Mrs. Dalloway és az órák…

“Sally Parker igazi egyéniség volt, gondolta Clarissa, igazi művész. Mindig volt valami apró ötlete, valami kis érdekesség: és a ruhái mégsem voltak soha különcformák. Fel lehetett venni akármelyiket Hatfieldbe vagy a Buckingham-palotába. És Clarissa viselte is a ruhákat – Hatfieldben, a Buckingham-palotában.”

Egy ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni. A főtéma ő, Mrs. Dalloway – az ő alakja köré szerveződik a mű, ő az, aki mindenkinek másképp tűnik fel: hol régi reménytelen szerelemként, hol a konvenciók üresfejű rabjaként, hol felejthetetlen, noha sznob barátnőként, hol az életnek értelmet adó, sugárzó középpontként. 

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Még gimnazistaként vettem meg a könyvet, az Órák című film hatására. Akkor csak néhány oldalog jutottam, mert túlságosan száraz volt a szöveg. És valljuk be: én voltam túlságosan éretlen megértéséhez. Ugyanis a Mrs. Dalloway nem egy könnyű nyári olvasmány, hanem lélektani regény a javából. Ha egy fél pillanatra is elkalandozol, azt veszed észre, lemeradtál a fél gondolatsorról. Csak pár oldal párbeszéd található a regényben, a többi tömör leírás, vagyis mondjuk úgy: gondolkozás. Ez szövi át az egész regényt. Ami még zavaró volt, hogy nincsenek fejezetek. Így nehéz volt megtalálni a megfelelő helyet, ahol abbahagyhatom egy rövid időre. De sikerült, “átrágtam” magam rajta, de az eredmény nem feltétlenül lett 100%-osan pozitív…

Van egy Mrs. Dalloway-ünk, aki fiatalkorában nehéz döntést hozott: férjhez ment Richard Dalloway-hez, bár életének nagy szerelme Peter Walsh volt. Kapcsolatuk nem sokat változott, még mindig bizalmas barátok maradtak az évek során, amíg Peter elment Indiába néhány évre. Clarissa Dalloway eközben estélyeket adott, nevelte lányát, sétálgatott és megfigyelt. Férje szemszögéből is figyelhetjük az eseményeket.
A regény másik fontos szála, mely a történetünk végén elgondolkoztatja Clarissa-t, Septimus Warren Smith-ről szól. Egy veteránról, aki harcolt az első világháborúban, s most feleségével él együtt. Septimus nagyon beteg, poszttraumatikus stressz uralkodik el rajta a háborúban átélt szenvedések miatt. Mégis, ami miatt el akarja dobni magától az életet, hogy nem érez semmit. Se boldogságot, se ízeket, semmit…

Sok szálon fut a történet, csak úgy kapkodtam a fejemet néha. Amikor szereplőváltás volt, lehetett volna egy fejezetbontás, hogy jobban követhessem, mikor ki gondolkozik. Csak ez a valami hiányzott. Azt nem is modnom, mennyire ideges voltam, amikor letettem a könyvet. Bosszantott, hogy gyakorlatilag semmi sem történt az alatt az egy nap alatt, amíg a regény játszódik. Utána mégis elgondolkoztam. Talán csak a mi felgyorsult világunk hatására érztem unalmasnak és vontatottnak a történetet. Mélyen átgondolva, sok jó gondolat volt benne és lényegében a lélektani regények sajátossága, hogy a cselekmény háttérbe szorul a lélek problémái mellett. Mégis, az Órák című film után nagyobb hatást vártam, de akkorát mégsem csalódtam. 

"Vibráló reszketegség"

“Valami jegesség volt, valami süllyedő, émelyedő érzése a szívnek, valami könyörtelen zordsága a gondolatnak, amit a fantázia semmiféle ösztökélése nem tudott szárnyalásra sarkantyúzni.”

Egdar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Poetól eddig csak a Hollót olvastam, több fordításban is. Ez az első találkozásom a novelláival és egyszerűen… zseniális! Fantasztikus képi világot tud megteremteni pár szóval, kifejezéssel. Este későn olvastam el a művet és polcra helyezése után magam is furcsa hangokat véltem hallni… Természetesen csak a ház éjszakai zaja volt. Megreccsent egy deszka, kattant a villanykörte… Mégis furcsán egybekötöttem az Usher-házban történt eseményekkel.
Főhősünkről nem tudunk meg bővebb információt, csak annyit, hogy Usher régi barátja és felkérte őt egy vizitálásra. Usher személyiségének és megjelenésének leírása félelmet keltő. Sápadt arc, beesett szemek… Hősünk mégsem tántorodik meg, marad. Azonban ő is tapasztalja a furcsa zajokat, jelenségeket. Eközben bizalmas viszonyt alakít ki Usherrel. Együtt olvasnak, megvitatják a világ kérdéseit. Mégis… Egy nem várt esemény megváltoztatja a ház légkörét, egy fajta paranoid őrület kezd kibontakozni. Az események tetőpontjára
érve, megismerjük a titkot, melybe Usher beleőrült.
Érdekes és új élmény volt Poe novellája. Elgondolkoztatott. Mindenkinek van valami őrülete, perverziója, mely végigkíséri életét, belemélyeszti karmait a mindennapokba és nem hagy nyugodni… Mégsem mondjuk el senkinek, nehogy rosszat gondoljanak.  Poe jelzői és képei túlvilági hatást keltenek. Már-már azt mondanám, sokkal nagyobb élményt nyújt egy Poe mű elolvasása, valamint több adrenalint is termelünk olvasása során, mint egy jól megszerkesztett horror nézése közben. Csak ajánlani tudom mindenkinek!! 

Túl az Óperencián...

Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést.

Kristin Cashore: Fire - Zsarát

Már nagyon vártam a Garabonc folytatását. Annyira sikeresen elmélyedtem a világában, hogy csalódottan vettem tudomásul, a második kötet megjelenését folyamatosan tologatták. De nem baj, mert elérkezett az idő, most, amikor végre a kezembe vehettem. Nem akartam elsietni a dolgot, de annyira magával ragadtak az események, hogy két nap után már meg is kellett válnom a történettől… És mi maradt utána? A szokásos űr… Ez van, amikor annyira szeretnél ott lenni, velük lenni, részese lenni, hogy utána kénytelen vagy belátni, ez mind csak “mese habbal”. És akkor jön az űr, a szorongás, a furcsa érzések, a “nem találom a helyemet” és a többi. 

A történet: Zsarát különleges lány. Haja a tűz árnyalataiban játszik, külsejével mindenkit megbabonáz, elméjével uralkodhat az embereken. Tulajdonságait édesapjától örökülte, bár szíve szerint mindent eldobna magától, hogy normális lehessen. Öröksége miatt kénytelen kendővel takarni haját, mert amint kilép az ajtón, mindenki megbámulja, a “szörny”állatokat pedig vonzza magához. Van néhány régi barátja, akik ellent tudnak állni nekik, mivel elméjüket erősen védik. Ők azok, akikre Zsarát mindenben számíthat. Azonban arra nem gondolt, hogy a király segítséggel fordul hozzá, és magához hívatja. Ekkor kezdődnek a lány kalandjai. Ktágul számára a világ, új embereket ismer meg, s a gyerekkori szerelmet is felváltja egy másik, mélyebb érzés, amit eleinte észre sem vesz. 

Nagyon szívemhez nőtt Zsarát karaktere. Talán még jobban, mint az első könyv nőalakja. Talpraesett, zenekedvelő, imádja Kicsit, a lovát (gigantikus piros pont!). Olyan mély érzések rejlenek benne, amiktől sokan túlcsordulnának, s olyan titkokat őriz, melyektől mások, talán mondhatjuk, megbolondulnának. Lényeg a lényegben: fantasztikus világba kalauzol el minket Cashore úrnő! Egy olyan színes forgatagba találjuk magunkat, ami minden szívet meghódítana. Igaz nem tetszett, de életszerű volt az a bizonyos apró negatívum Zsarát életében (aki olvasta, az úgyis rájön ennyiből, aki nem, az meg olvassa el!). Brigan herceg is nagyon szimpatikus volt. Bátorsága, elméssége kikerekítette a történetet. Nem maradtak elvarratlan szálak sem, ami még egy plusz pont! 

Amit meg érdemes tudni! A regény nem a Garabonc folytatása, inkáb annak előzménye. Választ kaphatunk az ott megjelenő egyik karakter történetére, viselkedésére. Örültem, hogy elolvashattam. 

A szépség minden fegyvernél pusztítóbb...

A regényben a parasztszülőktől származó Georges Du Roy, a gyarmatosító hadsereg volt őrmestere bámulatos karrierjének, s ezzel párosuló erkölcsi gátlástalanságának történetét olvashatjuk. A harmadik francia hadsereg első évtizedének polgári társadalma korrupciójával, kíméletlen gyarmatosításával, gazdasági manővereivel maga segíti hatalomra, támogatja “dicső” pályafutását. Tennivalója világos: aki nem akar elsüllyedni, nyomorult senki marad, vitesse magát az árral.

Guy de Maupassant: A szépfiú

Első ismerkedésem Maupassant-tal… És sikeresnek nevezném. Kedvelt íróim közé tartozik Balzac, s ez a könyv stílusra nagyon hasonló az ő munkáihoz. Fő okom, amiért elhatároztam, elolvasom ezt a regényt: nemsokára érkezik a hazánkban forgatott Bel Ami című film a mozikba. A klasszikus  irodalmat feldolgozó filmek megnézése előtt szeretem elolvasni az adott művet, hogy jobban odafigyelhessek a filmvásznon kibontakozó eseményekre és azok részleteire.
Maupassant ügyesen mozgatja a szálakat művében. Főszereplőnk Georges Duroy, aki leszerelt katonaként tér meg Párizsba és megpróbál elhelyezkedni. Munkát a vasútállomáson kap, ami nem túl kifizetődő: minden garast meg kell becsülnie, nehogy éhen halljon. Sétálgatás közben összefut régi társával, Forestier-rel, aki felajánlja neki segítségét. Munkát ad neki a Franci Élet nevű újságnál. Duroy szép lassan megismerkedik a társadalo felsőbb rétegeivel. Forestier feleségével, a ravasz és körmönfont Madeleine-nel; a szépséges, pajkos Marelle nével, valamint a főszerkesztő feleségével, Walters nével. Szép lassan, de biztosan indul el a férfi útja felfelé. Míg a regény végén csúcsosodik ki az egész, de ezt inkább nem mondanám el, mindenki olvassa el, ha kíváncsi Duroy agyafúrt, csábító jellemére és arra, hogyan képes valaki a semmiből majdhogynem mindent “varázsolni”.
Személy szerint nagyon tetszett a regény. Öröm volt végre valami olyasmit olvasni, ami visszarángat a reális világba, a mai fantasy dömping közepette. :) Ami persze nem rossz, mivel én is szeretek elvarázsolódni, néha túlságosan is… Csak ajánlani tudom mindenkinek!  

Újra itthon!! :)

Üdvözöllek dicső lovag!

Bár nagyon szépséges a "tumblr" blogszerkesztője, van egy nagy hibája: nem lehet az oldalsávot szerkesztgetni és nem lehet kommentelni az egyes bejegyzéseket! Így sok morfondírozás után úgy döntöttem, visszatérek a jól megszokott helyemhez és ami még inkább erre a döntésre sarkallt, hogy megváltozott a szerkesztői felülete, s ezáltal sokkal könnyebben kezelhetővé vált számomra. A sablonon még dolgozgatok, hiszen most fogom megtanulni, hogy s mint zajlik egy ilyen munka, és remélem, hogy ebben nagy segítségem lesz Nima! :)

Várok mindenkit szeretettel!!!

Athala 

u.i.: az új hitvallásom :P

ELKÖLTÖZTEM!!!!

Legfrissebb hírek: ELKÖLTÖZTEM!!!

Új címem:

Athala blogja

jó böngészgetést mindenkinek!!! :)

Halálos utazás

Ismét elérkezett az idő, hogy vendég kritikust üdvözöljünk sorainkban. :) Véleményét ajánlom figyelmetekbe!

Severianus barátunk – a történet főhőse – nem hétköznapi ember. A Gene Wolfe által megálmodott történelmen túli világban él, de eredetéről mit sem tud. Gyermekként fogadta be céhe mestere, akinek szakmája az emberek kínzása, de csakis parancsra. A közösség fel is nevelte a gyermeket és mi, olvasók már felnőttként találkozunk vele, hogy végigjárjuk életének fontosabb szakaszait.

Ez nem is lesz nehéz, mert a mindössze 315 oldal hosszú regényen végigfut a történet. Nem igazán van eleje és vége sem. Azt a bevezetőből megtudjuk, hogy egy öt könyvből álló sorozatról van szó, tehát nem is várjuk el minden esetben a lezárást, de ilyennel még azt hiszem nem találkoztunk.

A főhős magáról beszél, gyanítjuk, hogy már megélte mindazt, amit mi még csak most olvasunk el. Tehát gyakorlatilag Severianusnak két megnyilvánulása van, az egyik a kalandor a másik pedig maga a mesélő, utóbbiról nagyon kevés dolgot tudunk meg. Más állandó karakter nincs a történetben. Egy-egy kalandban vesznek csak részt, vagy mellette kötnek ki, de nincs senki, aki végigkövetné a szálakat a kezdettől a könyv végéig.

Az egész mű egy nagy rejtélyre épül. A Vodalus nevezetű számunkra ismeretlen alak a könyv első lapjain tűnik fel személyesen és utána csak mende-mondák alapján derülnek ki róla dolgok. Kicsit hasonlít Rowling cselekményfonására, főleg, hogy a könyv végére elérve még mindig csak keveset tudunk az ürgéről. Egyértelműen folytatni kell, nem lehet önállóan olvasni, viszont nem erőszakolja ránk. Azt írja: „Itt tehát megtorpanok. Ha nem szeretnél velem tartani, olvasóm, nem hibáztatlak érte. Az út nem könnyű.”. Van lehetőségünk kiszállni a buliból. Kicsit emlékeztet a részletfizetéshez. Ha nem tetszik a történet, nem kell elolvasnod az egészet.

Apropó, olvasás! A bevezetőben a szerkesztő, Kleinheincz Csilla azt írja, hogy ez a sorozat méltó tagja a spekulatív irodalomnak. Wolfe regényei ötvözik a történelmi, a sci-fi és a fantasy elemeket, „antik műveltségre támaszkodó zarándoklatregény-folyam”. Nyelvezete nem a megszokott könnyen érthető pörgős, sőt sok olyan szót használ, amelyről fogalmunk sincs, hogy mi az és mit jelent. Ezt az író maga magyarázza meg a végén „A fordításról” részben, hiszen a könyv „amely eredetileg egy máig nem létező nyelven született”, angol fordításon esett át, de nem minden szó, mégpedig azért, hogy ősinek, érthetetlennek tűnjön. Ez sikerült is.

Említettem már, hogy a könyv több műfaj határán helyezkedik el, mondhatni multikulturális. Az előszó azonban egy dolgot nem említ: a filozófiai szálat. Mivel a főszereplő magáról beszél, nem csak a tetteit írja le nekünk, hanem a gondolatait is, és ebben, mint oly sok fiatal fejében, aki önmagát és a helyét keresi a világban, sok filozófikus gondolat születik meg. Mégis oly furcsa fantasy regényben az olvasó mindennapjaiból kiragadott gondolatokat olvasni. Pezsdítő.

A könyv A kínvallató árnya néven jelent meg a Delta Vision Kiadónál 2006-ban.

A véleményt írta: Kőrös Ákos