Athala blogja

ELKÖLTÖZTEM!!!!

2012-01-26T11:11:00.004+01:00

Legfrissebb hírek: ELKÖLTÖZTEM!!!

Új címem:

Athala blogja

jó böngészgetést mindenkinek!!! :)

Halálos utazás

2011-07-28T11:29:00.012+02:00

Ismét elérkezett az idő, hogy vendég kritikust üdvözöljünk sorainkban. :) Véleményét ajánlom figyelmetekbe!

Severianus barátunk – a történet főhőse – nem hétköznapi ember. A Gene Wolfe által megálmodott történelmen túli világban él, de eredetéről mit sem tud. Gyermekként fogadta be céhe mestere, akinek szakmája az emberek kínzása, de csakis parancsra. A közösség fel is nevelte a gyermeket és mi, olvasók már felnőttként találkozunk vele, hogy végigjárjuk életének fontosabb szakaszait.

Ez nem is lesz nehéz, mert a mindössze 315 oldal hosszú regényen végigfut a történet. Nem igazán van eleje és vége sem. Azt a bevezetőből megtudjuk, hogy egy öt könyvből álló sorozatról van szó, tehát nem is várjuk el minden esetben a lezárást, de ilyennel még azt hiszem nem találkoztunk.

A főhős magáról beszél, gyanítjuk, hogy már megélte mindazt, amit mi még csak most olvasunk el. Tehát gyakorlatilag Severianusnak két megnyilvánulása van, az egyik a kalandor a másik pedig maga a mesélő, utóbbiról nagyon kevés dolgot tudunk meg. Más állandó karakter nincs a történetben. Egy-egy kalandban vesznek csak részt, vagy mellette kötnek ki, de nincs senki, aki végigkövetné a szálakat a kezdettől a könyv végéig.

Az egész mű egy nagy rejtélyre épül. A Vodalus nevezetű számunkra ismeretlen alak a könyv első lapjain tűnik fel személyesen és utána csak mende-mondák alapján derülnek ki róla dolgok. Kicsit hasonlít Rowling cselekményfonására, főleg, hogy a könyv végére elérve még mindig csak keveset tudunk az ürgéről. Egyértelműen folytatni kell, nem lehet önállóan olvasni, viszont nem erőszakolja ránk. Azt írja: „Itt tehát megtorpanok. Ha nem szeretnél velem tartani, olvasóm, nem hibáztatlak érte. Az út nem könnyű.”. Van lehetőségünk kiszállni a buliból. Kicsit emlékeztet a részletfizetéshez. Ha nem tetszik a történet, nem kell elolvasnod az egészet.

Apropó, olvasás! A bevezetőben a szerkesztő, Kleinheincz Csilla azt írja, hogy ez a sorozat méltó tagja a spekulatív irodalomnak. Wolfe regényei ötvözik a történelmi, a sci-fi és a fantasy elemeket, „antik műveltségre támaszkodó zarándoklatregény-folyam”. Nyelvezete nem a megszokott könnyen érthető pörgős, sőt sok olyan szót használ, amelyről fogalmunk sincs, hogy mi az és mit jelent. Ezt az író maga magyarázza meg a végén „A fordításról” részben, hiszen a könyv „amely eredetileg egy máig nem létező nyelven született”, angol fordításon esett át, de nem minden szó, mégpedig azért, hogy ősinek, érthetetlennek tűnjön. Ez sikerült is.

Említettem már, hogy a könyv több műfaj határán helyezkedik el, mondhatni multikulturális. Az előszó azonban egy dolgot nem említ: a filozófiai szálat. Mivel a főszereplő magáról beszél, nem csak a tetteit írja le nekünk, hanem a gondolatait is, és ebben, mint oly sok fiatal fejében, aki önmagát és a helyét keresi a világban, sok filozófikus gondolat születik meg. Mégis oly furcsa fantasy regényben az olvasó mindennapjaiból kiragadott gondolatokat olvasni. Pezsdítő.

A könyv A kínvallató árnya néven jelent meg a Delta Vision Kiadónál 2006-ban.

A véleményt írta: Kőrös Ákos

Úrilányok ma és tegnap

2011-05-03T11:40:00.003+02:00

Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére - és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Tavaly nyáron Erdélyben volt szerencsém találkozni a mű szerzőjével. A 2010-es Tusványos, szabad egyetemen tartott előadást a Magyar Örökségvédelemmel kapcsolatban. Mint fiatal régész tanonc, érdeklődve figyeltem minden egyes szóra, hátha meríthetek belőle valami jót. Nagyon lekötött, ahogyan az újonnan visszavásárolt kastélyokról beszélt. Ott ült előttem egy intelligens, gyönyörű, tehetséges nő, aki mégis elbújt Erdélyben, csakhogy vissza térhessen a gyökereihez. Összeszorult szívvel hallgattam, mivel magam is onnan származom. Édesanyám teljes joggal nevezi otthonának, ám én sosem éreztem annak. Mégis... Elgondolkoztam rajta, miért nem kötődök jobban a "hazámhoz". Miután elolvastam az Úrilányok Erdélyben-t, nem voltak kétségeim. Haza akartam menni, azonnal, de várnom kell nyárig, mivel itt a nyakamon a vizsgaidőszak. Igaz, h minden évben legalább kétszer hazajárunk, de most kevésnek érzem. Na, de most a könyvről! :)
A félreértések elkerülése végett: a könyv, bár nem életrajzként nevezi meg az írónő, mégis az. A neveken és a helyszíneken változtatott valamicskét, de alapvetően az ő szerelmének története. Erdély iránt és a férfi iránt, aki miatt feladta a sikeres, budapesti életet.
Anna sikeres minden téren, egy francia vőlegénnyel büszkélkedhet, valamint kiterjedt baráti hálózattal. Mégis, rokonai között érzi igazán önmagának magát. Aztán megismeri távoli unokatestvérét, Gábort, aki olyan érzelmeket vált ki belőle, amikre nem is gondolt. Eleinte kétségekkel állt hozzá az erdélyi életmódhoz, szokásokhoz. De megtalálta a helyét, beilleszkedett, s maga is részt vett a kastély felújításában.
Ami nekem nagyon tetszett, az a sok erdélyi anekdota, apró történet, amik kiszínezték a történetet. :) Kedvencem a medvés eset! Elmondhatom, hogy a könnyed, kedves történet mindenki számára azt nyújtja, amin régóta gondolkozik. A visszatérést a gyökerekhez. Mert Erdély van, lesz és mindig is volt, bármi történjék is a nagyvilágban. Köszönet Ugron Zsolnának, hogy felhívta erre a figyelmet. És alig várom, hogy látogatást tehessek Zabolára, a családi kastélyba.

A makrancos Úrnő

2011-04-19T22:08:00.004+02:00

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Po herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Po a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül...

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Egy nagyon kedves barátnőm ajánlására került a kezembe ez a könyv. Reménykedtem benne, hogy Vörös pöttyös léte nem fog bezavarni. Itt arra gondolok, hogy nem egy Twilight utánzat. És nem is volt az! A legkevésbé sem. A garabonc egy fantasy, ha nagyon szeretnénk besorolni valahová.

A színhely egy képzelt középkorias hangulatot idéző táj. Minden stimmel, hogy azt higgyük, hétköznapi táj, hétköznapi emberek. Katsa és a hozzá hasonlók mégis kilógnak a sorból. Különleges adottságaik vannak. Hősnőnk egy óvatlan mozdulattal megölhet bárkit, mivel olyan erők lakoznak benne, mint 50 harcos férfiban (ez saját hasonlat, nem a regényből való :)). Cashore in medias res-t irigyló módon belecsap a lecsóba. Ez első színben végigizgulhatjuk Katsával a küldetést, amin jár. Majd szép lassan kibontakozik elöttünk a világ, melyben a történet játszódik. A könyv elején többször tanulmányoztam a térképet, hogy nyomon követhessem Katsa útját. :)

Pongor herceg sármja és stílusa rögtön levett a lábamról. Katsa jelleme is beleillet a cselekménybe. Még Keserkék hercegnő karaktere érintett meg nagyon. A kislány, aki mindenáron harcolni akar, hogy megvédhesse magát és szeretteit. Egy szó mint száz, fantasztikus élmény volt. Köszönöm Kristin Cashore-nak és természetesen a fordítónak, aki élethűen vissza tudta adni a cselekményt.

Elvileg a közeljövőben lefordítják a folytatást és nemsokára megjelenik angolul a harmadik rész is. A következő kötet az előzményeket eleveníti fel, míg a folytatás a Graceling folytatása lesz, s Keserkék lesz a főszereplő, 16 évesen. Izgalmas lesz. :D

Csak remélni tudom, hogy mindenkinek hasonlóan boldog perceket okozott a könyvnek olvasása, mint nekem. Befejezésül még annyit: a regény befejezése fenomenális. Nem a megszokott happy end, de ez NEM spoiler, ugyanis ez nem jelent semmit. Akit érdekel, hajrá, irány a Bookline! :P

Könyfesztiválos beszerzés - 2011 :)

2011-04-19T17:44:00.008+02:00

Kicsit megkésve bár, de jelentem még élek és olvasok! Ja, és a hétvégén voltam a Budapesti Könyvfesztiválon. Íme a frissen vásárolt egyedek:

A legutolsót az író dedikálta is nekem ^^, úgyhogy nagyon boldog vagyok!!! A Hóhér dalát pedig 10,000 Ft helyett 999 Ft-ért vettem! :D Az első hármat pedig nem lehetett ott hagyni!!

Vizet az elefántnak

2011-03-14T22:40:00.004+01:00

"Aztán nevetek. Olyan vicces és pompás ez. Érzem, hogy nevetőgörcs kerülget. Kit érdekel, hogy kilencvenhárom éves vagyok? kit érdekel, hogy a testem elaggott, roskatag, kész katasztrófa? Ha ezek elfogadnak engem és velem együtt minden bűntudatomat, ugyan miért ne szöknék meg egy cirkusszal?"

Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

A cirkuszt szeretjük vagy utáljuk, gondoltam Sara Gruen könyve előtt. Létezik aranyközépút! Mert elzárkódásom csak a mai világ cirkuszára terjed ki. A Vizet az elefántnak-ot olvasva elkápráztatott a világa. Magam is szívesen tagjává váltam volna egy társulatnak, bár ínséges idők jártak a világválság miatt. Mégis a vonaton utazó cirkusz gondolata is lázba hozott, hisz ez annyira más a megszokottól. Az éjszakai égbolt elsuhanó árnya, a zakatoló sínek... Mind egy másik világba kalauzoltak a regény által. Érezni véltem a vonat füstjét és az állatok csípős szagát is. Elvarázsolt.
Jacob kilencvenhárom évesen tekint vissza arra az időszakra, amikor a Benzini testvérek cirkuszához került, mint állatorvos, igaz az államvizsgája hiányzott. De ebben az időszakban ez senkit nem érintett, örültek annak, hogy volt munkaerő. Jacob huszonéves, tapasztalatlan fiúként ugrik fel végső elkeseredésében a vonatra, mely a cirkuszt szállítja. Nem is sejti, hogy ez óriási változást hoz majd életében. Megismerkedik Marlena-val, a csodálatos műlovarnővel, Kinko-val, a törpével és Al bácsival, a cirkusz vaskezű igazgatójával. Feltűnik a képben Rosie, a kedves elefánt, aki központi szerepet kap Jacob életében. Megtanítja a megbocsátásra és a szeretetre, valamint a bizalomra.
Oly sok érzelmet hordoz magában a regény, és ettől válik élethűvé. Féltékenység, szeretet, bosszú, önzetlenség, gyűlölet... Ki ne érezte volna már az egyiket, ha nem az összeset közülük. És emiatt áll közel a szívemhez ez a könyv! Mert olyasmikre tanított, amiket más könyvekben nem tudtam ilyen tisztán meglátni. Talán nem értetek velem egyet, de a cirkusz világa ma teljesen mást jelent mint a 20-30-as években. A gazdasági világválság és a szesztilalom Amerikában alapjában megváltoztatta felépítésüket. Nagyon sok cirkusz csődbe ment, és aki lábon maradt, az is csak nagy nehézségek árán tudta ezt megtenni.
Még utószóként hadd mondjam el, hogy áprilisban kezdik el vetíteni a regényből adoptált filmet. Főszerepekben: Reese Whiterspoon, Christoph Waltz, Robert Pattinson. Az előzetest érdemes megnézni, szerintem jónak ígérkezik. :)
A plakát!!! :D

Az én kék kastélyom...

2011-02-21T14:23:00.003+01:00

"Valancynak két otthona van: az egyik a Szilfa utcában a csúf, vörös téglás kis kockaházban, a másik Spanyolországban a Kék Kastély. Valancy azóta élt lélekben a Kék Kastélyban, amióta csak az eszét tudta. Ha lehunyta szemét, tisztán látta maga előtt a fenyőfákkal sűrűn borított hegycsúcson, tornyocskáival és kis lobogóival, halványan kéklő szépségbe burkolódzva, a gyönyörű, ismeretlen föld alkonyi egére rajzolódva."

A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai. Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Legjobb barátnőm ajánlotta a könyvet ezt a gyöngyszemet, lévén a kedvenc könyve. Kissé szkeptikusan álltam eleinte hozzá. Elolvastam a fülszöveget és megszívtam a fogamat. Gyerekkönyv és lányregény is egyben... Úgy éreztem, már kinőttem ebből a korszakból, sőt, igazából sosem voltam benne. Kimaradt életemből L. M. Montgomery Váratlan utázása, Anne-sorozata és még a Kisasszonyokat is csak tavaly sikerült elolvasnom. Szüleim sosem vettek nekem ilyen könyvet, amikor pedig már elég nagy voltam, nem gondolkoztam ilyen olvasmányokon. Lényeg: féltem tőle. Tartottam attól, hogy azt kell majd mondanom a barátnőmnek, nem tetszett. Nem kellett volna. :)
Valancy korban és jellemben is távol áll tőlem. 29 éves, bezárkózott lány, akit anyja és nagynénje irányít. Nem mer kiállni igazáért, és inkább tűr. John Foster természetbúvár könyvei tartják benne a lelket, de édesanyja ezt sem nézi nagyon jó szemmel. Mégis, egy váratlan esemény teljesen kimozdítja őt addigi világából. Valancy sarkára áll, kilép az otthon takarásából. Szerelmes lesz, új barátokat szerez és megismeri a világ szép, ám egyben árnyoldalait is. De mindenki tudja, hogy csak akkor válik belőlünk "igazi" ember, ha jót és rosszat is kaptunk már. Hiszen az ember a hibáiból tanul, és a csapások után képes erőt venni magán. Valancy élete is új fordulatokat vesz, kissé talán meséseket is. A könyv végkifejlete bántott csak kicsit. Túl "tündérmesés"-re sikeredett.
De nagyon megkedveltem Vaancy jellemét. A Redfern féle Lila Pirulák pedig nagyon megnevettettek, olyanok lehettek mint ma a Béres-csepp vagy a homeopátiás készítmények. A területvédő macsek is szimpatikus volt. Fotelmániás. :D
Ennyit Valancyról, a többit rátok bízom!

Sírhant művek

2011-02-05T12:52:00.009+01:00

Kivételesen, blogomon történetében először, más kritikáját is megjelentetném. :) Köszönet érte Lhachtalion-nak!

Neil Gaiman: A temető könyve

Neil Gaiman számomra egy igen kedves író, aki mindig meg tud nevettetni, mesékkel és csodákkal kápráztat el, de mindennek töltete, tanulsága is van.

Egyik reggel felkeltem és az ereimben éreztem, hogy Gaimant akarok olvasni. Elmentem egy könyvesboltba hát, és eleget tettem vágyaimnak: beszereztem A temető könyvét.

Már a polcok előtt megfogott az a tény, hogy a könyvben rajzok vannak. Nem azért, mert a nagybetűs képes könyveket jobban preferálom, mint a hétszáz oldalas vaskos köteteket, hanem, mert ezek a képek egyedülállóak. Sehol sem találkoztam még ilyenekkel. Hasonlatosak a képregényekhez, néhol mind a két oldalt tintával borítják be és tökéletesen illenek a történethez.

Maga a sztori nem túl bonyolult. Van egy csecsemő, aki az ágyában pihen gondtalanul és a szüleit egy éjjel meggyilkolják (idáig ismerős). Ezek után a temetőbe menekül (ez már kevésbé ismerős), majd több-kevesebb sikerrel felnő ott (ez már egyenesen fura). A temetőn kívül persze vár a gonosz, a mit sem sejtő tinédzser pedig tudásszomját akarja oltani, amire a sírkert már nem elég nagy, és itt jönnek a gubancok.

A könyv felvonultat megannyi érdekességet, lényeket, „varázslatokat”, tulajdonságokat, és megdöbbentő módon mindet a leghétköznapibb előadásban tálalja. Természetes, hogy ilyenek léteznek.
Romantikus szál ugyanakkor nincs, vagy csak nagyon elvétve található meg, pedig a Csillagpor óta tudjuk, hogy az író ebben is kiválót tud alkotni.

Összegezve a könyv mind formailag, mind szórakoztatás szempontjából kitűnő választás azoknak, akik szeretik a mesét.

Lhachtalion Anbragol

Eredeti cím: The Graveyard Book

Kiadás éve: 2008

Ízelítő a képekből :) :
(nekem ez tetszett a legjobban (by Athala))

Borzalooom városa...

2010-11-22T11:04:00.003+01:00

E történet, egy olyan lányról szól, aki nem hisz a misztikumban, a természetfelettiben, és semmi olyanban, ami eltér a hétköznapi világ dolgaitól. Ő maga könyvírással foglalkozik, de írásaiban is csupán hétköznapi történések szerepelnek. Egy nap azonban olyan téma írására érez késztetést, mely eddig nagyon távol állt tőle. A vámpírok „legendája” kezdi el foglalkoztatni, ám fogalma sincs, miért. Alig kezd bele az írásba, mikor egy éjjel séta közben, különös idegen szólítja meg. A férfi, akit Williamnek hívnak, azt állítja magáról, hogy vámpír, s azért jött, hogy segítséget nyújtson neki, most íródó könyve témájához. Adriana, realista ember révén, csak mosolyog e kijelentésen, ám a mosoly hamarosan ajkára fagy, mikor a képtelen állítás, bizonyításra kerül. William lassanként bevezeti Adrianat a „ragadozók” titkos világába, miközben megpróbálja irányítani a lány érzelmeit. Később Adriana persze szeretne kiszállni az egészből, azonban rá kell ébrednie, innen már nincs visszaút.

Helga Schmal: Vámpírok - A rejtőzködő faj titkai

Ne olvassátok el! Egyszerűen nem éri meg az időt és a fáradtságot. Amit tudni érdemes róla. A szerző magyar, és lektorálás nélkül adta ki könyvét a Könyvműhely. Schmal, elmondása szerint, nem olvasta a klasszikus vámpírregényeket. Így: Anne Rice, Laurell K. Hamilton, Bram Stoker, ... Mégis annyi sablon szerepel regényében, mely kivonata több regénynek. Megtalálható benne a magas, fekete, göndör hajú vámpír, William. A vámpír társadalom felépítése nagyon hasonlít a Klánregényekhez. A sztori alapjáraton nem rossz. De a szerző stílusa akadozó, néhol erőltetett. Nagyon zavartak a helyesírási hibák és az elütések. Valamint szerkesztési hibák is voltak, amik szintén feltűntek, és onnantól kezdve zavartak.
A párbeszédek stílus is változott. Volt, hogy köznapi volt a beszédmodoruk a szereplőknek és amikor régies. Ezzel nincs baj, de döntse el, hogy melyiket használná, mert a váltakozás zavaró. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a hölgy elsőkönyves. De ez nem jelenti azt, hogy felmentést nyer a hibái alól. Néhányat el lehet nézni, de azért elolvastathatta volna valaki idegennel, vagy ő maga is átolvashatta volna még néhányszor...
Egyszer elolvasható, de nem maradandó alkotás. Igazából csak elfecsérelt idő. Akkor inkább ajánlom az olvasóközönség figyelmébe a Klánregényeket vagy Anity Blake-et, mert sokkal szórakoztatóbb és ezeket az információkat onnan is megszerezhetjük.

u.i.: Látott már valaki ennél rondább borítót??? Ha igen, akkor várom a címeket!

Megérint a sötétség - és tényleg!

2010-11-22T10:35:00.002+01:00

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

Karen Chance: Megérint a sötétség

Már tavaly olvastam ezt a könyvet, hála Nimának, aki kölcsönadta nekem. Első nekirugaszkodásra eljutottam a 90. oldalig, majd egy rövid időre félretettem, lévén nagyon vontatott és unalmas... Végigszenvedtem, de nem volt benne köszönet. Visszaadtam Nimának, majd el is felejtkeztem róla. Nemrég megkért a barátnőm, hogy vegyem ki neki az egyik könyvtárból, mert nagyon érdekli a könyv, főleg a történelmi vonatkozások szempontjából. Erre már én is felkaptam a fejem. Annyira rossz lelki állapotban lehettem, hogy ezek fel sem tűntek nekem. Szóval előre szólok, hogy a könyvhöz kell egy alaphangulat, vagy kihajítod. :)
Cassandra, már rögtön utalva a trójai Kasszandrára, jóstehetséggel bír, amit gyerekkorában ki is használta Antonio, a vámpír. Cassienek sikerült elszöknie, ám azóta folyamatosan menekül. Mégis, most másért is keresik őt. Ugyanis ő a Pythia (ugye ismerősen cseng?) kiválasztott örököse. Csakhogy ez a meló főleg bajjal jár. Cassie nem is akarja, hogy belé költözzön a Pythia ereje. Mégis döntenie kell, mikor egyik bajtársa kerül bajba, s Mircea megkéri, hogy segítsen testvérén.
A sztori nagyon jó, a légkör is fantasztikus, főleg a Mircea és Cassie jelenetek :P, de nem spoilerezek többet. Chance ért ahhoz, hogyan kösse le az olvasót. Mégis, a könyv egyetlen hibája, ami miatt korábban nem tudtam élvezni: túlságosan nyersen és hosszan írja le a világ szabályait, a különböző csoportokat és a szerepköröket. Míg a minket inkább érdeklő dolgok háttérbe szorulnak: akkor ki is Cassie valójában? ki a Pythia? miért olyan Cassie, amilyen?...
Amiben reménykedem, hogy ez csak a bevezető kötet. A folytatás is már itt pihen a polcomon és várja, hogy sorra kerüljön. Talán ott már főszerepet kap a cselekmény fő szála.
Összességében még sem tudom azt mondani, hogy rossz könyv volt. Sőt. Igazán tetszett, és már alig várom, hogy tovább olvassam. Cassie karaktere nagyon megnyerő. Végre nem ő az "überf...a kiscsávó", aki mindenkit lezúz és mindenben tökéletes. Ő, mivel ember, esendő. Elfárad, fél, bizonytalan. Persze nem egy Bella, szerencsére. :)
Tetszett, hogy a szellemeket is beleolvasztotta Chance a történetbe, és nem úgy, hogy sablonosak maradjanak. Billy-t megkedveltem. Csúcs az a pasi! :D
Mivel innentől kezdve csak dícsérni tudnám, be is fejezem soraimat. Ja, még csak annyit: Tomas karaktere valami borzalmas volt. Ennyire unszimpatikus szereplőt nehéz alkotni... :S Remélem mellékszereplővé avanzsál...

Az igaz szerelem nem ismer határt!

2010-10-30T19:50:00.004+02:00

"... Ó, szerelem, kit mindig is
Hű alattvalóként szolgáltalak,
Tiszta szándékkal - mint tőlem telik,
Néked áldozom minden vágyamat, ..."

A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából...

Anya Seton: Katherine I.

... *sóhaj*
Mindig is romantikus jellem voltam. Másik szenvedélyem pedig közismert, a történelem. Sok Victoria Holt és Juliette Benzoni könyv után csak egy erőtlen sóhaj telt tőlem. De ezt kéretik nem félreértelmezni. Ez a sóhaj nem negatív, hanem szerelmes. Sóhaj, mely az elvágyódásé és az örök szerelemé. Ugyanis Seton könyvében mindent megtaláltam, amire vágytam. Erényt, tisztaságot, ármányt és szerelmet. Mindezt pedig olyan környezetben leltem meg, mely közelebb áll szívemhez bárminél. A történelem sűrűn áramló folyamában, ahol még voltak lovagok és a nő, bármennyire is alábecsülték általában, még nőnek számított.
Katherine nagyon szimpatikus szereplő. Egyáltalán nem az ármánykodó, szervezkedő fajtába tartozik. Inkább azt mondanám, hogy sodródik az élettel. Már egy pillantás elég volt, hogy tudja, örökké szeretni fogja Lancaster hercegét. Azonban ez a szerelem nem dönt össze birodalmakat, nem gázol át mindenkin, hanem szépen fejlődik. És jelen helyzetben tényleg igazat adok eme ékes szólásnak: "Türelem, rózsát terem!"
Katherine 15 évesen kerül ki a zárdából, ahol 5 évet töltött. Fegyelemre és tisztességre nevelték. Ekkor kerül az angol udvarba nővére mellé, aki a királyné mellett szolgál. Hogy tisztában legyünk a színnel: a cselekmény III. Edward uralkodása idején, 1366-ban veszi kezdetét. Katherine szépségére felfigyel egy lovag, s annak ellenére, hogy a lány nincstelen, feleségül veszi. S bármennyire is balszerencsésnek tekinthető ez a házasság, minden szerencsének okozója is. Emiatt figyel fel rá John of Gaunt, Lancaster hercege és felesége, Blanche is, aki barátnéjaként kezeli a lányt.
Nem akarok többet elárulni a történetből, mert mindenki egy kattintással utánanézhet az interneten. :)
Anya Seton sokat kutatott a forrásokban és jegyzékekben Katherine kiléte után. Így sokan állítják, hogy a történet, kisebb nagyobb színezgetéssel, de ez elnézhető, hitelesen adja vissza szerelmük történetét. Mindeközben betekintést nyerünk a kasztíliai harcokba és a Franciaországgal való ellenségeskedésbe.
Még utószóként megemlíteném, hogy a manapság oly nagy hírnévnek örvendő VIII. Henrik is az ő szerelmük leszármazottja. :D

Eredeti borító:

Egy boszorkány szerelme

2010-10-28T11:08:00.002+02:00

"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"

Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.

Gaál Viktor: Arche

Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D

Nagyon várt könyvek :)

2010-09-26T21:00:00.007+02:00

Ím, most én is megosztom veletek, melyek azok a könyvek, melyekre már nagyon várok. A "tűkön ülök" kifejezés is gyenge ehhez. :D Szóval ők lennének:

Érdekesnek ígérkezik, de lehet, hogy pénzt nem adnék ki érte... Majd könyvtáras akció lesz belőle :)

Na, ezt viszont nagyon várom ám! Olyan gyönyörű a borítója :) meg a sztori is jól hangzik.

Ez már a Bookline előjegyzési listámon van :D

Ennek csak a külföldi borítóját találtam, ami, valljuk be, elég gagyi... Na mindegy. A sztori tetszik, úgyhogy "előjegyzés"!

*dobpergés* Őt várja mindenki!!! (ennyi :))

Egyelőre ennyi... :D

Sikíts értem, vagy...

2010-09-25T21:18:00.002+02:00

Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza...

Karen Rose: Sikíts értem

Éééééééés, itt a várva várt folytatás!!!
Daniellel már megismerkedhettünk a Halj meg értem-ben. Atlantai nyomozó, aki a Dutton nevezetű kis városból származik. És amilyen kicsi ez a városka, annál nagyobb gondokat okoz az atlantai nyomozóhivatalnak. Különleges gyilkosságok történnek, melynek módszere régi sebeket tép fel sok lakóban. Sorozatgyilkos az illető és túl sok mindent tud a rég elfeledett gyilkosságról. Vajon ki áll a dolgok háta mögött? Egy tiszteletben álló polgár? Egy másoló? Mindeközben Daniel az öccsétől megörökölt fényképek megfejtésén is dolgozik. Ki készíthette és mikor, de legfőképpen MIÉRT? A megoldásért Daniel és Alex megjárja a poklok poklát. Drogos fuvolás, néma kislány, bűnös bíró és egy őrült.
Nem is tudom eldönteni, melyik kötet tetszett jobban... Talán ez, de csak magamat hibáztathatom és az első negatívuma is csupán az, hogy előre tudtam a végkifejletet. De most térjünk vissza ERRE a könyvre.
Nehezen indultam neki, mivel gyilkolni lehet a könyvvel. Nem az olvashatatlansági miatt, hanem a vastagsága miatt. :) Azonban ha az ember elmerül benne, észre sem veszi, és repülnek az órák, egymást követik az oldalak és pörögnek az események. Valóban, kissé brutális a gyilkos módszere, de valljuk be: ma simán előfordulhat hasonló, sőt szerintem rosszabb is. A gyilkos csak a végkifejletben ismerszik meg. Addig halvány lila gőze sincs a szerencsétlen olvasónak, hogy ki lehet az. De ezt várjuk egy jó krimitől, nem? Karen Rose-nál meg is kapjuk. Sőt többet is.
Szót szó követ, de egy a lényeg: OLVASSÁTOK EL! :))))

Halj meg értem

2010-09-24T19:46:00.002+02:00

Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Ciccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett. Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt...

Karen Rose: Halj meg értem

Kedvenc szereplő(k): egyértelműen Sophie ( régész-társ :P)

Bár a második kötetet előbb sikerült elolvasnom (nem először fordul elő velem...), inkább kronologikus sorrendben haladok majd.
Nagy mázli, hogy bent találtam mindkettőt, kisebb csúszással, a könyvtárban. Ritkaság, bevallom... Tehát:
képzeljük el, ahogy egy mit sem sejtő "színész" elmegy egy dokumentumfilm forgatására, melynek rendezője egy magát Ed Munch-nek nevező idős férfi. Ki gondolna bármi rosszra? Hát mi, szakavatott krimi olvasók. És félelmünk nem alaptalan, ugyanis Ed Munch egy pszichopatánál is pszichopatább! Előre megásott sírokba temeti áldozatait, akiket különböző módszerekkel tesz el láb alól. Némelyikük sikolya felvételre kerül, hogy kielégíthesse gyilkosunk kielégíthetetlen vágyait. No, de mit tehetünk ellene? Semmit, mert ő mindenhol ott van és mindent lát. Nincs menekvés! Mégis hibát követ el, sírjait felfedezik és Vito alias Chick nyomozásba kezd. Igazságot készül szolgáltatni azoknak az ártatlanoknak, akik ideje korán haltak meg.
Van itt minden finomság: régész, hekker, atlantai nyomozó, operaénekes, New York-i ügyész és minden, ami egy igazi krimi/thrillerhez kell.
Van egy dolog, ami zavar is, de jó ötletnek is tartom: hogy az írónő bepillantást enged gyilkosunk fejébe és cselekményébe, nemcsak a könyv végén tudjuk meg, amolyan Poirot-os módszerrel, ami nem baj, hogy mit és hogyan, miért tett. Azonban arra mindenkinek a figyelmét felhívom, hogy a könyv csak erő idegzetűeknek ajánlott. :) És semmiképpen se olvassátok előbb a Sikíts értem című kötetet, mert minden poént lelő... Azonban így is élvezhető volt a regény. Tetszik, hogy ilyen jó hosszú, és van lezárása. Talán, megkockáztatom, ez még Karin Slaughter könyveinél is jobb, pedig mai krimi/thriller téren nálam (eddig) az vitte a pálmát.
Ééééééés most következzék (felfelé gurulva az egérrel) a folytatás!!!

Gyermekáldás / átok?

2010-09-24T19:10:00.002+02:00

Rosemary és Guy Woodhouse - üde, egyszerű kis New York-i házaspár - álomszép lakáshoz jut egy zegzugos, ódon bérházban, a Bramfordban.

Ira Levin: Rosemary gyermeket vár

Nem akartam hosszabb ismertetőt írni, hiszen ez a kezdete a könyvnek és nem szeretném lelőni a "poént". Lényeg, hogy főszereplőink új környezetbe kerülnek. Már az elején hallunk néhány mendemondát kannibál nővérekről, öngyilkos szomszédokról és meggyilkolt csecsemőről. De a Rosemaryt semmi sem tántoríthatja el azon szándékától, hogy a Bramfordba költözzön. De ki ne tenne hasonlóan? Mikor olyan jó áron megkaphatják és a lakás óriási. Aztán apránként jönnek a furcsaságok. Érdekes zajok a szomszédból, furcsa balesetek, mely Guy-nak hoz szerencsét színészi pályafutásán. De vajon mi áll az egész mögött?
Már olvastam a könyvről Amadeánál, de akkor nem fogott nagyon meg az ajánlás. Vagy csak túl sok King-et olvastam előtte. A könyvtárban nézelődtem és zsörtölődtem, hogy miért viszik el mindig a legjobb könyveket, jelen pillanatban Block következő Bernie-s könyvét... És akkor megakadt a szemem Levin könyvén. Érdekesnek találtam, hogy a krimi polcon leledzik, de végül is... Belelapoztam, nem tűnt hosszúnak és kivettem.
Érdekes olvasmány volt. Volt benne egy kis King-es időhúzás, de a misztikum tetszett. Mindig is rejtély párti voltam. :) Krimi helyett inkább sorolnám a horror vagy thriller/misztikum kategóriába, de senki ne számítson darabolós gyilkosokra vagy vérfürdőre. Mert ez a könyv nem arról szól. Megteremti az alap nyomott hangulatot. Rosemary kétségeiről szól, melyeket folyamatosan elnyom magában, mert a körülötte állók befolyásolják. Mikor terhes lesz is mindenben követi a tanácsokat, de nem gondolkozik el azon, vajon helyesek-e azok. Barátnői tanácsára szívesen hallgatna, de férje sértődöttsége visszahúzza. Ez kicsit idegesített is. Mindegy. Nem spoilerezek... Legyen elég annyi, hogy a csaj helyében én mindent másképp csináltam volna. És meg nem ittam volna azt a fura lötyit! :D

(Az eredeti borító egy fokkal jobb!! :)))))

Illuminátusok gyémántja

2010-08-22T20:38:00.004+02:00

Egy ősrégi, titkos testvériség •Egy pusztító erejű, új fegyver• És egy elképesztő célpontRobert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet - az Illuminátusok - bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.

Dan Brown: Angyalok és démonok

Ezt is megértük. Hogy elolvassam Dan Brown másik művét, a Da Vinci-kód után. Nagyot csalódtam, hívő lélek lévén a szerző utóbbi művében. Azonban négy év után eljutottam odáig, hogy egy nagyon kedves barátnőm ajánlására elolvassam. Egekig magasztalta, hogy ez jobb a Da vinci-kódnál, stb. Igaza volt. Nekem is sokkal jobban tetszett.
A cselekmény rövid időn belül, kevesebb, mint egy nap leforgása alatt zajlik. Ezalatt megjárjuk a Harvard-ot, Svájcot és Rómát. Találkozunk Robert Langdonnal és Vittoria Vetrával, egy hasszaszinnal, bíborosakkal, régi iratokat olvasgatunk és űrrepülőkön utazunk. A sztorit már fentebb ismertettem, így most csak a vélemény van hátra. :)
Izgalmas, magához láncoló sztori volt. Sok vérrel, talánnyal és hittel. Sok információt kapunk az antianyagról (melyről megtudtam, hogy létező dolog), az Illuminátusról és a CERN-ről. Bejárjuk Róma zegzugait, magunk elé képzelhetjük Bernini műalkotásait és a Szent Péter-Bazilika fölénk tornyosuló tömegét. Körülbelöl az 550. oldalig nem volt problémám a könyvvel, de az utána következő csavarnál ráismertem arra a Dan Brown-ra, aki a Da Vinci-kódot írta. Túl sok volt nekem a befejezés. Igaz, hogy senki nem gondolt volna rá, de akkor is... Mindegy, ez lehet az én véleményem, de próbáltam kívülállóként átgondolni a könyv végét. Elvonatkoztatva a vallástól, tényleg ötletes és csavaros könyv. Már várom, hogy a következő Brown-ot is megkaparintsam. :D

Egy madár, egy lány és sok-sok pénz

2010-08-22T20:21:00.004+02:00

A máltai sólyom minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimije. Mindent ehhez mérnek megjelenése óta, és fognak is még mérni, amíg lesznek krimiírók - és persze olvasók. Sam Spade-et megbízza egy bizonyos Miss Wonderley, hogy keresse meg a testvérét. Amikor partnerét, Miles Archert nyomozás közben hátba lövik, Spade egyszerre lesz hajtó és üldözött vad. Vajon képes lesz megtalálni a nagy értékű és titokzatos madarat, mielőtt a kövér ember az ő nyomára akad? A regény - kevesen tudják - 1936-ban már megjelent magyarul Faludi Miklós fordításában. Az Agave Könyvek most ezt a változatot adja közre a regény első megjelenésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából.

Dashiell Hammett: A máltai sólyom

Miután elolvastam a Bogartos betörőt, megfogadtam, hogy muszáj az eredeti máltai sólymot is elolvasnom, végül is: alapnak számít a krimi világában. Ééééééés.... Nem csalódtam!! Bár számomra kicsit lassú volt a végkifejlethez vezető út, de ha 1929-ben írták! Akkor még minden lassabb volt, és ez nem negatívum. De a mai pörgős világban kicsit fura.
Tetszettek a karakterek, a régi film noir stílus és Sam Spade nyers stílusa. No meg az, hogy a környékén élő összes nőt bolondította. :D
A sztori tényleg újat hozott, de ma már kicsit lerágottnak gondolnánk. Adott a bajba jutott hölgy, aki felkeresi a detektívet és segítséget kér. Ezután egymást érik a hullák, szám szerint három. A hölgyeményről kiderül, nem is az, akinek mondja magát. Sam Spade pedig kénytelen mindent a kezébe venni, hiszen a rendőrség nem kedveli, viszont mindenki rajta keres egy fekete madarat. És itt veszi kezdetét a macska-egér játszma. Ki találja meg először a híres máltai sólymot? Kié lesz a nagy vagyon és kié a nő?
A könyv után rögtön megnéztem a filmet a családdal, és mit ne mondjak... Kellemes csalódás volt! Bogart fantasztikus színész, a hangulatot nagyon eltalálta a rendező és a dialógusok is hűek voltak a filmhez. Csak a főszereplő hölgyet alakító színésznő szerepét osztottam volna másra. Túl öreg volt a szerephez, na! :) De allgemeinban? Jó a könyv is, meg a film is, de nem életem legjobb krimije... Inkább, egy állomás a sok közül. Ilyet is olvasni kell néha. De az örök kedvenc akkor is Agatha Christie marad. :))))

Anatruria, Bogart, Croatoan...

2010-08-11T19:23:00.003+02:00

A világ összes könyvesboltja közül pont ebbe kellett besétálnia. Pont a Barnegat Könyvesboltba. Különben Bernie Rhodenbarr soha nem találkozott volna álmai asszonyával, a gyönyörű és rejtélyes Ilonával. Mivel mindketten imádják Humphrey Bogartot, ezért minden estét együtt töltenek… Egy Bogart filmfesztiválon. A szerelem csodálatos dolog, de megélni nem lehet belőle, így aztán Bernie kapva kap az ajánlaton, amikor egy idegen, Hugo Candlemas néven, megbízza, hogy lopjon el egy dossziét. Bernie betör, ám nem elég, hogy ismét a szekrényben szorul egy kis időre, még a dosszié is eltűnik.

Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát

Kedvenc szereplő(k): Tiglath Rasmoulian, alias Tigli, TR, Tigbert Rotarian, Tigrid :D

Csak falom és falom Block-ot! :) Ez természetesen nagy vonalakban a könyvtárnak köszönhető, mivel kivételesen bent vannak azok a kötetek, amiket még nem olvastam, ráadásul időrendi sorrendben. :D
Bernie elszántan veti bele magát "munkájába". Azonban szerencséjére, ismételten hullákkal kerül összetűzésbe. Ráadásul képbe kerül egy olyan ország, ami nem is létezett, melynek bélyegei Budapesten láttak napvilágot. Eközben minden éjjel megismerkedhetünk két Bogart filmmel, melyek oly mértékű hatást gyakorolnak a mi Bernienk-re, hogy lassan átveszi beszédének stílusát. Megint belép Bernie életébe egy gyönyörű nő, csak azért, hogy utána olyan gyorsasággal el is tűnjön. Kalapszemle, egy Maugli nevezetű könyvárus, cirill betűk és állatnevek fordulnak elő a sorozat ezen részében, azért, hogy izgalmasabbá tegyék Bernie könyvünket.
Most Bernie romantikus oldalát is megismerhettem ebből a könyvből, ami, valljuk be, nem rontotta az összhangot, sőt... Javított, a Bernie-ról eddig kialakult pozitív képen. Valamint tetszett még a cselekménybe fűzött politikai történet is és a Bogartról megtudott tömény információ halmaz. Bevallom, szégyen szemre, sosem láttam még filmet, melyben az említett színész játszott. De a regényen felbuzdulva máris indulok egy DVD begyűjtő körútra!! :)))

Holttest a fürdőkádban

2010-08-10T19:46:00.003+02:00

"- ... Na, szóval ez a betörő jól betör, ti ketten bementek, mire te lelövöd.
- Már megint én?
- Olyan macerás máshogy mondani. De ha annyira zavar...
- Nem, annyira azért nem zavar. Miért lövöm le?
- Hogy ne kelljen vele osztozkodnod. (...)
- Oké - bólintottam. - Miért meztelen?
- Hogy a ruháját ne lehessen azonosítani.
- Ray.
- Oké, tegyük fel, hogy mindketten meztelenek.
- Értem. Szóval elcsábít. Ekkor rájövök, hogy mit tettem. Megőrülök a bűntudattól meg a szégyentől, és ahelyett, hogy magammal végeznék, őt ölöm meg. Ott áll a zuhany alatt, lemossa magáról ördögi vonzalma nyomait, én meg találok az egyik fiókban egy pisztolyt, és elküldöm a másvilágra.
Ray felsóhajtott. - Ennek nincs sok értelme - mondta megadóan."

Bernie Rhodenbarr lassan egy éve jó útra tért. És le nem térne róla, ha fel nem bukkant volna a boltjában új főbérlője, aki az eddigi alig ezer dolláros bérleti díjat tízezerre akarja megemelni. Nincs mit tenni, ismét be kell törni valahova. A célpont egy lakás, a tulajdonosok Európában - a fürdőben meg egy pucér hulla. Ez nem is lenne baj, de közben rá akarnak kenni egy betörést, amit tényleg nem ő követett el. Ha tudta volna, hogy Martin Gilmartin baseballkártyái félmillió dollárt érnek, biztosan ellopja őket. De nem tudta. Azt viszont igen, ha most nem tesz valamit, akkor nemcsak a boltjának, hanem szabadságának is búcsút inthet, márpedig azt semmiképpen nem engedheti. Márcsak azért sem, mert van egy új alkalmazottja, akinek új állás után kellene néznie. Egy farokkal nem rendelkező macskának meg nincs sok esélye a munkaerőpiacon.

Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst

Kedvenc szereplő(k): Raffles, Doll

Már sokadik Block könyvem ez, és még sosem csalódtam Bernie szórakoztató történeteiben. Kellemes, laza nyári olvasmány és mit ne mondjak, izgalmas is. Bár nem olyan Agatha Christie-s, Karin Slaughter-es vagy Skandináv krimis módon. Egyszerűen Bernie Rhodenbarr módján.
A sorozat eme kötetében, Bernie a jóvá válás útján indul meg, kezdetben sikerrel, de, hisz mindannyian tudjuk, "Kutyából nem lesz szalonna". A mi Bernie-nk is hasonló cipőben jár. Kényszert érez a betörésre, mely saját elmondása szerint, Isten adta adottság, mellyel születni kell. Azonban betörése ismételten kellemetlen helyzetbe hozza, s ismét keresztezi útját Ray Kirschmann rendőr, akin olyan förtelmesen áll az öltöny. Mindeközben hősünk továbbra is legjobb barátja Carolyn-nak, a leszbikus macskabolondnak :). Megismerkedik egy csinos fiatal hölggyel, a felső tízezerrel, egy farkatlan macskával és egy költészetterapeutával.
Kész kabaré, gondolhatna az, aki még nem olvasott Block-tól egyetlen könyvet sem. Azonban a látszat csal. Viccesen komoly könyv ez. New York-ban, ahol senki és semmi sem az, aminek látszik. Idegen taxisofőrökkel, letartóztatással és maratonra való készüléssel, és még sorolhatnám, de inkább csak annyit mondok: irány a bolt vagy a könyvtár, és olvasásra fel! ( Már én is belekezdtem a következőbe: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát)

Róma vs. Jeruzsálem

2010-08-09T18:23:00.003+02:00

"- Akkor hát együtt kapjuk meg a birodalmat, az öleléseket és az éjszakákat. Sem én nélküled, sem te nélkülem, sem Titus Bereniké nélkül, sem Bereniké Titus nélkül...
- Nézd, egy loncinda tekeredett köré (jázmin).
- És?
- Amikor ez előfordul, együtt alkotják a szerelem bokrát. Volt egy ilyen Malathában, gyermekkorom várában. Anyám elmondta, hogy soha nem szabad megpróbálni szétválasztani őket, hiszen oly szorosan fonódnak egymásba, hogy mindketten elpusztulnának.
- Sem te nélkülem, sem én nélküled..."

Jean-Francois Nahmias regénye által megélhetjük a Róma és Jeruzsálem közötti véres összecsapás korszakát egy kivételes szerelmespár (Titus - Bereniké) lángoló szenvedélyén keresztül. Nevük az évszázadok múltával sem halványodott el.

Jean-François Nahmias: Titus I-II.

Kedvenc szereplők: Mucianus, Tiberiosz Alexandrosz, Vespasianus, Bereniké

Szégyellem magam, hogy csak most sikerül megint írnom, de mentségemül szolgáljon, hogy igencsak mozgalmasra sikeredett a nyár :D De most inkább erről a gyöngyszemről.
Édesapám ajánlatára kezdtem bele a Titusba. Korábban már olvastam Nahmias-tól, így nagy buzgalommal vetettem bele magam, és nem csalódtam. Cselekmény dús történelmi regény, mely hűen ábrázolja a római kort, a letűnt császárok, az őrült császárok és az isteni cézárok idejét. Tapasztalatból tudtam már, hogy Nahmias ért az érzelmek viharához és ábrázolásához, de a Titus még tudott újat is mutatni. Ahol örömteli esemény történt, ott nevettem és mosolyogtam, ahol a szereplők szenvedtek, velük szenvedtem én is, néma zokogással. Nem vagyok az az érzelgős típus, de az nem ember, akit nem érint meg Titus és Bereniké különleges története és sorsa.
Vegyük az alaphelyzetet: Titus Vespasianus fia, aki hősies és Rómához hű katona. Mégis a nyitó jelenetben elveszíti császára, Caligula kegyét, így menekülésre kényszerül a még csecsemő Titusszal. Majd díszletváltás, s Malathában találjuk magunkat, a tizenkét éves Bereniké hercegnő palotájában, s első kérőjével, Tiberiosz Alexandrosszal, akinek alakja végigkíséri a történetet. Bereniké tizenkét évvel idősebb Titusnál. Intelligens, vonzó nő, aki ért a politikához, így az évek során egyre nagyobb befolyást szerez Palesztinában. Mindkettőjük életét egy-egy jóslat irányítja, melyet gyermekkorukban hallottak. Titusra császári trón vár. Bereniké atyja pedig egy olyan életfáról mesél, melynek ágai az egek felé nyúlnak. Ilyen körülmények között találkoznak, s szenvedélyük tűzbe borítja Jeruzsálemet, Alexandriát és Rómát. A végkifejletről? Az legyen meglepetés! :)
Róma fény- és árnyoldalai is bemutatásra kerülnek. Korábban arra vágytam, bár abban a korban születtem volna. Most elgondolkozom rajta. Nehéz lehetett egy ember kedélyállapotától függeni.
Említés esik a katolicizmusról is, bár a fő vonalat a római-zsidó ellentét viszi. És ez lesz a végzete a szerelmespárnak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Könyfesztiválos, begyűjtős körút :)))))

2010-04-24T21:24:00.006+02:00

Bár reménykedtem benn, hogy idén is lesz óriási Ulpius - akció (tavaly 2-őt fizet 5-öt vihet volt), azonban ez most elmaradt :( . Így sokkal kevesebb könyvvel tértünk haza anyukámmal.
Íme a termés!!!

A Murakamit nem lehetett ott hagyni, mert 7500,- helyett 4900,- ért odaadták!!!! A Hunyadi apának lesz, a Lázadó angyalok pedig a húginak!!! Szóval a termés igencsak "ergya" volt... De hátha a Könyvhét többet hoz!!!

Szocdem, fegyverkereskedelem, Svédország...

2010-04-18T16:21:00.003+02:00

Annika telefonügyeletes egy stockholmi bulvárlapnál. Egy napon valaki véletlenül bejelenti, hogy egy ruhátlan halott lány fekszik egy parkban meghúzódó, régi zsidó temetőben. Annikát is kiküldik a helyszínre. Tudósításával kivívja főnöke elismerését, egyben felébreszti idősebb kollégái féltékenységét. A lány, mint vérbeli bulvárújságíró az áldozat egykori munkahelyére, egy sztriptízbárba is beépül a nyomozás kedvéért, miközben a szerkesztőségben folytonosan küzdenie kell az őt gáncsolni próbáló kollégákkal, és barátjával, Svennel való kapcsolata is egyre félelmetesebb irányt vesz.

Liza Marklund: Studio 69

Kedvenc szereplő(k): Whiskas, Patricia, Nagyi

Nyomasztó...

Ha valaki végig olvasta ezt a könyvet, az tudja, mire gondolok. Ugyanis a legnagyobb pofon a regény végén várja az embert, de az a pofon akkorára sikerült, hogy tátva marad az ember lányának szája. Legalább is az enyém úgy maradt. A csavar talán csak Dennis Lehane Viharsziget-éhez hasonlítható.
Minden fejezet elején találunk egy kis szösszenetet, melyek feltehetőleg egy napló bejegyzései. Azonban nem lehet tudni, ki írta. Tele vannak fájdalommal és rettegéssel. Már ezek is nyomasztóan hatnak, nemhogy az egész sztori...
A gyilkossági nyomozás mellett a kormány titkainak leleplezésén is dolgoznak az újságírók. A könyv betekintést enged a szerkesztők mindennapi életébe és a szabadúszók versengéseibe is. Igazi kis ínyenc falat! Az is újdonság, hogy nem a rendőrség nyomoz leginkább, hanem Annika, aki szabadúszó újságíró és egy kis svéd városkából jött fel Stockholmba, hogy szerencsét próbáljon. Beültetik a "rémvonal"-hoz, egy telefonhoz, ahová mindenféle bejelentések érkeznek feminista felkelőkről, nőnek öltöző tévésről, zsidó temetőben talált halott lányról, egy miniszter alibijéről,...
Nehéz letenni, bár az IB-s részek kicsit untattak, mivel magyarként nem nagyon ismerem a svéd politikai helyzetet... Itt is van összeesküvés-elmélet (Hodgins nagyon szeretné :P ( Dr. Csont - Bones, ha valaki nézni...)) dögivel.
Bár, az igazat megvallva, inkább maradnék Arnaldur Indridason könyveinél, mert nekem a klasszikus krimik jobban bejönnek. Ahol a nyomozó nyomozó, az újságíró pedig újságíró.
De ez nem jelenti azt, hogy nem tetszett, sőt, nagyon izgalmas volt, és úgy érzem, egyre jobban rákapok majd a Skandináv Krimik sorozatra, mert "LEHENGERLŐ"!! :D

A genetika nem játék!!!!

2010-04-08T19:33:00.007+02:00

" - Hogy mondja?

- Az agya nincs a helyén."

Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnak nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnek régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló.

Arnaldur Indridason: Vérvonal

Kedvenc szereplők: Elín, Sigurdur Óli, Eva Lind

Már több könyvet is olvastam a Skandináv krimik ciklusból, és mindegyikkel meg voltam elégedve. Csavaros, szórakoztató, és mégis csak közelebb áll hozzánk, mint Agatha Christie kora. Magától az írótól, Arnaldur-tól is olvastam már, a Távoli hangok-at. Emlékeim szerint, az is nagyon tetszett. A sztori hihető és elszomorító. Ugyanúgy, mint a Sikoly-ban.

Két nyomozás is folyamatban van a cselekményben. Első, a főszál: Holberg meggyilkolásáról, a másik pedig egy fiatal menyasszony váratlan eltűnéséről. Egyik történet végkifejlete sem mentes a fájdalomtól és az általam átélt borzalomtól. Újra és újra elgondolkozom, hogyan élhetnek emberek a Földön, akik képesek arra, hogy fizikai és egyben lelki fájdalmat is okozzanak kiszemelt áldozataiknak.

A harmadik szál főszereplője maga a nyomozó: Erlendur. Az ő élete sem olyan fényes, mint azt gondolnánk. Kiegyensúlyozatlan életet él, családjával hébe-hóba tartja csak a kapcsolatot, így "úgymond" csak a munkájának él.

Tény, hogy a regény olvastatja magát, izgalmas és még számomra is új dolgok derültek ki a nyomozásról, pedig egy ideig CSI-őrült voltam. :) Még az is felmerült bennem, hogy érdekes szakma lenne a kriminológia... De persze erről már lekéstem. :D Jogra akkor se mennék, ha fizetnének érte, így is lustasággal szenvedek, ott meg agyba-főbe kéne tanulnom magam.

Még csak annyit, hogy a könyvből film is készült (bizony-bizony) 2006ban, izlandi, német és dán koprodukcióban. Nem láttam, de lehet, hogy majd megnézem. Azonban tudom, csak csalódnék, mert olyan jó biztos nincs, mint a könyv!! :D

Na gyerekek, vége a dumának, tessék olvasni!!!!

Halhatatlanok felvonulása :)

2010-04-07T17:02:00.002+02:00

" A következő pillanatban - a történelem során először - Kinevane kastély bejárati ajtaját valaki - berúgta. Lachlain előtt egy ragyogó arcbőrű és hegyes fülű törékeny, szőke nő állt. A férfi bambán a beesett ajtóra bámult, majd ismét a nőre.
- Pilates - válaszolt a nő és vállat vont.
- Regin, ha nem tévedek."

Lachlain, a klán félelmetes fejedelme több ezer éve keresi azt a nőt, aki a legenda szerint lecsillapítja forrongó dühét. Lachlain maga a tökéletes férfi: gyönyörű, okos, szenvedélyes, de elátkozott, aki minden teliholdkor vérfarkassá változik. Egy nap Párizsban rátalál egy diáklányra, aki szülei halálának ügyében nyomoz, és bár ösztönei azt súgják, hogy Emma az igazi, mégis minden porcikája tiltakozik ellene. A titokzatos lány ugyanis vámpír, a vérfarkasok ősi ellensége. Lachlain mégsem bírja legyőzni a vér szavát, elrabolja a lányt, és ősi birtokára viszi. Útjuk során nemcsak Emma szerelmét kell kivívnia, hanem az őket üldöző vámpírokat is le kell győznie, akik maguknak követelik a lányt mint fajtájának utolsó képviselőjét...

Kresley Cole: Vámpíréhség - Halhatatlanok alkonyat után

Kedvenc szereplők: Regin, Nix, Lucia

Kicsit szégyellem magam, mert már októberben kölcsönkaptam Nimától, de csak mostanra sikerült elolvasnom. Bevallom, első nekifutásra megijedtem a könyvtől. Túlságosan durván indított ahhoz, hogy felülmúlja az eddig olvasott, silány vámpír/paranormális "regényeket". Azonban, valami okból, hazahoztam a szünetre, hátha most lesz kedvem nekigyürkőzni. És a tegnapi nap folyamán nekiálltam. És kellemesen csalódtam!!! A vártnál sokkalta jobb volt, sőt. A sztori sablonos, azonban a világ, amiben az egész játszódik ötletes. A valkűrök, démonok, lykae-k, vámpírok egy cselekményben való megjelenítése nem rossz. A végére pedig a szívemhez nőtt a két főszereplő és a valkűr-csajszik.

SPOILER!!!!
Bár túlzás volt belevinni a Star Wars nagyjelenetet: "Én vagyok az apád...". Sablonos, na!
SPOILER VÉGE!!!!

És számomra túl gyors volt a végjáték lebonyolítása.
Utánajártam, és csalódottan vettem észre, hogy a folytatások másokról szólnak. Jó, igaz, ne húzzunk le több bőrt Emma és Lachlain történetéről, de azért mégis ahhoz szokott az ember (Anita Blake, True Blood, ...), hogy a szereplők maradnak, csak a cselekményszál változik. És, ha már ennyire megtetszett a stílus meg a szereplőgárda, gondoltam megvásárolom a folytatást, de úgy döntöttem, inkább nem. Majd kölcsönkérem valaki jóindulatú könyvmolytól (asszem a húgom barátnőjének megvan...). :D
"Szexi és eredeti", írja Heather Graham (tudja Isten, ki az...), és ezzel egyet kell értenem. Mert valóban szexi és eredeti. De más nem nagyon mondható el róla. Egyszer elolvasható, élvezhető, de punkt. Örülök, hogy azért pénzt nem áldoztam rá, így majd többet vásárolhatok a Könyvfesztiválon!!!! :D

Újítás!!!!

2010-04-05T13:08:00.003+02:00

Ünnepélyesen megfogadtam, hogy rendesen foglalkozok majd a blogommal!!! Kezdetnek íme egy új design!! :D Remélem tetszik. Bár még van mit tanulni... Egy ideig napi friss várható!!!

Ez a kép nagyon megtetszett, úgyhogy arra gondoltam, megszínesítheti a bejegyzést. :))))

Tik-tak...

2010-04-05T09:34:00.004+02:00

" - Mi a baj?
A lány mély lélegzetet vett. - Ott benn! - mutatott maga mögé.
- Igen?
- Egy férfi van a padlón... halott... És majdnem rálépett."

Sheila Webb hivatásos gyors- és gépírónő. A Wilbraham Crescenten lakó Miss Pebmarsh személyesen őt kérte telefonon az irodától, így Sheila elindul. "Nyisson csak be", szólt az utasítás. Be is nyit, bemegy a nappaliba, ahol egy csomó órát talál - meg egy hullát. Ekkor ér haza Miss Pebmarsh, aki majdnem rálép a halottra, mert... vak. És esküszik rá, hogy ő nem rendelt gépírónőt. Colin Lamb óceánkutató biológus, de most éppen nem eredeti szakmájában dolgozik. A kémelhárítás ifjú csillaga egy papírdarab nyomán jut el a Wilbraham Crescentre - ahol a sikoltozó Sheila zuhan a karjába. Szerencsére Colinnak sok jó barátja van: Hardcastle felügyelő, akit megbíznak az üggyel, és egy idős, bajszos belga úriember, bizonyos Hercule Poirot. Szerepel még a bonyodalmak között egy építési vállalkozó, egy kém, két kíváncsi kiskamasz, egy öregasszony és negyven macska.

Agatha Christie: Az órák

Kedvenc szereplő: Colin Lamb :D

Régóta nagy rajongója vagyok az öreg hölgynek! Leginkább azért, mert sosem tudok rájönni a gyilkos kilétére. Folyton tippelek, sőt, mostanában, már egész összeesküvés elméleteket szoktam szövögetni, de így sem tudok rájönni, ki az elkövető. Egy szó, mint száz, a legjobb krimik a világon, mert mindig meglep és tud újat adni.
Az órák más részről is szívemhez nőtt: megmutatta, hogy egy Christie-könyv lehet jó Poirot nélkül is!!! Ugyanis a belga kisember csak igen keveset szerepel a történetben.
Röviden: adott egy szépséges lány, talál egy hullát, sikoltozva belerohan egy fiatal férfi karjaiba. Klasszikus jelenet. Megindul a nyomozás. Hulla névtelen. Igazi CSI-os eset. Szomszédok nem láttak semmit. A háziasszony azt állítja, nem ismeri a halottat, de akkor hogy került az ő házába???
Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel a regényben, melyre Hardcastle felügyelő és Colin Lamb együtt keresik a válaszokat, miközben egy másik nyomozás is folyik a háttérben.
Colin Lamb feladja a leckét Poirot-nak. Derítsen fényt az esetre anélkül, hogy elhagyná kényelmes karosszékét.
Eseménydús, izgalmas olvasmány. Sajnáltam, hogy Poirot kevés szerepet kapott, de így is élvezetes volt.
Na, de természetesen egy hulla nem hulla, úgyhogy itt is bonyolódnak az események.
És, mint mindig, itt is lehull a lepella!!! :D
Jó szórakozást hozzá!!! Higgyétek el, meglesz!!!

Díjacska :D

2010-04-01T16:54:00.002+02:00

Nagyon kedves díjat kaptam Picurka13-tól!!! De amilyen bamba voltam, csak most vettem észre, de most kiteszem, így, utólagosan. :D

Tennivalók:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Sajnos, ahogy így elnézegetem, nincs már, kinek továbbadni a díjat, de azért még próbálkozom a kereséssel. :D

Éééééés.... ím, a 7 dolog magamról!!! :
1. Imádok olvasni, és bárhol, bármikor képes vagyok rá!!! XD
2. A filmek a másik szenvedélyem, no meg a sorozatok :P
3. Most Szegeden lakom, mert ide járok egyetemre, és egyszerűen rajongok az itteni életért, és az új barátaimért.
4. Nagyon ellustultam az utóbbi időben. :( Keveset blogolok, olvasok és írok.
5. Zene nélkül mit érek én!!!!
6. Néha nagyon hóbortos vagyok, és egy NAGY gyerek!!!
7. Kicsit szenilis vagyok... Na jó, valljuk be, nagyon az vagyok. :D

Hmmmm... most olyan bloggereket nevezek meg, akiket rendszeresen olvasok, de már bizonyára megkapták ezt a díjat többször is. :))))
Amadea, Nima

Odüsszeusz hazatér és... KÁOSZ :)))

2010-01-27T19:35:00.005+01:00

Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát...

Margaret Atwood: Pénelopeia

Amikor elmentem a könyvért a Bookline-hoz, kicsit meglepődtem. Nem egy 170 oldalas kis könyvecskére számítottam. Az Odüsszeiából kiindulva valami hatalmasat és megrázót vártam. Ehelyett felém nyújtották ezt az apróságot. - Nem baj - gondoltam. Azért is elolvasom. Egyetemista létem első könyve volt. És nem csalódtam. Bájos, magával ragadó és legfőképpen tanulságos történet.
A versbetétek tetszettek a legjobban, bár volt köztük néhány szókimondó is, nem rontotta el a cselekménysort. Érdekes volt, ahogy többféle stílusban írta Atwood ezeket a betéteket. Volt dráma, próza, hexameter, rím, ...
Igazából nehezemre esik ilyen távlatból visszaemlékezni a cselekményre, de ami megragadott az a történet vége. Atwood beleszövi a mai világot is és nem zavaró módon, hanem teljes természetességgel.
A másik, hogy mindenki eldöntheti, hogy kinek ad igazat: Odüsszeusznak vagy a lányoknak. Már a fejezet nyers megfogalmazása: Odüsszeusz és Télemakhosz kicsinálja a Lányokat is utal a helyzet komolytalanságára.
Én, szívem szerint, a lányoknak adok igazat, de Odüsszeuszt sem hibáztatom. Mint a cím is jelzi: Pénelopé a mesélő, a főszereplő, ő alakítja a szálakat. Így az ő hibájából haltak szőrnyű halált a lányok, s ezek után érthető is ellenségeskedésük.
Csak a comment írása közben jövök rá, hogy az egész könyv egyfajta pszichológia. A megbocsájtás hiánya és a továbblépés képtelensége mutatkozik meg a könyv végén.
Atwood mindenkinek feladta a leckét. Bár a könyv nem nagy terjedelmű, mégis kellett egy hét, míg újabb könyvet vettem a kezembe. Nem hagyott nyugodni. Folyamatosan gondolkoztam a történeten. Bele-beleolvastam az Odüsszeiába, hogy bizonyos részekre választ kapjak.
Összegezve? Kellemes olvasmány, bár nem sorolnám a kedvenceim köze, mert hiányzott az a plusz, ami egy könyvet letehetetlenné tesz. Nekem inkább tűnt tanulmánynak, mint regénynek és ez kicsit lehúzta nálam, de ennek ellenére örülök, hogy elolvastam.

Nők és életük

2009-08-17T20:01:00.003+02:00

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül.

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Harmadik könyvem Ulickajától, és ismét elvarázsolt a stílusa. Szenvedélyes, nyílt, modern és szókimondó. Mindenben látja az igazságot, amit megoszt velünk, földi halandókkal.
A könyv hat történetből áll össze, és mindegyiknek szereplője Zsenya, akinek a nők kitárulkoznak. Mellette úgy érzik, el kell mondaniuk történetüket, mely legtöbbször hazugság, mellyel önmagukat ámítják, illetve szánalmat akarnak kicsikarni a másikból. Amelyik leginkább tetszett, az a svájci történet volt. Annyira aktuális és fontos témát boncolgatott. A prostitúcia a mai napig gondot okoz minden országban, így a miénkben is. Kiskoromban szüleim azt mondták: "rosszlányok", de sosem tudtam, miért érdemlik ki ezt a jelzőt. Amikor pedig megtudtam, sajnálatot éreztem irántuk, undor helyett. Így történt ez Ulickaja történeténél is. A sok orosz lány, akik Svájcban próbáltak rálelni a szerencsére, szánalmat ébresztett bennem. De most nem ez a lényeg. Szóval mindegyik történet kicsit megrázó a maga nemében. Apró, illetve nagy hazugságok játszák a főszerepet, s az utolsó történet középpontjában csak Zsenya áll. És ez az a pont, ahol értelmet nyer mindegyik történet. Itt egyesülnek a szálak, és mi megismerhetjük Zsenyát is.
Megrázó történetek, de mindegyik aprócskát tágított a világszemléletemen. A végén úgy tettem le a könyvet, hogy hiányt éreztem, de ennek semmi köze nem volt a könyhöz. A hiány érzés bennem volt, méllyen, kiszakíthatatlanul. Sosem éreztem magam feministának, sőt, néha inkább az ellentéte volt jellemző rám, de a könyv után előtört belőlem is egy kicsit. Miért a nők? Miért mindig mi szenvedjünk jobban? Miért vagyunk mi elnyomva? És bárki mondja, hogy ez sületlenség, ma már egyenjogúság van, hazugság. Talán a gödör felszínén minden rendben, de ha az aljára tekintünk észrevesszük, hogy az élet nem is fenékig tejfel. Ott van a prostitúcia, a házasságon belüli erőszak, a gyermekmolesztálás, és még sorolhatnám azokat, amik leginkább a nőket alázzák. Hú, de ahogy elnézem, kicsit elszaladt a velem a ló. :D Itt abba is hagyom a kitörésemet.
Szóval érdekes könyv, érdemes elolvasni, és utána leülni tíz percre gondolkodni. Higyjétek el, megéri!

Barcelona másik arca

2009-08-17T19:13:00.004+02:00

Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Kedvenc szereplő: Fermín :D

A Sempere és fiai könyvesbolt már történelem Zafón könyveiben. Kaphat mellékszerepet (Angyali játszma) vagy főszerepet. Daniel Sempere, könyvünk főhőse, annak a Semperének az unokája, aki sokat segített Martín-nak Zafón másik regényében. Igazából ez a kötet jelenet meg később, de én örülök, hogy az Angyali játszmát olvastam előbb, mivel időben előbb játszódik.
Tehát: Daniel kiválaszt magának egy könyvet, melyet egy bizonyos Julian Carax írt, akiről semmit nem siker találnia. Gyerkfejjel még nem kezdi el a kutatást, arra majd csak később kerül sor, mikor egy sötét alak megkeresi, és mérhtetlen sok pénzt kínál a könyvért cserébe. Daniel erre elrejti a könyvet és megpróbálja kiverni fejéből Carax-ot. Azonban sikertelenül, mert folyamatosan belebotlik. Sötét, véres éjszakán ismerkedik össze Fermínnel, aki később legnagyobb segítője lesz. Együtt próbálják megfejteni Carax titkát. Daniel, fittyet hányva a fenyegetésekre és a veszélyre, kutatásba kezd és olyan titkokra derül fény, melyeket jobb lett volna hagyni, hogy örökre feledésbe merüljenek.
Ha dönteni kéne, én azt mondanám, hogy a Szél árnyéka egy fokkal jobb, mint az Angyali játszma, de nem igazán szeretnék különbséget tenni köztük. Mindkét könyv a szívemhez nőtt, és sosem felejtem el azt az odaadást, amellyel Zafón a könyvekről ír. És legújabb uticélom, hogy végre megismerhessem azokat a helyeket, amelyeket Zafón leír: Barcelona.
Nemrég tartottam egy előadást a spanyol polgárháborúról, és újra érdekelni kezdett a téma, mivel Zafón erről is megosztja, bár burkoltan, nézeteit. Iszonyodva olvastam, hogy emberek képesek ilyet tenni saját népükkel. Eddig minden tanárom azt hangoztatta, hogy a spanyolok szerencsések, mert hozzájuk nem ért el a II. Világháború, valamint, hogy Franco jobb volt Hitlernél. Ezek után támadt néminemű kétségem efelől. Franco ugyanolyan szadista állat volt, csak volt annyi esze, hogy nem szállt be a háborúba, bár azért szép számmal áldoztatta fel a férfiakat, mikor kiküldte őket Hitler megsegítésére... Mindegy, hagyjuk a szomorú múltat.
Remélem, mielőbb olvashatunk tőle új könyveket!
Ami még említésre méltó: az Elfeledett Könvyek Temetője - ötlet. A könyvek olvasása után sokáig forgolódtam az ágyban. Szerettem volna, sőt, akartom, hogy létezzen egy ilyen hely, ahol millióegy könyv van elrejtve, s én szabadon garázdálkodhatok közöttük. De ez szerintem nem csak az én álmom... :D

Újabb Blake-regény

2009-08-11T20:17:00.004+02:00

"- "Sok királyt láttam, herceget, arcuk sápadt, szemünk irigy, s szóltak: >La Belle Dame sans Merci bűvölt el így!<" Dolph csak nézett, mint a vakablak, Requiemre, aztán rám.
- Szerintem nem kedvel téged - jegyezte meg Dolph.
- Szerintem meg nem hinném, hogy ez lenne a gondja. - Sőt - csoszogott el az ágyamtól Edward. - Az zavarja, hogy nem kap saját fogkefét Anitánál."

Létezik egy titkos társaság, akiktől még a vámpírok is tartanak. A szervezet neve: Harlekin, tagjai valós személyét rejtély övezi. A vámpírvilág rendőrségeként az a feladatuk, hogy megregulázzák a saját törvényeiket megszegő vérszipolyokat. De mi van akkor, amikor maga a Harlekin hágja át saját szabályait? Hogyan védekezhetnek ellenük az egyszerű vámpírok és alakváltók? Vagy Anita Blake? Miközben Anita szeretői érzelmi viharainak közepette egyensúlyoz, megjelenik a városban a Harlekin, s hamar kiderül, csöppet sem békés szándékkal.

Laurell K. Hamilton: A Harlekin (15. Anita Blake)

Nem szándékoztam megvenni magyarul, mivel angolul már itt lapul a polcon, híven tükrözve türelmetlenségemet. De muszáj volt, mert olyan szép a borítója és ha már megvan az egész sorozat magyarul, akkor ennek is meg KELL lennie. Nagy szerencsém volt, hogy a Szépséghibás Booklineban megtaláltam 2000 Ft-ért. Egyébként kész rablás. ("Jelentőségteljesen megcsóválja a fejét").
Sokban különbözik a Haláltánctól ez a regény. Már nem minden a szexről szól. Itt is fontos az a szál, hogy Anita mit csinál majd a temérdek pasijával, de nem ez a lényeg. Mert itt már van cselekmény, emberek!!!! Csoda történt!!! Hamilton rájött, hogy nem azon múlik a sikere, mennyi pornót sűrít a regényeibe, és ím, sikerült lecsökkentenie háromra, ismétlem HÁROMRA. Tehát, akkor: a Harlekin megérkezik a városba és elkezdi idegesíteni Anitát, no meg vele együtt az egész vámpír koloníát és vérállat falkákat. Visszatér Requiem, aki annyira megkedveltem. Szerintem stílusos, bár nem értem, mit eszik Anitán... ("vállat von", de olyan franciásan, mint Jean-Claude :P ). Újra visszaköszön Rafael, a patkánykirály, Donovan, a hattyúkirály és Haven, alias Sütiszörny :D. Jó kis kavalkád alakul, majd mindenki tesz valamit a bödönbe. Kés, villa, Browning, Firestar, kardok, varázslat, vámpírbűbáj, stb. Sok az akció és összecsapás, kórházi jelenet, és Anita végre rájön, kik is a legfontosabbak számára. Richard még mindig olyan idegesítő (szerintem), mint eddig, s Nathaniel ugyanolyan édi. A Harlekin jön, pusztít, majd fény derül egy nagy titokra. Ká Anyu, más néven Marée Noire visszatér néhány antréra (tudja a fene, hogy írják...) ás megint bekavar a boldog békeidőkbe.
Röviden ennyi. Tetszett a könyv, s nem tudtam letenni. Örültem, hogy végre közelíteni kezdünk a kezdetekhez, amikor Anita még Anita volt, s a történet középpontjában nem a szex állt. Már olvastam a következőt ( Blood Noir) is, és megnyugtathatlak titeket, hogy abban is normális a cselekmény és csak néha (asszem 1-2) vegyül bele a szex, ami valljuk be, megfelel a norma határainak.
Végre van pofám felrakni egy kritikát az új Blake-könyvekről, mivel ez nem negatív. :D Csak így tovább Hamilton, s akkor talán újra fantasztikusan élvezhetők lesznek a könyveid! :D

u.i.: Most mondjátok meg, hát nem gyönyörű a borítója????

A báli szezon regénye

2009-08-11T19:54:00.003+02:00

Egyesek azért kockáztatnak, mert azt hiszik, ki tudják játszani a sorsot
Mások azért, mert a szerencse fiai
És megint mások egyszerűen csak imádják a veszélyt...

Robert Petre, Ingatestone hetedik lordja elcsábítja a gyönyörű és talpraesett Arabella Fermort. Arabella tudja, hogy egy ilyen viszony egy életre tönkreteheti, hiszen ördögien csábos szerelmese jakobita összeesküvő, akit ha lelepleznek, vérpadon végzi. A pár titkos viszonyát egy kívülálló lesi meg, egy önjelölt költő, aki nem más, mint Alexander Pope. Hírnévre és vagyonra áhítozva érkezik Londonba. Ha kudarcot vall, nyomorba jut, de ha Arabella és Lord Petre titkos viszonyáról híres költeményt ír, sikeres és gazdag lehet. London, 1711 - mocsok és pompa, álarcosbálok és politikai intrikák, kártyacsaták és orgyilkosságok és a kor leghíresebb géniuszainak botrányos világa.

Sophie Gee: Botrányos viszonyok

Ahhoz képest mennyire beharangozták, úgy vártam, hogy tényleg "botrányos" könyv lesz, de csalódnom kellett. Nem mintha nem tetszett volna, de nem ezt vártam. A könyv igazából egy Austen-féle regény megspékelve néhány pikáns jelenettel és persze sok-sok bűnnel és egy marék intrikával. Legérdekesebbnek az Alexander Pope szálat találtam. Tetszett, ahogyan a költő szemén keresztül látjuk a dolgokat.
A sztori: Alexander Pope fellátogat Londonba, mivel szeretne közel maradni a Blount-kisasszonyokhoz. A városban megismerkedik Arabellával, aki nemsokára felkelti a legígéretesebb agglegény, Lord Robert Petre figyelmét. Szerelem, szenvelgés, bájolgás és persze a kifejlet. Lord Petre-t nem kell bemutatni, hiszen minden nő életébe megfordul egy hozzá hasonló férfi. Erős, jóképű, humoros, szenvedélyes és még sorolhatnám. Pope ennek mind ellentéte: púpos, sovány, beteges alkat, mégis felismerjük a regény folyamán, mennyire nem számít a külső. Lehet valaki úgy is boldog, hogy szegény, csúnya, stb.
Pope-on keresztül megismerhetjük Jonathan Swiftet, Charles Jervast (a kor leghíresebb festője) és John Gay-t (Koldusopera írója).
Kellemes olvasmány, és szórakoztató is. Zavarni csak tényleg az zavart, hogy mást vártám, de ez, valljuk be, az én hibám. :)
Tetszettek a leírások, a parki piknikezések és a bálok. Szívesen magamra öltenék egy olyan ruhát, amiben az akkori nők tündökölte. Csipke, brokát, bársony, selyem, damaszt, ... Mondjuk a parókák nem hiányoznak, de egye fene, még azt is elviselném, ha részt vehetnék egy korabeli bálon.
Végeredmény: a könyv nem tér el címétől és alcímétől. Botrányos viszonyokat tár elénk, s a "báli szezon regénye". Jó szórakozást és táncra fel!!

Normann-trilógia I.

2009-07-27T11:55:00.002+02:00

"Matilda a sérüléseit szemlélte, és nagyon meg volt velük elégedve. Hogy megcibálta Vilmos a haját! Vajon megcsodálta? Észre kellett vennie, milyen hosszú és aranyszínű! Amikor kiereszti a fonatokból, úgy öleli körül, mint egy köpeny. Látnia kellett, mikor annál fogva húzta le a lováról. Micsoda szemtelenség...! Nem tudja elfelejteni. - Apám, én döntöttem. Férjhez megyek Normandia hercegéhez. - Az a férfi kegyetlenül bánt veled. - Bedobott az árokba, a hajamnál fogva ragadott meg. Azt hiszem, nagy örömmel tette tönkre a köntösömet és karmolta össze a bőrömet. Mindenki félt tőle... kivéve engem. Én nem féltem. Csak izgatott voltam, hogy létezik a világon ilyen férfi. Ő az egyetlen, akihez hozzámennék. Végre egy igazi férfi, aki megszerzi, amit akar, és nem ismer félelmet."

A szokatlan "lánykérés" előzménye, hogy Flandria hercegnője Mathilda, még mielőtt látta volna, fattyúnak nevezte kérőjét, Vilmost, Normandia hercegét. Fényes Róbert normann herceg és kedvese, Arlette szerelméből született a kezdetben Fattyú hercegnek csúfolt, ám utóbb Hódító Vilmosnak nevezett nagy király. A történelem egyik legnagyobb hadvezérének, Anglia első igazán jelentős uralkodójának életét ismerheti meg az olvasó e fordulatos, izgalmas regényből. Cselszövések, háborúk, szerelmek, családi viszályok és békülések közepette formálódik a középkori Európa. A történelemformáló események mellett nyomon követhetjük Vilmos és Matilda boldog, kilenc gyermekkel megáldott házasságának történetét is.

Victoria Holt: A fattyú király

Mindig is nagyon szerettem Victoria Holt stílusát. Kedvencem az Anglia leányai sorozat, mely végig kíséri egy család női leszármazottjainak életét VIII. Henrik korától egészen a 2. világháborúig. Így nagyon megörültem, mikor megláttam a könyvesbolt polcán legújabb lefordított könyvét, a Fattyú királyt. Rögtön meg is vettem, s láttam, hogy bizony ez egy trilógia lesz arról a korról, amiről még nem olvastam sokat. A normannokról. Kíváncsian kezdtem bele a könyvbe.
A történet elején megismerkedünk Fényes Róberttel, akinek örököse egy varga leányától születik. Ő lesz majd a későbbi Hódító Vilmos, aki meghódítja Angliát. A fenti idézet leendő feleségével való megismerkedése. Matilda lesz Vilmos egyetlen és igaz szerelme, aki mind lelkileg, mind politikailag támogatja és segíti. Kevés hasonló asszony volt a középkorban. Azonban, mint minden uralkodói családban, itt is felmerülnek konfliktusok. Az elsőszülött, Róbert, nem olyan, amilyennek Vilmos akarta. Kurtalábú és túl öntelt. Összesen 9 gyermekük születeik, akik közül csak keveset él túl Vilmos. Történet egy olyan férfiról, aki végigharcolta az életét, hogy elérje célját, hogy Anglia királyává koronázzák. Sok intrika, véres bosszúk és háború kíséri a család életét.
Ami nagyon nem tetszett, hogy a cselekmény siet. Úgy értem, túl gyorsan követik egymást az események. Megszületik egy gyermek, és a következő oldalon megszülteik további három. Nem nagyon szeretem az ilyen lólépésekben haladó könyveket. Először ért csalódás Victoria Holtnál. A könyv nincs túlfűtve érzelmekkel, egyszerűen csak egy történelmi sztori leírása, mely nem tartalmazza azt az izgalmat, melyet többi könyve igen. Természetesen megveszem majd a folytatásokat, hátha azok már szebben kidolgozottak, de nem reménykedem túlságosan. Bár, a remény hal meg utoljára. :P

Szexuális zaklatás és rituális csonkítás... gyerekeken!

2009-07-27T11:29:00.004+02:00

Heartsdale kis porfészek a semmi határában. Az augusztusi hőségben a görkorcsolyapályánál egy fiatal lány összeszólalkozik a barátjával, mindez lövöldözésbe torkollik – látszólag egyszerű eset, de Jeffrey Tolliver nyomozó ezennel szörnyű bűnténybe keveredik. A boncolásnál kiderül, hogy a lány szexuális zaklatásnak és rituális csonkításnak is ki volt téve, de a család és a barátok eltitkolnak valamit a múltból, ami nyomra vezethetné Tollivert. A hallgatásnak nagy ára van, a szadista újabb áldozatot szed, és a nyomozó szörnyű sejtése beigazolódik; azok, akik a szálakat mozgatják, közelebb vannak, mint hinné...

Karin Slaughter: Sebek

Nem nagyon szoktam "modern" krimiket olvasni, inkább maradok Agatha Christienél és a régieknél. Ezt a könyvet is a 2-őt fizet 5-öt vihet akció keretében vásároltam. Sokszor láttam a plakátját a metrókban és hát, valljuk be, felkeltette az érdeklődésemet. Az elején piros pont járt az első mondatért: "- Dancing Queen - dúdolta Sara Linton, ... - Young and sweet, only seventeen" (Magam is nagy ABBA rajongó vagyok :D).
Sara Linton a kis város orvosa és egybén a rendőrségi patológus is. Nemrég vált el férjétől, a rendőrfőnöktől, Jeffrey-től. A könyv elején nem várt gyilkosság történik, mely megsebzi Jeffrey lelkét. Egy 13 éves lány hal meg, akiről a boncolás során kiderül, hogy aktív nemi életet él és erőszakos behatolásnak is nyoma van. A kis város feléled. Mindenki gyanús lesz. Valamint fény derül arra is, mik történtek, melyekről a rendőrségnek még csak halvány sejtése sem volt. Gonosz erők munkálkodnak és Jeffrey-nek minél előbb meg kell találnia a szálak mozgatóját, mielőtt más kislány is megsérül. Mindeközben figyelemmel kisérhetjük Jeffrey és Sara kapcsolatának újraéledését, valamint Lena lelki felépülését. Ez a rész, mint utólag kiderítettem, már fontos szerepet játszik az előző kötetben, a Nadragulyában. Sajnos előbb ezt a kötet találtam meg, és semmi nem jelezte, hogy ez a második kötet, így most, a második rész után, belekezdek majd az elsőbe is.
Ahogy a könyv elején is írják, "vérbeli krimi". Hasonlít egy CSI: helyszínelők részhez. Tele van akcióval, nyomozással és rejtélyekkel. No meg a ma nagyon elterjedt pedofíliával. Nekem is nehezemre esett rájönnöm, hogy mennyire elterjedt ez a "betegség", vagy tudom is én, hogy nevezzem. Legszívesebben megölnék minden olyan embert, akik kedvüket lelik a gyermekek bántalmazásában és szexuális zaklatásában. Csodálkozunk, hogy ilyen agresszív társadalomban élünk. Az összes bántalmazott gyerek, miután felnő, igazoltan, hajlamos az agresszivitásra. Akkor gondolkozzunk csak el, hány agresszív ember él a Földön. Ijesztő, nem?
Kicsit eltértem a témától, de elragadott a hév.
Érdekes könyv és tanulságos. És izgalommal vegyes érzelmekkel várom a folytatást, ami szeptemberben várható.

Az indiánok titka...

2009-07-26T20:43:00.005+02:00

"Gyönyörű ez a hely. Az ég tele van csillagokkal, odalent csobog a patak, valahol egy távoli kanyonban prérikutya vonyít. Azért jöttem ide, hogy kincseket találjak, de Quivira nem az volt, amire számítottam."

A sziklavárosokat építő anaszázi indiánok ősi városa mindig nagy kihívást jelentett a komoly kutatók és a szélhámos kincsvadászok számára. Amikor Nora Kelly régésznő levelet kap, hogy titokzatos körülmények között meghalt apja annak idején fontos romokra bukkant, Nora azonnal expedíciót szervez, de a vállalkozást már a kezdetekor baljós előjelek kísérik...

Preston & Child: Az eltűnt város

Apa sokáig ajánlgatta nekem ezt a könyvet, mondván, hogy minden megvan benne, ami érdekelhet. Mégsem vettem a kezembe csak most. Féltem, lévén "világsiker", talán nem nyeri el a tetszésem, mert túl hatásvadász. Kellemesen csalódtam benne. Nem bírtam letenni. Faltam. Még vendég is érkezett hozzánk, de én antiszoc módon a szobámban kuksoltam és olvastam. A végén a húgomnak kellett szorítania a kezemet, annyira izgalmas volt.
A könyv egy régész nőről szól, Noráról, aki rég elveszettnek hitt apjától kap egy levelet, melyet 16 évvel ezelőtt írtak, s csak néhány napja adtak postára. A levél egy nem túl pontos útleírást tartalmaz, mely elvezetheti a lányt Quivirába, az indiánok elveszett városába. Rögtön belekezd egy expedíció szervezésébe, melyre talál támogatót. Egész jó kis csapat gyűlik össze. Van köztük szakács, lovász, geológus, híres régész, újságíró, no megy technikus, aki a számítógépeket kezeli. Azonban egyikük sem sejtheti, hogy követik őket. Egyre furcsább balesetek történnek, míg rá kell jönniük, követőik nem csak visszafordulásukat akarják, hanem a titok örökre eltűnését...
A könyv az első pillanattól az utolsóig izgalmas. Érdekes dolgokat tudhatunk meg az anaszázi indiánokról, akikről, bevallom, sosem hallottam. Bár a könyv alapból fikció, logikusan felépített a régészeti felfedezés és a kutatás is természetesen. Ez a regény még inkább megerősített engem abban, hogy jó utat választottam, és igenis van esély arra, hogy olyasmit találj, amivel hírnevet szerzel. Már alig várom, hogy ősztől belevessem magam a régészet tudományának rejtelmeibe. :P

Roma sub rosa vol. 5

2009-07-11T19:44:00.006+02:00

" Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk."

Gordianus hátat fordított Rómának, és a város minden mocskát maga mögött hagyva családjával új életet kezdett egy birtokon Etruriában. De az új élet idillje nem tart sokáig, ugyanis egykori ügyfele, a mostanra már komoly politikai karriert befutott Cicero egy szívességet kér tőle: lássa vendégül néhány napra ellenfelét, Catilinát. A nyomozó vonakodva ugyan és érthetetlenkedve, de végül igen mond. A titokzatos és hírhedt populista politikus, Catilina hamarosan meg is jelenik, és néhány beszélgetés után Gordianusban gyötrő kérdések ébrednek. Lehet, hogy Catilina nem is akarja megbuktatni a köztársaságot? Lehet, hogy Cicero a valódi összeesküvő? Ha igen, akkor Catilina miért buják, és miért szervezkedik? Gordianus nem akar belekeveredni az ügybe, de amikor egy fejnélküli holttestet talál a birtokán, kénytelen cselekedni. Hiszen olyan rejtéllyel áll szemben, amely nemcsak a köztársaságot sodorhatja végveszélybe, hanem a családját is.

Steven Saylor: Catilina rejtélye

Régebben olvastam a Római vért, a Végzet fegyverét és a Vesta-szüzek házát is Saylor ezen sorozatából. Valmint a Rómát, ami nagyon-nagyon tetszett!
Ezek után nagyon szívesen kezdtem neki, főleg a Kathy Lette könyv után. Gordianus most sem okozott csalódást. Szövevényes, izgalmas és ami a legfontosabb, történelmi. Igazi ínyenceknek való könyv. Valamint számomra olyan, mint egy Agatha Christie regény, mivel itt sem tudtam kideríteni, ki a gyilkos. Ez pedig egy újabb jó pont.
Gordianus leköltözött vidékre és próbál beleszokni az ottani életbe. Felesége, Bethesda még mindig zsörtölődik férje munkája miatt, kislánya, Diana legalább olyan okos és élelmes, mint az apja. Azonban, ami nagyon megtetszett, ahogy Meto fejlődését leírja a könyvben. A fiúból férfi lesz, mind szellemileg, mind testileg, s erre Gordianus is kénytelen rájönni. Eco, a nagyobbik fiú, továbbviszi a családi "foglalkozást": a "nyomozó ipart". Az első haláleset után az egész család összefog, hogy kiderítse, vajon ki tör az életükre.
Eközben megjelenik a színen Catilina, aki mindenkit elbűvöl temperamentumával, ravaszságával és csáberejével. Hogy őszinte legyek, én is nagyon örülnék, ha több Catilina rohangálna a Nagyvilágban. De a legjobban a találos kérdései tetszettek. Biztosan nem jöttem volna rá a legegyszerűbbre sem.
Gordianus kénytelen szállást adni ennek a férfinak, aki egyesek szerint hatalmas összeesküvésre készül. Mégis, Catilina képes kételyt ébreszteni a Nyomozóban.
A történet magával ragadó, izgalmas és nem utolsó sorban szórakoztató. Csak azt nem értem, miért nem tanítják Catilinát a történelem órákon. Érdekes személyiség, és sok mindent tehetett volna Rómáért, ha nem keveredik bele az összeesküvésbe. Én egy harmadik Gracchust látok benne, akit szintén eltöröltek a Föld színéről, mint a fívéreket, azért, mert jót akartak a népnek.
Hűen kirajzolódik előttünk, miért lett konfliktus Caesar és Cicero között, s hogyan éleződött ki az ellentét az optimaták ("legjobbak") és a populisták ("néppártiak") között.
Egy szó, mint száz, a könyv lenyűgözött, és eddig ezt tartom a legjobbnak a Roma sub rosa sorozatból.

Hogyan öljük meg az olvasót!

2009-07-11T19:12:00.004+02:00

"- Látod? - folytatta. - A férfiak igenis képesek megváltozni. - Te jó ég! Mi ez a zaj? - És már válaszolok is: - Tudom már! Sok millió nő épp halálra röhögi magát."

A házasság ugyebár csupa öröm, de nincs az a nő, aki olykor ne kívánná a férje halálát… csak egy picikét. Ám amikor Jazz Jardine-t férje meggyilkolásával gyanúsítják, valahogy elhagyja a humorérzéke. Az élet negyven fölött kezdődik – mondják –, de nem jó mindjárt a hűvösön kezdeni. Jazz, a házitündér, Hannah, a karrierjét építgető nő, és Cassie, a szeretnivalóan hibbant anya: három hétköznapi figura. Jó esetben nem börtönkrónikák szereplői. Cassie és Hannah mégis kénytelen összefogni, hogy bebizonyítsák közös barátnőjük, Jazz ártatlanságát. Csakhogy a botcsinálta nyomozás során fény derül árulásra, házasságtörésre, hazugságokra, egy- vagy többéjszakás kalandokra, egymás pasijának elhalászására, és egyéb sötét tikokra. Vajon a barátság kibírja a szennyes teregetését?

Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket (és egyéb hasznos háztartási tanácsok)

Sokan ajánlották a könyvet és sokszor kerülgettem is, de élénksárga borítója és címe miatt sosem vettem meg. Mikor az Ulpiusnál 2-őt fizet 5-öt vihet akció volt a könyvhéten, úgy döntöttem, így megéri.
Hát, hogy őszinte legyek, nem érte meg. És csak ritkán mondok ilyet könyvre. Azonban ez nem nyerte el tetszésemet. Egyszerűen túl primitívnek és értelmetlennek tartom.
A történet szerint Jazzt, a tökéletes feleséget férje meggyilkolásával vádolják. Az elbeszélő Cassie, aki egy naiv, önbizalomhiányos feleség, aki nem mer szembeszegülni férjével, így rámarad az összes házi munka, s képtelen javítani a karrierjén. Hannah a harmadik díszpinty, aki gazdag, szép és belevaló. De ez mind mit sem ér, ha problémák adódnak a házassággal. És ez a könyv csak erről szól. Lehet, hogy csak amiatt nem érzem át a helyzet komolyságát, mert még nem élek házasságban. De ez akkor is TÚLZÁS, amit a nők levágnak a könyvben.
Valóban volt benne pár poén, amiken jót nevettem, de ahhoz képest kevés, amennyit vártam.
A könyv után már-már szégyellem, hogy én is a női nem tagja vagyok, mert MI nem vagyunk ezekhez hasonlóak, és soha nem is akarok olyan lenni. A könyv végére mindhárman bűnözőkké válnak, mindenki más-más okból kifolyólag.
Szóval most akkor mi volt az értelme a könyvnek?
Mert 400 oldal tömény értelmetlenség és hülyeség zsúfolódott össze a szemem előtt. S be kell vallanom, ilyen lassan könyvet még nem olvastam. Másfél hetembe telt, s emiatt a lehangoló könyv miatt máshoz sem volt kedvem.
Komolyan mondom, lehet, hogy tényleg bennem van a hiba. Senki ne vegye sértőnek, ha neki esetleg tetszett. Egyszer ilyet is kell olvasni. :P

Second - hand - Club

2009-06-17T18:45:00.018+02:00

Legalább annyira felvillanyozott a Second-hand-Club ötlete, mint a Könyvklubé. Így elérkezett az én időm is, hogy feltegyek egy listát a könyvekről, amiket szívesen cserére bocsátanék. Van köztük néhány angol is, ha valaki nyelvet akar tanulni. :P Egyébként mindegyik könyv kiváló állapotban van. :D

Voila:

Laurell K. Hamilton: The Harlequin; Blue Moon

Passuth László: Fekete bársonyban (régi)

Honoré de Balzac: Elveszett illúziók - Kalandor (két kötetes, régi)

Kertész Imre: Sorstalanság

Swift: Gulliver utazásai (régi) ELKELT!

Hesse: Demian ELKELT!

Egyenlőre ennyit tudtam most mondani, de majd még nézelődöm.

Más SHC tagok listája:

janeeyreelete

Christina

Mademoiselle

Nima

Joeymano

alternati

Amadea

Nani Zitus

Lobo

Csenga

Picurka

Fairybug

Angyali játék

2009-06-13T14:53:00.004+02:00

"Ez a hely: titok. Szentély. Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük. Valahányszor egy könyv gazdát cserél, vagy csak átfutja valaki, növekszik és erősödik a lelke. Ezen a helyen örökké élnek a könyvek, amelyekre senki sem emlékezik, amelyek elvesztek az időben, de mindvégig várják, hogy felfedezze őket egy új olvasó, egy új lélek..."

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Nem számítottam arra, hogy néhány éven belül megtalálom a könyvtárban, de a "sors" mást tervezett. Amint megpillantottam, felkaptam és magamhoz szorítottam, nehogy valaki elvegye tőlem. Olyan sok jót hallottam róla és a sztori, meg a borító is tetszett. Mégsem vettem meg, mivel az Ulpius puha kötésű könyvei egy idő után darabokra esnek, és sajnos ez nem túlzás, hanem kézzel fogható tény...
Azt hittem, hogy nagyobb idő intervallumot ölel fel a történet, és csak a végén fedeztem fel, hogy csak 13 évet. Martín első könyvétől a valószínűsíthető utolsóig követjük az eseményeket. A helyszín természetesen Barcelona és az első világháború és a polgárháború közti idők. Martín, miután befutott író lesz, kap egy felkérést, hogy írjon egy olyan könyvet, ami egy új vallást teremt. És ezzel kiderül, hogy az egész könyv a hit, illetve a túlvilág felé orientálódik. Ez már Martín első könyvéből, a Kárhozottak városából is érezhető. A megbízó azonban egy titokzatos férfi, akiről az írás során sok minden kiderül, ami csak még több bonyodalmat szül.

Tetszett, ahogy némely történés a homályban maradt (Martín titokzatos éjszakai látogatása egy nőnél), és az, ahogyan a történet a végére kikerekedett és nem vesztette el az ízét. Mégis sajnáltam, hogy máris vége... Be is szereztem a "Szél árnyékát", mivel, szégyen szemre, még nem olvastam.
Látszik, hogy Zafónból sikerkönyv író lesz, és alig várom a további írásait, melyek megédesítik majd az életet. A könyv műfaja: krimi. Mégsem ponyva. A könyvek és az olvasás szeretete meglágyította a szívemet, legalább annyira, mint a Tizenharmadik történet. Ami számomra zavaró volt, hogy nem jöttem rá, ki is volt Andreas Corelli valójában. Rossz vagy jó? Élő vagy halott?
A kedvenc karaktereim: Martín és Isabella. Annyira kedvesen marakodtak. A két "gorilla", Marcos és Castillo karakterének leírása is nagyon mulatságos volt. Lényeg: Zafón minden karaktere teljes és hibátlan (no nem mindenki a jó oldalon áll, hanem megalkotásban az). A stílusa megragadó. És, elkezdve A szél árnyékát, nagyon tetszik, hogy a két könyv között van egy kapcsolódási pont. Nem csak a város, hanem a szereplők és a könyvek fontossága szempontjából.

Roxfort után Evernight

2009-06-10T10:46:00.005+02:00

" - Volt néhány percük kipróbálni az iPodot. Mik az első kérdéseik? - Milyen lelkek keltik életre ezt a dobozt? - Erről beszéltünk már - tenyerelt Yee tanár úr Ranulf asztalára, és lassan, tagolva folytatta: - Az ezen az órán tanult készülékek egyikét sem lelkek keltik életre. Sőt, nem léteznek olyan gépek, melyeket lelkek keltenének életre. Világos lett végre? - És mi van annak a fémnek a szellemével, amiből a doboz készült?
Yee tanár úr legyőzötten roskadt le. - Van itt valaki a középkorból, aki segíteni tudna Ranulfnak ebben a témában?"

Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt.

Claudia Gray: Evernight - örökéj

Ez szintén egy könyvhetes beszerzés, melyet a húgom fedezett fel. Ehhez is tartózkodóan fogtam hozzá, mivel féltem, hogy csalódás fog érni. Pedig már megtanulhattam volna, hogy Könymolyos könyvnél ez nem történhet meg (eddig legalábbis).
Adott egy bentlakásos suli, no nem a Roxfort, hanem az Evernight, ahova tökéletes, de sznob fiatalok járnak. Bianca, mivel szülei itt fognak tanítani, kénytelen ebbe a suliba járni, bár retteg az ódon kastélytól és a nem idetartozókat lenéző diákoktól. Már első nap megismerkedik álmai férfijával, Lucasszal, aki szintén utálja az Evernightot. Raquel, Bianca ösztöndíjjal bejutott barátnője, egyre több furcsaságra hívja fel a lány figyelmét, s az Evernight egyre nyomasztóbb és veszélyesebb lesz. Vajon mi a titka? (Gondoltam leszek olyan jó fej, és nem lövöm le.)
Az elején egy tök normális sztorinak indul, ám a közepén olyan meglepetés ért, amitől, éjfél lévén, kinyiltak a csipáim, és nem bírtam letenni, amíg végig nem olvastam. Ebben is megfigyelhető a Romeó-és-Júlia szál, mint a Twilightban. Nem értem, a mai írók csak a shakespeari szerelmet tartják mérvadónak?! Persze, hogy romantikus meg szép, de nem minden szerelem ilyen. Miztán így kikritizáltam magam, most jöhetnek a pozitívumok. Nagyon tetszett, hogy olvastatja magát, meg az, hogy mindenhol marad valami a homályban. A könyv végére érve nagyon sok kérdésem maradt, amire esetleg majd a következő kötetben kapok választ. Szeretem, hogy nem érzem úgy, hogy ennyi, és OK. Hanem várom a folytatást. Úton útfélen idelyukadok, de muszáj mindig összehasonlítanom a Twilighttal, mivel mindenki ezt teszi, és ordít belőle, hogy annak a mintájára készült. Más. Nagyon más. Az elején egy Prológus, mely, akárcsak a Twilightban, előrevetít. DE, és hangsúlyos ez a de, a többi mind meglepődés és hab a tortán. Szeretném megköszönni Gray-nek, hogy megteremtette az Evernightot, ahová ugyanolyan szívesen járnék, mint annak idején a Roxfortba.
És ismét csak annyit mondhatok, hogy az eredeti borító jobban tetszik... (bár azért a magyar sem rossz, de minek kellett megváltoztatni).

Könyvhetes beszerzés (tudom, kicsit megszállotnak tűnik...)

2009-06-07T20:46:00.010+02:00

Vámpír vagy nem vámpír...

2009-06-07T20:16:00.005+02:00

" A következő pillanatban egy szörnyű csattanás hangzik fel a teremben, és tizenkilenc fej zuhan az asztalra. Csak az enyém és Damené nem. - Pont ezt szerettem volna elkerülni. - Mit csináltál? Úristen, megölted őket! Mindenkit! - Jaj már, Ever, minek nézel? Természetesen nem öltem meg őket. Csak... sziesztáznak, ennyi az egész."

A családból egyedül Ever élte túl a szörnyű balesetet. A lány arra eszmél a kórházban, hogy látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat és egyetlen érintésből kiolvassa élettörténetüket. Egy másik városba, új iskolába, idegen társak közé kényszerül. Retteg minden érintkezéstől, nehogy fény derüljön különös adottságaira, így aztán hamarosan ki is közösítik, mint afféle magának való csodabogarat. Aztán egy napon Damen mellé sodorja a sors szeszélye. Ever döbbenten észleli, hogy nem látja a fiú auráját, nem hallja a gondolatait, és hiába érinti meg, Damen őrzi titkait. Márpedig titka rengeteg van. Valaki megpróbálja megölni Evert. Mi köze az ármányhoz Damennek? Mióta jár a fiú a fény és a sötétség határvonalán? Mitől olyan sorsszerű a köztük kibontakozó szerelem?

Alyson Noel: Evermore - mindörökké

A húgom könyvheti beszerzése... Ő éppen nem ezt kezdte olvasni, így nekiestem, mivel viszonylag vékony és érettségi van. Szükségemk volt valami könnyebb olvasmányra. Igencsak meglepődtem, mennyire olvastatja magát ez a könyv is, akár a Twilight. Egyetlen problémám, hogy az elején pont úgy indul, mint a NAGY MŰ, a Twilight. Új, helyes, szexi pasi érkezik a suliba, aki a menő csajszik helyett a különc, magányos Evert veszi észre. Titokzatos múlt és képességek. Még szerencse, hogy szóltak, ne hagyjam abba emiatt. És valóban, a végére nyertem egy olyan sztorit, amire nem is számítottam. Annyira koppintásnak tűnt, hogy az elejét csak felszínesen olvastam. Ajánlom, ti ne tegyetek így. Megéri elolvasni, amíg a következő Twilightra várunk (igaz, én már olvastam az összeset angolul).
Ami nagyon tetszett, a virágok és az aurok színének jelentősége. Volt valamikor egy barátnőm, aki látta az emberek auráit, és egy időben én is látni "véltem", de mostanában nem próbálkoztam vele... De mostani témánk szempontjából ez jelentéktelen.
Visszakanyarodva Ever történetéhez. Voltak részek, amelyek megleptek és váratlanok voltak. Szellemek, gonoszok és jók. Talán a következő kötet már el tud határolódni a Twilighttól és végre önálló ösvényre tér.
Ever családja (beleszámítva a kutyust is, Puszedlit) autóbalesetben elhunyt. Az egyedüli túlélő Ever, aki önmagát hibáztatja. Magába zárkózik, és megáldva az auralátás és a gondolatolvasás "ajándékával" próbál normális életet élni, s Damen segítségével ez sikerülni látszik. A közelében Ever adottságai nem működnek, amitől egyre csábítóbba válik számára a fiú, aki csak őt akarja. Na de, amint sejteni lehet, beköszön a múlt, s mindent összekutyul. Gót partik, kígyós tetkók, és persze a vámpíros bulik nem hiányozhatnak manapság már egy könyvből sem, különben nem sikerül eladni.
Csak azt tudom még mondani, hogy akit érdekelnek a twilightos sztorik, olvassák el ezt is, mert, bár más, azért még jó. És az legyen meglepetés, miért ezt a címet választottam :P!!
Jah, és rátok bízom a döntést, hogy melyik a szebb borító... Szerintem az eredeti (a bal oldali).

Krono-szinklasztikus infundibulum

2009-06-04T07:48:00.008+02:00

Akit foglalkoztat, hogy mi az emberi lét értelme és célja, akit érdekel, hogy miért épült és mi célt szolgált a kínai Nagy Fal, Stonehenge és a Kreml, aki tudni szeretné, hogyan lehet üdvözülnie annak a milliárdosnak, aki puszta kézzel megfojtja legjobb barátját, és megerőszakolja majdani szerelmét, akinek fia kék madárrá képzi át magát, mert a boldogságot csak így tudja birtokba venni, az tartson Vonneguttal, a groteszk mese nagyszerű mágusával. Vonnegut remekművének szereplői a tér és idő titkos korlátain áttörve érik el a lelki béke katartikus boldogságát, de a mulatságos, felemelő és elképesztő történet olvasója is részese lehet a vonneguti üdvözülés torokszorító élményének.

Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

A Könyvklub előtt még sosem találkoztam Vonnegut könyveivel. Lehet, hogy szerencsém volt, mert korábban nem biztos, hogy megértettem volna a lényeget. Most is csak a végére sikerült, bár nem vagyok biztos benne, hogy jól gondolkozom... De először is a sztoriról:
Rumfoord mindent tudó, már-már isteni karaktere mindig meg tudott nevettetni. Főleg akkor, amikor jóslásokba bocsátkozott (pl.: Malachi eljövendő életéről). A könyv hátulját olvasva nem gondoltam, hogy sci-fi könyvet kapok, de kellemesen csalódtam. Még soha nem olvastam sci-fit, pedig mindenki ajánlotta. Nem volt hozzá bátorságom... Hogy mennyire nem az én világom (de ezt most nem kell negatívan érteni), de ettől még nagyon tetszett és nagyon új volt. A kezdés kicsit vontatott volt, főleg amikor leírta a krono-szinklasztikus infundibulum-ot. Na ott kicsit megijedtem, hogy ez most akkor végig ilyen lesz? Az sem segített sokat, hogy a HÉV-en olvastam, zajban és tömegben. Mert ehhez csönd és nyugalom kell, valamint idő, hogy egyszerre végig lehessen olvasni, különben az ember kiesik a ritmusból.
Visszakanyarodva a sztorihoz: Rumfoord és kutyusa csak néhanapján érkeznek a Földre, ahol mindig nagy tömeg várja, és egyszer csak meghív valakit. Itt a bonyodalom, amely elvezet a regény végéhez, és a könyv értelméhez. A létfilozófiához. Beatrice és Malachi kapcsolata ellentmondásos, s felismerhető benne a mai emberek nemtörődömsége. Mégis mindig van egy második esély az újra kezdéshez. Az újrakezdéshez a Titánon, a Szaturnusz egyik holdján :P.
A másik két különleges figura, akik teljesen kilógtak az emberek sorából: Salo és Chrono. A robot és a "kék madár", mely egy romantikus német költő ideális életmódját idézi fel. Valamint mindenki ismeri a "boldogság kék madara" kifejezést. Na Vonnegut ilyesmiket kutyult össze, és ebből született meg ez a mű, melynél groteszkebbet, abszúrdabbat, de jobbat sem olvastam még. Le a kalappal Vonnegut mester előtt. Csak azt sajnálom, hogy 2007-ben elhunyt, és így már nem találkozhatok vele (nem mintha sok esély lett volna rá, da amíg az ember él, remél...).
Azt hiszem ezzel a kis kritikával minden érzésemet megosztottam, és felkészültnek érzem magam a következő Vonnegut könyvre, bár nem rögtön, mert az már csömört okozhatna... (nem azért, mert rossz, hanem mert más).

Kafka és Nakata...

2009-05-23T15:29:00.012+02:00

"Egyikünk sem lehet szabad. Egy nagy örvényben vagyunk. Néha az idő külső peremére kerülünk. Valahol belénk csapott egy villám. Egy mennydörgés és villanás nélküli villám."

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Szinte mindennap kerülgettem őt a boltokban, mielőtt végső döntésre jutottam. Nem sokkal a könyvfesztivál előtt alakult meg a Könyvklub, s érdekelni kezdett ez a különleges mű. Sokat gondolkoztam rajta, vajon milyen lesz. Tetszik majd, vagy sem? Végül is, gondoltam, ha már annyian érdeklődnek iránta, megveszem. A megvásárlásra a könyvfesztiválon került sor. Sokáig szemeztem vele és Murakami más könyveivel, végül a kiadó eladónője ajánlotta. Idézem: "Ez a legjobb, amit tőle olvastam!" Na jó, gondoltam, akkor meg kell venni, és elolvasni. Jelentkeztem a Könyvklubba, és hozzákezdtem. Az elején érdekesen indult, s kellett egy kis idő, amíg hozzászoktam Murakami kicsit szürreális, de mégis annyira emberi stílusához. Őszintén: eddig ez a legérdekesebb könyv, amit valaha olvastam. Minden fontosat megtalálhatok benne: filozófiát (Rousseautól Hegelig), kalandot, emberfelettiséget, vallást, valamint az emberek mindennapos problémáit (szerelem, viszály, önellentmondás,...). Ami kifejezetten tetszett, az a két egymással párhuzamosan vonuló történet. Nakata és Tamura története, melynek egyik része első szám első személyben, a másik pedig harmadik személyben beszéltetik el. Érzelmek és stílusok kavalkádja a könyv, de mindenből csak a megfelelő mennyiség.
Kezdtem irigyelni Kafkát bátorságáért és azért a néhány napért, amelyet a külvilágtól elzártan, a hegyekben töltött. Végre egy szereplő, gondoltam, akivel, légyen bár férfi, azonosulni tudok. Leginkább a könyvimádatával. Magam is rendszeres "könyvfaló" vagyok, így szívesen töltenék néhány hónapot, vagy legalább hetet azzal, hogy csak ülök és olvasok. Egyéb iránt szívesen meghallgattam volna Szaeki a dalát! Nakata történeténél az tetszett, ahogy Murakami bevezette. A jelentések és a levelek előre sejttették, ki lesz az a személy, akivel megismerkedünk. A "nehézfejű" öregedő férfi vált legkedvesebb szereplőmmé.
A számomra legújabb élmény, hogy egy két szálon futó regényt úgy olvastam el, hogy nem csak az egyik szál történései érdekeltek, hanem mindkettő. Amikor végére értem a páros fejezeteknek, alig vártam, hogy megint hozzájuk érjek, azonban ez történt a páratlanokkal is. Egyszerűen nem akartam elválni Murakami világától, annyira megtetszett. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy a szereplők nem japánosan jelentek meg képzeletemben, hanem európaiként, ami valószínűleg korlátozott fantáziám hibája (:.Egy szóval: fantasztikus. Még egy könyvvel bővült a legkedveltebb könyveim listája. Azt hiszem, hozzálátok, s beszerzem az összes Murakami könyvet :P!!!

Kötelező, mégsem megeröltető...

2009-05-23T14:52:00.006+02:00

" Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?... S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?... Ez a kérdés."

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Eddig összesen csak két könyvet olvastam Máraitól; a Vendégjáték Bolzanóban-t és a Béke Ithakában című regényét. Mindkettő érdekes témájú volt, mivel visszanyúlt a történelemnek egy olyan korszakára, amely homályba veszett, vagy csak nem érdekelte annyira az embereket, hogy írjanak róla. Mikor közölték, válasszunk, hogy az Egy polgár vallomásait vagy A gyertyák csonkig égneket olvassuk-e, mindenki az utóbbira szsavazott, mert az előbbiről úgy értesültünk, hogy hosszú és unalmas, ami nem túl előnyös egy tétel szempontjából. Így, mikor múlt héten szóltak, hogy el kellene olvasni, hozzá kezdtem.
Eleinte zavart, hogy nincsenek nevek, s nehéz volt követni a cselekményt térben és időben egyaránt. Majd minden szép lassan kitisztult, és egyre izgatottabban vártam a folytatást. Megismerkedtem és megszerettem Henriket, s a könyv legvégéig közömbös maradt Kornél. Egyszerűen nem tudtam, hova rakna az ő karakterét. Az mér rendben, hogy szegény és művészlélek, de mégsem értem, miért tette mindazt, amit tett. Persze itt most dobálózhatnánk azzal, hogy irígység meg büszkeség, stb., azonban ez nem magyaráz meg semmit.
A szerelmi háromszög tipikus problémáival és árulásával találkozunk. Megtalálhatjuk a sebzett férjet, a lelkiismeretfurdalással küszködő barátot, és a büszke asszonyt. A szereplők nagyon komplexek, és mindent megtudunk róluk, ami fontos a történet megértéséhez. Az igazságot tudni akaró Henrik és a néma Kornél öregkori találkozása bontakoztatja ki a történet értelmét. Henrik vádol, s az egész könyvet átszövő monológjai olyan filozófiai tartalmakkal bírnak, melyek megértéséhez az olvasónak koncentrálnia kell. Tehát ez a történet mégsem tűnik a végén olyan tipikusnak. Főleg Henrik beletörődése zavart egy kicsit.
(SPOILER: én nem bírtam volna ki, hogy nem kapok válaszokat. A végén szintén értelmetlennek tartom, hogy Krisztina naplóját, az egyedüli válszlehetőséget elégetik. Ez annyira zavart, hogy már-már elfelejtettem, mennyire is tetszett az egész történet. ÉN kíváncsi lettem volna a napló tartalmára! :D)
Így vagy úgy, kisseb nemtetszésekkel , nagyon tetszett a regény. Elgondolkodtató, szeretni való. Örökké a szívemhez nőtt, s bátran ajánlom mindenkinek, aki kincsre akar bukkanni, mert ahogy hallottam, a 90-es évek magyar társadalma nem fogadta kitörő örömmel. Engem meggyőzött.

Az ötödik feleség...

2009-05-15T16:40:00.006+02:00

"Thomas nem árult el engem, még a halállal szembenézve sem. Isten megbocsátja neki a hazugságot, tudom. A szerelemért tette, és ez biztos nem olyan nagy bűn Isten szemében, akiről azt mondják, maga a Szeretet."

Most már tudom, minden akkor kezdődött, amikor a nagyanyám házába mentem, Horshambe. Régen történt, de kétségtelenül az volt az első lépés az úton, mely idevezetett, ahol most vagyok. Semmit nem tehettem ellene. Gyermek voltam, és az ilyen döntéseket nem én hoztam. Ha másmilyen természetem lett volna, ha nem lettem volna annyira odaadóan készséges a szeretetre és a bizalomra, talán lett volna elég bölcsességem ahhoz, hogy elkerüljem a csapdákat: de olyanok vagyunk, amilyennek Isten teremtett minket, és ami számomra ellenállhatatlan csábítás volt, azt mások talán könnyedén félrelökték volna. Az utat kijelölték számunkra, és azon kell végigmennünk, és rajtunk áll, hogy a vége üdvözülés - vagy kárhozat.

Victoria Holt: Rózsa tövis nélkül

Már olvastam a Boleyn örökséget, de ez mégis sokkal jobban tetszett. Katalint, akit mindig túl naivnak és butának állítanak be, sajnáltam, amiért ilyen sorsra jutott azért, mert egy vele egy korú férfiba szeret bele. Holt könyve egy kedves és értelmes lányt mutat nekünk, aki a környezet hatására vált olyanná, amilyen. A könyv végére nagyon megkedveltem Howard Katalint, és egyre jobban megutáltam VIII. Henriket, akit, pedig, mindig nagyon érdekes személynek találtam, ám rá kell könnöm, ős is csak férfiból volt. Királyi hatalommal bíró férfiból.
A regény hiteles korrajz és életrajz. Katalin a Towerből emlékezik vissza, hol kezdődtek életében a bajok. Mit kellett volna meg nem történté tenni. A boldogság és a rémület pillanatival találkozhatunk. Ha visszamehetnék az időbe, rég óta azt válaszolom, hogy ide mennék. Kezdem meggondolni magamat... :D
Ami már régóta foglalkoztat, vajon miért pont a két unokatestvér végezte vérpadon (Boleyn Anna és Howard Katalin). A család miatt, vagy valami más ok miatt? Örök kérdés.
Amíg ezt megfejtem :P, addig jó olvasást kívánok a könyvhöz, és ajánlom az írónő egyéb könyveit is!!!!

Eredeti cím: The Rose Without a Torn

Kiadás éve: 2008

Egy világ, ahol az irodalom dukál...

2009-05-15T16:36:00.005+02:00

"Letettem pár bankót a pultra, és kisiettem az ajtón, épp mikor a hírolvasónő komoran bejelentette, hogy egy fiatal szürrealista gyilkosság áldozata lett: megkéselte a francia impresszionizmus egy radikális irányzatához köthető banda."

Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronté nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t...

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Amadea ajánlására olvastam el ezt a könyvet, amit egyébként nem valószínű, hogy kézbe vettem volna. Igazából itt is a szerencse játszott közre, mivel kivételesen bent volt a könyvtárban. Nem várt meglepetést okozott a könyv. Az elején kicsit akadoztam, mivel nem tudtam, hova helyezzem ezt a teljesen "új" világot. De rövid időn belül belerázódik az ember, és azután már letehetetlen. Az író stílusa lehengerlő! S egy olyan nő kerül főszereplőnek, aki méltón áll be a nagy hősnők sorába (Elizabeth Bennet, Jane Eyre, Catherine Earnshaw, és még sorolhatnám). Végre nem egy elfuserált Anita Blaket kapunk, aki lassan már azt sem tudja, melyik férfit válassza (ami valljuk be, kicsit szürreális...). De térjünk vissza a műhöz. Fforde nagyszerű és tökéletes világot teremtett, melyben az irodalom áll a középpontban. Minden ember óriási Shakespeare rajongó, s betéve tud legalább egy idézetet az említett szerző egy művéből. Őszintén, ennél szebb világot, még a hátulütők (~150 éve tartó krími háború) ellenére is, elképzelni sem tudok. :D

Egyébként már nem kell sokat várni, és megjelenik a folytatás.

Lovagok, sárkányok, háború...

2009-05-15T16:29:00.012+02:00

Negyven év telt el a pusztító káoszháború óta, azóta, hogy az istenek elhagyták Krynnt. Kegyetlen, hatalmas erejű sárkányok ragadták magukhoz a hatalmat Ansalon felett, felosztották maguk közt a kontinenst, és sarcot szedtek a leigázott területek népeitől. A múlt hősei már megérdemelt végső álmukat alusszák. Új hősök veszik át helyüket, hogy folytassák a gonosz elleni küzdelmet. Változás előtt áll a világ, még nem tudni, jó vagy rossz irányban...

Weis/Hichman: Dragonlance krónikák (lásd fent)

Az ezt megelőző köteteket még nem raktam fel, mivel már nagyon régóta olvastam őket. Mikor a könyv hátulján elolvastam, hogy a régi szereplőkkel csak alig-alig találkozunk majd, kicsit visszarettentem, azonban valami azt súgta, az újabb sorozatnak is a polcomon a helye. Nem okozott csalódást, s ismét elrepülhettem (sárkányháton) Ansalonra, és végigizgulhattam új hőseink kalandjait. A cselekmény igen sok szálon fut, pillanatnyilag fel sem tudnám sorolni mennyin... Ez mégsem zavarja meg az embert az olvasásban. Az események csak pörögnek és kaland kalandot követ. Persze olvasáskor kötelező csak a könyvre összpontosítani, mivel nagy figyelmet igényel. Igaz, hogy nem übereli az első regény folyamot (Őszi alkony sárkányai, Téli éj sárkányai, Tavaszi hajnal sárkányai, na meg a ráadás: Nyári tűz sárkányai), de megállja a helyét a Dragonlance krónikák hatalmas tengerében :D. És tényleg ajánlom mindenkinek, hogy rögtön egymás után olvassa el a könyveket, mert én nem így tettem, és kicsit kapkodnom kellett, mert nem volt tiszta, mi történt ez és ez előtt.
Kedvenc szereplő: (még mindig) Tasslehoff Fúróláb és Silvanoshei (aki annyira naiv...)
Ja, és még valami: Az őszi alkony sárkányaiból készült egy animációs film, de a krónikák kedvelőinek azt ajánlom, hogy messzire kerüljék el, mert egy nagyon rossz animációval megkreált gyerek mesét kapunk. Én sírtam a röhögéstől az unokatesómmal, mikor megnéztük, mert annyira szürreális... (az emberek nem véreznek, mikor meghalnak, stb.).

(2. kötet)

(3. kötet)

Fiatalság, bolondság?

2009-05-15T16:23:00.011+02:00

Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig szépek voltak, és előttük állt az élet. Ki vagy mi az oka? A szülői szigor? Predesztináció? Korszellem?

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek

A könyvesboltban megláttam és megragadott a történet újszerűsége. Rögtön kíváncsi lettem, mi lehet az oka, hogy öt lány csak úgy eldobja magától az életet. Az árát sokalltam, így megpróbálkoztam a jó öreg könyvtárral. És éppen benntaláltam, pedig új könyveknél ez ritkaságszámba megy.
Szóval, örömtől ittasan sietek haza és temetkezem el a szerzeményemben. Meglepett, hogy egy kívülálló szemszögéből követjük az eseményeket, ráadásul egy tizenéves fiú tapasztalatait meséli el a narrátor, aki már életének alkonyán jár. A kezdésen is meglepődtem, de utána semmi kivetnivalót nem találtam benne. Érdekes volt olvasni, hogy ez az öt lány testvér hogyan fejlődik és végül hogyan hanyatlik. A könyv végén értettem meg mindent. A kiváltó okokat, melyek a csapásokhoz vezettek. Egy szó, mint száz, ez a könyv is felkerül majd a megveendők listájára, bár éretlen fiataloknak nem feltétlenül ajánlanám.

Kedvenc idézet:
"- Hát te mit keresel itt, angyalkám? Hisz még annyi idős se vagy, hogy tudd, milyen nehéz az élet!
Cecilia erre szóban mondta el meg nem írt búcsúlevelének egy mondatát, bár a búcsúlevelének nem volt sok értelme, mivelhogy életben maradt.
- Doktor úr, nyilvánvaló, hogy maga még sose volt tizenhárom éves lány."

Eredeti cím: The Virgin Suicides

Kiadás éve: 2008

A kísértetek örökzöldek

2009-05-15T16:16:00.003+02:00

Ódon, elhagyatott ház áll az Ördöghasadék - a mély és meredek falú szurdok - mentén, mely a mocsaras fennsíktól egészen a kikötőfaluig, Hollow Bayig húzódik.
A ház neve Crickley Hall: hatalmas és nyomasztó, valami módon baljóslatú. Azt beszél róla, kísértetek lakják. Úgy hiszik, borzalmas titkot őriz...

James Herbert: Sötét titkok háza

Először ódzkodtam a könyv elolvasásától, mert még soha nem találkoztam igazán ijesztő könyvvel. Az eleje kicsit vontatottan indult, de mikor az első éjszaka beköszöntött Crickley Hallban azt hittem felemészt az ijedtség. Az író nagyon tudja, mikor kell félelmet kelteni, és legfőképp, hogyan. Emelem kalapom, mert bár én nem vagyok olyan ijedős fajta, mégis kicsinált kissé ez a könyv. Mikor olvasás közben csöngött a telefonom, felvisítottam, mert annyira együtt léteztem a könyvvel. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeret félni, vagy szkeptikusan gondol a másik világra. A könyv után garantáltan nem fog néhány napig aludni! Már a borító is sokat ígér, s egyetlen gondom csak az volt, hogy kicsit drága... De aki könyvtári tag, annak ingyen van, tehát élvezzétek ki, és akinek van egy kis spórolt pénze, az vegye meg, mert megéri!!! Van benne médium, szellem, telepátia, no meg minden, ami egy kísértetsztorihoz kell. Kellemes borzongást! :P

Eredeti cím: The Secret Crickley Hall

Kiadás éve: 2007

Közkedvelt téma

2009-05-15T16:09:00.003+02:00

VIII. Henrik halála után a trónra a kilencéves VI. Edwárdot ültetik, Parr Katalin pedig hamarosan újból férjhez megy az ambiciózus Thomas Seymourhoz. A tizenéves Erzsébetet zavarba hozzák Thomas kendőzetlen csábítási kísérletei, ugyanakkor izgatják is a fantáziáját...

Robin Maxwell: A szűz (Előjáték a trónhoz)

Ez volt az első könyvem az írónőtől. Kronológiailag ez az első kötet, mely az erzsébetkori Angliáról szól, bár nem ez jelent meg először. Megismerkedünk a fiatal Erzsébettel, aki csak nagy nehézségek árán tud ellenállni Thomas Seymour csábításának. Nekem óriási élmény volt végigkísérni a fiatal lány kétségeit, s egyre szorosabbra fűződő barátságát Robert Dudley-val. Azzal a Dudley-val, aki későbbi uralkodása során Leicester grófjává lép elő, s aki feltételezések szerint szeretője volt az ifjú királynőnek. Eleinte meg kellett szokni, hogy jó nagyot ugrunk vissza az időben, de a végére már nem is lehet észrevenni, mennyire "ott vagyunk" a szereplőkkel. És végre betekintést nyerhetnek az "Erzsébet fanok"ennek a csodálatos nőnek a gyermekkorába!

Eredeti cím: Virgin: Prelude to the Throne

Kiadás éve: 2001

http://www.robinmaxwell.com/

Üdvözlet

2009-05-15T16:06:00.001+02:00

Üdv az oldalon! Röviden annyit, hogy könyvek ismertetése, valamint az én kritikám kerül fel az oldalra. Ha találkozom valami eget rengetően jó filmmel (ami manapság elég ritka), mindenképpen megosztom veletek. Sok külföldi könyvet is olvasok, szóval azokról is írok majd. Addig is: Jó olvasást!

U.i.: A festészetben pedig első számú preraffaelita rajongó vagyok :P!!!