"- Akkor hát együtt kapjuk meg a birodalmat, az öleléseket és az éjszakákat. Sem én nélküled, sem te nélkülem, sem Titus Bereniké nélkül, sem Bereniké Titus nélkül...
- Nézd, egy loncinda tekeredett köré (jázmin).
- És?
- Amikor ez előfordul, együtt alkotják a szerelem bokrát. Volt egy ilyen Malathában, gyermekkorom várában. Anyám elmondta, hogy soha nem szabad megpróbálni szétválasztani őket, hiszen oly szorosan fonódnak egymásba, hogy mindketten elpusztulnának.
- Sem te nélkülem, sem én nélküled..."
Jean-Francois Nahmias regénye által megélhetjük a Róma és Jeruzsálem közötti véres összecsapás korszakát egy kivételes szerelmespár (Titus - Bereniké) lángoló szenvedélyén keresztül. Nevük az évszázadok múltával sem halványodott el.
Jean-François Nahmias: Titus I-II.
Kedvenc szereplők: Mucianus, Tiberiosz Alexandrosz, Vespasianus, Bereniké
Szégyellem magam, hogy csak most sikerül megint írnom, de mentségemül szolgáljon, hogy igencsak mozgalmasra sikeredett a nyár :D De most inkább erről a gyöngyszemről.
Édesapám ajánlatára kezdtem bele a Titusba. Korábban már olvastam Nahmias-tól, így nagy buzgalommal vetettem bele magam, és nem csalódtam. Cselekmény dús történelmi regény, mely hűen ábrázolja a római kort, a letűnt császárok, az őrült császárok és az isteni cézárok idejét. Tapasztalatból tudtam már, hogy Nahmias ért az érzelmek viharához és ábrázolásához, de a Titus még tudott újat is mutatni. Ahol örömteli esemény történt, ott nevettem és mosolyogtam, ahol a szereplők szenvedtek, velük szenvedtem én is, néma zokogással. Nem vagyok az az érzelgős típus, de az nem ember, akit nem érint meg Titus és Bereniké különleges története és sorsa.
Vegyük az alaphelyzetet: Titus Vespasianus fia, aki hősies és Rómához hű katona. Mégis a nyitó jelenetben elveszíti császára, Caligula kegyét, így menekülésre kényszerül a még csecsemő Titusszal. Majd díszletváltás, s Malathában találjuk magunkat, a tizenkét éves Bereniké hercegnő palotájában, s első kérőjével, Tiberiosz Alexandrosszal, akinek alakja végigkíséri a történetet. Bereniké tizenkét évvel idősebb Titusnál. Intelligens, vonzó nő, aki ért a politikához, így az évek során egyre nagyobb befolyást szerez Palesztinában. Mindkettőjük életét egy-egy jóslat irányítja, melyet gyermekkorukban hallottak. Titusra császári trón vár. Bereniké atyja pedig egy olyan életfáról mesél, melynek ágai az egek felé nyúlnak. Ilyen körülmények között találkoznak, s szenvedélyük tűzbe borítja Jeruzsálemet, Alexandriát és Rómát. A végkifejletről? Az legyen meglepetés! :)
Róma fény- és árnyoldalai is bemutatásra kerülnek. Korábban arra vágytam, bár abban a korban születtem volna. Most elgondolkozom rajta. Nehéz lehetett egy ember kedélyállapotától függeni.
Említés esik a katolicizmusról is, bár a fő vonalat a római-zsidó ellentét viszi. És ez lesz a végzete a szerelmespárnak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése