az eredeti borító egy fokkal jobb!! :)))))
Egy ősrégi, titkos testvériség •Egy pusztító erejű, új fegyver• És egy elképesztő célpontRobert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet - az Illuminátusok - bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.
Dan Brown: Angyalok és démonok
Ezt is megértük. Hogy elolvassam Dan Brown másik művét, a Da Vinci-kód után. Nagyot csalódtam, hívő lélek lévén a szerző utóbbi művében. Azonban négy év után eljutottam odáig, hogy egy nagyon kedves barátnőm ajánlására elolvassam. Egekig magasztalta, hogy ez jobb a Da vinci-kódnál, stb. Igaza volt. Nekem is sokkal jobban tetszett.
A cselekmény rövid időn belül, kevesebb, mint egy nap leforgása alatt zajlik. Ezalatt megjárjuk a Harvard-ot, Svájcot és Rómát. Találkozunk Robert Langdonnal és Vittoria Vetrával, egy hasszaszinnal, bíborosakkal, régi iratokat olvasgatunk és űrrepülőkön utazunk. A sztorit már fentebb ismertettem, így most csak a vélemény van hátra. :)
Izgalmas, magához láncoló sztori volt. Sok vérrel, talánnyal és hittel. Sok információt kapunk az antianyagról (melyről megtudtam, hogy létező dolog), az Illuminátusról és a CERN-ről. Bejárjuk Róma zegzugait, magunk elé képzelhetjük Bernini műalkotásait és a Szent Péter-Bazilika fölénk tornyosuló tömegét. Körülbelöl az 550. oldalig nem volt problémám a könyvvel, de az utána következő csavarnál ráismertem arra a Dan Brown-ra, aki a Da Vinci-kódot írta. Túl sok volt nekem a befejezés. Igaz, hogy senki nem gondolt volna rá, de akkor is... Mindegy, ez lehet az én véleményem, de próbáltam kívülállóként átgondolni a könyv végét. Elvonatkoztatva a vallástól, tényleg ötletes és csavaros könyv. Már várom, hogy a következő Brown-ot is megkaparintsam. :D
A máltai sólyom minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimije. Mindent ehhez mérnek megjelenése óta, és fognak is még mérni, amíg lesznek krimiírók - és persze olvasók. Sam Spade-et megbízza egy bizonyos Miss Wonderley, hogy keresse meg a testvérét. Amikor partnerét, Miles Archert nyomozás közben hátba lövik, Spade egyszerre lesz hajtó és üldözött vad. Vajon képes lesz megtalálni a nagy értékű és titokzatos madarat, mielőtt a kövér ember az ő nyomára akad? A regény - kevesen tudják - 1936-ban már megjelent magyarul Faludi Miklós fordításában. Az Agave Könyvek most ezt a változatot adja közre a regény első megjelenésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Miután elolvastam a Bogartos betörőt, megfogadtam, hogy muszáj az eredeti máltai sólymot is elolvasnom, végül is: alapnak számít a krimi világában. Ééééééés.... Nem csalódtam!! Bár számomra kicsit lassú volt a végkifejlethez vezető út, de ha 1929-ben írták! Akkor még minden lassabb volt, és ez nem negatívum. De a mai pörgős világban kicsit fura.
Tetszettek a karakterek, a régi film noir stílus és Sam Spade nyers stílusa. No meg az, hogy a környékén élő összes nőt bolondította. :D
A sztori tényleg újat hozott, de ma már kicsit lerágottnak gondolnánk. Adott a bajba jutott hölgy, aki felkeresi a detektívet és segítséget kér. Ezután egymást érik a hullák, szám szerint három. A hölgyeményről kiderül, nem is az, akinek mondja magát. Sam Spade pedig kénytelen mindent a kezébe venni, hiszen a rendőrség nem kedveli, viszont mindenki rajta keres egy fekete madarat. És itt veszi kezdetét a macska-egér játszma. Ki találja meg először a híres máltai sólymot? Kié lesz a nagy vagyon és kié a nő?
A könyv után rögtön megnéztem a filmet a családdal, és mit ne mondjak... Kellemes csalódás volt! Bogart fantasztikus színész, a hangulatot nagyon eltalálta a rendező és a dialógusok is hűek voltak a filmhez. Csak a főszereplő hölgyet alakító színésznő szerepét osztottam volna másra. Túl öreg volt a szerephez, na! :) De allgemeinban? Jó a könyv is, meg a film is, de nem életem legjobb krimije... Inkább, egy állomás a sok közül. Ilyet is olvasni kell néha. De az örök kedvenc akkor is Agatha Christie marad. :))))
A világ összes könyvesboltja közül pont ebbe kellett besétálnia. Pont a Barnegat Könyvesboltba. Különben Bernie Rhodenbarr soha nem találkozott volna álmai asszonyával, a gyönyörű és rejtélyes Ilonával. Mivel mindketten imádják Humphrey Bogartot, ezért minden estét együtt töltenek… Egy Bogart filmfesztiválon. A szerelem csodálatos dolog, de megélni nem lehet belőle, így aztán Bernie kapva kap az ajánlaton, amikor egy idegen, Hugo Candlemas néven, megbízza, hogy lopjon el egy dossziét. Bernie betör, ám nem elég, hogy ismét a szekrényben szorul egy kis időre, még a dosszié is eltűnik.
Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
Kedvenc szereplő(k): Tiglath Rasmoulian, alias Tigli, TR, Tigbert Rotarian, Tigrid :D
Csak falom és falom Block-ot! :) Ez természetesen nagy vonalakban a könyvtárnak köszönhető, mivel kivételesen bent vannak azok a kötetek, amiket még nem olvastam, ráadásul időrendi sorrendben. :D
Bernie elszántan veti bele magát "munkájába". Azonban szerencséjére, ismételten hullákkal kerül összetűzésbe. Ráadásul képbe kerül egy olyan ország, ami nem is létezett, melynek bélyegei Budapesten láttak napvilágot. Eközben minden éjjel megismerkedhetünk két Bogart filmmel, melyek oly mértékű hatást gyakorolnak a mi Bernienk-re, hogy lassan átveszi beszédének stílusát. Megint belép Bernie életébe egy gyönyörű nő, csak azért, hogy utána olyan gyorsasággal el is tűnjön. Kalapszemle, egy Maugli nevezetű könyvárus, cirill betűk és állatnevek fordulnak elő a sorozat ezen részében, azért, hogy izgalmasabbá tegyék Bernie könyvünket.
Most Bernie romantikus oldalát is megismerhettem ebből a könyvből, ami, valljuk be, nem rontotta az összhangot, sőt... Javított, a Bernie-ról eddig kialakult pozitív képen. Valamint tetszett még a cselekménybe fűzött politikai történet is és a Bogartról megtudott tömény információ halmaz. Bevallom, szégyen szemre, sosem láttam még filmet, melyben az említett színész játszott. De a regényen felbuzdulva máris indulok egy DVD begyűjtő körútra!! :)))
- ... Na, szóval ez a betörő jól betör, ti ketten bementek, mire te lelövöd.- Már megint én?- Olyan macerás máshogy mondani. De ha annyira zavar...- Nem, annyira azért nem zavar. Miért lövöm le?- Hogy ne kelljen vele osztozkodnod. (...)- Oké - bólintottam. - Miért meztelen?- Hogy a ruháját ne lehessen azonosítani.- Ray.- Oké, tegyük fel, hogy mindketten meztelenek.- Értem. Szóval elcsábít. Ekkor rájövök, hogy mit tettem. Megőrülök a bűntudattól meg a szégyentől, és ahelyett, hogy magammal végeznék, őt ölöm meg. Ott áll a zuhany alatt, lemossa magáról ördögi vonzalma nyomait, én meg találok az egyik fiókban egy pisztolyt, és elküldöm a másvilágra.Ray felsóhajtott. - Ennek nincs sok értelme - mondta megadóan.
Bernie Rhodenbarr lassan egy éve jó útra tért. És le nem térne róla, ha fel nem bukkant volna a boltjában új főbérlője, aki az eddigi alig ezer dolláros bérleti díjat tízezerre akarja megemelni. Nincs mit tenni, ismét be kell törni valahova. A célpont egy lakás, a tulajdonosok Európában - a fürdőben meg egy pucér hulla. Ez nem is lenne baj, de közben rá akarnak kenni egy betörést, amit tényleg nem ő követett el. Ha tudta volna, hogy Martin Gilmartin baseballkártyái félmillió dollárt érnek, biztosan ellopja őket. De nem tudta. Azt viszont igen, ha most nem tesz valamit, akkor nemcsak a boltjának, hanem szabadságának is búcsút inthet, márpedig azt semmiképpen nem engedheti. Márcsak azért sem, mert van egy új alkalmazottja, akinek új állás után kellene néznie. Egy farokkal nem rendelkező macskának meg nincs sok esélye a munkaerőpiacon.
Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst
Kedvenc szereplő(k): Raffles, Doll
Már sokadik Block könyvem ez, és még sosem csalódtam Bernie szórakoztató történeteiben. Kellemes, laza nyári olvasmány és mit ne mondjak, izgalmas is. Bár nem olyan Agatha Christie-s, Karin Slaughter-es vagy Skandináv krimis módon. Egyszerűen Bernie Rhodenbarr módján.
A sorozat eme kötetében, Bernie a jóvá válás útján indul meg, kezdetben sikerrel, de, hisz mindannyian tudjuk, "Kutyából nem lesz szalonna". A mi Bernie-nk is hasonló cipőben jár. Kényszert érez a betörésre, mely saját elmondása szerint, Isten adta adottság, mellyel születni kell. Azonban betörése ismételten kellemetlen helyzetbe hozza, s ismét keresztezi útját Ray Kirschmann rendőr, akin olyan förtelmesen áll az öltöny. Mindeközben hősünk továbbra is legjobb barátja Carolyn-nak, a leszbikus macskabolondnak :). Megismerkedik egy csinos fiatal hölggyel, a felső tízezerrel, egy farkatlan macskával és egy költészetterapeutával.
Kész kabaré, gondolhatna az, aki még nem olvasott Block-tól egyetlen könyvet sem. Azonban a látszat csal. Viccesen komoly könyv ez. New York-ban, ahol senki és semmi sem az, aminek látszik. Idegen taxisofőrökkel, letartóztatással és maratonra való készüléssel, és még sorolhatnám, de inkább csak annyit mondok: irány a bolt vagy a könyvtár, és olvasásra fel! ( Már én is belekezdtem a következőbe: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát)
"- Akkor hát együtt kapjuk meg a birodalmat, az öleléseket és az éjszakákat. Sem én nélküled, sem te nélkülem, sem Titus Bereniké nélkül, sem Bereniké Titus nélkül...
- Nézd, egy loncinda tekeredett köré (jázmin).
- És?
- Amikor ez előfordul, együtt alkotják a szerelem bokrát. Volt egy ilyen Malathában, gyermekkorom várában. Anyám elmondta, hogy soha nem szabad megpróbálni szétválasztani őket, hiszen oly szorosan fonódnak egymásba, hogy mindketten elpusztulnának.
- Sem te nélkülem, sem én nélküled..."
Jean-Francois Nahmias regénye által megélhetjük a Róma és Jeruzsálem közötti véres összecsapás korszakát egy kivételes szerelmespár (Titus - Bereniké) lángoló szenvedélyén keresztül. Nevük az évszázadok múltával sem halványodott el.Jean-François Nahmias: Titus I-II.Kedvenc szereplők: Mucianus, Tiberiosz Alexandrosz, Vespasianus, Bereniké
Szégyellem magam, hogy csak most sikerül megint írnom, de mentségemül szolgáljon, hogy igencsak mozgalmasra sikeredett a nyár :D De most inkább erről a gyöngyszemről.
Édesapám ajánlatára kezdtem bele a Titusba. Korábban már olvastam Nahmias-tól, így nagy buzgalommal vetettem bele magam, és nem csalódtam. Cselekmény dús történelmi regény, mely hűen ábrázolja a római kort, a letűnt császárok, az őrült császárok és az isteni cézárok idejét. Tapasztalatból tudtam már, hogy Nahmias ért az érzelmek viharához és ábrázolásához, de a Titus még tudott újat is mutatni. Ahol örömteli esemény történt, ott nevettem és mosolyogtam, ahol a szereplők szenvedtek, velük szenvedtem én is, néma zokogással. Nem vagyok az az érzelgős típus, de az nem ember, akit nem érint meg Titus és Bereniké különleges története és sorsa.
Vegyük az alaphelyzetet: Titus Vespasianus fia, aki hősies és Rómához hű katona. Mégis a nyitó jelenetben elveszíti császára, Caligula kegyét, így menekülésre kényszerül a még csecsemő Titusszal. Majd díszletváltás, s Malathában találjuk magunkat, a tizenkét éves Bereniké hercegnő palotájában, s első kérőjével, Tiberiosz Alexandrosszal, akinek alakja végigkíséri a történetet. Bereniké tizenkét évvel idősebb Titusnál. Intelligens, vonzó nő, aki ért a politikához, így az évek során egyre nagyobb befolyást szerez Palesztinában. Mindkettőjük életét egy-egy jóslat irányítja, melyet gyermekkorukban hallottak. Titusra császári trón vár. Bereniké atyja pedig egy olyan életfáról mesél, melynek ágai az egek felé nyúlnak. Ilyen körülmények között találkoznak, s szenvedélyük tűzbe borítja Jeruzsálemet, Alexandriát és Rómát. A végkifejletről? Az legyen meglepetés! :)
Róma fény- és árnyoldalai is bemutatásra kerülnek. Korábban arra vágytam, bár abban a korban születtem volna. Most elgondolkozom rajta. Nehéz lehetett egy ember kedélyállapotától függeni.
Említés esik a katolicizmusról is, bár a fő vonalat a római-zsidó ellentét viszi. És ez lesz a végzete a szerelmespárnak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
