Az indiánok titka...

"Gyönyörű ez a hely. Az ég tele van csillagokkal, odalent csobog a patak, valahol egy távoli kanyonban prérikutya vonyít. Azért jöttem ide, hogy kincseket találjak, de Quivira nem az volt, amire számítottam."

A sziklavárosokat építő anaszázi indiánok ősi városa mindig nagy kihívást jelentett a komoly kutatók és a szélhámos kincsvadászok számára. Amikor Nora Kelly régésznő levelet kap, hogy titokzatos körülmények között meghalt apja annak idején fontos romokra bukkant, Nora azonnal expedíciót szervez, de a vállalkozást már a kezdetekor baljós előjelek kísérik...

Preston & Child: Az eltűnt város

Apa sokáig ajánlgatta nekem ezt a könyvet, mondván, hogy minden megvan benne, ami érdekelhet. Mégsem vettem a kezembe csak most. Féltem, lévén "világsiker", talán nem nyeri el a tetszésem, mert túl hatásvadász. Kellemesen csalódtam benne. Nem bírtam letenni. Faltam. Még vendég is érkezett hozzánk, de én antiszoc módon a szobámban kuksoltam és olvastam. A végén a húgomnak kellett szorítania a kezemet, annyira izgalmas volt.
A könyv egy régész nőről szól, Noráról, aki rég elveszettnek hitt apjától kap egy levelet, melyet 16 évvel ezelőtt írtak, s csak néhány napja adtak postára. A levél egy nem túl pontos útleírást tartalmaz, mely elvezetheti a lányt Quivirába, az indiánok elveszett városába. Rögtön belekezd egy expedíció szervezésébe, melyre talál támogatót. Egész jó kis csapat gyűlik össze. Van köztük szakács, lovász, geológus, híres régész, újságíró, no megy technikus, aki a számítógépeket kezeli. Azonban egyikük sem sejtheti, hogy követik őket. Egyre furcsább balesetek történnek, míg rá kell jönniük, követőik nem csak visszafordulásukat akarják, hanem a titok örökre eltűnését...
A könyv az első pillanattól az utolsóig izgalmas. Érdekes dolgokat tudhatunk meg az anaszázi indiánokról, akikről, bevallom, sosem hallottam. Bár a könyv alapból fikció, logikusan felépített a régészeti felfedezés és a kutatás is természetesen. Ez a regény még inkább megerősített engem abban, hogy jó utat választottam, és igenis van esély arra, hogy olyasmit találj, amivel hírnevet szerzel. Már alig várom, hogy ősztől belevessem magam a régészet tudományának rejtelmeibe. :P

Roma sub rosa vol. 5

" Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk."

Gordianus hátat fordított Rómának, és a város minden mocskát maga mögött hagyva családjával új életet kezdett egy birtokon Etruriában. De az új élet idillje nem tart sokáig, ugyanis egykori ügyfele, a mostanra már komoly politikai karriert befutott Cicero egy szívességet kér tőle: lássa vendégül néhány napra ellenfelét, Catilinát. A nyomozó vonakodva ugyan és érthetetlenkedve, de végül igen mond. A titokzatos és hírhedt populista politikus, Catilina hamarosan meg is jelenik, és néhány beszélgetés után Gordianusban gyötrő kérdések ébrednek. Lehet, hogy Catilina nem is akarja megbuktatni a köztársaságot? Lehet, hogy Cicero a valódi összeesküvő? Ha igen, akkor Catilina miért buják, és miért szervezkedik? Gordianus nem akar belekeveredni az ügybe, de amikor egy fejnélküli holttestet talál a birtokán, kénytelen cselekedni. Hiszen olyan rejtéllyel áll szemben, amely nemcsak a köztársaságot sodorhatja végveszélybe, hanem a családját is.

Steven Saylor: Catilina rejtélye

Régebben olvastam a Római vért, a Végzet fegyverét és a Vesta-szüzek házát is Saylor ezen sorozatából. Valmint a Rómát, ami nagyon-nagyon tetszett!
Ezek után nagyon szívesen kezdtem neki, főleg a Kathy Lette könyv után. Gordianus most sem okozott csalódást. Szövevényes, izgalmas és ami a legfontosabb, történelmi. Igazi ínyenceknek való könyv. Valamint számomra olyan, mint egy Agatha Christie regény, mivel itt sem tudtam kideríteni, ki a gyilkos. Ez pedig egy újabb jó pont.
Gordianus leköltözött vidékre és próbál beleszokni az ottani életbe. Felesége, Bethesda még mindig zsörtölődik férje munkája miatt, kislánya, Diana legalább olyan okos és élelmes, mint az apja. Azonban, ami nagyon megtetszett, ahogy Meto fejlődését leírja a könyvben. A fiúból férfi lesz, mind szellemileg, mind testileg, s erre Gordianus is kénytelen rájönni. Eco, a nagyobbik fiú, továbbviszi a családi "foglalkozást": a "nyomozó ipart". Az első haláleset után az egész család összefog, hogy kiderítse, vajon ki tör az életükre.
Eközben megjelenik a színen Catilina, aki mindenkit elbűvöl temperamentumával, ravaszságával és csáberejével. Hogy őszinte legyek, én is nagyon örülnék, ha több Catilina rohangálna a Nagyvilágban. De a legjobban a találos kérdései tetszettek. Biztosan nem jöttem volna rá a legegyszerűbbre sem.
Gordianus kénytelen szállást adni ennek a férfinak, aki egyesek szerint hatalmas összeesküvésre készül. Mégis, Catilina képes kételyt ébreszteni a Nyomozóban.
A történet magával ragadó, izgalmas és nem utolsó sorban szórakoztató. Csak azt nem értem, miért nem tanítják Catilinát a történelem órákon. Érdekes személyiség, és sok mindent tehetett volna Rómáért, ha nem keveredik bele az összeesküvésbe. Én egy harmadik Gracchust látok benne, akit szintén eltöröltek a Föld színéről, mint a fívéreket, azért, mert jót akartak a népnek.
Hűen kirajzolódik előttünk, miért lett konfliktus Caesar és Cicero között, s hogyan éleződött ki az ellentét az optimaták ("legjobbak") és a populisták ("néppártiak") között.
Egy szó, mint száz, a könyv lenyűgözött, és eddig ezt tartom a legjobbnak a Roma sub rosa sorozatból.

Hogyan öljük meg az olvasót!

"- Látod? - folytatta. - A férfiak igenis képesek megváltozni. - Te jó ég! Mi ez a zaj? - És már válaszolok is: - Tudom már! Sok millió nő épp halálra röhögi magát."

A házasság ugyebár csupa öröm, de nincs az a nő, aki olykor ne kívánná a férje halálát… csak egy picikét. Ám amikor Jazz Jardine-t férje meggyilkolásával gyanúsítják, valahogy elhagyja a humorérzéke. Az élet negyven fölött kezdődik – mondják –, de nem jó mindjárt a hűvösön kezdeni. Jazz, a házitündér, Hannah, a karrierjét építgető nő, és Cassie, a szeretnivalóan hibbant anya: három hétköznapi figura. Jó esetben nem börtönkrónikák szereplői. Cassie és Hannah mégis kénytelen összefogni, hogy bebizonyítsák közös barátnőjük, Jazz ártatlanságát. Csakhogy a botcsinálta nyomozás során fény derül árulásra, házasságtörésre, hazugságokra, egy- vagy többéjszakás kalandokra, egymás pasijának elhalászására, és egyéb sötét tikokra. Vajon a barátság kibírja a szennyes teregetését?

Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket (és egyéb hasznos háztartási tanácsok)

Sokan ajánlották a könyvet és sokszor kerülgettem is, de élénksárga borítója és címe miatt sosem vettem meg. Mikor az Ulpiusnál 2-őt fizet 5-öt vihet akció volt a könyvhéten, úgy döntöttem, így megéri.
Hát, hogy őszinte legyek, nem érte meg. És csak ritkán mondok ilyet könyvre. Azonban ez nem nyerte el tetszésemet. Egyszerűen túl primitívnek és értelmetlennek tartom.
A történet szerint Jazzt, a tökéletes feleséget férje meggyilkolásával vádolják. Az elbeszélő Cassie, aki egy naiv, önbizalomhiányos feleség, aki nem mer szembeszegülni férjével, így rámarad az összes házi munka, s képtelen javítani a karrierjén. Hannah a harmadik díszpinty, aki gazdag, szép és belevaló. De ez mind mit sem ér, ha problémák adódnak a házassággal. És ez a könyv csak erről szól. Lehet, hogy csak amiatt nem érzem át a helyzet komolyságát, mert még nem élek házasságban. De ez akkor is TÚLZÁS, amit a nők levágnak a könyvben.
Valóban volt benne pár poén, amiken jót nevettem, de ahhoz képest kevés, amennyit vártam.
A könyv után már-már szégyellem, hogy én is a női nem tagja vagyok, mert MI nem vagyunk ezekhez hasonlóak, és soha nem is akarok olyan lenni. A könyv végére mindhárman bűnözőkké válnak, mindenki más-más okból kifolyólag.
Szóval most akkor mi volt az értelme a könyvnek?
Mert 400 oldal tömény értelmetlenség és hülyeség zsúfolódott össze a szemem előtt. S be kell vallanom, ilyen lassan könyvet még nem olvastam. Másfél hetembe telt, s emiatt a lehangoló könyv miatt máshoz sem volt kedvem.
Komolyan mondom, lehet, hogy tényleg bennem van a hiba. Senki ne vegye sértőnek, ha neki esetleg tetszett. Egyszer ilyet is kell olvasni. :P

Second - hand - Club

Legalább annyira felvillanyozott a Second-hand-Club ötlete, mint a Könyvklubé. Így elérkezett az én időm is, hogy feltegyek egy listát a könyvekről, amiket szívesen cserére bocsátanék. Van köztük néhány angol is, ha valaki nyelvet akar tanulni. :P Egyébként mindegyik könyv kiváló állapotban van. :D

Voila:

Laurell K. Hamilton: The Harlequin; Blue Moon

Passuth László: Fekete bársonyban (régi)

Honoré de Balzac: Elveszett illúziók - Kalandor (két kötetes, régi)

Kertész Imre: Sorstalanság

Swift: Gulliver utazásai (régi) ELKELT!

Hesse: Demian ELKELT!

Egyenlőre ennyit tudtam most mondani, de majd még nézelődöm.


Más SHC tagok listája:

janeeyreelete

Christina

Mademoiselle

Nima

Joeymano

alternati

Amadea

Nani Zitus

Lobo

Csenga

Picurka

Fairybug

Angyali játék

"Ez a hely: titok. Szentély. Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük. Valahányszor egy könyv gazdát cserél, vagy csak átfutja valaki, növekszik és erősödik a lelke. Ezen a helyen örökké élnek a könyvek, amelyekre senki sem emlékezik, amelyek elvesztek az időben, de mindvégig várják, hogy felfedezze őket egy új olvasó, egy új lélek..."

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Nem számítottam arra, hogy néhány éven belül megtalálom a könyvtárban, de a "sors" mást tervezett. Amint megpillantottam, felkaptam és magamhoz szorítottam, nehogy valaki elvegye tőlem. Olyan sok jót hallottam róla és a sztori, meg a borító is tetszett. Mégsem vettem meg, mivel az Ulpius puha kötésű könyvei egy idő után darabokra esnek, és sajnos ez nem túlzás, hanem kézzel fogható tény...
Azt hittem, hogy nagyobb idő intervallumot ölel fel a történet, és csak a végén fedeztem fel, hogy csak 13 évet. Martín első könyvétől a valószínűsíthető utolsóig követjük az eseményeket. A helyszín természetesen Barcelona és az első világháború és a polgárháború közti idők. Martín, miután befutott író lesz, kap egy felkérést, hogy írjon egy olyan könyvet, ami egy új vallást teremt. És ezzel kiderül, hogy az egész könyv a hit, illetve a túlvilág felé orientálódik. Ez már Martín első könyvéből, a Kárhozottak városából is érezhető. A megbízó azonban egy titokzatos férfi, akiről az írás során sok minden kiderül, ami csak még több bonyodalmat szül.

Tetszett, ahogy némely történés a homályban maradt (Martín titokzatos éjszakai látogatása egy nőnél), és az, ahogyan a történet a végére kikerekedett és nem vesztette el az ízét. Mégis sajnáltam, hogy máris vége... Be is szereztem a "Szél árnyékát", mivel, szégyen szemre, még nem olvastam.
Látszik, hogy Zafónból sikerkönyv író lesz, és alig várom a további írásait, melyek megédesítik majd az életet. A könyv műfaja: krimi. Mégsem ponyva. A könyvek és az olvasás szeretete meglágyította a szívemet, legalább annyira, mint a Tizenharmadik történet. Ami számomra zavaró volt, hogy nem jöttem rá, ki is volt Andreas Corelli valójában. Rossz vagy jó? Élő vagy halott?
A kedvenc karaktereim: Martín és Isabella. Annyira kedvesen marakodtak. A két "gorilla", Marcos és Castillo karakterének leírása is nagyon mulatságos volt. Lényeg: Zafón minden karaktere teljes és hibátlan (no nem mindenki a jó oldalon áll, hanem megalkotásban az). A stílusa megragadó. És, elkezdve A szél árnyékát, nagyon tetszik, hogy a két könyv között van egy kapcsolódási pont. Nem csak a város, hanem a szereplők és a könyvek fontossága szempontjából.

Roxfort után Evernight

 " - Volt néhány percük kipróbálni az iPodot. Mik az első kérdéseik? - Milyen lelkek keltik életre ezt a dobozt? - Erről beszéltünk már - tenyerelt Yee tanár úr Ranulf asztalára, és lassan, tagolva folytatta: - Az ezen az órán tanult készülékek egyikét sem lelkek keltik életre. Sőt, nem léteznek olyan gépek, melyeket lelkek keltenének életre. Világos lett végre? - És mi van annak a fémnek a szellemével, amiből a doboz készült?Yee tanár úr legyőzötten roskadt le. - Van itt valaki a középkorból, aki segíteni tudna Ranulfnak ebben a témában?"

Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt.

Claudia Gray: Evernight - örökéj

Ez szintén egy könyvhetes beszerzés, melyet a húgom fedezett fel. Ehhez is tartózkodóan fogtam hozzá, mivel féltem, hogy csalódás fog érni. Pedig már megtanulhattam volna, hogy Könymolyos könyvnél ez nem történhet meg (eddig legalábbis).
Adott egy bentlakásos suli, no nem a Roxfort, hanem az Evernight, ahova tökéletes, de sznob fiatalok járnak. Bianca, mivel szülei itt fognak tanítani, kénytelen ebbe a suliba járni, bár retteg az ódon kastélytól és a nem idetartozókat lenéző diákoktól. Már első nap megismerkedik álmai férfijával, Lucasszal, aki szintén utálja az Evernightot. Raquel, Bianca ösztöndíjjal bejutott barátnője, egyre több furcsaságra hívja fel a lány figyelmét, s az Evernight egyre nyomasztóbb és veszélyesebb lesz. Vajon mi a titka? (Gondoltam leszek olyan jó fej, és nem lövöm le.)
Az elején egy tök normális sztorinak indul, ám a közepén olyan meglepetés ért, amitől, éjfél lévén, kinyiltak a csipáim, és nem bírtam letenni, amíg végig nem olvastam. Ebben is megfigyelhető a Romeó-és-Júlia szál, mint a Twilightban. Nem értem, a mai írók csak a shakespeari szerelmet tartják mérvadónak?! Persze, hogy romantikus meg szép, de nem minden szerelem ilyen. Miztán így kikritizáltam magam, most jöhetnek a pozitívumok. Nagyon tetszett, hogy olvastatja magát, meg az, hogy mindenhol marad valami a homályban. A könyv végére érve nagyon sok kérdésem maradt, amire esetleg majd a következő kötetben kapok választ. Szeretem, hogy nem érzem úgy, hogy ennyi, és OK. Hanem várom a folytatást. Úton útfélen idelyukadok, de muszáj mindig összehasonlítanom a Twilighttal, mivel mindenki ezt teszi, és ordít belőle, hogy annak a mintájára készült. Más. Nagyon más. Az elején egy Prológus, mely, akárcsak a Twilightban, előrevetít. DE, és hangsúlyos ez a de, a többi mind meglepődés és hab a tortán. Szeretném megköszönni Gray-nek, hogy megteremtette az Evernightot, ahová ugyanolyan szívesen járnék, mint annak idején a Roxfortba.
És ismét csak annyit mondhatok, hogy az eredeti borító jobban tetszik... (bár azért a magyar sem rossz, de minek kellett megváltoztatni).

Krono-szinklasztikus infundibulum

Akit foglalkoztat, hogy mi az emberi lét értelme és célja, akit érdekel, hogy miért épült és mi célt szolgált a kínai Nagy Fal, Stonehenge és a Kreml, aki tudni szeretné, hogyan lehet üdvözülnie annak a milliárdosnak, aki puszta kézzel megfojtja legjobb barátját, és megerőszakolja majdani szerelmét, akinek fia kék madárrá képzi át magát, mert a boldogságot csak így tudja birtokba venni, az tartson Vonneguttal, a groteszk mese nagyszerű mágusával. Vonnegut remekművének szereplői a tér és idő titkos korlátain áttörve érik el a lelki béke katartikus boldogságát, de a mulatságos, felemelő és elképesztő történet olvasója is részese lehet a vonneguti üdvözülés torokszorító élményének.
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

A Könyvklub előtt még sosem találkoztam Vonnegut könyveivel. Lehet, hogy szerencsém volt, mert korábban nem biztos, hogy megértettem volna a lényeget. Most is csak a végére sikerült, bár nem vagyok biztos benne, hogy jól gondolkozom... De először is a sztoriról:
Rumfoord mindent tudó, már-már isteni karaktere mindig meg tudott nevettetni. Főleg akkor, amikor jóslásokba bocsátkozott (pl.: Malachi eljövendő életéről). A könyv hátulját olvasva nem gondoltam, hogy sci-fi könyvet kapok, de kellemesen csalódtam. Még soha nem olvastam sci-fit, pedig mindenki ajánlotta. Nem volt hozzá bátorságom... Hogy mennyire nem az én világom (de ezt most nem kell negatívan érteni), de ettől még nagyon tetszett és nagyon új volt. A kezdés kicsit vontatott volt, főleg amikor leírta a krono-szinklasztikus infundibulum-ot. Na ott kicsit megijedtem, hogy ez most akkor végig ilyen lesz? Az sem segített sokat, hogy a HÉV-en olvastam, zajban és tömegben. Mert ehhez csönd és nyugalom kell, valamint idő, hogy egyszerre végig lehessen olvasni, különben az ember kiesik a ritmusból.
Visszakanyarodva a sztorihoz: Rumfoord és kutyusa csak néhanapján érkeznek a Földre, ahol mindig nagy tömeg várja, és egyszer csak meghív valakit. Itt a bonyodalom, amely elvezet a regény végéhez, és a könyv értelméhez. A létfilozófiához. Beatrice és Malachi kapcsolata ellentmondásos, s felismerhető benne a mai emberek nemtörődömsége. Mégis mindig van egy második esély az újra kezdéshez. Az újrakezdéshez a Titánon, a Szaturnusz egyik holdján :P.
A másik két különleges figura, akik teljesen kilógtak az emberek sorából: Salo és Chrono. A robot és a "kék madár", mely egy romantikus német költő ideális életmódját idézi fel. Valamint mindenki ismeri a "boldogság kék madara" kifejezést. Na Vonnegut ilyesmiket kutyult össze, és ebből született meg ez a mű, melynél groteszkebbet, abszúrdabbat, de jobbat sem olvastam még. Le a kalappal Vonnegut mester előtt. Csak azt sajnálom, hogy 2007-ben elhunyt, és így már nem találkozhatok vele (nem mintha sok esély lett volna rá, da amíg az ember él, remél...).
Azt hiszem ezzel a kis kritikával minden érzésemet megosztottam, és felkészültnek érzem magam a következő Vonnegut könyvre, bár nem rögtön, mert az már csömört okozhatna... (nem azért, mert rossz, hanem mert más).