The Witch's Heart

The ending doesn’t matter. What matters is how we get there. To face what’s ahead with as much dignity as we can muster and make the most of the time we have left.

Genevieve Gornichec: The Witch's Heart

When ​a banished witch falls in love with the legendary trickster Loki, she risks the wrath of the gods in this moving, subversive debut novel that reimagines Norse mythology. Angrboda’s story begins where most witches' tales end: with a burning. A punishment from Odin for refusing to provide him with knowledge of the future, the fire leaves Angrboda injured and powerless, and she flees into the farthest reaches of a remote forest. There she is found by a man who reveals himself to be Loki, and her initial distrust of him transforms into a deep and abiding love. 
Their union produces three unusual children, each with a secret destiny, who Angrboda is keen to raise at the edge of the world, safely hidden from Odin’s all-seeing eye. But as Angrboda slowly recovers her prophetic powers, she learns that her blissful life—and possibly all of existence—is in danger. 
With help from the fierce huntress Skadi, with whom she shares a growing bond, Angrboda must choose whether she’ll accept the fate that she’s foreseen for her beloved family…or rise to remake their future. From the most ancient of tales this novel forges a story of love, loss, and hope for the modern age.

Szerencsémre most kezd felfelé ívelni az újramesélt mitológiák csillaga *álmodozó sóhaj*, amivel engem már most megvettek kilóra! :D Jó, nyilván ez is megszüli majd a saját Fifty shades történeteit, de - Odinnak hála - igényes, elgondolkoztató és kivételes regények is feltűnnek. Ezek közé sorolnám a The Witch's Heart-ot is, amely most az északi mitológiai egyik kevésbé ismert történetét igyekszik újramesélni, értelmezni és egy picit átformálni (ami nem baj!).

Olvasás közben jöttem rá, hogy mennyire felszínesen ismertettek meg minket az iskolapadban az északi mitológiával. Míg a görög és római Pantheon istenei majdnem mindenki számára ismertek, a skandináv vonalról főleg a Marvel képregények Thor karaktere miatt csurran-cseppen némi információ. 

Characters:

Fantasztikusan kidolgozott karaktereket kapunk! Angrboda egy, a folyóparton üldögélő, szívtelen (szó szerint), elveszett nőből alakul át/vissza azzá a Boszorkánnyá, aki kulcsszerepet játszik a Ragnarök eljövetele során. Loki a szokott szertelen, kissé komolytalan figurát hozta, hogy aztán ő is valamelyest elhatárolódjon a folytonos tetszeni vágyástól, s azzá az emberré válhasson, akire a gyermekei felnéznek. 

Mindenki a szívemhez nőtt! Gornichec nagyon ért a karakterek leírásához, és a fejlődésük bemutatása, éreztetése is megérdemli a dicséretet.

 10 pont

Atmosphere:

Csillagos ötös a hangulatra :D Úgy érzem, nem spoilerezek nagyot ezzel:

mikor kezdetét veszi a Ragnarök, olyan érzésem volt, mintha bensőmben morajlana a nyugtalan tenger, majd megtapasztalnám azt a fülsértő csendet, amely beköszönt. Ugyanakkor a fegyverek csattanását, a pusztító tűz pattogását és a sikolyokat is mind hallani véltem. Ezt nem sok regény képes elérni nálam! 

10 pont

Writing Style:

Szintén jár a tíz pont. Gornichec minden mondatának finoman szőtt gördülékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy így el tudtam mélyedni a történetben. 

10 pont

Plot:

A cselekménnyel is meg voltam elégedve. Viszont fölöslegesnek éreztem a történet majdnem végén kialakuló szerelmi szálat. Egyszerűen nem éreztem indokoltnak... De ez már csak az én saram :)

8 pont

Intrigue:

Bármikor elmerülnék újra az északi mitológia világában. Talán most jobban megismerném Asgard-ot vagy Jotunheim más részeit. Ezen a téren tényleg hiányosnak érzem az ismereteimet... 

10 pont

Logic:

A regény végén az írónő címszavakban elmagyarázza az egyes neveket, helyszíneket. Itt eszmélünk rá arra is, milyen "karakterekből" formálta ki a saját Angrboda-ját. Olvasás során nem alakult ki bennem zavar vagy hiányérzet, sőt, így lehetett talán legszebben bemutatni ennek a hányattatott sorsú, ám szívében örökké tiszta nőnek a történetét.

10 pont

Enjoyment:

Nem is kérdés :D Szerelem, szerelem! <3 Ismét megtaláltam a hónap hősnőjét!

10 pont

Összesítve:

A végeredmény: 9,7, tehát 5 csillag lett!

Minden mitológia kedvelőnek szeretettel ajánlom!!! No meg azoknak, akik szeretik az erős női karaktereket, nem irtóznak egy kis csetepatétól és nem ijednek meg pár könnycsepptől! Ajánlom, legyen kéznél a papírzsebkendős doboz!

Már mondani sem merem, hogy itt is reménykedjünk, hogy talál magának egy kedves, szerető magyar kiadót, aki gondját viseli, és belopja Angrboda történetét a magyar olvasók szívébe is! 

Mesésen szép történet pipa,

gyönyörű borító pipa,

erős jellemek és farkasok pipa!

Kép forrása: https://the-demonic-paradise.fandom.com/wiki/Angrbo%C3%B0a

Ariadne

What I did not know was that I had hit upon a truth of womanhood: However blameless the life we lead, the passions and the greed of men could bring us to ruin, and there was nothing we could do.

Jennifer Saint: Ariadne

As Princesses of Crete and daughters of the fearsome King Minos, Ariadne and her sister Phaedra grow up hearing the hoofbeats and bellows of the Minotaur echo from the Labyrinth beneath the palace. The Minotaur – Minos's greatest shame and Ariadne's brother – demands blood every year.
When Theseus, Prince of Athens, arrives in Crete as a sacrifice to the beast, Ariadne falls in love with him. But helping Theseus kill the monster means betraying her family and country, and Ariadne knows only too well that in a world ruled by mercurial gods – drawing their attention can cost you everything.

Amióta elolvastam Madeline Millertől az Akhilleusz dalát és a Kirkét, keresem a hasonlóan gördülékenyen, "korhűen" megírt mitologikus regényeket. Még egész kicsi voltam, amikor szájtátva hallgattam Daidalosz és Ikarosz történetét, no meg a trójai faló esetét. Apukám nagyon szerette elmesélni ezeket a történeteket, melyek olykor izgalmasabbak voltak a megszokott népmeséknél. Mikor a mitológia témakört böngésztem a Goodreads-en, felbukkant az Ariadne a friss megjelenések között. A kritikák és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, megér egy próbát - ez volt életem egyik legjobb döntése <3

Characters:

Imádtam őket, egytől egyig *-* Mindenkinek megvolt a saját kis karakterfejlődése (Ariadné), vagy hanyatlása (Phaedra, Dionüszosz), vagy stagnálása (Thészeusz) :D Ariadné és Phaedra testvéri kapcsolatát pedig szépen ábrázolta Saint!

 10 csillag

Atmosphere:

Ez is tökéletes volt ^^ Az ókori görög szigetvilág, hatalmi harcok és városok leírása, no meg Naxos szigetének természeti képei hatására úgy éreztem, mintha az én hajamba is bele-belekapna a sós tengeri szél. Olykor számban éreztem az érett szőlő és az édes bor ízét, mikor Dionüszoszt ünnepelték a szigeten lakók. Talán egyedül Athén leírása nem volt túl bő, ezért az eggyel kevesebb pont. Bár, ha azt nézzük, ott más esemény gondoskodott a feszült légkörről.

9 csillag

Writing Style:

Ebben se nagyon találtam kivetnivalót. Az egy pont levonás a romantikus szálak hanyagolása miatt járt, ami nyilván nem probléma (sőt, általában üdítő, ha nem kerül leírásra minden 20. oldalon), de tekintve az ókori görögök szerelemhez való hozzáállását, jó lett volna, ha egy kicsit ezen is lett volna hangsúly... (Mondjuk ez nem feltétlenül a szerző írói stílusához kellett volna kerüljön, de úgy éreztem, talán önmagában nem érzett erőt az éjszakák és a beteljesedések részletezésére...)

9 csillag

Plot:

Tökély, nincs nagyon hozzáfűznivalóm, mivel több mitológia feldolgozását olvashatjuk (Minótaurosz, Ariadné, Thészeusz, Phaedra, Perszeusz). A cselekmény gördülékeny volt, és külön köszönet, amiért Phaedra fejébe is betekintést engedett az írónő! Bár a két  nővér sorsa merőben más volt, Minósz lányai sok fájdalmat és csalódást éltek át, s talán ebben osztozva tudták egymást oly nagyon szeretni. 

10 csillag

Intrigue:

Mivel a bonyodalom minden esetben adott volt (ismét a mitológia miatt), nem igazán tudnám ezt tíz pont alá vinni. Ismerjük ám jól a görög isteneket, csak úgy lubickolnak az intrikában és az egymás életének megkeserítésében :D Bár az utolsó esemény szerintem Jennifer Saint hozzátoldása (nem igazán találtam rá a sok mítosz értelmezésben), szerintem tökéletesen megállta a helyét!

10 csillag

Logic:

A cselekmény lineáris és logikus felépítésű, az események pedig egymásra épülnek. Néhány szereplő, főként Dionüszosz cselekedeteinek szándékára nem mindig derült fény. Ez azonban betudható annak, hogy az istenek kiszámíthatatlanok, hirtelen haragúak és sokszor ködösítenek :)

9 csillag

Enjoyment:

Azt hiszem, ezt nem kell bővebben megindokolnom *-* Ariadné számomra a hónap hősnője! Bár "gyermeki" naivitása és a szeretett férfiba vetett bizalma sokszor fájdalmas csalódásokhoz vezet, azért valljuk be, ezek többnyire mindenkire jellemzőek (jómagam is hajlamos vagyok a bizalmat olykor korán megszavazni...). De mindvégig megőrzi tartását és jóságát, ami az események tükrében igencsak nehéz lehetett.

10 csillag

Összesítve:

Gondolom senki nem lepődik meg, hogy a végeredmény 9,6, tehát 5 csillag lett :D

Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a görög mitológia világában, valamint szereti az erős női karaktereket, és nem fél pár (egy halom) könnycsepptől! 

Remélem, hogy nemsokára hallhatunk majd arról, hogy lecsapott rá egy magyar kiadó ;) Legalább olyan nagy olvasótábora lenne, mint a Kirkének!!!

A borítója meg valami eszméletlenül gyönyörű!!! 

Akik valami hasonlóra vágynak: Madeline Miller: Kirké

                                               Pat Barker: The Silence of the Girls

                                               Margaret Atwood: Pénelopeia

Chick lit június - zanzásítva

Nem lett erőm végül külön posztban hozni a chick liteket :'D Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy a négyből kettő nem igazán tetszett... De akkor összegezve! Azért a fele-fele tetszési index szerintem jó ilyen esetben.

 

Morgan Matson: Páratlan nyár

Matson nagyon ért a fiatalok nyelvén! Sloane Emily nyári "utazását" tökéletesen megkomponálta úgy, hogy bár a lány egyedül marad, kénytelen kibújni abból a bizonyos csigaházból, és kezdeményezni. A nyár közepe táján meglepődve veszi észre, hogy tulajdonképpen nem is olyan nehéz barátkozni, ki tud préselni magából egy szótagúnál hosszabb mondatokat a társaságban, sőt még  meztelen fürdőzés sem okoz neki gondot. :D Szerintem ilyen egy kedves kis nyári "lányregény". Rövid időre újra tizenévesnek érezhettem magam, s rájöttem, nekem is milyen jól jött volna egy ilyen extrovertált barátnő...

5/5

Vi Keeland - Penelope Ward: Rebel Heir + Rebel Heart

Hát jajj... Nehéz ezekről írni, mert bár nagyon gyorsan "befaltam", abszolút negatív érzést hagyott maga után. Spoilermentesen nehéz, úgyhogy elnézést mindenkitől, mert SPOILER!!!

Kezdjük az alapfelállással, amivel nem volt gondom: Gia találkozik Rush-sal, barátok lesznek, kedvelik egymást, kezdetét veszi a szabad nekünk szerelmesnek lenni? mizéria... Szóval a szokásos, aztán beüt a "szappan"! Kiderül, hogy Gia állapotos maradt az egyéjszakás kalandja után, ráadásul - a legnagyobb szappanbuborék - az apa nem más, mint Rush utált bátyja! Már a felénél sejteni lehetett, hogy erre fog kifutni a cselekmény, de még reménykedtem, hogy ááá, ennyire nem lehet gáz a dolog. Hát, lehet! :'D

Az első kötet itt ér véget, a második kötet elején pedig Gia szenved, hogyan tálalja ezt Rush-nak, aki utána amiatt szenved, hogy bár fel tudná nevelni a névnélküli apa gyermekét sajátjaként, a bátyjáét azért csak nem olyan egyszerű. Hosszas gyötrődést követően, végül úgyis happy endet kapunk. S hogy még jobban fokozzuk a szappant, az Epilógusban kiderül, hogy azért nemsokára érkezik a közös bébi is... Jajj! 

Az írással önmagában nem volt gondom, csak a cselekménnyel és a szereplőkkel... Emiatt összességében nem tudom jobbra minősíteni, mint

3/5

Itt véget is ér a Chick lit nyaram :D Azt hiszem, egy darabig kerülni fogom a brutálisan nyálas new adult könyveket... De szívesen olvasnék még a Páratlan nyárhoz és a People We Meet on Vacations-höz hasonlókat, úgyhogy ezt meg is teszem majd a nyár folyamán *-* 

Chick lit június 1/4 - People We Meet on Vacation

 A nyárra hangolódás első lépéseként beneveztem egy chick lit kihívásra ^^ Őszintén, nem gondoltam volna, hogy már júniusban befejezem a négy könyvet. Ebben a hőségben üdítő volt nem a gondokra összpontosítani, hanem a nevetésre, néhol sírásra és a könnyed szófordulatokra!

Chick lit 1/4

Emily Henry: People We Meet on Vacation

Two best friends. Ten summer trips. One last chance to fall in love.
From the New York Times bestselling author of Beach Read, a sparkling new novel that will leave you with the warm, hazy afterglow usually reserved for the best vacations.
Poppy and Alex. Alex and Poppy. They have nothing in common. She’s a wild child; he wears khakis. She has insatiable wanderlust; he prefers to stay home with a book. And somehow, ever since a fateful car share home from college many years ago, they are the very best of friends. For most of the year they live far apart—she’s in New York City, and he’s in their small hometown—but every summer, for a decade, they have taken one glorious week of vacation together.
Until two years ago, when they ruined everything. They haven't spoken since.
Poppy has everything she should want, but she’s stuck in a rut. When someone asks when she was last truly happy, she knows, without a doubt, it was on that ill-fated, final trip with Alex. And so, she decides to convince her best friend to take one more vacation together—lay everything on the table, make it all right. Miraculously, he agrees.
Now she has a week to fix everything. If only she can get around the one big truth that has always stood quietly in the middle of their seemingly perfect relationship. What could possibly go wrong?

Már régóta szemeztem az írónő másik könyvével, a Beach Read-del, de végül annyira hype-olták ezt az újat, hogy elcsábultam. Érdekelt, milyen lehet egy férfi-nő barátsága, akik minden évben együtt nyaralnak, mindenféle romantikától mentesen. Ráadásként Poppy (annyira tetszik ez a név!) egy utazási magazinnál dolgozik, szóval mindenféle luxus helyre utazhat ingyen *-* Ki ne álmodna ilyen munkáról?! Főleg a mostani helyzetben...

Alex nekem nagyon furi volt az elején, de ahogy egyre jobban megismerjük, szimpatikussá, imádnivalóvá válik. Tény, hogy a kapcsolatuk hullámvölgyeit néha túl drámainak, szappanosnak éreztem, de ez talán még élvezetesebbé tette a könyvet. Nyilván ne várjunk tőle nagy mélységeket, de azt, amit előre ígér (nyári, könnyed chick lit), hozza is. A könyv végén pedig az írónő tökéletesen megfogalmazza, miért is írta, illetve miért fogja mindenki falni ezt a kötetet:

So, while we might not all be able to hop on an airplane or stuff ourselves into a Greyhound seat, scour Groupon for discounted country-music-themed motels and questionably safe water taxi services, I hope this book carries you somewhere magical. I hope it lets you feel ocean breezes in your hair and smell spilled beer on a karaoke bar’s floor. And then I hope it brings you back. That it brings you home, and fills you with ferocious gratitude for the people you love.

A cselekmény felépítése is izgalmas volt. Ide-odaugráltunk a megismerkedés, korai nyaralások és a ma között, amikor Poppy és Alex kapcsolatában valami változás állt be. Azonban a kialakult konfliktushelyzetről sokáig nincs információnk, s persze egy kihagyott nyár után újra együtt nyaralnak, ami megoldást hozhat számukra.

Meglepő módon, az ehhez hasonló könyvektől eltérően, gyönyörűek a leírások és a szóhasználat sem merül ki az egyszerű töltelékszavakban. Emilynél érződik, hogy tehetséges író, szépen fogalmaz, és néhol nekem is elő kellett vennem a szótáramat, mert bizonyos kifejezésekkel még nem találkoztam :D

Kedvenc lett, 5 csillag, muhaha! Aki teheti, olvassa angolul! Amúgy a Beach Read nemsokára (július 9.) megjelenik magyarul Strandkönyv címen, a Central Könyvek jóvoltából! :)

A Por könyve + belekóstoltam egy új értékelési módba (CAWPILE)

Bizonyára sokan találkoztatok már a CAWPILE módszerrel (Book Roast-nak köszönhetjük), ami sok molyos bloggernek segített már az értékelések összegzésénél. Most én is szeretnék kísérletet tenni, és... 

Philip Pullman: A Por könyve - La Belle Sauvage

...című regényét így próbálom meg közelebb hozni hozzátok. :)

A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…

A CAWPILE lényege:

C - Characters (Szereplők)

A - Atmosphere (Hangulat)

W - Writing Style (Írói stílus)

P - Plot (Cselekmény)

I - Intrigue (Intrika/Bonyodalom)

L - Logic (Logika)

E - Enjoyment (Élvezet)

Mindegyikre maximálisan 10 pontot lehet adni, és a végén az összeget el kell osztani 7-el. Így kapjuk meg a szokásos Goodreads értékelést :)

Akkor lássuk!

Characters:

Mivel a történet főszereplője, Lyra még csak csecsemő, így róla nem tudok nyilatkozni (bár az Úr sötét anyagai trilógiában egyértelműen ő a kedvencem). A fülszövegben is említett Malcolm lesz az egyik központi figuránk, illetve a fogadóban dolgozó Alice lesz az ő segítőtársa. Malcolm Willre emlékeztetett, ami miatt kicsit laposnak éreztem őt. Alice karakán, határozott jelleme szimpatikusabb volt. Mégis, azt mondanom, hogy nem a főszereplők vonásai fogtak meg. A mellékszereplők talán kidolgozottabbak voltak (pl. Dr. Hannah Relf), ám ez lehet, szándékos volt Pullman részéről, hiszen a gyerekek jelleme (ahogy a daimónok is) még képlékeny, formálható.

Összességében: 7 csillag

Atmosphere:

Pullman elképzelt, alternatív világának hangulata mindig megborzongat! Mit meg nem adnék én is, ha saját daimónom lenne... *sóhaj* Vajon milyen állat formáját venné fel? A hatalmas árvíz, amely mindent elrejt és beterít, kissé borongós hangulatot biztosított a meneküléshez. Minden szuper volt, csak örültem volna még több részletnek, főleg, amikor a régi, letűnt, mitologikus Albion lényei és helyszínei elevenültek meg!

9 csillag

Writing Style:

Azt hiszem, ezzel kapcsolatban senki nem fog velem vitába szállni :D

10 csillag

Plot:

Na, itt már volt egy két baki. Szóóóval, bár a sorozat címe A Por könyve, igen kevés információt kapunk magáról a Porról. Csak halvány utalások vannak, hogy ki kutatta ezt, és hogy mennyire fontos. Remélem, azért a következő kötetben több mindenre fény derül ezzel kapcsolatban. 

5 csillag

Intrigue:

A fő bonyodalomért Bonneville a felelős, aki mindenképpen meg akarja szerezni a kis Lyra-t. A gond csak az, hogy a motivációjára csak halvány utalások vannak: el akarja cserélni valamire? Meg akarja ölni? Oda akarja adni az anyjának? Pullman sok mindent csak felvillant, amik az alaptrilógiában részletesen el vannak magyarázva, de így, aki pl. nem olvasta azt, teljes homályban tévelyeg... Szóval itt magát a menekülést tekinthetjük ennek, ami bővelkedik az izgalmakban, de mintha valami hiányozna belőle...

7 csillag

Logic:

Ezt össze kellene vonni a fő konfliktussal, Bonneville-lel... És voilá, nincs sok logika :'D Sajnos rengeteg logikai buktató volt a regényben... Maga a cselekmény eléggé földhöz ragadt (már amennyire az lehet, egy daimónokkal teli világban), mégis ahogy közeledünk a vége felé, illetve az árvíz is tetőzik, mintha Csodaországban lennénk... Nem tudtam eldönteni, hogy ezt valóságosnak véljem, vagy arra utal, hogy Malcolm és Alice teljesen kimerült, így nem tud különbséget tenni a valóság és az "álom" között... A vége meg baromira összecsapott lett nekem... Főleg, mikor megismerkedünk Malcolm Alice iránt elmélyülő érzelmeivel, aztán puff, ez nem lesz kibontva, sem elmagyarázva... Ergo, nem ok értelme volt beleírni...

6 csillag

Enjoyment:

Nem tudom eldönteni, hogy azért élveztem ennyire a kötetet, mert annyi szép emlékem van az első trilógia kapcsán, vagy mert ténylegesen élvezetes volt... Nyilván izgalmas volt a történet, egy élmény volt végre visszatérni Lyra világába, de kicsit keserédes maradt... Remélem, a két folytatás majd kiegészíti annyira, hogy egészben egy hatalmas szeretetgombóc legyen a trilógia :D

8 csillag

Végső érték:

A végső érték, amelyet a CAWPILE módszerrel A Por könyve első kötete elért nálam: 7,4 csillag

A könyvet főként azoknak ajánlom, akik már olvasták az Úr sötét anyagai trilógiát, mert anélkül ez kicsit lóg a levegőben. Szóval, mindenkinek hajrá, olvassátok el az előzményt, aztán azért ezt is, mert én - minden kritika ellenére - szerettem újra Lyrával és az ő világában lenni!!! <3

Mit szóltok a CAWPILE-hoz? Máskor is értékeljem így a könyveket? Vagy maradjon minden a régiben? :)

Minél véresebb

- Most már úgy érzem, el tudnék hinni bármit a repülő csészealjaktól a gyilkos bohócokig. Mert tényleg van második világ. Éppen azért létezik, mert az emberek hajlandók elhinni.

Stephen King: Minél véresebb 

A bejegyzés kisebb spoilereket fog tartalmazni, így aki nem szeretné ezeket elolvasni, most sajnos hoppan marad :D

Már az angol megjelenését követően nagyon kíváncsi voltam erre a novelláskötetre. Mióta ezt elolvastam, King első novellagyűjteményéhez is volt szerencsém (Éjszakai műszak). Jó is volt így, hogy az értékeléshez csak most állok neki :D Az első novellák és a legújabbak... Első körben annyit ehhez, hogy a korai novellák valóban a tudatunkban élő novella kategóriát testesítik meg (max. 25-30 oldal, 20 novella), míg a Minél véresebb történetei (összesen 4 db) rövidebb regényekként is megállnak. 

De akkor lássuk a történeteket sorban:

A Mr. Harrigan telefonja az Ur című novellát idézte meg (Rémálmok bazára kötetben található). Ennek is kissé "reklám" szaga volt. Míg az Ur a Kindle olvasó egyik furcsa, de fantasztikus funkcióját tárta elénk, addig Mr. Harrigan és Craig első generációs iPhone-okkal tart síron túli kapcsolatot. Ami különösen tetszett, hogy a vége (Kinghez olya hűen) nem limonádé, de nem is horrorisztikus. Tetszett az is, amikor Mr. Harrigan oly elmésen megfogalmazza az internet eljövendő buktatóit. Bár elég morcos, zsugori és emberkerülő öregembernek tűnt, én nagyon megkedveltem. Jó kis társadalomkritikát is magában hordozott a sztori (5/5 csillag)

Merem állítani, előre látta a fizetőfalakat egy-két évvel azelőtt, hogy egyáltalán a kifejezést kitalálták. Én biztosan nem ismertem akkor, mint ahogy azt sem tudtam, hogyan lehet megkerülni a tiltott műveleteket az iPhone-on, ami majd „jailbreak” néven lesz ismert. A fizetőfalak bizony megjelentek, de addigra az emberek már hozzászoktak, hogy ingyen kapnak dolgokat, és nem volt ínyükre, hogy tejeljenek érte. Amikor a New York Times-nál fizetőfalba ütköztek, inkább átmentek egy másik oldalra, például a CNN -re vagy a Huffington Post-ra (általában hirtelen haragjukban), még ha az nem is volt olyan színvonalú. (Kivéve persze, ha az „oldalcickó” nevű új divatfejlemény érdekelte az embert). Ebben Mr. Harrigannek tökéletesen igaza lett.

Chuck élete. Az első fejezetnél, azt hittem, hogy King valami teljesen elrugaszkodott, A búra alatt-hoz hasonló sztorit próbál felépíteni. De óriásit tévedtem. Szépen, már-már költőien ábrázolta egy férfi, Chuck életének fontos állomásait. Hogy egy ember élete nemcsak a körülötte élőkre van hatással, hanem a "benne élő világra", és visszafelé olvasva is izgalmas lehet (4,5/5 csillag, de csak az első fejezet miatt).

És elérkeztünk a lényeghez, a Minél véresebb (120 oldal körül) című történethez. Aki olvasta a Mr. Mercedes trilógiát vagy A kívülállót, azok számára nem ismeretlen Holly alakja, aki ismét visszatér, hogy megküzdjön a gonosszal. A történet kezdetén bomba érkezik egy iskolába, ahol a robbanás elég nagy "mészárlást" végez. Hollynak feltűnik valami furcsa, s egyből egy kívülállót sejt az eset mögött. Nagyon izgalmas volt a nyomozás és a végkifejlet is. Ismét találkozhattunk a korábban megkedvelt szereplőkkel (5/5 csillag).

Számomra A patkány a kakukktojás ebben a kötetben. Egyszerűen nem értem, hogy illeszkedik a többi történet közé... King nagyon kedvelt alakjához, az író figurájához nyúl ismét, aki válságban szenved, és elvonul családjától, hogy megpróbáljon valami maradandót alkotni. Ám ehhez szüksége lesz egy fausti szerződéshez... Hmmm... Bevallom, kövezzetek meg, de nem értettem a lényeget... Vagyis persze, értem én, de a mögötte rejlő szimbolikát nem értettem. Lehet, hogy csak túl sok ehhez hasonló, íróról szóló King kötetet olvastam :'D (3/5 csillag).

Önmagában pozitív élményt hagyott maga után a kötet, egyedül az utolsó történet rontotta az élményemet. Ez azért is rossz, mert a végére így rossz szájízt hagyott maga után. De pár nap pihenést követően ez szerencsére megkopott, és a lényegre, a kellemes élményre tudtam/tudok emlékezni.

Hajrá mindenkinek! King rajongóknak kötelezően ajánlott!

Ja, és a borító tökéletes! A magyar és az eredeti is.

Project Hail Mary - Mentsük meg a Földet!

 “I penetrated the outer cell membrane with a nanosyringe."

"You poked it with a stick?"

"No!" I said. "Well. Yes. But it was a scientific poke with a very scientific stick.”

Andy Weir: Project Hail Mary

Az első dolog, amire a könyv olvasása kapcsán ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen szeretem a science fictiont :D Mert ez a könyv! Tudom, hogy most nagy hype meg minden, de megértem azokat, akik nagy rajongói lettek.

Világéletemben hadilábon álltam a fizikával, de amit Andy Weir tálcán kínált felém, bemászott a bőröm alá, és mindennek azonnal utána kellett olvasnom. Mini asztrofizikusnak éreztem magam (hozzáteszem, joggal), mivel rengeteg információval áraszt el minket. De hogy miért fogyasztható mindez? Mivel mélyen tisztelt szerzőnk nem egyszerre, hanem szép lassan csepegteti nekünk. 

Az alapfelállás: Ryland Grace egyszer csak felébred a mesterséges kómából, és csak annyit tud, hogy mindent ért maga körül, tudja, hogy angolul beszél és az űrben van, de ezen kívül amnézia a köbön. Ez azért is jelent problémát, mivel saját nevére sem emlékszik, amely szükséges lenne az irányítószobába való belépéshez. Igazán szórakoztató pillanat volt, amikor azon gondolkozik, hogy feltehetőleg amerikai, mivel nem metrikus rendszerben gondolkozik. A történet így két szálon fut. A jelen mellett Rylanddel együtt emlékezünk vissza szép lassan mindenre. Az utazás célja (nyilvánvalóan), a Föld megmentése!

Bár molyon 4,5 csillagot adtam neki, egyből az eddigi év kedvence lett! Ki gondolta volna, hogy épp egy sci-fi válik ezzé, mikor ez az általam egyik legkevésbé olvasott kategória. Hogy mikről maradhattam le! :O Az utolsó mondat után szótlanul bámultam az olvasóm képernyőjét, és sírva mosolyogtam. Az utazás tökéletes befejezést kapott, ami bár eleinte zavart (ezért a fél csillag mínusz), azonban így kellett lennie.

Megjegyzem, elég nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne áruljak el egy halom spoilert, emiatt nem bocsátkozom részletekbe, inkább próbálom az érzéseimet elmondani. 

Dan Simmons Hyperion ciklusa után nem igazán találkoztam olyan sci-fivel, amely ennyire magával ragadott volna, s míg ott a háttérben munkálkodó mitológia volt, ami ülve tartott, addig Weirnél az egész mögött megbúvó tudomány babonázott meg. Egyből utána is néztem a különböző csillagrendszerek bolygóinak, és egy kicsit a mikrobiológiában is elmerültem. Szerintem ilyen a tökéletes tudományos fantasztikum! Arra inspirál, hogy te magad is válj egy kicsit tudóssá, és vegyél részt az események megfejtésében.

A kedvenc karakterem pedig egyértelműen Rocky!!! Ryland és Rocky dialógusai néhol hangos nevetésre ösztönöztek, máskor a könnyeimmel küszködtem. 

“Work fast."

"Yeah." I point at the screen. "First I have to wait for my computer to wake up."

"Hurry."

"Okay, I'll wait faster."

"Sarcasm.”

Nem tudom, mi Andy Weir receptje, de hihetetlenül bevált! Még nálam is, aki a sci-fivel csak szökőévente barátkozik... Következőre pedig: irány a Mars! :)

Azért kíváncsi lennék, hogy a sci-fi rajongók számára milyen élmény volt ez a regény, tudott-e nekik is annyit adni, mint egy zöldfülűnek.