A Por könyve + belekóstoltam egy új értékelési módba (CAWPILE)

Bizonyára sokan találkoztatok már a CAWPILE módszerrel (Book Roast-nak köszönhetjük), ami sok molyos bloggernek segített már az értékelések összegzésénél. Most én is szeretnék kísérletet tenni, és... 

Philip Pullman: A Por könyve - La Belle Sauvage

...című regényét így próbálom meg közelebb hozni hozzátok. :)

A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…

A CAWPILE lényege:

C - Characters (Szereplők)

A - Atmosphere (Hangulat)

W - Writing Style (Írói stílus)

P - Plot (Cselekmény)

I - Intrigue (Intrika/Bonyodalom)

L - Logic (Logika)

E - Enjoyment (Élvezet)

Mindegyikre maximálisan 10 pontot lehet adni, és a végén az összeget el kell osztani 7-el. Így kapjuk meg a szokásos Goodreads értékelést :)

Akkor lássuk!

Characters:

Mivel a történet főszereplője, Lyra még csak csecsemő, így róla nem tudok nyilatkozni (bár az Úr sötét anyagai trilógiában egyértelműen ő a kedvencem). A fülszövegben is említett Malcolm lesz az egyik központi figuránk, illetve a fogadóban dolgozó Alice lesz az ő segítőtársa. Malcolm Willre emlékeztetett, ami miatt kicsit laposnak éreztem őt. Alice karakán, határozott jelleme szimpatikusabb volt. Mégis, azt mondanom, hogy nem a főszereplők vonásai fogtak meg. A mellékszereplők talán kidolgozottabbak voltak (pl. Dr. Hannah Relf), ám ez lehet, szándékos volt Pullman részéről, hiszen a gyerekek jelleme (ahogy a daimónok is) még képlékeny, formálható.

Összességében: 7 csillag

Atmosphere:

Pullman elképzelt, alternatív világának hangulata mindig megborzongat! Mit meg nem adnék én is, ha saját daimónom lenne... *sóhaj* Vajon milyen állat formáját venné fel? A hatalmas árvíz, amely mindent elrejt és beterít, kissé borongós hangulatot biztosított a meneküléshez. Minden szuper volt, csak örültem volna még több részletnek, főleg, amikor a régi, letűnt, mitologikus Albion lényei és helyszínei elevenültek meg!

9 csillag

Writing Style:

Azt hiszem, ezzel kapcsolatban senki nem fog velem vitába szállni :D

10 csillag

Plot:

Na, itt már volt egy két baki. Szóóóval, bár a sorozat címe A Por könyve, igen kevés információt kapunk magáról a Porról. Csak halvány utalások vannak, hogy ki kutatta ezt, és hogy mennyire fontos. Remélem, azért a következő kötetben több mindenre fény derül ezzel kapcsolatban. 

5 csillag

Intrigue:

A fő bonyodalomért Bonneville a felelős, aki mindenképpen meg akarja szerezni a kis Lyra-t. A gond csak az, hogy a motivációjára csak halvány utalások vannak: el akarja cserélni valamire? Meg akarja ölni? Oda akarja adni az anyjának? Pullman sok mindent csak felvillant, amik az alaptrilógiában részletesen el vannak magyarázva, de így, aki pl. nem olvasta azt, teljes homályban tévelyeg... Szóval itt magát a menekülést tekinthetjük ennek, ami bővelkedik az izgalmakban, de mintha valami hiányozna belőle...

7 csillag

Logic:

Ezt össze kellene vonni a fő konfliktussal, Bonneville-lel... És voilá, nincs sok logika :'D Sajnos rengeteg logikai buktató volt a regényben... Maga a cselekmény eléggé földhöz ragadt (már amennyire az lehet, egy daimónokkal teli világban), mégis ahogy közeledünk a vége felé, illetve az árvíz is tetőzik, mintha Csodaországban lennénk... Nem tudtam eldönteni, hogy ezt valóságosnak véljem, vagy arra utal, hogy Malcolm és Alice teljesen kimerült, így nem tud különbséget tenni a valóság és az "álom" között... A vége meg baromira összecsapott lett nekem... Főleg, mikor megismerkedünk Malcolm Alice iránt elmélyülő érzelmeivel, aztán puff, ez nem lesz kibontva, sem elmagyarázva... Ergo, nem ok értelme volt beleírni...

6 csillag

Enjoyment:

Nem tudom eldönteni, hogy azért élveztem ennyire a kötetet, mert annyi szép emlékem van az első trilógia kapcsán, vagy mert ténylegesen élvezetes volt... Nyilván izgalmas volt a történet, egy élmény volt végre visszatérni Lyra világába, de kicsit keserédes maradt... Remélem, a két folytatás majd kiegészíti annyira, hogy egészben egy hatalmas szeretetgombóc legyen a trilógia :D

8 csillag

Végső érték:

A végső érték, amelyet a CAWPILE módszerrel A Por könyve első kötete elért nálam: 7,4 csillag

A könyvet főként azoknak ajánlom, akik már olvasták az Úr sötét anyagai trilógiát, mert anélkül ez kicsit lóg a levegőben. Szóval, mindenkinek hajrá, olvassátok el az előzményt, aztán azért ezt is, mert én - minden kritika ellenére - szerettem újra Lyrával és az ő világában lenni!!! <3

Mit szóltok a CAWPILE-hoz? Máskor is értékeljem így a könyveket? Vagy maradjon minden a régiben? :)

Minél véresebb

- Most már úgy érzem, el tudnék hinni bármit a repülő csészealjaktól a gyilkos bohócokig. Mert tényleg van második világ. Éppen azért létezik, mert az emberek hajlandók elhinni.

Stephen King: Minél véresebb 

A bejegyzés kisebb spoilereket fog tartalmazni, így aki nem szeretné ezeket elolvasni, most sajnos hoppan marad :D

Már az angol megjelenését követően nagyon kíváncsi voltam erre a novelláskötetre. Mióta ezt elolvastam, King első novellagyűjteményéhez is volt szerencsém (Éjszakai műszak). Jó is volt így, hogy az értékeléshez csak most állok neki :D Az első novellák és a legújabbak... Első körben annyit ehhez, hogy a korai novellák valóban a tudatunkban élő novella kategóriát testesítik meg (max. 25-30 oldal, 20 novella), míg a Minél véresebb történetei (összesen 4 db) rövidebb regényekként is megállnak. 

De akkor lássuk a történeteket sorban:

A Mr. Harrigan telefonja az Ur című novellát idézte meg (Rémálmok bazára kötetben található). Ennek is kissé "reklám" szaga volt. Míg az Ur a Kindle olvasó egyik furcsa, de fantasztikus funkcióját tárta elénk, addig Mr. Harrigan és Craig első generációs iPhone-okkal tart síron túli kapcsolatot. Ami különösen tetszett, hogy a vége (Kinghez olya hűen) nem limonádé, de nem is horrorisztikus. Tetszett az is, amikor Mr. Harrigan oly elmésen megfogalmazza az internet eljövendő buktatóit. Bár elég morcos, zsugori és emberkerülő öregembernek tűnt, én nagyon megkedveltem. Jó kis társadalomkritikát is magában hordozott a sztori (5/5 csillag)

Merem állítani, előre látta a fizetőfalakat egy-két évvel azelőtt, hogy egyáltalán a kifejezést kitalálták. Én biztosan nem ismertem akkor, mint ahogy azt sem tudtam, hogyan lehet megkerülni a tiltott műveleteket az iPhone-on, ami majd „jailbreak” néven lesz ismert. A fizetőfalak bizony megjelentek, de addigra az emberek már hozzászoktak, hogy ingyen kapnak dolgokat, és nem volt ínyükre, hogy tejeljenek érte. Amikor a New York Times-nál fizetőfalba ütköztek, inkább átmentek egy másik oldalra, például a CNN -re vagy a Huffington Post-ra (általában hirtelen haragjukban), még ha az nem is volt olyan színvonalú. (Kivéve persze, ha az „oldalcickó” nevű új divatfejlemény érdekelte az embert). Ebben Mr. Harrigannek tökéletesen igaza lett.

Chuck élete. Az első fejezetnél, azt hittem, hogy King valami teljesen elrugaszkodott, A búra alatt-hoz hasonló sztorit próbál felépíteni. De óriásit tévedtem. Szépen, már-már költőien ábrázolta egy férfi, Chuck életének fontos állomásait. Hogy egy ember élete nemcsak a körülötte élőkre van hatással, hanem a "benne élő világra", és visszafelé olvasva is izgalmas lehet (4,5/5 csillag, de csak az első fejezet miatt).

És elérkeztünk a lényeghez, a Minél véresebb (120 oldal körül) című történethez. Aki olvasta a Mr. Mercedes trilógiát vagy A kívülállót, azok számára nem ismeretlen Holly alakja, aki ismét visszatér, hogy megküzdjön a gonosszal. A történet kezdetén bomba érkezik egy iskolába, ahol a robbanás elég nagy "mészárlást" végez. Hollynak feltűnik valami furcsa, s egyből egy kívülállót sejt az eset mögött. Nagyon izgalmas volt a nyomozás és a végkifejlet is. Ismét találkozhattunk a korábban megkedvelt szereplőkkel (5/5 csillag).

Számomra A patkány a kakukktojás ebben a kötetben. Egyszerűen nem értem, hogy illeszkedik a többi történet közé... King nagyon kedvelt alakjához, az író figurájához nyúl ismét, aki válságban szenved, és elvonul családjától, hogy megpróbáljon valami maradandót alkotni. Ám ehhez szüksége lesz egy fausti szerződéshez... Hmmm... Bevallom, kövezzetek meg, de nem értettem a lényeget... Vagyis persze, értem én, de a mögötte rejlő szimbolikát nem értettem. Lehet, hogy csak túl sok ehhez hasonló, íróról szóló King kötetet olvastam :'D (3/5 csillag).

Önmagában pozitív élményt hagyott maga után a kötet, egyedül az utolsó történet rontotta az élményemet. Ez azért is rossz, mert a végére így rossz szájízt hagyott maga után. De pár nap pihenést követően ez szerencsére megkopott, és a lényegre, a kellemes élményre tudtam/tudok emlékezni.

Hajrá mindenkinek! King rajongóknak kötelezően ajánlott!

Ja, és a borító tökéletes! A magyar és az eredeti is.

Project Hail Mary - Mentsük meg a Földet!

 “I penetrated the outer cell membrane with a nanosyringe."

"You poked it with a stick?"

"No!" I said. "Well. Yes. But it was a scientific poke with a very scientific stick.”

Andy Weir: Project Hail Mary

Az első dolog, amire a könyv olvasása kapcsán ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen szeretem a science fictiont :D Mert ez a könyv! Tudom, hogy most nagy hype meg minden, de megértem azokat, akik nagy rajongói lettek.

Világéletemben hadilábon álltam a fizikával, de amit Andy Weir tálcán kínált felém, bemászott a bőröm alá, és mindennek azonnal utána kellett olvasnom. Mini asztrofizikusnak éreztem magam (hozzáteszem, joggal), mivel rengeteg információval áraszt el minket. De hogy miért fogyasztható mindez? Mivel mélyen tisztelt szerzőnk nem egyszerre, hanem szép lassan csepegteti nekünk. 

Az alapfelállás: Ryland Grace egyszer csak felébred a mesterséges kómából, és csak annyit tud, hogy mindent ért maga körül, tudja, hogy angolul beszél és az űrben van, de ezen kívül amnézia a köbön. Ez azért is jelent problémát, mivel saját nevére sem emlékszik, amely szükséges lenne az irányítószobába való belépéshez. Igazán szórakoztató pillanat volt, amikor azon gondolkozik, hogy feltehetőleg amerikai, mivel nem metrikus rendszerben gondolkozik. A történet így két szálon fut. A jelen mellett Rylanddel együtt emlékezünk vissza szép lassan mindenre. Az utazás célja (nyilvánvalóan), a Föld megmentése!

Bár molyon 4,5 csillagot adtam neki, egyből az eddigi év kedvence lett! Ki gondolta volna, hogy épp egy sci-fi válik ezzé, mikor ez az általam egyik legkevésbé olvasott kategória. Hogy mikről maradhattam le! :O Az utolsó mondat után szótlanul bámultam az olvasóm képernyőjét, és sírva mosolyogtam. Az utazás tökéletes befejezést kapott, ami bár eleinte zavart (ezért a fél csillag mínusz), azonban így kellett lennie.

Megjegyzem, elég nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne áruljak el egy halom spoilert, emiatt nem bocsátkozom részletekbe, inkább próbálom az érzéseimet elmondani. 

Dan Simmons Hyperion ciklusa után nem igazán találkoztam olyan sci-fivel, amely ennyire magával ragadott volna, s míg ott a háttérben munkálkodó mitológia volt, ami ülve tartott, addig Weirnél az egész mögött megbúvó tudomány babonázott meg. Egyből utána is néztem a különböző csillagrendszerek bolygóinak, és egy kicsit a mikrobiológiában is elmerültem. Szerintem ilyen a tökéletes tudományos fantasztikum! Arra inspirál, hogy te magad is válj egy kicsit tudóssá, és vegyél részt az események megfejtésében.

A kedvenc karakterem pedig egyértelműen Rocky!!! Ryland és Rocky dialógusai néhol hangos nevetésre ösztönöztek, máskor a könnyeimmel küszködtem. 

“Work fast."

"Yeah." I point at the screen. "First I have to wait for my computer to wake up."

"Hurry."

"Okay, I'll wait faster."

"Sarcasm.”

Nem tudom, mi Andy Weir receptje, de hihetetlenül bevált! Még nálam is, aki a sci-fivel csak szökőévente barátkozik... Következőre pedig: irány a Mars! :)

Azért kíváncsi lennék, hogy a sci-fi rajongók számára milyen élmény volt ez a regény, tudott-e nekik is annyit adni, mint egy zöldfülűnek.

The Carrow Haunt - klasszikus kísértetek

 Darcy Coates: The Carrow Haunt

Szeretek újra és újra visszatérni Darcy Coates-hez, mivel történetei kielégítik a klasszikus horror szerelmeseinek minden vágyát. :D Főképp a hagyományos kísértettörténetekre gondolok. Szerencsére az írónő igen termékeny, úgyhogy bőven van lehetőségem évi egy-két kötetre. 

Idén az első választás a The Carrow Haunt volt, amely akár egy horrorfilm színteréül is szolgálhatna. Adott egy elhagyatott, szigeten álló, ódon ház. Hírnevét egy olyan férfinak köszönheti, aki előszeretettel gyilkolászta a szállodájában megszálló vendégeket. Ezeknek a szellemeivel találkozhatnak időnként az idelátogatók. Remy, hősnőnk, ebben a házban idegenvezető, és hetente pár turistacsoportot terelget végig a házon, éjszaka. Szerencsésebb alkalmakon észlelhető néhány természetfeletti esemény (halk sírás, elsuhanó hölgy, enyveskezű pirosruhás kislány). Az egyik túra végén odalép hozzá egy ismeretlen (Mark), aki felkéri, legyen résztvevője egy tudományos vizsgálatnak. Két hétre beköltöznének a Carrow-házba, hogy megfigyeljék és dokumentálják az eseményeket. Remy igent mond, és ekkor veszi kezdetét az igazi borzongás (muhahaha). 

Naná, hogy elmaradhatatlan egy spiritiszta, Marjorie, aki a szeánszokat vezeti és kommunikál a szellemekkel. Különösképpen tetszett még az is, hogy Mark gondolta az egész tudományos megközelítésére, így került a képbe Taj, aki mindenféle műszer segítségével szeretné dokumentálni a történteket. Elsődleges cél, a szellemek átsegítése a túlvilágra és megtudni azt, miért ragadtak a házban. 

Hihetetlenül izgalmas volt, letehetetlen. Eddig talán a legjobb Coates könyv, amit olvastam. A történetnek van füle és farka, majdnem minden titokra fény derül. Aki egy borzongató nyári estére vágyik, no meg elsősorban egy jó történetre, annak szívből ajánlom ezt a kötetet (vagy Darcy bármelyik könyvét :D). Sajnos, magyarul még nem jelent meg, de hátha egyszer csak felfigyel egy kiadó rá. Amúgy pont ennek kapcsán gondolkoztam el azon, milyen kevés horror könyvet adnak ki a kiadók... Jó, nyilván Stephen King a kivétel, de a klasszikus, misztikus, "egyszerű" horrorok magyarul eléggé ritkán jelennek meg. De kitartást, hátha egyszer beindul a kereslet!

Horrorfanok, kötelező!

Akik valami hasonlóra vágynak, ajánlom: Daniel Kehlmann: El kellett volna menned

                                                              James Herbert: Sötét titkok háza

                                                              Somine St. James: The Sun Down Motel

Most! - átok vagy áldás?

 Sose feledd, hogy két életed van!

Guillaume Musso: Most!

Eddig egy Musso kötet áll mögöttem (Egy párizsi apartman), úgyhogy valami hasonlóra számítottam (nyomozás és rejtély). Hát, mit ne mondjak, eléggé elszámítottam magam :'D Mert hogy eme két kötetet össze sem lehet hasonlítani, az egyszer biztos! A stílust leszámítva, mintha egy teljesen más alkotó tollából származna. Olvastam már másoknál, hogy Mussot nem érdemes bekategorizálni, de eddig nem hittem el. 

A Most! egy emberi életút kisebb állomásain átívelő megváltás története. Többet nem merek írni, mivel spoilermentesen nehéz. Amit meg merek említeni, az az időutazás megléte (kb. a 20. oldaltól szó van róla). Arthur "szenvedéstörténete", hogy minden évben csak egy napot tölthet el szeretteivel, mivel utána ugrik is előre az időben. Még nehezebbé teszi életét, hogy nem tudni, a következő évben mikor és hol fog felbukkanni (lehet ez Párizs vagy egy zárt húsfeldolgozó). Az átok, amely életét kíséri, megoldásra szorul, amin Lisával kezdenek dolgozni. 

A szépirodalom kedvelőinek igazi ínyencség, mivel tele van különféle szimbólumokkal (pl. a világítótorony), viszont a Park kiadó pszichológiai thrillerként való értelmezésével egyáltalán nem értek egyet! Inkább illene rá egy kecses lélektani jelző... De kíváncsi lennék, ki hogy élte meg ezt a különleges, furcsa, néhol könnyfakasztó utazást. Számomra kedvenccé vált, bár nagyon mást vártam, emiatt van egy kis űr bennem. De ez valószínűleg a félrevezető fülszöveg miatt van... Szóval, aki teheti, vagy még nem tette meg, ne olvassa el a könyv előtt a fülszöveget! 

A borító pedig valami gyönyörű!!! *-*

Akinek tetszett, figyelmébe ajánlom ezeket is: Matt Haig: The Midnight Library

                                                                       Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

                                                                       Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kilenc idegen

 (…) az idegenek természetükből adódóan érdekesek. Éppen az idegenségük miatt, mert nem ismerjük őket. Amint megtudunk valakiről mindent, amit lehet, általában be is adjuk a válókeresetet.

Liane Moriarty: Kilenc idegen

Moriarty-tól már sok könyvet olvastam, és eddig mindegyik elvarázsolt. Amint meghallottam, hogy készül belőle a sorozat, egyből a kezembe kaptam a Kilenc idegent, mivel számítottam rá, hogy a korábban olvasottakhoz hasonlóan nem fog csalódást okozni. Ez részben be is vált :) 

A történet dióhéjban:

Kilenc ember a legkülönfélébb okoknál fogva úgy dönt, hogy befizet egy tíznapos gyógyüdülésre. Van, aki fogyni akar, van, aki a válságba jutott házasságát reméli helyrehozni, de olyan is akad, aki egyszerűen csak pihenni akar, kiszakadva a hétköznapok taposómalmából. Az isten háta mögötti Oltalom Háza minden tekintetben megfelelő helynek tűnik céljuk eléréséhez, hogy tudniillik tíz nap múlva felfrissülve, megújulva térjenek vissza régi életükhöz (...). 

A szereplők eleinte majdnem mind antipatikusak voltak (gondolom, a szándék ez is volt), de ahogy teltek a napok, egyre inkább együtt tudtam velük érezni. Az írónővel, akinek romantikus történeteit már nem veszik annyira, mint korábban; a lottónyertesekkel, akiknek a nyeremény csak negatívumot hozott; a gyászoló családdal -> természetesen majdnem mindenkinek van valami rejtegetett titka, hiszen nem is Moriarty lenne, ha nem így történne. 

Két nap alatt elfogyasztottam. A cselekmény csak pörög és pörög, ahogy haladunk előre, egyre inkább elgondolkodtat, hogy vajon mi is lehet a szándék az egész Oltalom Háza mögött. Az írónő nagyon ért az emberi psziché mélyének boncolgatásához. Mondhatni, kicsit olyan, mintha ő lenne az ausztrál Fredrik Bakcman. Csak egy kicsit sötétebb változatban. 

Akinek tetszett a Big Little Lies (akár a sorozat vagy a könyv), annak meleg szívvel, hideg tálcán ajánlom ezt a regényt! 

Megjegyzés: sajnálom, hogy magyarul még nem született meg az ehhez hasonló regényekhez illő címke: domestic thriller (házi/családi thriller? -> lényeg, hogy egy háztartásban élők, vagy összezárt csoportról szóló thriller)

Angol cím: Nine Perfect Strangers

Ajánlom még: Liane Moriarty: A férjem valamit titkol

                       Samantha Downing: Elbűvölő feleségem

                       Catherine Steadman: Zavaros vizek

Áprilisi gyors összegzés

Fúúú, de régen is volt, mikor megfogadtam, hogy rendszeresítem a posztokat :'D

De végre ez a szép, napsütéses május ihletet adott arra, hogy először is összegezzem az áprilisi élményeimet, aztán egy-egy könyvről majd rövidebb kritikák szülessenek. Ami újdonságot még szeretnék belevinni a megújuló blogomba, azok a podcastek lesznek majd. Amióta megszületett a kisfiúnk, a séták és házimunkák alkalmat adtak arra, hogy rengeteg újdonsággal ismerkedjek meg. Köztük a hangoskönyvek és podcastek végeláthatatlan világával :) De erről majd szeretnék külön is megemlékezni.

Hogy is telt az április?

Stephen King új regényének befejezésével kezdtem. A Later üdítően más és mégis hű a király stílusához. Jamie Conklin története megkapó, szellemes és azért, ha jobban belegondolunk, kellőképpen hátborzongató (főképp a biciklis szelleme, brrrr....). A Tóparti kísértetekhez és a Halálos árnyékhoz hasonlóan itt is megjelenik egy írói karakter, akinek a könyveiből csak ízelítőt kapunk, mégis, annyira szívesen nekiesnék és elolvasnám a regényeit :D King nagyon ügyesen ír történetet a történetbe (igazi könyves Matrjoska baba zseni). Akik bátran olvasnak angolul, azoknak hajrá, mert ismét egy kihagyhatatlan művel gazdagította életművét!

Ezután valami nyálas, romantikusra vágytam, így becsúszott a Hollywoodi mocsok Alessandra Torre tollából. Jajj, hát, hogy is mondjam... Rövid szórakozásnak jó, de nyilván ne várjunk mély gondolatokat. Amúgy szeretem a mai Délen (USA) játszódó történeteket, mert szerintem izgalmas, mennyire mások az emberek.

Szintén egy kis kikapcsolódás okán került kezembe a Lehull a lepel Karen M. McManustól. Már olvastam tőle, és most sem csalódtam. Hűen ábrázolja a mai tinik világát. Engem a The Breakfast Club (Nulladik óra) című felejthetetlen mozifilmre emlékeztetett, de ez nyilván csak a különböző jellemű és helyzetű diákok kapcsán ötlött fel bennem. Izgalmas kis krimi, az biztos!

Ezután valami komolyabbra, elmélyültebbre vágytam, így felkaptam a The Midnight Library-t (Matt Haig). Fenomenális volt! A hónap kedvence lett! Bár teljes mértékben nem tudtam azonosulni Nora karakterével, azonban én is sokszor szenvedek a "múlt hibáinak újraélése/kivesézése" avagy a "mi lett volna ha?" betegségben. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a regény egy ilyen utazásra hív. Nora betekintést nyer a saját book of regrets (megbánások könyve) kötetébe, és ez alapján betekinthet alternatív életeibe. Csodálatos élmény volt, ezernyi könnyel és sóhajjal. A vége pedig pont tökéletes!

YA fanok figyelem! Sajnos, magyarul még nem fog megjelenni a közeljövőben (legalább is nem hallottam róla), de Nektek biztos a toplistára kerülne ez a könyv. Főleg, ha szeretitek a viktoriánus kort, a krimiket és London sötét sikátorait, és nem riadtok vissza egy kicsit véresebb leírástól. A Stalking Jack the Ripper Audrey Rose története, aki egy csinos angol kisasszony, hobbija és szakterülete pedig nem más, mint a patológia! Maniscalco hiteles betekintést ad a korszak orvostudományába (legalább is a patológia részébe), szokatlan módon egy tinédzser lány szemén keresztül, aki segít a Hasfelmetsző Jack utáni hajszában. Hajsza, nyomozás, szerelem és árulás! 

Még Húsvét előtt kezdtem el a Ben Hurt, egyfajta húsvéti előkészületnek szántam. A filmet még nem láttam, és még mielőtt megnézném, gondoltam, elolvasom, hiszen nagyon kevesen tudják, hogy ez a kultikus film egy könyv adaptációja. Sokak, akikkel beszéltem, azt kérdezték, "és akkor a könyvet a filmből írták"... Ilyenkor mindig meglegyint az északi szél, mély levegőt veszek és mosolygok, hogy á, nem, a könyv volt eredetileg :) Nagyon szépen felépített a cselekmény, ahogy eljutunk a napkeleti bölcsek érkezésétől Krisztus kereszthaláláig. Mindez persze, ha úgy vesszük, csak mellékszál, hiszen Ben Hur a főhősünk, akinek életútja újra és újra egybeszövődik a Messiás életével. Tökéletes volt az idei Húsvétra! A végén persze peregtek a könnyeim, bedugult az orrom, és ahhoz képest, hogy 1880-ban adták ki, ma is megállja a helyét! 

A hónap utolsó két könyve Elena Ferrante tollából a Tékozló szeretet és Antoine Laurain A piros notesz. Utóbbi szintén kiérdemelte a kedvenc jelzőt. PuPilla kritikáját/ajánlását olvasva kaptam hozzá kedvet, viszont annak idején nem kezdtem hozzá. Most szembe jött velem, és egyből elvesztem Párizs apró utcáiban és Laurent könyvesboltjának polcai közt (bezártság ideje alatt különösképpen elvágyódtam Párizsba *nagy sóhaj*). Üdítő, kellemes kis olvasmány volt, tele élettel (az a rész különösképpen tetszett, amikor Laurent elmeséli, milyen tapasztalatai vannak a női táskákkal :'D). Azt hiszem, nemsokára elolvasom Az elnök kalapját is. 

A Tékozló szeretetről csak röviden annyit, hogy nagyon megviselt... Egyszerűen belehabarodtam Ferrante-be, de ez a történet most nagyon rosszkor talált meg. Vagy én őt. Mindegy is, a lényeg, hogy kifacsart, eltaposott és mélyen megsebzett. De valahol talán ez lehetett a célja... Hmmm... Akkor mégis csak tökéletes alkotás. Egy anya-lánya kapcsolat intim bemutatására számítson a kedves olvasó, de nem a habos-babos oldalról!

Így, visszatekintve, elég változatosra sikeredett a hónapom :) A nyolc befejezett könyv közül három angol nyelvű volt, aminek különösen örültem. Két kedvencre leltem, szerencsére csak egy könyv nem hozta a vártakat (Hollywoodi mocsok), illetve itt van Ferrante, akit még mindig emésztek. Most már tényleg próbálok mindig olvasásról rövidebb-hosszabb szösszenetet írni, remélem, ezt be is tudom majd tartani :D