Sírhant művek

Kivételesen, blogomon történetében először, más kritikáját is megjelentetném. :) Köszönet érte Lhachtalion-nak!

Neil Gaiman: A temető könyve

--> -->

Neil Gaiman számomra egy igen kedves író, aki mindig meg tud nevettetni, mesékkel és csodákkal kápráztat el, de mindennek töltete, tanulsága is van.

Egyik reggel felkeltem és az ereimben éreztem, hogy Gaimant akarok olvasni. Elmentem egy könyvesboltba hát, és eleget tettem vágyaimnak: beszereztem A temető könyvét.

Már a polcok előtt megfogott az a tény, hogy a könyvben rajzok vannak. Nem azért, mert a nagybetűs képes könyveket jobban preferálom, mint a hétszáz oldalas vaskos köteteket, hanem, mert ezek a képek egyedülállóak. Sehol sem találkoztam még ilyenekkel. Hasonlatosak a képregényekhez, néhol mind a két oldalt tintával borítják be és tökéletesen illenek a történethez.

Maga a sztori nem túl bonyolult. Van egy csecsemő, aki az ágyában pihen gondtalanul és a szüleit egy éjjel meggyilkolják (idáig ismerős). Ezek után a temetőbe menekül (ez már kevésbé ismerős), majd több-kevesebb sikerrel felnő ott (ez már egyenesen fura). A temetőn kívül persze vár a gonosz, a mit sem sejtő tinédzser pedig tudásszomját akarja oltani, amire a sírkert már nem elég nagy, és itt jönnek a gubancok.

A könyv felvonultat megannyi érdekességet, lényeket, „varázslatokat”, tulajdonságokat, és megdöbbentő módon mindet a leghétköznapibb előadásban tálalja. Természetes, hogy ilyenek léteznek.
Romantikus szál ugyanakkor nincs, vagy csak nagyon elvétve található meg, pedig a Csillagpor óta tudjuk, hogy az író ebben is kiválót tud alkotni.

Összegezve a könyv mind formailag, mind szórakoztatás szempontjából kitűnő választás azoknak, akik szeretik a mesét.

-->

Lhachtalion Anbragol

Eredeti cím: The Graveyard Book

Kiadás éve: 2008



-->

Borzalooom városa...

E történet, egy olyan lányról szól, aki nem hisz a misztikumban, a természetfelettiben, és semmi olyanban, ami eltér a hétköznapi világ dolgaitól. Ő maga könyvírással foglalkozik, de írásaiban is csupán hétköznapi történések szerepelnek. Egy nap azonban olyan téma írására érez késztetést, mely eddig nagyon távol állt tőle. A vámpírok „legendája” kezdi el foglalkoztatni, ám fogalma sincs, miért. Alig kezd bele az írásba, mikor egy éjjel séta közben, különös idegen szólítja meg. A férfi, akit Williamnek hívnak, azt állítja magáról, hogy vámpír, s azért jött, hogy segítséget nyújtson neki, most íródó könyve témájához. Adriana, realista ember révén, csak mosolyog e kijelentésen, ám a mosoly hamarosan ajkára fagy, mikor a képtelen állítás, bizonyításra kerül. William lassanként bevezeti Adrianat a „ragadozók” titkos világába, miközben megpróbálja irányítani a lány érzelmeit. Később Adriana persze szeretne kiszállni az egészből, azonban rá kell ébrednie, innen már nincs visszaút.

Helga Schmal: Vámpírok - A rejtőzködő faj titkai

Ne olvassátok el! Egyszerűen nem éri meg az időt és a fáradtságot. Amit tudni érdemes róla. A szerző magyar, és lektorálás nélkül adta ki könyvét a Könyvműhely. Schmal, elmondása szerint, nem olvasta a klasszikus vámpírregényeket. Így: Anne Rice, Laurell K. Hamilton, Bram Stoker, ... Mégis annyi sablon szerepel regényében, mely kivonata több regénynek. Megtalálható benne a magas, fekete, göndör hajú vámpír, William. A vámpír társadalom felépítése nagyon hasonlít a Klánregényekhez. A sztori alapjáraton nem rossz. De a szerző stílusa akadozó, néhol erőltetett. Nagyon zavartak a helyesírási hibák és az elütések. Valamint szerkesztési hibák is voltak, amik szintén feltűntek, és onnantól kezdve zavartak.
A párbeszédek stílus is változott. Volt, hogy köznapi volt a beszédmodoruk a szereplőknek és amikor régies. Ezzel nincs baj, de döntse el, hogy melyiket használná, mert a váltakozás zavaró. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a hölgy elsőkönyves. De ez nem jelenti azt, hogy felmentést nyer a hibái alól. Néhányat el lehet nézni, de azért elolvastathatta volna valaki idegennel, vagy ő maga is átolvashatta volna még néhányszor...
Egyszer elolvasható, de nem maradandó alkotás. Igazából csak elfecsérelt idő. Akkor inkább ajánlom az olvasóközönség figyelmébe a Klánregényeket vagy Anity Blake-et, mert sokkal szórakoztatóbb és ezeket az információkat onnan is megszerezhetjük.

u.i.: Látott már valaki ennél rondább borítót??? Ha igen, akkor várom a címeket!

Megérint a sötétség - és tényleg!

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

Karen Chance: Megérint a sötétség

Már tavaly olvastam ezt a könyvet, hála Nimának, aki kölcsönadta nekem. Első nekirugaszkodásra eljutottam a 90. oldalig, majd egy rövid időre félretettem, lévén nagyon vontatott és unalmas... Végigszenvedtem, de nem volt benne köszönet. Visszaadtam Nimának, majd el is felejtkeztem róla. Nemrég megkért a barátnőm, hogy vegyem ki neki az egyik könyvtárból, mert nagyon érdekli a könyv, főleg a történelmi vonatkozások szempontjából. Erre már én is felkaptam a fejem. Annyira rossz lelki állapotban lehettem, hogy ezek fel sem tűntek nekem. Szóval előre szólok, hogy a könyvhöz kell egy alaphangulat, vagy kihajítod. :)
Cassandra, már rögtön utalva a trójai Kasszandrára, jóstehetséggel bír, amit gyerekkorában ki is használta Antonio, a vámpír. Cassienek sikerült elszöknie, ám azóta folyamatosan menekül. Mégis, most másért is keresik őt. Ugyanis ő a Pythia (ugye ismerősen cseng?) kiválasztott örököse. Csakhogy ez a meló főleg bajjal jár. Cassie nem is akarja, hogy belé költözzön a Pythia ereje. Mégis döntenie kell, mikor egyik bajtársa kerül bajba, s Mircea megkéri, hogy segítsen testvérén.
A sztori nagyon jó, a légkör is fantasztikus, főleg a Mircea és Cassie jelenetek :P, de nem spoilerezek többet. Chance ért ahhoz, hogyan kösse le az olvasót. Mégis, a könyv egyetlen hibája, ami miatt korábban nem tudtam élvezni: túlságosan nyersen és hosszan írja le a világ szabályait, a különböző csoportokat és a szerepköröket. Míg a minket inkább érdeklő dolgok háttérbe szorulnak: akkor ki is Cassie valójában? ki a Pythia? miért olyan Cassie, amilyen?...
Amiben reménykedem, hogy ez csak a bevezető kötet. A folytatás is már itt pihen a polcomon és várja, hogy sorra kerüljön. Talán ott már főszerepet kap a cselekmény fő szála.
Összességében még sem tudom azt mondani, hogy rossz könyv volt. Sőt. Igazán tetszett, és már alig várom, hogy tovább olvassam. Cassie karaktere nagyon megnyerő. Végre nem ő az "überf...a kiscsávó", aki mindenkit lezúz és mindenben tökéletes. Ő, mivel ember, esendő. Elfárad, fél, bizonytalan. Persze nem egy Bella, szerencsére. :)
Tetszett, hogy a szellemeket is beleolvasztotta Chance a történetbe, és nem úgy, hogy sablonosak maradjanak. Billy-t megkedveltem. Csúcs az a pasi! :D
Mivel innentől kezdve csak dícsérni tudnám, be is fejezem soraimat. Ja, még csak annyit: Tomas karaktere valami borzalmas volt. Ennyire unszimpatikus szereplőt nehéz alkotni... :S Remélem mellékszereplővé avanzsál...

Az igaz szerelem nem ismer határt!

"... Ó, szerelem, kit mindig is
Hű alattvalóként szolgáltalak,
Tiszta szándékkal - mint tőlem telik,
Néked áldozom minden vágyamat, ..."

A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából...

Anya Seton: Katherine I.

... *sóhaj*
Mindig is romantikus jellem voltam. Másik szenvedélyem pedig közismert, a történelem. Sok Victoria Holt és Juliette Benzoni könyv után csak egy erőtlen sóhaj telt tőlem. De ezt kéretik nem félreértelmezni. Ez a sóhaj nem negatív, hanem szerelmes. Sóhaj, mely az elvágyódásé és az örök szerelemé. Ugyanis Seton könyvében mindent megtaláltam, amire vágytam. Erényt, tisztaságot, ármányt és szerelmet. Mindezt pedig olyan környezetben leltem meg, mely közelebb áll szívemhez bárminél. A történelem sűrűn áramló folyamában, ahol még voltak lovagok és a nő, bármennyire is alábecsülték általában, még nőnek számított.
Katherine nagyon szimpatikus szereplő. Egyáltalán nem az ármánykodó, szervezkedő fajtába tartozik. Inkább azt mondanám, hogy sodródik az élettel. Már egy pillantás elég volt, hogy tudja, örökké szeretni fogja Lancaster hercegét. Azonban ez a szerelem nem dönt össze birodalmakat, nem gázol át mindenkin, hanem szépen fejlődik. És jelen helyzetben tényleg igazat adok eme ékes szólásnak: "Türelem, rózsát terem!"
Katherine 15 évesen kerül ki a zárdából, ahol 5 évet töltött. Fegyelemre és tisztességre nevelték. Ekkor kerül az angol udvarba nővére mellé, aki a királyné mellett szolgál. Hogy tisztában legyünk a színnel: a cselekmény III. Edward uralkodása idején, 1366-ban veszi kezdetét. Katherine szépségére felfigyel egy lovag, s annak ellenére, hogy a lány nincstelen, feleségül veszi. S bármennyire is balszerencsésnek tekinthető ez a házasság, minden szerencsének okozója is. Emiatt figyel fel rá John of Gaunt, Lancaster hercege és felesége, Blanche is, aki barátnéjaként kezeli a lányt.
Nem akarok többet elárulni a történetből, mert mindenki egy kattintással utánanézhet az interneten. :)
Anya Seton sokat kutatott a forrásokban és jegyzékekben Katherine kiléte után. Így sokan állítják, hogy a történet, kisebb nagyobb színezgetéssel, de ez elnézhető, hitelesen adja vissza szerelmük történetét. Mindeközben betekintést nyerünk a kasztíliai harcokba és a Franciaországgal való ellenségeskedésbe.
Még utószóként megemlíteném, hogy a manapság oly nagy hírnévnek örvendő VIII. Henrik is az ő szerelmük leszármazottja. :D

Eredeti borító:

Egy boszorkány szerelme

"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"

Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.

Gaál Viktor: Arche

Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D

Nagyon várt könyvek :)

Ím, most én is megosztom veletek, melyek azok a könyvek, melyekre már nagyon várok. A "tűkön ülök" kifejezés is gyenge ehhez. :D Szóval ők lennének:

Érdekesnek ígérkezik, de lehet, hogy pénzt nem adnék ki érte... Majd könyvtáras akció lesz belőle :)








Na, ezt viszont nagyon várom ám! Olyan gyönyörű a borítója :) meg a sztori is jól hangzik.










Ennek csak a külföldi borítóját találtam, ami, valljuk be, elég gagyi... Na mindegy. A sztori tetszik, úgyhogy "előjegyzés"!






*dobpergés* Őt várja mindenki!!! (ennyi :))











Egyelőre ennyi... :D

Sikíts értem, vagy...

Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza...
Karen Rose: Sikíts értem

Éééééééés, itt a várva várt folytatás!!!
Daniellel már megismerkedhettünk a Halj meg értem-ben. Atlantai nyomozó, aki a Dutton nevezetű kis városból származik. És amilyen kicsi ez a városka, annál nagyobb gondokat okoz az atlantai nyomozóhivatalnak. Különleges gyilkosságok történnek, melynek módszere régi sebeket tép fel sok lakóban. Sorozatgyilkos az illető és túl sok mindent tud a rég elfeledett gyilkosságról. Vajon ki áll a dolgok háta mögött? Egy tiszteletben álló polgár? Egy másoló? Mindeközben Daniel az öccsétől megörökölt fényképek megfejtésén is dolgozik. Ki készíthette és mikor, de legfőképpen MIÉRT? A megoldásért Daniel és Alex megjárja a poklok poklát. Drogos fuvolás, néma kislány, bűnös bíró és egy őrült.
Nem is tudom eldönteni, melyik kötet tetszett jobban... Talán ez, de csak magamat hibáztathatom és az első negatívuma is csupán az, hogy előre tudtam a végkifejletet. De most térjünk vissza ERRE a könyvre.
Nehezen indultam neki, mivel gyilkolni lehet a könyvvel. Nem az olvashatatlansági miatt, hanem a vastagsága miatt. :) Azonban ha az ember elmerül benne, észre sem veszi, és repülnek az órák, egymást követik az oldalak és pörögnek az események. Valóban, kissé brutális a gyilkos módszere, de valljuk be: ma simán előfordulhat hasonló, sőt szerintem rosszabb is. A gyilkos csak a végkifejletben ismerszik meg. Addig halvány lila gőze sincs a szerencsétlen olvasónak, hogy ki lehet az. De ezt várjuk egy jó krimitől, nem? Karen Rose-nál meg is kapjuk. Sőt többet is.
Szót szó követ, de egy a lényeg: OLVASSÁTOK EL! :))))