De dacára minden ésszerű oknak, a végeredmény mégis csak egy bámulatra méltó koreográfia mennyei testű táncosok légi balettje. Ha Michelangelo láthatta volna ezt, nappali fényben, amint a nap sugarai lefelé áradnak az üvegkupolából, térdre hullik, és csak fest, amíg bele nem vakul.
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása
Újabb YA-kötet következik. Egy nagyon kedves barátnőm ajánlására kezdtem bele az olvasásba, s eleinte azt hittem csalódni fogok. Körülbelül az utolsó 50 oldalig sablonosan hozta a mai poszt-apakaliptikus regények hangulatát (elhagyatott vidék, üresen álló autók, kannibál emberek, csoportosuló katonák, ételhiány, stb.). A többi angyal témájú könyvekhez képest (pl.: Nalini Singh) nagyon gyerekszájú és döcögős volt. Most feltehetitek a kérdést, hogy akkor tulajdonképpen miért tetszett... Hát igen, azért az utolsó eseménydús 50 oldalért. Ötletes volt, fordulatos és új. De mivel is állunk szembe.
Van Penryn, aki eleinte egy csetlő-botló Katnissnek tűnik, főként a húgához fűződő viszonya miatt, akit elrabolnak a galád angyalok. De hogy minek kellene nekik egy tolószékes kislány? Hááát, érdekes... Mindegy. Aztán ott van a lányok anyja, aki aztán tényleg fura és morbid, mivel hogy tiszta elmebeteg, de a szó legdurvább értelmében. Ha kell embereket öl, perverz módon élvezi a hullák meggyalázását és fél az őt üldöző "démonoktól". Kellően fura figura, főleg, hogy általában csak fel-feltűnik a kötet során egy-egy meghatározóbb jelenetnél. Valóban, ilyen még nem volt, viszont több leírást fordíthattak volna rá, mert talán az ő előéletére lettem volna a legkíváncsibb, Rafién kívül.
És itt van Rafi: az arkangyal, akinek levágták a szárnyait (hogy nem halt bele?!) és kiskutyaként köteles követni a csajt, mivel nála vannak a szárnyak, amiket "talán" vissza tudnak majd varrni (bizarr, a beforrott sebre a több hetes szárnyat? Na mindegy... talán kishitű vagyok). És elindul a kis, kétfős csapat San Franciscóba, az angyalok fészkébe, hogy kiderítsék, mi lett a kishúggal.
De itt be is fejeztem a gúnyos kritikát. Mert azért be kell vallani, újat alkotni a mai YA-dömpingben nagyon nehéz, de Miss Eenek sikerült. A végére hagyott néhány megválaszolatlan kérdést, amivel fent tartja az érdeklődést a következő kötetekre is. Pl.: most akkor miért is rohanták le az angyalok a Földet? Fontos kérdés, személy szerint ez érdekel a legjobban. Mert ha ezt jól ki tudja majd fejteni, le a kalappal, megkapja a későbbiekben az 5 csillagot, azonban most még csak 4,5 jár. A fentebb említett okok miatt.
Összességében: a leírások jók, a szereplők még kicsit kidolgozatlanok, de valószínűleg azért érzem így, mert még keveset tudunk róluk és a csattanó az odarúgott (hogy csúnya szót ne használjak)! Aki szereti a YA könyveket, nem fog csalódni. Aki kicsit többre vágyik, lehet, hiányolni fog ezt-azt, mint én. De aki szereti az angyalos témájú könyveket, hajrá, ez is felkerülhet a polcra. ;)
Remélem, visszatérek a folytatással is a közeljövőben, bár a fordítások mostanában kicsit stagnálnak az egyre több új könyv miatt. Szerintem előbb kéne a már kész sorozatokat lefordítani, és csak utána belekezdeni az újakba. De mindenkinek más a politikája. Uff!
A szemközti ház falára egy graffitiművész spray-vel haragvó angyalt festett, hatalmas szárnyakkal és karddal. A falon végigfutó cikcakkos repedés kettészeli az angyal arcát is, tébolyult kinézetet kölcsönözve neki. A kép alá egy önjelölt költő odafirkálta, hogy: ”Ki őriz meg az őrizőktől?”
